Jemen

Jemen, hivatalos nevén Jemeni Köztársaság, az Arab-félsziget délnyugati sarkában fekszik, szárazföldje körülbelül 455 503 négyzetkilométer (175 871 négyzetmérföld) kiterjedésű, és mintegy 2000 kilométer (1200 mérföld) hosszú partvonalat foglal magában. Északon Szaúd-Arábiával; északkeleten Ománnal; keleten az Arab-tengerrel; délen az Ádeni-öböllel; nyugaton pedig a Vörös-tengerrel határos, amelynek vizein keresztül Jemen Dzsibutival, Eritreával és Szomáliával osztozik a tengeri határokon. Szanaa, az ország alkotmányos fővárosa, több mint két évezredes településen fekszik, 2100 méter feletti magasságban; mintegy 34,7 millió lakosa túlnyomórészt arab és muszlim, és az Arab Ligában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a Nemzetek Mozgalmában és az Iszlám Együttműködési Szervezetben való tagsága a diplomáciai kapcsolatok hosszú történetét tükrözi.

Földrajzilag és éghajlatilag Jemen négy fő régióra oszlik. A Vörös-tenger partján fekszik a Tihamah: egy lapos, fülledt síkság, amelyet lagúnák tarkítanak és dűnék öveznek. Bár a forró minimum miatt egyetlen folyó sem éri el a tengert, a földalatti víztartó rétegek táplálják a szárazföldi mezőgazdaságot. Mögötte egy hegyvidéki gerinc nyugati és keleti fennsíkra szakad. A nyugati hegyvidék kapja a hegyrajzi csapadék nagy részét, ami a teraszos gazdaságokat zöldellésre készteti; keleti, szárazabb társaik ritkább művelést eredményeznek. Keleten ismét fekszik a Rubʿ al Khali, vagyis Üres Negyed – egy mozgó homokos kiterjedés az Arab-félsziget szívében. A parttól távolabb Jemen szuverenitása kiterjed számos Vörös-tengeri szigetre – Hanishra, Kamaranra, Perimre – és a Szokotra szigetcsoportra, amely Afrikához közelebb fekszik, és amelynek vulkanikus csúcsai és endemikus növényvilága elárulja a kontinens iránti rokonságot.

Jemen több mint hét évezreden át a kereskedelem és a kultúra kereszteződésében feküdt. Az i. e. első évezredben Saba királysága tömjén- és mirhaszállító karavánokat vezetett, kolóniákat alapítva a Vörös-tengeren át a mai Etiópia és Eritrea területén. Kr. u. 275-re a himyariták követték Sabát, ahol a judaizmus maradandó nyomokat hagyott a politikai és társadalmi életben. A keresztény közösségek a negyedik században gyökereztek; három évszázadon belül megérkezett az iszlám, és gyorsan uralkodott. A jemeni harcosok a Próféta oldalán, majd később az iszlám Arábián túlra terjesztő hódításokban szolgáltak. A középkorban olyan dinasztiák, mint a Rasulidák és a Tahiridák, emelkedtek és buktak, míg a hegyvidéki városok szemináriumokat hoztak létre, amelyek Jement az iszlám tanulás központjává tették.

A tizenhatodik és huszadik század között Jemen külföldi behatolásokkal nézett szembe. Az Oszmán Birodalom északon nagyrészt igényt tartott magának; a britek délen, Áden körül vették őrizetbe magukat. Az első világháború után Jahja imám kikiáltotta a független Jemeni Királyságot. 1962-ben a köztársasági tisztviselők megdöntötték a monarchiát, megalakítva a Jemeni Arab Köztársaságot, vagyis Észak-Jement. Öt évvel később Áden és hátországa elszakadt Jemenből, és megalakult a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, az arab világ egyetlen állítólagos szocialista állama. Csak 1990-ben erősítette meg észak és dél az egységet Jemeni Köztársaságként; első elnöke, Ali Abdullah Saleh a 2011-es arab tavaszig vezette az országot, ami lemondásra kényszerítette.

A politikai felfordulás gyorsan visszatért. Tömeges tüntetések szerveződtek a gazdasági stagnálás, a burjánzó munkanélküliség és az alkotmánymódosítási javaslatok ellen Jemen megrögzött vezetése ellen. 2015-re polgárháború pusztított az országban: a szanaai húszi mozgalom szembeszállt a nemzetközileg elismert kormánnyal, miközben külföldi hatalmak légi, szárazföldi és tengeri úton avatkoztak be. Az ezt követő humanitárius katasztrófa az évszázad legsúlyosabb katasztrófái közé tartozik: 2019-re mintegy 24 millió jemeni – a lakosság háromnegyede – szorult segítségre, és az éhezés, a gyermekhalandóság és a betegségek terjedésének mutatói továbbra is siralmasak. Jemen az Afrikán kívüli emberi fejlődés és a globális béke tekintetében a legalacsonyabb helyen áll, annak ellenére, hogy békeidőben a gazdasága szinte teljesen összeomlott a blokád és a konfliktusok alatt.

A nehézségek közepette Jemen építészeti öröksége mégis ellenállhatatlan. Szanaa óvárosában – amelyet 1986-ban vettek fel az UNESCO Világörökség részévé – hat, sőt hét emelet magasak az égetett téglából és kőből épült toronyházak, homlokzataikat geometrikus gipszdomborművek mintázzák. Az alsó emeleteken egykor állatállományt és magtárakat tároltak; a tetején egy fogadóterem (mafraj) kínált kilátást a háztetőkre. Észak felé fekszik Shibam, a „sivatag Manhattanje”, amelynek 16. századi vályogtéglából épült felhőkarcolói ma is őrzik a Wadi Hadhramautot. Még távolabb Zabid egy középkori egyetemi várost őriz, amelynek árkádjai évszázados tudományos munkásságot idéznek fel. Wadi Dahrban áll Dar al-Hajar, az imám sziklapalotája, amelynek színes üveg felülvilágítói és díszes vakolata egy csendesebb korszakra emlékeztet.

A 2008-ban világörökségi helyszínnek nyilvánított Sokotra szigetcsoport páratlan természeti csodákat kínál. 825 növényfajának mintegy 37 százaléka sehol máshol nem fordul elő a Földön; hasonlóképpen a hüllők 90 százaléka és a csigák 95 százaléka. A híres sárkányvérfa (Dracaena cinnabari) mészkőfennsíkokat tarkít, míg a korallzátonyok 253 korall- és 730 halfajjal telnek meg. Sokotra elszigeteltsége nemcsak a biológiai sokféleséget, hanem a sajátos nyelvet és kultúrát is elősegítette, ami Jemen réteges örökségére utal.

Közigazgatásilag Jemen huszonegy kormányzóságból, valamint a Szanaa körüli Amanat al-ʿAsimah községből áll; egy 2013-as reform Szokotrát önálló kormányzósággá emelte. Az alkörzetek 333 járásból több mint 2200 alkörzetbe és közel 38 300 faluba tömörülnek. 2014-ben egy alkotmányos terv hat szövetségi régiót javasolt – négy északi és kettő déli –, bár a polgárháború félbeszakította a teljes hatálybalépését.

Gazdasági szempontból az újraegyesítés szerény eredményeket hozott: 2013-ra Jemen bruttó hazai terméke (vásárlóerő-paritáson) elérte a 61,63 milliárd USD-t, az egy főre jutó jövedelem pedig 2500 USD volt. A szolgáltatások a termelés több mint 60%-át, az ipar 31%-át, a mezőgazdaság pedig 8% alatti arányt tette ki; a kőolaj egykor a GDP negyedét, a bevételek 63%-át pedig a teljes GDP-nek adta. A konfliktus kiújulása óta a GDP több mint a felére esett vissza, az export megtorpant, az infrastruktúra pedig leromlott. Jemen továbbra is a világ legszegényebbjei közé tartozik, emberi fejlődési mutatói mélyen a legalacsonyabbak között vannak.

Jemen demográfiailag fiatal. Az 1950-es 4,3 milliós lakosság a 2020-as évek elejére mintegy 33-35 millióra duzzadt, amelynek közel fele tizenöt év alatti, és kevesebb mint 3 százaléka hatvanöt év feletti. A termékenység továbbra is magas, körülbelül 4,5 gyermek nőnként, ami a század közepére további, talán 60 millióra való növekedést vetít előre. Az arab nyelv a közélet alapja: a modern standard arab az oktatásban és a kormányzásban szolgál; a jemeni arab, archaikus fonetikájával és szókincsével, továbbra is a köznyelv. Szokotrában és Kelet-Hadhramautban a dél-sémi nyelvek – a szókotri, a mehri és mások – továbbra is fennmaradtak. Az angol nyelv egyre népszerűbb, különösen a korábbi brit övezetekben.

Az iszlám egyesíti a jemenieket, a zajdi síiták körülbelül 45 százalékot, a szunnita muszlimok pedig, főként a sáfi iskola tagjai, mintegy 53 százalékot tesznek ki; a kisebb iszmáili és twelver közösségek teszik ki a sémát. A vallási szertartások alakítják a napi ritmust: a hajnali, déli, délutáni, naplementei és esti mecsetlátogatások egyaránt meghatározzák a piactereket és a hegyi falvakat.

Jemen meglátogatása türelmet és éberséget igényel. Biztonsági okokból a repülőjáratok forgalma ingadozik; 2024 közepétől csak a Szanaa, Áden és Szaj'un repülőterek fogadnak korlátozott járatokat Ammanból, Kairóból, Rijádból és Mumbaiból. Vasutak nincsenek. Ománon keresztül továbbra is lehetséges a szárazföldi belépés, bár a városok közötti közúti utazáshoz kötelező a turisztikai rendőrség engedélye (tasriih); a szaúdi határátkelőhelyek szigorúbb követelményeket támasztanak. A főbb városokat légkondicionált, bár néha elavult buszok kötik össze, bár a magánutazók gyakran bérelnek négykerék-meghajtású járműveket helyi idegenvezetőkkel. Dzsibutiból induló part menti kompok szelik át az öblöt, és a rettenthetetlen lelkek még mindig a Szokotra felé tartó cementszállító hajókon szállhatnak fel.

A városokon belül a megosztott taxik – helyben „bizsu” vagy Peugeot-ból származó minibuszok – folyamatosan közlekednek, akár kilenc utast is elférnek; a kényelem érdekében továbbra is szokás két ülést elöl vagy egész sorokat megülni. A nyugodtabb régiókban utazók számára a városon belüli buszok olcsó és barátságos utazást biztosítanak. Az engedély fénymásolata, az útlevél és az útiterv elegendő a nyílt úti engedélyek megszerzéséhez, bár a katonai ellenőrzőpontokon továbbra is szükség lehet több igazolásra.

A logisztikai akadályok ellenére Jemen látnivalói továbbra is fennmaradtak. Szanaában a keskeny sikátorok labirintusa, a vörösfa rácsos ablakok és a kardamommal fűszerezett kávé illata évszázadok mindennapjait idézi fel. A 3000 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Kawkaban himyarita feliratokat és Dávid-csillagokat őrzi az ősi zsidó közösségekből. Sza'da vályogtégla-sáncai szőlő- és pálmaültetvényeket védenek, amelyek gyümölcsei a felföldi falvakat tartják fenn. Al Mahwit felhőborította farmokkal koronázza a hegyeket; Bura' monszun által táplált erdőket rejt, amelyekhez foghatót nem talál a félszigeten. Manakhah magas települése középkori dombtetőn épült tervezést mutat; Ma'rib ősi gátja, amelyet a legenda szerint egykor Sába királynőjének tulajdonítanak, hatalmas mezőket öntöző mérnöki bravúrokról tanúskodik. Ibbben, a „Zöld Szívben” az éves csapadéközön kávé- és mézvölgyeket táplál; a közeli Jiblah erődített kőházaktól visszhangzik. Al Khawkhah pálmafákkal árnyékolt Vörös-tengeri strandokat kínál, míg Ta'izz, a köztársaság kulturális központja, a Jabal Sabir teraszos lejtői alatt fekszik. Hadhramautban található Tarim és Say'un téglapalotái és mecsetei a hadhrami eleganciát tükrözik. Al Mukalla modernitással néz az Arab-tengerre, partvidéke mégis átadja helyét Bir Ali érintetlen homokjának. Végül a monszunhatás emlékeként őrzött Hauf Nemzeti Park esőerdők és vadvilág gyűjtőhelyeit biztosítja, amelyeket az ománi szomszédokkal is megosztanak.

A látogató számára a társadalmi normák diszkrét viselkedést követelnek meg. A politikai témák – különösen az Egyesült Államokkal vagy Izraellel kapcsolatos vélemények – nyugtalanságot válthatnak ki. A vallás tiszteletet parancsol: a mecsetek öltözködési szabályokat írnak elő, a Ramadán alatt pedig a nyilvános étkezések és dohányzások sértik a lakosságot. A kamerákhoz engedély szükséges; a nőkről vagy biztonsági létesítményekről készült portrék ellenségeskedést válthatnak ki. A jótékonysági késztetések jobban kifejezésre jutnak az elismert jótékonysági szervezeteken keresztül, mint a gyermekeknek adott rögtönzött ajándékokon, amelyek függőséget okozhatnak. Az alkudozás a kereskedelem középpontjában áll; a külföldiek számára ritka a fix árképzés, és a tárgyalás testesíti meg a szokást.

Jemen így továbbra is a kontrasztok földje marad: a civilizáció bölcsője, amelynek építészete és természeti csodái dacolnak a konfliktusok pusztításaival; egy olyan hely, ahol a vendégszeretet a nehézségek közepette is fennmarad, és ahol minden völgy és falu történelem rétegeit hordozza magában. Jemen megértéséhez egyenlő mértékben el kell ismerni szenvedését és szépségét, tiszteletben kell tartani hagyományait és népét, és fel kell ismerni, hogy – még a jelenlegi megpróbáltatásai közepette is – Jemen öröksége formálja mind a múltat, mind a tágabb arab világ ígéretét.