Banglades

Banglades a Bengáli-öböl élén található lágy deltai síkságon fekszik, egy olyan régióban, amelyet egyszerre határoz meg és szabdal meg víz. 148 460 négyzetkilométeren (57 320 négyzetmérföldön) több mint 171 millió ember él monszunesőkkel, ciklonokkal, eltolódó folyópartokkal és a tengerszint emelkedésének állandó kockázatával küzdve. Egyszerre a világ legsűrűbben lakott területei és leggazdagabb folyóvízi ökoszisztémái közé tartozik, és nagyobb népességet tart el, mint Brazília, mégis elszenvedi a talajra, erdőkre és közösségekre nehezedő szüntelen nyomás következményeit. 

Banglades nagy része a hatalmas Gangesz-deltában fekszik, a bolygó legnagyobb folyóparti síkságán. Itt a Gangesz (Padma), a Brahmaputra (Jamuna) és a Meghna több mint ötvenhét határokon átnyúló vízi út hálózatává egyesül – többet, mint bármely más ország –, mielőtt a Bengáli-öbölbe ömlene. A szelíd hordalékos talajok szezonális áradásokkal épülnek fel és erodálódnak, iszappal borított földeket hagyva maguk után, amelyek Dél-Ázsia legtermékenyebb területei közé tartoznak. Ezen a vizes síkságon túl mérsékelt magasságú fennsíkok húzódnak: a Madhupur-vidék északon, és a Barind régió északnyugaton, mindkettőt idősebb, kevésbé termékeny terep határolja. Északkeleten és délkeleten alacsony dombvonulatok emelkednek ki a síkságokból, örökzöld erdőket táplálva és menedéket nyújtva áradások idején.

Banglades területének csak mintegy 12 százaléka haladja meg a tizenkét métert a tengerszint felett, így akár egy szerény, 1 méteres tengerszint-emelkedés is eláraszthatja az ország tizedét. Mégis ugyanazok a folyók, amelyek áradásokkal fenyegetnek, biztosítják a megélhetést, a közlekedést és a mezőgazdasági kincseket. Az északkeleti részén található, haor néven ismert vizes élőhelyek egyedülálló, nemzetközi tudományos érdeklődésre számot tartó ökoszisztémákat rejtenek. Délnyugatra fekszik a Sundarbans, az UNESCO Világörökség része és a világ legnagyobb mangroveerdője, ahol az iszapos delta találkozik a sós árapályokkal, és a bengáli tigris szarvasok üldözésében átsurran a kusza erdőn. Az erdőborítás a földterület közel 14 százalékát – közel kétmillió hektárt – borítja, bár az őserdő szinte nem létezik, és a fennmaradó erdőtakaró nagy része védett területekre esik.

A Ráktérzőn fekvő Banglades éghajlata trópusi. Az októbertől márciusig tartó telek általában enyhék; a márciustól júniusig tartó nyarak nyomasztóan párásak, megteremtve a terepet a június és október közötti monszun évszakhoz, amely az éves csapadékmennyiség nagy részét adja. Természeti katasztrófák alakítják a földet és lakosságát: ciklonok és árapály-kúpok szinte minden évben sújtják a partokat; árvizek söpörnek végig a szárazföld belsejében; tornádók csapnak le szezonális viharokban. Az 1970-es ciklon, amely több százezer ember életét követelte, és az 1991-es vihar, amely becslések szerint 140 000 ember halálát okozta, továbbra is a sebezhetőség tragikus jelei. A közelmúltban az 1998 szeptemberi példátlan áradások a terület kétharmadát elárasztották, milliókat kényszerítve lakóhelyük elhagyására és jelentős emberveszteséget okozva. A katasztrófakockázat-csökkentés fokozatos fejlesztése azóta csökkentette az emberi áldozatokat, bár a gazdasági károk továbbra is fennállnak.

Banglades ökológiája négy szárazföldi ökorégióra terjed ki: az Alsó-Gangetikus nedves lombhullató erdőkre, a Mizoram–Manipur–Kachin esőerdőkre, a Sundarbans édesvízi mocsaras erdőire és a Sundarbans mangroveerdőkre. Síkságai rizsföldek, mustárföldek, mangó-, jackfruit-, bambusz- és bételdió-ligetek buja mozaikjainak ad otthont. A virágos növények száma meghaladja az 5000 fajt, az édesvízi vizes élőhelyek pedig minden monszunban lótuszvirágokkal és liliomokkal virágoznak. Az állatvilág a mangrove-csatornákban élő sósvízi krokodiloktól a dombos erdőkben élő ázsiai elefántokig terjed, a ködös párducokkal, halászmacskákkal, tobzoskákkal és a folyókban élő, a világ egyik legnagyobb irravaddi-delfin-populációjával. Több mint 628 madárfaj talál itt élőhelyet, köztük a keleti tarkacsőrű madár és számos vándorvízi madár.

A mai Banglades emberi településeinek története évezredekre nyúlik vissza. Az északon fekvő Mahasthangarh már az i. e. harmadik században is egy erődített városról tanúskodik. Az ezt követő évszázadokban a hindu és buddhista dinasztiák kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után: Nandipada és horogkereszt jelképekkel ellátott kőforrákat Wari-Bateshwarban, buddhista kolostorokat, mint például a Somapura Mahavihara, amelyeket a Pala Birodalom alatt építettek a nyolcadik századtól, valamint szentélyeket Mainamatiban és Bikrampurban. Az 1204-es iszlám betörés új korszakot nyitott, először a szultánságok, később a mogul fennhatóság alatt. A tizenhatodik és tizenhetedik századi bengáli szuba alatt a régió figyelemre méltó jólétet ért el. Textilműhelyei finom muszlint szőttek, amelyet egész Ázsiában és Európában nagyra becsültek, rizstermése pedig távoli piacokat látott el.

Az 1757-es plassey-i csata közel két évszázados brit gyarmati uralom kezdetét jelentette. A bengáli elnökség részeként a gazdaságot a haszonnövények és az erőforrások kitermelése felé irányították át, ami feltételeket teremtett mind az infrastrukturális fejlesztésekhez – vasutak, utak, kikötők –, mind az agrárproblémákhoz. Amikor Brit Indiát 1947-ben felosztották, Bengál vallási alapon kettévált: Nyugat-Bengál belépett az Indiai Unióba, míg Kelet-Bengál, amelyet Kelet-Pakisztánra neveztek át, Pakisztán keleti szárnya lett. Földrajzilag több mint 1600 kilométernyi indiai terület választotta el egymástól, a politikai, kulturális és gazdasági egyensúlyhiányok pedig elégedetlenséget szültek.

A nyugat-pakisztáni hatóságok szisztematikus diszkriminációja a bengáliakkal szemben a nyelv, az adminisztráció és az erőforrások elosztása terén az 1952-es bengáli nyelvi mozgalomhoz vezetett, amikor megölték a bengáli államnyelvként való elismeréséért tüntető diákokat. A következő két évtizedben a politikai elnyomás fokozódott. 1971 márciusában, miután egy manipulált választás megfosztotta a domináns bengáli pártot parlamenti szerepétől, Kelet-Pakisztán vezetése kikiáltotta a függetlenséget. Ezt brutális polgárháború követte: a Mukti Bahini gerillaerők, az indiai katonai beavatkozás decemberi támogatásával, legyőzték a pakisztáni erőket, és 1971. december 16-án Banglades elnyerte a szuverenitást.

A függetlenség utáni években Sejk Mudzsibur Rahman, az ország alapító vezetője lett miniszterelnök, majd elnök, akit 1975 augusztusában puccs során meggyilkoltak. A következő évtizedben további felfordulások történtek: Ziaur Rahman katonai uralma – akit szintén 1981-ben meggyilkoltak –, majd Huszein Muhammad Ershad diktatúrája, amelyet 1990-ben tömegmozgalmak döntöttek meg. A parlamentáris demokráciához való 1991-es visszatéréssel a politikai életet Sejk Hasina és Khaleda Zia váltakozó hivatali ideje uralta, amit a megfigyelők a „begumi csatának” neveztek. 2024 augusztusában egy diákfelkelés eltávolította Hasinát, és a Nobel-díjas Muhammad Yunus vezette ideiglenes kormány vette át a hatalmat.

Banglades egy egységes parlamenti köztársaság, amely a brit westminsteri rendszer mintájára épült. Az elnök nagyrészt ceremoniális feladatokat lát el, míg a miniszterelnök végrehajtó hatalmat gyakorol. A törvényhozó hatalom az egykamarás Jatiya Sangsad (Nemzeti Parlament) kezében van. Közigazgatásilag az ország nyolc körzetre oszlik – Barishal, Chattogram, Dhaka, Khulna, Mymensingh, Rajshahi, Rangpur és Sylhet –, amelyek mindegyikét egy körzeti biztos vezeti. A körzetek 64 kerületre (zilas) tagolódnak, amelyek tovább oszlanak upazilákra (alkörzetekre) vagy thanákra. A vidéki kormányzás szakszervezeti szinten történik; a városi területeket városi vállalatok és önkormányzatok irányítják. A szakszervezeti és kerületi tanácsokba való választások közvetlenek, a parlamenti képviselet pedig annak biztosítására szolgál, hogy a szakszervezeti szinten tizenkét helyből legalább három nő legyen.

Banglades Dél-Ázsia egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik, és a harmadik legnagyobb kontingenst biztosítja az ENSZ békefenntartó misszióiban világszerte. Regionális és nemzetközi szervezetek, többek között a BIMSTEC, a SAARC, az OIC és a Nemzetközösség tagja, és kétszer is elnökölt az Éghajlatváltozással Sebezhető Fórumon, válaszul az éghajlatváltozásnak való akut kitettségére.

Banglades 2023-ban nagyjából 171,4 milliós lakosságával a nyolcadik helyen állt a világon és az ötödik Ázsiában, mégis a legsűrűbben lakott ország a nagy országok között, négyzetkilométerenként több mint 1260 fővel. A teljes termékenységi ráta nőnként 1985-ben 5,5 születésről 2022-re 1,9-re zuhant – ez egy figyelemre méltó demográfiai átmenet, amely Bangladeset a 2,1-es reprodukciós szint alá juttatta. A fiatalok dominálnak: az átlagéletkor közel 28 év, a polgárok több mint negyede 14 év alatti, és csak körülbelül 6 százalék 65 éves vagy idősebb. A lakosság körülbelül 60 százaléka továbbra is vidéki.

Etnikailag Banglades feltűnően homogén: a lakosok 99 százalékát bengáliak teszik ki. Az adivasi népek kisebbségi közösségei – a csakmák, marmák, szanthalok és mások – főként a Csittagong-hegyvidéken élnek, ahol 1975-től az 1997-es békemegállapodásig autonómiáért folytatott felkelés folyt. Bár a megállapodás csökkentette az erőszakot, a régió továbbra is erősen militarizált. 2017 óta Banglades több mint 700 000 rohingja menekültet fogadott be a szomszédos Mianmarban dúló erőszak elől menekülve, így a világ egyik legnagyobb befogadó országa.

A bengáli a hivatalos és uralkodó nyelv, amelyet a lakosság több mint 99 százaléka anyanyelvi szinten beszél. A nyelvjárásokon belül a standard köznyelvi bengáli együtt él olyan regionális formákkal, mint a csittagoni, a noakhali és a szilheti. Az angol nyelv jelentős szerepet játszik az oktatásban, a jogban és a kereskedelemben, és kötelező a tantervekben. A törzsi nyelvek – a csakma, a garo, a rakhine, a santali és mások – továbbra is élnek az őslakos csoportok körében, bár sokukat a veszélyeztetettség fenyegeti.

Az iszlám az államvallás, az alkotmány mégis garantálja a világi kormányzást és a vallásszabadságot. A polgárok körülbelül 91 százaléka szunnita muszlim, így Banglades a harmadik legnagyobb muszlim többségű nemzet. A hinduk közel 8 százalékot képviselnek – ez a harmadik legnagyobb ilyen közösség világszerte –, őket követik a buddhisták (0,6 százalék), főként a Csittagongban élő törzsi csoportok között, valamint a keresztények (0,3 százalék), akik túlnyomórészt bengáli protestánsok és katolikusok. A hagyományos ünnepek összekötik a közösségeket: a Pahela Baishakh, a bengáli újév április 14-én, amelyet minden vallásban zenével, vásárokkal és összejövetelekkel ünnepelnek. Az iszlám ünnepek – az Íd al-Fitr és az Íd al-Adha – a nemzeti ünnepek leghosszabb sorozatát jelentik. A Durga Puja vonzza a hindu hívőket; a Buddha Purnima Gautama Buddha születését tiszteleg; a karácsonyt a keresztény kisebbség ünnepli. A nemzeti megemlékezések közé tartozik a Nyelvi Mozgalom Napja február 21-én, valamint a Függetlenség (március 26.) és a Győzelem Napja (december 16.), amikor a polgárok a Shaheed Minarnál és a Nemzeti Mártírok Emlékművénél tisztelegnek.

Banglades gazdasága a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé került. 2023-ban nominális GDP alapján a harminchatodik, vásárlóerő-paritáson mérve pedig a huszonnegyedik helyen állt világszerte, 71,4 milliós munkaerővel – ami a hetedik legnagyobb világszerte – és körülbelül 5,1 százalékos munkanélküliségi rátával. A szolgáltatási szektor a GDP nagyjából 51,5 százalékát, az ipar 34,6 százalékát, a mezőgazdaság pedig mindössze 11 százalékát teszi ki, annak ellenére, hogy a mezőgazdaság a munkaerő körülbelül felét foglalkoztatja.

Banglades exportbevételeinek egyik sarokköve – 84 százaléka – a konfekcióiparból származik, ezzel az ország a világ második legnagyobb ruházati exportőre. A gyárak vezető globális márkák számára termelnek, ami a növekedést táplálja, még akkor is, ha a munkakörülményekkel kapcsolatos kritikákkal szembesülnek. A juta, amelyet egykor „aranyrostnak” neveztek, továbbra is jelentős exportcikk a rizs, a hal, a tea és a virágok mellett. A hajóépítés, a gyógyszeripar, az acél, az elektronika és a bőráruk szintén ellátják a hazai és a nemzetközi piacokat.

A külföldön dolgozó bangladesiek hazautalásai 2024-ben elérték a hozzávetőlegesen 27 milliárd USD-t, ami a dél-ázsiai devizatartalékok alapját képezi, amelyek Indiáé után a második helyen állnak, bár ezek a tartalékok az elmúlt években csökkentek. Kína és India az ország legnagyobb kereskedelmi partnerei, a kereskedelem nagyjából 15, illetve 8 százalékát teszik ki. A magánszektor a GDP mintegy 80 százalékát állítja elő, élén olyan családi tulajdonban lévő konglomerátumokkal, mint a BEXIMCO, a BRAC Bank és a Square Pharmaceuticals. A dakkai és a csittagongi tőzsdék kettős tőkepiacként szolgálnak. A telekommunikáció szárnyalt: 2024 novemberére közel 189 millió mobil-előfizetés volt.

Továbbra is fennállnak a kihívások: a politikai instabilitás, a magas infláció, a mélyen gyökerező korrupció, az energiahiány és az egyenetlen reformtörekvések rontják a növekedési kilátásokat. Banglades a világ egyik legnagyobb menekültterhével, az éghajlatváltozás okozta környezeti nyomással és a felső folyású szomszédokkal fennálló vízügyi vitákkal is küzd.

Banglades épített környezete egymást követő civilizációkat rétegez. Északon a Mahasthangarhban található hindu és buddhista emlékek a vaskorból származnak. A paharpuri Somapura Mahavihara (nyolcadik század) Dél-Ázsia legkiterjedtebb buddhista kolostorkomplexuma. Az iszlám hatás a Bengáli Szultanátus jellegzetes, tizenharmadik századi téglamecsetjeiben mutatkozik meg, nevezetesen a bagerhati Hatvan Dómos Mecsetben. A mogul pártfogás erődöket és karavánszerájokat eredményezett – Lalbagh erőd Dakkában, Sat Gambuj mecset Mohammadpurban –, valamint folyóparti palotákat és kapukat, mint például a Bara és a Chhota Katra.

A brit uralom alatt virágzott az indo-szaracén építészet: a Dhaka Egyetem Curzon Csarnoka, a Rangpur Városháza és a Csittagongban található Bíróság épülete. A zamindar birtokok olyan palotákat emeltek, mint az Ahsan Manzil, a Tajhat Palota és a Rózsakerti Palota. A huszadik században az őslakos modernista Muzharul Islam egy új esztétikát hirdetett, míg Louis Kahn Nemzeti Parlament épülete Sher-e-Bangla Nagarban a monumentális formatervezés mintaképe marad.

Az ország folyókhoz kötött kultúrája visszaköszön a konyhájában. A fehér rizs és a hal alkotja az alapvető ízvilágot; a lencse, a tök és a leveles zöldségek biztosítják az ízletesség egyensúlyát. A fűszerek – kurkuma, koriander, görögszéna, panch phoron (öt fűszerből álló keverék) – ízesítik a marha-, birka-, csirke- és kacsacurryket. A mustárolaj és a mustárpaszta csípősséget kölcsönöz; a kókusztej gazdagítja a tengerparti pörkölteket. A hilsa, a nemzeti hal, párolva, curry-ben vagy mustármártásban jelenik meg; a rohu és a pangas szorosan követi őket. A garnélarákos ételek, mint például a chingri malai curry, az ünnepi asztalokon is megtalálhatók.

Az utcai ételek ropogósra sült szamoszákkal, töltött chotpotival (csicseriborsós-savanyú burgonyasnack), shingara-val és fuchkával (a pani puri helyi megfelelője) vannak tele. A kebabokat – seekh, shami és chapli – útszéli standokon és éttermekben árulják. A kenyerek kínálata a luchitól (sült lepénykenyér) a városi központokban kapható naanig terjed. A desszertek – a mishti doi (édesített joghurt), a sondesh, a rôshogolla, a chomchom és a jalebi – a cukor örömét ünneplik. A halwa, a shemai (vermicelli puding) és a falooda megjelenik a vallási ünnepek alatt; A pithák (rizs alapú sütemények) az idényjellegű terméssel jelennek meg.

A melegen és édesen felszolgált tea a reggeli és délutáni összejövetelek alapját képezi, gyakran keksz kíséretében. A hagyományos italok – a borhani (fűszeres joghurtital), a mattha (író) és a lassi – nyáron hűsítő enyhülést nyújtanak.

Bár a frekventáltabb szomszédos országok árnyékába kerül, Banglades történelmet, kultúrát és természeti tájakat kínál. Három UNESCO Világörökségi helyszíne – a Bagerhat mecsetváros, a Paharpur buddhista vihara és a Sundarbans – a fő útvonalak kulcspontjai. Dakka, a világ egyik legsűrűbben beépített városa, a Puran Dakka omladozó gyarmati negyedeit csillogó bevásárlóközpontokkal és felhőkarcolókban épült irodákkal ötvözi. A nevezetességekhez tartozik a Lalbagh erőd, az Ahsan Manzil, a Shaheed Minar, a Nemzeti Múzeum és Louis Kahn Parlament épülete. A Puran Dakka keskeny utcái élő múzeumokként húzódnak, minden mohollában (negyedben) szakosodott kézművesek dolgoznak.

A fővároson túl régészeti komplexumok – Moynamoti, Mahasthangarh, Kantajir Mondir – és falusi templomok fekszenek, melyek évszázados kődomborművekkel büszkélkedhetnek. A természeti látványosságok a világ leghosszabb, megszakítás nélküli homokos strandjától Cox's Bazarban a Szent Márton korallszigetéig terjednek. A Csittagong-hegyi ösvények – Rangamati, Khagrachhari és Bandarban – túrázásra és törzsi közösségeknél történő szállásra csábítanak. A smaragdzöld dombokkal szegélyezett Kaptai-tó csónakázási és horgászati ​​lehetőséget kínál. Jaflong sziklás folyópartjai és Sylhet teakertjei Sreemangalban kontrasztot alkotnak: a táj a nyugalom és a nyüzsgés jegyében tündököl.

Az ökoturisztikai vállalkozások közé tartozik a Lawachara Nemzeti Park meglátogatása, a Sundarban-hegység mangroveerdőinek felfedezése, valamint a bengáli tigrisek és pettyes szarvasok nyomon követésével szervezett szafari. A horgászat, a folyami hajóutak, a túrázás, a szörfözés és a jachtozás a távoli elmélyülés különböző fokú változatosságát kínálja.

A bangladesi taka (৳; ISO BDT) 100 poysára oszlik. A ৳1, ৳2 és ৳5 címletekben lévő érmék a ৳2, ৳5, ৳10, ৳20, ৳50, ৳100, ৳200, ৳500 és ৳1000 címletű bankjegyek mellett forgalomban vannak. A külföldi valutát bankokban vagy pénzváltókban lehet váltani; a szállodák kevésbé kedvező árfolyamokat kínálnak. Az ATM-ek elterjedtek a városközpontokban és a településeken, jellemzően őrzött helyiségekben. A főbb nemzetközi hálózatok – MasterCard, Visa, AmEx, JCB – is elfogadottak, bár a látogatóknak előzetesen értesíteniük kell a bankokat az elutasítások elkerülése érdekében.

A vásárlási lehetőségek a kötetlen bazároktól – ahol az alkudozás dominál – a fix áras butikokig, mint például az Aarong, terjednek, amely kézműves termékeket és hagyományos viseleteket kínál fix áron. Dakka nagy bevásárlóközpontjai, nevezetesen a Jamuna Future Park és a Bashundhara City, nemzetközi márkáknak, elektronikai üzleteknek és ételudvaroknak adnak otthont. A szupermarketláncok – mint az Agora, a Meena Bazar, a Shwapno – katalógusban árusítanak élelmiszereket, romlandó és importált árukat, mindegyik kártyabarát, és egyre inkább online rendelést is kínálnak.

Banglades konzervatív társadalmi normái nem ösztönzik a nyilvános alkoholfogyasztást, bár a luxushotelek és a kiválasztott klubok Dakkában, Cox's Bazarban és Saint Martin-szigeten sört és szeszes italokat kínálnak, gyakran prémium áron. Az ötcsillagos létesítmények – a Radissontól a Sonargaonig – gyakran tartanak DJ-vezérelt rendezvényeket.

Banglades továbbra is kényes egyensúlyban van a bőség és a törékenység között. Bőséges vízi útjai táplálják a földeket és ellátják a családokat élelemmel, még akkor is, ha azzal fenyegetnek, hogy újrarajzolják a határokat és elárasztják a falvakat. Népe – fiatal, ellenálló és találékony – eligazodni tud a politikai felfordulás, a gazdasági lehetőségek és a környezeti veszélyek között. A birodalom és a megszállás évszázadai alatt egyedi identitást alakítottak ki, amely a nyelvben, az árterületeken élő mezőgazdaságban és a tengeri kereskedelemben gyökerezik. Ma, ahogy az éghajlatváltozás fokozódik és a regionális geopolitika fejlődik, Banglades válaszút előtt áll. Gazdasági felemelkedésének, katasztrófa-ellenálló képességének és kulturális élénkségének története azonban arra utal, hogy ez a delta nemzet, amelyet a változások formálnak, továbbra is alkalmazkodni és fennmaradni fog.