Azerbajdzsán egy olyan földterületet foglal el, ahol a Kaukázus sík területei a Kaszpi-tenger partvonalával találkoznak. Területe a harmincnyolcadik és negyvenkettedik fok északi szélesség, valamint a negyvennegyedik és ötvenegyedik fok keleti hosszúság között fekszik. Északon a Nagy-Kaukázus-hegység meredeken emelkedik, csúcsai természetes gátat képeznek a hidegebb légáramlatok ellen. Keleten a Kaszpi-tenger közel nyolcszáz kilométer hosszú partszakasszal öleli körül. Délen az ország határa Iránnal találkozik; nyugaton Örményországgal és egy rövid határral Törökországgal; északnyugaton Grúziával találkozik; északkeleten pedig az oroszországi Dagesztán köztársasággal érintkezik. E határokon át az Azerbajdzsán Köztársaság három fő fizikai zónára oszlik: a szívében lévő síkságra, a Nagy- és Kis-Kaukázus, valamint a Talis-hegység felföldjeire, valamint a Kaszpi-tenger part menti síkságára. A Föld ismert iszapvulkánjainak közel fele a felszíne alatt fekszik, kúpokat és repedéseket táplálva, amelyek időnként lángokat vagy gőzölgő gázt lövellnek ki – emlékeztetve a régió földalatti vitalitására.
A ma Azerbajdzsánnak nevezett területeket kormányzó legkorábbi államok közé tartozott a kaukázusi Albánia, majd az egymást követő perzsa birodalmak, amelyek nyomot hagytak a nyelvben, a vallásban és a kormányzásban. A tizenkilencedik századig ez a terület a kadzsár Iránhoz tartozott. Az 1804–1813-as és az 1826–1828-as orosz–perzsa háborúk arra kényszerítették a perzsa sahot, hogy az 1813-as gulisztáni és az 1828-as türkméncsaji szerződések értelmében átengedje kaukázusi tartományait az orosz koronának. Oroszország ezután egy kaukázusi alkirályságon belül szervezte meg ezeket a területeket. Az Orosz Birodalom 1917-es összeomlásával a törökül beszélő muszlimok körében kialakult nemzeti öntudat 1918-ban az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságban egyesült – az első világi, demokratikus, muszlim többségű államban. Ez a berendezkedés 1920-ig fennmaradt, amikor a szovjet erők beolvasztották a területet Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság néven. A Szovjetunió utolsó napjaiban, 1991. augusztus 30-án a modern Azerbajdzsán Köztársaság visszanyerte függetlenségét.
A posztszovjet évtizedek konfliktusokat hoztak Hegyi-Karabah, egy nagyrészt örmények lakta hegyvidéki enklávé miatt. 1991 szeptemberében ez a közösség kikiáltotta az Artsakh Köztársaságot. Az 1994-es tűzszünet után Artsakh és a környező kerületek ennek ellenére nemzetközileg azerbajdzsáni területként maradtak elismertek. Egy 2020-ban megújult azerbajdzsáni katonai kampány során Hegyi-Karabah hét kerületét és egyes részeit visszaszerezték. 2023 végén Baku erői bevonultak az enklávé fennmaradó részébe, feloszlatva a de facto Artsakh-kormányt, és szinte az összes örmény lakos távozását okozva.
Azerbajdzsán alkotmánya egységes, félig elnöki köztársaságot hoz létre. Az Új Azerbajdzsán Párt 1993 óta van hatalmon Hejdar Alijev, majd fia, Ilham Alijev vezetése alatt. A megfigyelők a politikai ellenzék és a média szabadságának korlátozásáról, valamint a polgári szabadságjogok korlátozásáról számolnak be. Mindazonáltal az állam 182 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, és harmincnyolc nemzetközi szervezetben vesz részt, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, az Európa Tanácsban, a Nem Elkötelezettek Mozgalmában, az EBESZ-ben, a NATO Békepartnerségi programjában, a Türk Államok Szervezetében és a GUAM-ban. Megfigyelő státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetben, és segített megalapítani a FÁK-ot és az OPCW-t.
Szinte minden állampolgár – mintegy kilencvenhét százaléka – muszlimnak vallja magát, bár az állam nem tart fenn hivatalos vallást, és világi kormányzást biztosít. A síita hívők a hívők körülbelül ötvenöt-hatvanöt százalékát teszik ki, a fennmaradó részt pedig szunniták. A keresztény közösségek – ortodoxok, örmény apostoli, valamint kisebb katolikus, protestáns és evangélikus csoportok – mintegy három százalékot tesznek ki. A zsidó jelenlét két évezredes múltra tekint vissza: ma nagyjából tizenkétezer zsidó él Azerbajdzsánban, köztük a Kuba közelében található Krasznaja Szloboda közössége, amely az egyetlen zsidó többségű város Izraelen és az Egyesült Államokon kívül.
A föld domborzata befolyásolja éghajlatát, amely a világ tizenegy éghajlati övezetéből kilencet felölel, a száraz alföldi sztyeppéktől a párás, mérsékelt övi erdőkig. A csapadékmennyiség nagyban változik: a déli Lankaranban akár tizennyolcszáz milliméter is hullik évente, míg az Absheron-félszigeten kevesebb mint háromszázötven. A magasabb fekvésű területeken a teleken mínusz harminc Celsius-fok alá süllyedhet a hőmérséklet, ahogyan azt Julfában és Ordubadban is feljegyezték, míg a part menti területeken ritkán fordul elő mínusz öt fok alatti hőmérséklet. Patakok és folyók – számuk meghaladja a nyolcezer fokot – a Kaszpi-tenger felé folynak; az ezerötszáz kilométer hosszú Kur folyó átszeli a középső alföldet, mielőtt a tengerbe ömlik. Tavak ritkák, de közéjük tartozik a hatvanhét négyzetkilométeres Szarüszu.
Azerbajdzsán közel negyven százaléka fekszik négyszáz méter felett. A Nagy- és Kis-Kaukázus, valamint a Talis-hegység csúcsai helyenként meghaladják a négyezer métert – a Bazardüzü-hegy eléri a négyezer-négyszázhatvanhat métert –, míg a Kaszpi-tenger partja, mínusz huszonnyolc méteres mélységével, a kontinentális legalacsonyabb pont. Az ország növényvilága több mint négyezer-ötszáz magasabb rendű növényfajt foglal magában, amelyek a kaukázusi növényvilág kétharmadát teszik ki. Az erdők a terület nagyjából tizennégy százalékát borítják, a telepített erdők kiegészítik a természetesen regenerálódó állományokat. A védett területek ma a földterület nyolc százalékát fedik le, beleértve hét nagy rezervátumot, amelyeket 2001 óta hoztak létre, amikor a csővezeték-bevételek felduzzadták a környezetvédelmi költségvetést.
Az állatvilág tükrözi ezt a sokszínűséget: százhat emlősfajt, kilencvenhét halfajt, háromszázhatvanhárom madarat, tíz kétéltűt és ötvenkét hüllőfajt jegyeztek fel. A karabahi ló, amely fürgeségéről és temperamentumáról ismert, nemzeti jelképként áll, bár száma mára megcsappant.
Baku, a főváros és egyben legnagyobb város, az Absheron-félszigeten fekszik, és az ország politikai és kulturális intézményeinek ad otthont. Bakun kívül csak Szumkajit – amely ma már gyakorlatilag Baku külvárosa – és Gandzsa lakosainak száma meghaladja a háromszázezer főt. További városi központok közé tartozik az iráni határ közelében fekvő Lankaran, az exklávé fővárosa, Nakhicseván, a hegylábak között fekvő Kabala, az évezredekre visszanyúló, réteges történelmével rendelkező Seki, a sirvánsahok egykori székhelye, valamint az ipari Szumkajit. Az ország tizennégy gazdasági régióra, hatvanhat kerületre és tizenegy, közvetlenül a köztársaság által irányított városra oszlik; Nakhicseván továbbra is autonóm köztársaság, saját parlamenttel.
Gazdaságilag Azerbajdzsán a kaszpi-tengeri olaj- és gázlelőhelyeire épített. A függetlenség után az állam csatlakozott az IMF-hez, a Világbankhoz, az EBRD-hez, az Iszlám Fejlesztési Bankhoz és az ADB-hez. Az 1992-ben megalakult Központi Bank bocsátja ki a manatot és felügyeli a kereskedelmi bankokat. A 2006 januárjában megreformált manat egy-kétszáz manat címletben, valamint kisebb gapik érmékkel van forgalomban. Az olajágazat magas bevételei ösztönözték a növekedést, de az inflációt is – amely 2007 elején meghaladta a tizenhat százalékot –, és az erőforrásoktól függő gazdaság jegyeit mutatták. A 2000-es évek óta a politikai intézkedések megfékezték az inflációt és diverzifikálták az infrastruktúrát. A 2006 májusában üzembe helyezett Baku–Tbiliszi–Ceyhan vezeték tizenhétszázhetvennégy kilométer hosszan húzódik Törökország földközi-tengeri térségéig, és évente akár ötvenmillió tonna olajat is szállít. A 2006 végén felavatott dél-kaukázusi vezeték Shah Denizből szállít gázt Európába Grúzián és Törökországon keresztül. A folyamatban lévő vasúti projektek, nevezetesen a 2012-ben elkészült Kars–Tbiliszi–Baku vasútvonal, Kínát és Közép-Ázsiát kívánják összekötni Európával. Baku, Nahcseván, Ganja és Lankarán repülőterei regionális csomópontokhoz csatlakoznak. Az Azerbaijan Airlines és más légitársaságok, köztük a Lufthansa, a Turkish Airlines, a Qatar Airways, valamint számos orosz, ukrán és iráni légitársaság személy- és áruszállítási szolgáltatásokat nyújtanak. A felszíni közlekedés közel háromezer kilométernyi széles nyomtávú vasutat foglal magában, amelynek egy része villamosított, valamint egy átfogó úthálózatot, amelyet a 2002-es Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény szabályoz.
A szovjet korszakban egykor élénk turizmus az 1990-es évek konfliktusai során visszaesést szenvedett. A 2000-es évek eleje óta ismét lendületbe jött. A vallási és gyógyturizmus virágzik: a Naftalan kőolajalapú kezelései vonzzák az orvoslátogatókat; a gabalai Shahdag és Tufan téli sportokat kínál; a Kaszpi-tenger menti strandok és üdülőhelyek szezonális szabadidős tevékenységeket kínálnak. Az állam a turizmust stratégiai gazdasági ágazatnak tekinti, e-vízumokkal és vízummentességgel hatvanhárom ország állampolgárai számára. Az UNESCO elismeri Azerbajdzsán két világörökségi helyszínét: Baku fallal körülvett városát a Sirvánsa palotájával és a Szűztoronnyal, valamint Kobustán sziklarajzait. A kísérleti listák között szerepel az Atesgah tűztemplom, a Momine Khatun mauzóleum, a Hirkan erdők, a sárvulkán-mezők, Susa örökségi negyede és mások. A városi központokon túl olyan falvak, mint Khinalug, Nabran, Quba, Lahich, Qax és Nij kulturális élményeket kínálnak; Göygöl és Shamkir – melyeket a tizenkilencedik században német gyarmatosítók telepítettek be – az európai építészet és szőlőtermesztés nyomait őrzik.
Az azerbajdzsáni kultúra tükrözi az Európa és Ázsia közötti elhelyezkedését. A zene őrzi a mugám hagyományokat; a szőnyegek, textíliák és rézedények évszázados kézművességre emlékeztetnek. Az irodalmi örökség, a középkori költőktől a modern regényírókig, perzsa és török hatásokat hordoz. Az építészet a keleti formákat – a muqarnákat, kupolákat és iwanokat – ötvözi a nyugati mérnöki munkával, ami a legújabb nevezetességekben is megmutatkozik: a Heydar Aliyev Központ folyékony kontúrjai, a Lángtornyok hármas lángprofiljai és a SOCAR-torony geometrikus szigorúsága.
A konyhaművészet a föld termékenységét és a Kaszpi-tenger bőségét példázza. A fűszeres saláták a főételek, például a birka-, marha- vagy halhús mellé fűszeresek. A sáfrányos plov, a rizses-húsos pilaf, központi szerepet játszik az összejöveteleken. A levesek, mint például a bozbas és a dusbara, pikáns melegséget árasztanak. A lepénykenyér a tandir kemencék aromáit árasztja. A kutáb – vékony, zöldségekkel vagy hússal töltött sütemények – utcai árusként jelenik meg. A körte alakú poharakban áztatott fekete tea teszi teljessé a napot. Az ayran, a rózsaszirmokból vagy tárkonyból készült sorbet, és a helyi borok teszik teljessé az asztalokat. A piti, a gesztenyével ízesített birkahúsból és hüvelyesekből készült pörkölt, regionális változatokban jelenik meg, akárcsak a szőlőlevél-dolma, amelyet gyakran nemzeti ételként emlegetnek.
A társadalmi szokások a vendégszeretetet és a hierarchia tiszteletét tükrözik. A vendégek cipőjük levétele után lépnek be a házba, és egy páratlan számú virág illik ajándékként. A tömegközlekedési eszközökön az idősek, a fogyatékkal élők, a terhes nők és a gyermekesek kapnak első helyet. Az idegenek megszólításakor tiszteletteljes megszólításokat használnak – férfiaknál „Cənab”, nőknél „Xanım” –, míg az angolul beszélők a „Mr.” vagy „Mrs.” megszólítást alkalmazzák. Az azerbajdzsániak a hivatalos üdvözlésekhez, enyhe meghajláshoz és felálláshoz ragaszkodnak az idősebbek esetében. A férfi házigazdák gyakran vezetik az udvariasságot a női vendégek felé.
Az azerbajdzsáni diaszpóra legalább negyvenkét országban jelenik meg. A köztársaságon belül a kulturális egyesületek etnikai csoportokat szolgálnak ki: lezgineket, talisokat, németeket, zsidókat, kurdokat és másokat. A kisebbségi nyelveken – oroszul, grúzul, kurdul, lezgül, talis és más nyelven – történő műsorszórás állami támogatásban részesül; a nyomtatott médiumok sokszínű olvasóközönséget szolgálnak ki.
Azerbajdzsán útja az ősi örökségeket ötvözi a modern ambíciókkal. Tájai a sáros vulkánmezőktől a hófödte csúcsokig terjednek; városai a középkori falakat modern látképekkel ötvözik. Energiafolyosók, vasúti összeköttetések és kulturális kapcsolatok révén kontinenseket köt össze. Lakói a vendégszeretet, a kézművesség és a művészi kifejezés hagyományait ápolják. Ezen a mozaikon belül Azerbajdzsán egy olyan utat jelöl ki, amelyet földrajza, történelme, valamint a kormányzásban, a gazdaságban és a kultúrában hozott döntései határoznak meg.
Valuta
Alapított
Hívókód
Lakosság
Terület
Hivatalos nyelv
Magasság
Időzóna
Tartalomjegyzék
Azerbajdzsán tájak és történelmek kereszteződésében bontakozik ki. Az ország a Kaszpi-tenger nyugati partján fekszik, és meredeken emelkedik a Kaukázus-hegység lábáig. A tenger, a sivatag és a hegység találkozása azt jelenti, hogy Kelet és Nyugat összeolvad a nemzeti karakterben. Baku, a főváros, középkori városfalakat és olajboom felhőkarcolókat ötvöz egy kaszpi-tengeri hegyfokon; északabbra erdők és havasi rétek emelkednek olyan csúcsok felé, amelyek a legtöbb látogató számára távolinak tűnnének. Azok, akik a partvonalon túlra utaznak, ősi falvak, szovjet romok és sűrű erdők keverékét találják. A Kaszpi-tenger felől fújó meleg szelek késő délutánra hóval találkozhatnak a hegycsúcsokon.
Perzsa és török királyságok uralkodtak itt egykor, és a szovjet korszak öröksége ma is látható a széles sugárutakon és a tömbös lakóházakban. A népzene, a mecsetek és a zoroasztrizmus tűzimádó öröksége keveredik a szovjet metróállomásokkal és üvegtornyokkal. Az eredmény egy ellentétek országa: egy síita muszlim nemzet, ahol az emberek egész nap fekete teát isznak, és tavasszal ünneplik a Novruzt, ahol ősi karavánszerájok állnak a forgalmas piacok mögött, és ahol a sült kenyér illata keveredik egy elhaladó Lada dízelolajával. Ez egy olyan hely, ahol az új múzeumok és palotaelőcsarnokok olyan hétköznapinak tűnhetnek, mint az útszéli teaházak vagy a szovjet háborús emlékművek.
Ez az útmutató független kulturális felfedezők számára készült. Kiemeli Baku és Sheki városait, bemutatja a hagyományos ételeket és szokásokat gyakorlati tanácsok mellett, és a gyalogos útvonalakat valós tippekkel párosítja. A hangsúly a helyek mögött rejlő kontextus megértésén van, nem pedig azok piszkálásán. Ahelyett, hogy valamit „kihagyhatatlannak” nevezne, a történet azt írja le, hogy mit fogunk valójában átélni: hajnalban barangolunk Icherisheher kanyargós sikátorain, forró kebabot kóstolunk egy útszéli teaházban, vagy egy modern sugárútról nézzük a Kaszpi-tenger naplementéjét. A kulturális jegyzetek az etikettet és a mindennapi életet is lefedik, így az olvasó realisztikus képet kap a helyről.
Az utazók részletes feljegyzéseket találnak az időjárásról, a biztonságról, a vízumokról, a közlekedésről és a költségekről, de minőségi megfigyeléseket is tartalmaznak az egyes helyek hangulatáról. A hangnem tényszerű és figyelmes: ahelyett, hogy egyszerűen felsorolná a látnivalókat, rámutat arra, hogy mitől izgalmas Azerbajdzsán. Nyilvánvalóvá válnak a különbségek a nyugati utazástól – egyes falvakban a külföldiek még mindig kíváncsi pillantásokat vonzanak; Bakuban gyakoriak az angol feliratok, de kint eltűnhetnek. A hegy lábától felkapaszkodva a Khinaliqra (2350 m), vagy belépve egy szovjet korabeli metróállomásra, elsőre talán nem érezzük magunkat a környéken. De a helyi vendégszeretet őszinte: egy pék ragaszkodhat hozzá, hogy kóstoljuk meg a friss lavasht, vagy a szomszédok meghívhatnak egy külföldi vendéget az esküvőjükre vagy a teájukra. Összességében ez az útmutató nemcsak arra kívánja felkészíteni az utazókat, hogy mit láthassanak, hanem arra is, milyen érzés Azerbajdzsánban lenni.
Azerbajdzsán egy kompakt, mégis változatos területet foglal el. A Nagy-Kaukázus hegység drámai északi és nyugati határt alkot, Bakuból a hegyvidéki régiókba (Kuba, Khinaliq, Gabala) vezető utakkal. A keleti Kaszpi-tenger partvidéke sík és száraz, itt található a főváros és az Absheron-félsziget projektjei (olajmezők és Ateshgah). Délen fekszik a Lankarán-alföld, egy nedves szubtrópusi zóna teaültetvényekkel és esőerdőkkel. Nyugaton Ganja és a Sirván-síkság található, ahol folyók és a szovjet épített öntözőrendszerek teszik egyedivé a tájat. Közöttük olyan városok kötik össze a régiókat, mint Sheki (Selyemút-völgy) és Quba (szőnyegközpont). Baku utazási központként szolgál; innen a főbb autópályák ezekre a területekre nyúlnak szét.
Azerbajdzsán praktikus belépési és közlekedési rendszereket kínál az utazók számára.
A helyi szokások megértése gördülékenyebbé teszi az interakciókat:
Ünnep: Novruz (tavaszi napéjegyenlőség, március 21. körül) Azerbajdzsán legnagyobb fesztiválja. Az üzletek egy-két napra bezárhatnak, miközben a családok különleges ételekkel és máglyákkal ünneplik az ünnepeket. Tervezzen erre.
Az Icherisheher, az Óváros kőkapuin sétálva olyan érzés, mintha visszautaznánk az időben. A nap a keskeny sikátorok homokkő falait süti. Egy birka bégetése visszhangzik egy mecset melletti udvaron, miközben a boltosok az utolsó törmeléket söpörik le a bejárati lépcsőkről. A 12. századi Szűz-torony (Giz Galasi) uralja a város látképét, lekerekített kőformája titokzatosan rajzolódik ki az éghez képest. A közelben található a Sirvánsák Palotája, egy 15. századi márványkomplexum egy kis mecsettel és egy ma is ép királyi fürdővel.
Belvárosi tipp: Bármelyik történelmi kapun be lehet lépni; a Szökőkút tér közelében található fő „Aranykapu” vagy a Sahil-kapu kényelmesen megközelíthető. A tömeg elkerülésére a legjobb kora reggel. Lassan sétáljon, és kukucskáljon be a sarkok mögé; sok sikátor árnyékos zugokba torkollik, ahol macskák szunyókálnak a szőnyegeken.
Ahogy a nap emelkedik, ereszkedjünk le a középkori kőből a modern vízpartra. A Bakui körút (Milli Park) egy széles park a Kaszpi-tenger partján fekvő, visszanyert földterületen. Egy ívelt sétány köti össze a szökőkutakat, kerteket és szórakozóhelyeket. A kiemelkedő hely a... Azerbajdzsáni SzőnyegmúzeumEgy modern épület, amelynek formája feltekert szőnyegre hasonlít. Csempéi csillognak a víz közelében. Belül finom szőnyegek nemzeti gyűjteménye található – de még bemenés nélkül is vonzó az építészet.
Szőnyegmúzeum: Még ha kihagyod is a kiállításokat, itt mindenképpen állj meg. Bent légkondicionáló van (egy kis szünet a nap elől), és a szövési technikákat bemutató panelek is vannak. A múzeum kávézója (nyitva a látogatók számára) hagyományos édességeket kínál – kóstold meg a fekete teát kockacukorral és egy kóstolóval. baklava.
Ahogy leszáll az este, a modern Baku új ritmust vesz fel. A Szökőkút tér, egy kikövezett tér tucatnyi szökőkúttal, kivilágosodik, ahogy az emberek összegyűlnek a szélein. A szabadtéri kávézók és cukrászdák lámpásokat kapcsolnak fel. Az Istiglaliyyat (Függetlenség) utca és a szomszédos Nizami sétálóutca nyüzsögni kezd. Családok és barátok sétálnak, kirakatokat nézegetnek vagy fagylaltoznak. Az utcazenészek és táncosok gyakori látnivalók, bepillantást engedve a helyi életbe.
Étkezés: Bakuban a vacsoraidő későn kezdődik (este 8-9 óra között), és sokáig is elnyúlhat. Ha olyan specialitásra vágysz, mint a piti (lassan főtt báránypörkölt) vagy a lavangi (dióval töltött hal/csirke), előre kérdezd meg a pincért, mivel órákig főznek. Egyébként a laza saslikstandok és kebabosok egész este nyitva tartanak. A város éjszaka biztonságos; maradj a jól kivilágított főutcákon, ha későn sétálsz vissza a szállodádba.
Induljon el Bakuból korán Gobustanba (kb. 60 km-re délnyugatra). Késő délelőttre egy sziklás fennsíkra ér, ahol egy látogatóközpont található. Gobustan híres sziklarajzairól – őskori sziklafaragásairól. Több száz kép van vésve sötét homokkőbe: vadkecskék, lóháton ülő vadászok, táncoló alakok és még csónakok is az alacsonyabb tengerszint idejéből. Ezek a sziklarajzok a neolitikumtól a középkorig terjednek. A szabadtéri kiállításokat kis táblák vagy opcionális idegenvezetők magyarázzák el. A helyszínen a Gobustan Múzeum olyan tárgyakat (kőeszközöket, csontereklyéket) állít ki, amelyek kontextust adnak a faragványokhoz.
A felfedezés után röviden ellátogathat a múzeum beltéri diorámáiba vagy ajándékboltjába. Ezután a közeli sárvulkán-mezőkhöz látogathat el.
A Gobustanon túli félsivatagos síkságon apró, kúpos, szürke agyaghalmok emelkednek – Azerbajdzsánban található a világ iszapvulkánjainak közel fele. Az autópályáról egyszerű jelzések mentén lehajtva gőzölgő kúpok csoportjait találja. Miniatűr, sáros hegyekre hasonlítanak: némelyik finoman sáros buborékokat vagy hideg iszapot köp. Az aktív kúpok közelében a talaj enyhén sziszeghet, a levegőben pedig kén vagy kőolaj illata érződik. A látnivalók földöntúliak: egyes halmok középkori várromokra hasonlítanak. A gyerekek gyakran szeretnek a sárkürtők között ugrálni, de a felnőtteknek óvatosan kell lépniük – az agyag csúszós lehet.
Kora délutánra térj vissza a városba. Az Absheron-félsziget keleti szélén találhatók a tűzimádó helyek.
Először is az Ateshgah, a Tűztemplom következik. Ez egy kis felújított templomkomplexum Surakhanyban. Történelmileg a zoroasztriánusok és a hinduk tisztelték ezt az örök lángot (amelyet földalatti gáz táplált). Ma a benne lévő lángot megőrzés céljából eloltották, de egy ötszögletű oltáron látható, ahol égett. Sétáljon végig a környező komplexumon: magában foglal egy udvart ősi perzsa és szanszkrit feliratokkal, valamint egy kis múzeumot a tűzimádatról. Ateshgah hangulata nyugodt: látogassa meg ebéd után, amikor a turistabuszok elindultak.
Egy rövid autóút észak felé vezet a Yanar Dag (Égő Hegy). Ezen a helyen egy domboldalon épült platform található, amelyet a földgázkivezető nyílások örökké lángolnak. Érdemes naplemente környékén érkezni. Ahogy sötétedik az alkonyat, figyeld a lassú, narancssárga lángokat (kb. 1-3 méter magasak), amelyek a sziklás lejtőn táncolnak, és a sötét égbolt előtt tükröződnek. Van egy kis látogatóközpont és lépcsők vezetnek fel a kilátópontra. Ha éhes vagy, egy büfében pitit vagy helyi kebabot árulnak az út mellett. Körülbelül egy óra múlva a lángok a legjobban láthatók, ekkor indulj vissza Bakuba egy késői vacsorára.
Weboldal: Népszerű esti megállóhely. Az ösvény ki van világítva a látogatók számára; jegyértékesítés a helyszínen történik. Alkonyatkor a meleg fény az éjszakai égbolton drámai látványt nyújt. Tartson kéznél kabátot – a Kaszpi-tenger felől fújó szellő naplemente után hűvöst tud okozni.
Egy lángoló és sáros nap után térjen vissza Baku központjába vacsorára egy helyi kocsmában vagy a szállodájában.
Kezdje a Heydar Aliyev Központban, egy lenyűgöző fehér múzeumban és kulturális központban a város szélén. Zaha Hadid tervezte, folyékony, hullámszerű külseje dacol a hagyományos szögekkel – úgy néz ki, mint egy óriási fehér szövet, amely a földre borul. Belül a galériák váltakozó kiállításoknak adnak otthont az azerbajdzsáni történelemről, olajörökségről és kortárs művészetről. Idegenvezető nélkül is megfigyelheti a modern dizájnt: ívelt falak és rejtett tetőablakokkal megvilágított üregek. A központban egy butik (helyi kézműves termékek) és egy kávézó is található. Fedezze fel a környező tájépítészeti teret, ahonnan kilátás nyílik az új fejlesztésekre és a távoli tengerre.
Építészeti kiemelés: Még a központ homlokzata is változtatja színét a felhők és a napfény hatására. Sok építész a város ikonjának tekinti. Figyeljük meg a benne található nagy, nyitott termet (előcsarnokot), amely időnként koncerteknek vagy rendezvényeknek ad otthont.
A Heydar Centerből utazzon észak felé a város magaslati terepére. Egy sikló viszi fel a látogatókat a Highland Parkba (Dağüstü Park) – egy hatalmas, kerti térre ösvényekkel és szökőkutakkal. Töltsön el egy időt a park felső teraszán. Az egyik oldalon található a Mártírok Sikátora (Şəhidlər Xiyabanı), egy ünnepélyes második világháborús és karabahi emlékmű. Sétáljon csendesen a márvány obeliszkek között, amelyek az elesett katonák nevét viselik; a nemzeti zászlók és az örök lángok a modern történelemre emlékeztetik a látogatókat.
A park emlékterületén túl élvezheti a város panorámáját. Lent a régi városfalak húzódnak, amelyeken túl szovjet korabeli negyedek sorakoznak. Távolabb, délnyugatra magasodnak a Lángtornyok és Baku modern látképe. A Kaszpi-tenger csillog a horizonton. Ha az időjárás engedi, a parkban hűvösebb és szellősebb a hangulat – ellentétben az alatta lévő városi nyüzsgéssel. Ez a hely segít mentálisan rétegezni a várost: középkori romok, szovjet tömbök és high-tech tornyok egyetlen pillantásban.
Aranyóra: A Highland Parkból lenyűgöző naplemente. A nyugati nap aranyszínűre festi a Lángtornyok üvegablakát, ahogy a város fényei csillogni kezdenek. Sokan hoznak magukkal fényképezőgépet és piknikfalatokat, hogy megnézzék ezt a látványt.
Visszatérés taxival vagy siklóvasúttal az utcaszintre. Az utolsó este a modern Baku szórakozóhelyeinek felfedezésére szolgál. Az Istiglaliyyat és a Nizami utcák (amelyek összekötik a Szökőkút teret a központi metróval) adják a legtöbb éjszakai élet otthonát. Ahogy leszáll az est, ezek a gyalogosutcák üzletek és éttermek fényeivel ragyognak. A vendégek teát kortyolgatnak és nemzetközi menüket élveznek: az olasz fagylaltozóktól a helyi kebabosokon át az európai stílusú bisztrókig.
Hálósapka: Ha még ébren vagy, kóstolj meg egy édes azerbajdzsáni teát egy tetőtéri bárban, ahonnan kilátás nyílik a körútra. Sok szállodában van ilyen; a Lángtornyok látványa, ahogy éjszaka tükröződnek a Kaszpi-tengerben, méltó befejezés a napnak.
Az Óváros Baku fallal körülvett történelmi szíve. Keskeny macskaköves utcái, 12. századi kövei és kézzel faragott erkélyei a múlt megkerülhetetlen hangulatát teremtik meg. Autóval tilos behajtani; ehelyett a helyiek és a turisták gyalog barangolnak a hagyományos házak és az ősi mecsetek között. A bentmaradás azt jelenti, hogy kis butikhotelekben vagy felújított kúriákba épített vendégházakban szállunk meg. Hajnalban elbűvölő lehet, amikor a kereskedők megnyitják üzleteiket, és a reggeli fény megfesti a köveket; éjszaka pedig a csend teljes, csak néhány megvilágított teaházzal.
Icherisheher ugyanakkor erősen turisztikai látványosság is. A főutcákat szuvenírstandok és szőnyegboltok szegélyezik. A műemlékekhez és az idegenvezetéshez szükséges belépőjegyek árai borsosnak tűnhetnek az autentikusabb helyekhez képest. Az alapvető szolgáltatások (gyógyszertárak, nagy élelmiszerboltok) szűkösek; minden a látogatók igényeit szolgálja ki. A zaj meglepően alacsony lehet kora reggel, de a terek és a főbb látnivalók délre tömegeket vonzanak. Az ételek és a szállás árai általában magasabbak itt, mint más kerületekben.
Az Óvárostól északra található a Szökőkút tér, amely Baku modern kereskedelmi központja. Itt találkoznak Baku 20. század közepén épült szovjet épületei és csillogó új irodái egy nyüzsgő keverékben. Széles sugárutak ágaznak el egy nagy gyalogos tértől, ahol tucatnyi szökőkút található. Körülötte szállodák, bankok és éttermek állnak. Ez a bevásárló- és szórakoztatóközpont: nemzetközi márkaboltok sorakoznak az azeri butikok mellett, és a járdaszéli kávézók is bővelkednek.
Aktív a hangulat. Az Istiglaliyyat nevű nagy gyalogos tér kapcsolódik a Nizami utcához (a fő gyalogos bevásárlóközponthoz). Esténként a tömegek kávé vagy simit (szezámkenyér) mellett időznek a tér padjain. Az éjszakai élet központjai – bárok, pubok és még egy kaszinó is – itt összpontosulnak. Az építészet eklektikus: néhány díszes olajboom homlokzat és sztálinista épület még mindig áll. A legtöbb középkategóriás szálloda ebben a kerületben vagy annak közelében található, így a nap minden órájában nyüzsgő.
A Sahil negyed a Kaszpi-tenger sugárút mentén húzódik. Ez a város legújabb csillogó szakasza: nemzetközi szállodák és irodaházak szegélyezik a parkos vízpartot. A családok gyakran sétálnak a sétányon és a parkokban, ahelyett, hogy a nyüzsgő központban sétálnának. A környék megtervezettnek érződik – köztéri művészet és gondozott kertek, nem pedig a régi negyedek organikus hangulata.
Éjszaka Sahil nyugodt. A legtöbb tevékenység a vízparton zajlik: párok sétálnak vagy tengerparti éttermekben vacsoráznak. Ez nem egy éjszakai élet központja; a fények inkább a szállodák előcsarnokaiból, mint a bárokból jönnek. A szálláshelyek általában előkelőek (4-5 csillagosak), tengerre néző kilátással. Kényelmes felszereltséggel találkozhat, de kevesebb „helyi” étteremmel. Sahil éttermeiben és üzleteiben az árak megfelelnek az előkelő hangulatnak. Ideális azok számára, akik biztonságra és tájra vágynak a mindennapi azerbajdzsáni rutin helyett.
A Narimanov negyed a városközponttól nyugatra fekszik, és tipikus „otthoni” Azerbajdzsán. Láthatunk szovjet lakóházakat, helyi piacokat és mecseteket, ahol a munkások imádkoznak. Az utcák nyüzsögnek a marshrutkáktól és a zöldséges standoktól. Nem turisztikai övezet, így az angol nyelvű feliratok ritkák – de valóban sok bakui lakos itt él és dolgozik.
Kevés utazó száll meg Narimanovban, de akik mégis, azok alacsonyabb árakat találnak. A szállodák és panziók egyszerűek. Rengeteg hétköznapi étterem kínál plovot és kebabot helyi áron (gyakran 5 azerbaidžani ngulár alatt egy teljes étkezésért). A környezet laza: a gyerekek a parkokban játszanak, a szomszédok pedig az erkélyeken beszélgetnek. Ha autentikus ízelítőt szeretnél kapni Baku életéből, akkor itt a helyed. A tömegközlekedéssel (Badamdar, Narimanov metróállomások) könnyen elérhetőek a város nevezetességei innen.
Sheki Bakutól körülbelül 250 km-re északnyugatra fekszik, egy kanyargós hegyi úton közelíthető meg. Egykor a Selyemút kereskedelmi központja volt, és a város ezt az örökséget ma is tükrözi építészetében és nyugodt nyüzsgésében. Központi épülete a Sheki kánok palotája, egy díszes 18. századi nyári rezidencia. Csarnokai híresek a sebekéről – egy méhsejt alakú ólomüveg rácsról, amelyet bonyolult fakeretekbe foglalnak. A benne lévő festett falfestmények évszázadok után is élénk színűek maradnak. A palotától lefelé található a régi bazárnegyed.
Sheki utcáin a helyi élet lassan halad. Délutánonként gyakran érződik a grillezett hús és a meleg lepény illata. A kis üzletekben tálcák sorakoznak... Sheki rossz – egy erre a régióra egyedülálló rizses-diós édesség –, valamint mézes és aszalt gyümölcsökkel teli üvegek. A központi karavánszeráj, amely egykor kereskedők szálláshelye volt, vendégházzá alakították át, nyitott udvaros étteremmel. Lámpásfény, szőlőtőkék és teaszamovárok emlékeztetnek a város karavánszeráj múltjára.
Shekiből egy rövid autóútra Kishbe jutunk. Kish 1. századi albán temploma (ma múzeum) egy domboldalon áll, ahonnan kilátás nyílik a síkságra. Békés megállóhely azok számára, akiket érdekel az ókori történelem. A legtöbb utazó számára ideális 2-3 éjszakát Shekiben tölteni. Ez időt ad arra, hogy élvezze a lassú ritmust: látogassa meg a szerény múzeumokat, barangoljon a bazárokban, és esetleg túrázzon a zöld dombokon. A Bakuba visszavezető út erdőkön és termőföldeken keresztül vezet lejjebb.
Sheki tipp: A reggelek és az esték még nyáron is hűvösek lehetnek. Hozz magaddal könnyű kabátot. A palota korán kevésbé zsúfolt; lehetőség szerint kerüld el a délt, hogy elkerüld a turistacsoportokat.
Bakutól északra haladva a terep hamarosan magasabbra emelkedik és erdősültetvények borítják. Quba városa (kb. 170 km) alma- és gránátalmaültetvények között fekszik. Központi bazárterén egy fehérpénteki mecset és egy gyümölcsöket és szőnyegeket kínáló piac található. Rövid távolságra található Qechresh falu, Azerbajdzsán hegyi zsidóinak otthona. Meglátogathatja 19. századi zsinagógájukat és egy díszes régi temetőjüket – egyedülálló kulturális megálló.
Qubán túl az út keskenyedik és emelkedik. Miután elhaladunk a ligetek mellett, elérjük Khinaliqot (Xinaliq). 2350 méteres magasságban Khinaliq a világ egyik legmagasabban fekvő, folyamatosan lakott faluja. Egy göröngyös terepjárós út vezet fel hozzá (eddig nem jár tömegközlekedési busz). A falu alacsony, lapostetős kőházakból áll, amelyek egy fennsíkon ereszkednek le. Télen ezeket a kőtömböket hó borítja; nyáron pedig alpesi rétekre néznek. Egész évben csak néhány család él itt. A látogatók szállása egyszerű vendéglátóhelyekből áll (meleg gyapjútakarók, házias koszt).
Ez az utazás a kalandvágyóknak szól. Khinaliqban nincs szálloda vagy étterem – csak családok szolgálják ki Önt. volt pörkölt vagy fekete tea a tűzhely mellett. Az áram és az internet csak a 21. században jelent meg. De az egyedülálló környezet megéri: a helyiek közös kemencékben sütik a kenyeret, és saját színes fejdíszeket viselnek. A legtöbb utazó számára egy éjszaka Qubában és egy éjszaka Khinaliq közelében reális minimum. A feljutás göröngyös, és az időjárás gyorsan változhat, de a felföldre érve olyan érzés, mintha egy egészen más világba csöppentünk volna.
Khinaliq tipp: A faluban nincsenek üzletek. Vigyél magaddal harapnivalót, vizet és elemeket Qubából. Az időjárás gyorsan változik, ezért rétegesen öltözz. Még augusztusban is előfordulhat, hogy az éjszakák hőmérséklete egyszámjegyű Celsius-értékekre hűl.
Qubától délkeletre és Shekitől nyugatra fekszik Gabala egy széles zöld völgyben. Ez a terület festői fenyveseiről, tavairól és új turisztikai projektjeiről ismert. Gabala városában maga is helyi éttermek és piacok találhatók, de a környéken nagy az érdeklődés. A közeli Qabala városából egy felvonó emelkedik a Tufandag síterepre (amely Gabalától 25 perces autóútra található). Nyáron a felvonóval panorámás kilátás nyílik a Kaukázusra; télen síközpontként működik. Egy másik nevezetesség a Nohur-tó, egy nyugodt hegyi tó a várostól 4 km-re keletre. Itt cölöpökre épített egyszerű éttermek friss pisztrángot és kebabot szolgálnak fel a csónakázásra vagy a vízparti piknikezésre érkező látogatóknak.
Gabala történelmileg a kaukázusi Albánia fővárosa volt, így az ember a közeli dombokon álló ősi erődök romjai között barangolhat. Ma azonban a város nagyrészt a természet- és kalandturizmusnak ad otthont. Van egy kis „Gabaland” vidámpark (játékok és attrakciók) a családok számára, és egy nagy aquapark a városon kívül. Gabala minden évben nyáron klasszikus zenei fesztivált rendez nemzetközi előadókkal. A legtöbb látogató számára Gabala kellemes kitérő, ha erdőket, hűvös nyári levegőt és némi üdülőhelyi kényelmet keres.
Üdülőhelyi információk: Nyári hétvégéken a helyi családok özönlenek Gabala parkjába és vízi látványosságaihoz. Télen sok látogató jön síelni. Tervezzen előre szállást vagy túrákat a főszezonban (július/augusztus vagy december-február), mivel a létesítmények gyorsan megtelhetnek.
Bakutól közel 370 km-re nyugatra fekszik Ganja, Azerbajdzsán második legnagyobb városa. A turistacsoportok gyakran kihagyják, de jellegzetes karaktere van. A városközpontban egy széles sétálóutca található, amely Javad Khan regényíróról (az utolsó helyi uralkodóról) kapta a nevét. Ezen a utcán kávézók, nyüzsgő bazár és egy kis szökőkút található. Figyelemre méltó látnivaló a Palackház, egy népművészeti múzeum, amelyet Niyazi Taghiyev szobrászművész épített: külső falait több ezer színes üvegpalack díszíti. Belül kiállítások ünneplik Ganja kultúráját és történelmét.
A város túloldalán áll a Nizami Mauzóleum, a híres költő nyolcszögletű sírja, kék perzsa csempékkel borítva. A közelben található a Juma-mecset (19. század), egyedi, fából készült belső oszlopokkal. Ganja építészete perzsa-oszmán hatású: keresd a fa ereszeket és a vörös téglás mecseteket. Az emberek barátságosak, és számos teakert tarkítja a várost.
Bár Ganja talán olyan, mint bármelyik vidéki város, megvannak a maga kínálata. A természet szerelmesei északnyugat felé tehetnek egy kitérőt a Goygol-tóhoz (kb. 1 óra): egy smaragdzöld vizű gleccsertó egy nemzeti parkban, fenyőkkel szegélyezve (ha van időd, erősen ajánlott). Összességében Ganja megér egy napot, ha az útvonalad a közelben halad el, mivel Baku túlmutat a helyi ízeken.
Tipp: Ha ellátogatsz ide, tervezz előre szállodákat hétvégékre vagy fesztiválokra. Ganja népszerű a belföldi turisták körében, így a helyi szálláshelyek megtelnek a nyári hétvégéken.
Bakutól több mint 300 km-t délre utazva érjük el Lankarant, egy várost, amely különbözik Azerbajdzsán többi részétől. A levegő meleg és párás lesz. A Talysh-hegység esőerdői a part menti síkságok mögött magasodnak. A régióban teát, citrusféléket és rizst termesztenek – gyümölcsök és szőlőültetvények szegélyezik az utakat. Lankaran óvárosában egy perzsa stílusú fellegvár romja, valamint egy feltűnő minaret (a Mirza Ali mauzóleum) található. A helyi bazárokban ragacsos, édes gilabit (gránátalmalekvárt) és Lankaran halvát (fahéjas kenyeret) árulnak.
A lankarai ételeknek megvannak a saját csavarjuk: népszerű a kaszpi-tengeri grillezett hal (kaszpi stílusú, nem panírozott kebab), akárcsak a határon túli Irán által inspirált csirke lavangik (dióval töltött sült csirke). A napi rutin laza: délben kiürülnek az utcák, az irodai dolgozók szundikálnak, az üzletek pedig később nyitnak újra.
A természet Lankaran legnagyobb kincse. A közelben található a Hirkan Nemzeti Park, egy UNESCO által jegyzett esőerdő rezervátum, amely Azerbajdzsánon és Iránon átível. Itt apró falvak rejtenek hűsítő patakokat és 200 millió éves fákat. Az Istisu-i (Lerik közelében, Lankarantól délre) hőforrások is megérnek egy megállást, ha van időd – a helyi látogatókat vonzzák a szabadtéri betonmedencékhez, amelyekről azt beszélik, hogy gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az azerbajdzsánok szeretik a kiadós reggelit. A helyi reggeli választék a következőket tartalmazza: sütő kenyér (meleg, agyagkemencében sült), fehér sós sajt (fetához hasonló), és friss zöldségek, például paradicsom és uborka. Lekvárok és méz kísérik krém (alvadt tejszín) az asztalon. Sokan ezzel kezdik a napot Kutab (vékony, sajttal vagy zöldségekkel töltött lepényzsemlék) vagy csoda (serpenyőben sült sajtos kenyér). A teát szamovárokból töltik: erős fekete teát apró, tulipán alakú poharakban, gyakran kockacukorral vagy egy kanál lekvárral tálalják. A szállodákban a svédasztalos reggeli tojást, kolbászt vagy palacsintát is tartalmazhat, de a helyi ételek gyakran a kenyér, sajt, olajbogyó és tea felé torzulnak.
Az ebédidő gyakran a nyitvatartási időhöz igazodik: sokan délután 1 és 3 óra között esznek. Gyakori formátum a leves + főétel. Például egy tipikus ebéd azzal kezdődhet, hogy a megmentésre (meleg joghurtos leves rizzsel és fűszernövényekkel) vagy hasis (télen marhapörkölt leves), majd kebab nyársak vagy rizses étel. Az egyik jellegzetes ebédmenü a volt: bárányhús, csicseriborsó, fűszernövények és aszalt szilva, lassan főzve agyagedényben. Sok étterem kínál megfizethető „üzleti ebéd” kombinációt (leves + saláta + hús) délben. Hétvégén vagy ünnepnapokon nagy ünnepi tálak jelennek meg: egy arany pilaf sáfrányos rizzsel, dióval és sárgabarackos kísérőkkel az ünnepi asztalok központi eleme. Fontos megjegyezni, hogy a helyiek gyakran korábban ebédelnek; a kávézók délután 4 órára bezárhatnak.
A fekete tea állandó része az azerbajdzsáni életnek. Az ebéd utáni teázás (çay) nem hivatalos teázási idő, hanem valami, amit folyamatosan élveznek. A hagyományos teaházak (çayxana) igény szerint szolgálnak fel teát. A vendégek végtelen utántöltés felett heverésznek. A teát simán szolgálják fel, mellé kockacukorral vagy citromszeletekkel. Gyakran egy kis tányér dió, aszalt gyümölcs vagy helyi édesség kíséri. A cukorfogó stílus gyakori: a vendég keze cukrot hoz egy tálból, hogy a pohárba dobja, bár a közös tálból való megosztás megszokott az otthonokban. Még az éttermekben is hoznak teát az étkezés vége felé, vagy amikor csak jelezve van. Jellemző, hogy egy órát beszélgetnek teázás közben.
Azerbajdzsánban a vacsora jellemzően a legnagyobb étkezés, és későn kezdődik (gyakran este 8-10 óra között). Az asztalok roskadozva lógnak a különféle fogásoktól. Egy fazék a megmentésre újra megjelenhet, vagy töltött levelek (rizzsel töltött szőlőlevél) kezdi az étkezést. A főétel ezután megosztott tálakban vagy agyagedényekben érkezik. Például volt az asztalnál melegíthető és a fazékból tálalható. Nem tették – dióval, fűszernövényekkel és aszalt gyümölcspürével töltött hal vagy csirke – édes és diós ízű, amit az asztalnál szeletelnek. Grillezett húsok (lule kebab, csirke tikka vagy kaszpi-tengeri hal hal) a vendégek elé faragják. Saláták (paradicsomos-uborkás fűszernövényekkel) és savanyúságok kerülnek ki a kínálatba, hogy felfrissítsék az ízlelőbimbókat. A kenyér mindig kapható: gyakran egy kerek lepénykenyér (mint a naan) vagy vékony lavash, amelyet pörköltek és kebabok készítéséhez használnak. A főételek után gyümölcsös desszert vagy friss gyümölcs is jöhet, különösen, ha otthon vendégül látjuk a vendégeket.
Az étkezéseket villával (és gyakran sok kenyérrel) fogyasztják – kanalat csak levesekhez használnak. Az ételek közösek, ezért várj, amíg a háziasszony jelzi, honnan ehetsz. Udvarias, ha legalább egy kicsit megkóstolsz minden ételből. Az étkezést gyakran beszélgetés és koccintás (vinóhoz vagy rakihoz) kíséri. Az éttermekben néha élőzene szól késő este – ez hangulatjavító a hosszú vacsorához. Utána sokan erős török kávét vagy gyógyteát fogyasztanak. Az azeriek jellemzően lassan vacsoráznak; ne lepődj meg, ha az asztalok jóval éjfél után is foglaltak maradnak.
A tea mindenütt jelen van: mindenhol csészével kínálnak. Cukor vagy lekvár jár hozzá; munka után szabadon folyik a vodka („rakı”) és a sör a férfiak között. Szokatlan dolog koccintás nélkül elkezdeni az étkezést. Gyakran felemelünk egy pohár bort vagy sört, és azt mondjuk: „Əyib alaq!” („Arra, amit felemelünk!”). Ha valakinek az egészségére akarunk inni, mondjuk: „Nəfəsin sağlam”, vagy egyszerűen tapsoljunk egyszer, amikor a poharakhoz érünk. A házigazda megköszönése is udvarias dolog.
Ayran egy hűtött joghurtital, sóval megszórva, gyakran tálalják kebabhoz. Felüdítő egy forró napon. Desszerteken, édességeken vagy sajttányérokon kis poharakban szirup (sűrű gránátalmalé) vagy pezsgő (eperfa ízű ital) is felkínálható. Mindig próbáljon ki legalább egy kortyot abból, amit önnek kínálnak; az udvariasságot nagyra értékeljük.
Az éttermekben általában egy kis tál cukorkát (enyhén savanykás gyümölcsdarabokat) tesznek az asztalra a desszert után. Kérj teát vagy kávét is. Az édességek és a tea jelzik, hogy az étkezés véget ért. Az éttermekben elfogadható a maradék becsomagolása vagy a csomagolás kérése, ha többet rendeltél, mint amennyit meg tudsz enni.
Azerbajdzsán pénzneme a manat (AZN). A bankjegyek 1, 5, 10, 20, 50 és 100 AZN névértékűek; az érmék (qəpik) 1 és 50 qəpik között mozognak. Az árfolyamok (2025) 1,7 AZN és 1 USD között mozognak. A bankjegyautomaták Bakuban és a regionális központokban mindenhol megtalálhatók (keresse a Standard Bank, a Kapital Bank és az Accessbank automatákat). A legtöbb elfogad nemzetközi kártyákat, bár egy kis tranzakciós díj normális. A nagyobb városokon kívül használja a nagyobb szállodákban vagy bankokban található ATM-eket, mivel a szabadon álló automatákból kifogyhat a készpénz.
Sok helyen elfogadnak kártyákat, de a készpénz a király. Az utcai árusok, a kis éttermek és a falvakban található taxik AZN-t szeretnének használni. Tipp: nagyobb összegeket vegyen ki egyszerre, hogy minimalizálja a ATM-díjakat. Tartson magánál némi USD-t vagy eurót tartalékként; a pénzváltók szükség esetén átváltják ezeket. Kerülje a kártyák használatát a vidéki piacokon vagy a kis üzletekben – ott nincsenek terminálok. Vigyen magával vészhelyzeti készpénzt arra az esetre, ha az ATM-ek meghibásodnának, vagy áramszünet lenne.
Számítson a napi költségvetésre: egy hátizsákos turista napi 40–60 USD-ből (70–100 AZN) is beérheti hostelekben való tartózkodással, buszozással és helyi ételek fogyasztásával. Egy középkategóriás utazó (jobb szálloda, alkalmankénti taxi, éttermi étkezés) napi 100–150 USD-t (170–250 AZN) költhet. A luxusköltségvetésűek (nemzetközi szálloda, privát túrák) könnyen meghaladhatják a napi 300 USD-t. Főbb kiadások: A bakui szállodák drágák a helyi mércével mérve, míg az étkezés és a közlekedés viszonylag megfizethető. A megtakarítás érdekében egyen ott, ahol a helyiek szoktak (kis éttermek kebabot vagy plovot szolgálnak fel mindössze néhány AZN-ért), és támaszkodjon a tömegközlekedésre.
Az azerbajdzsáni (egy török nyelv) a hivatalos nyelv, latin betűs írásmóddal írva. A gyakorlatban sokan (különösen 35 év felettiek) oroszul is beszélnek. Az angolt egyre inkább tanítják az iskolákban, de főként Baku turisztikai és üzleti negyedeiben hallható. Bakun kívül az angol nyelvhasználat néhány kifejezésre korlátozódhat. Az utazási alkalmazások vagy kifejezésgyűjtemények hasznosak a hiányosságok áthidalására.
Bakuban az étlapok gyakran tartalmaznak angol nyelvű részeket, de a falvakban csak azeri vagy orosz szövegre számíthatunk. Szükség esetén kipróbálhatjuk az oroszt, amelyet sok idősebb taxisofőr és boltos tud. Néhány azeri szó megtanulása fokozza az élményt és az udvariasságot. Fontos kifejezések: Hozzávalók (Köszönöm), hely (igen), nem (nem), vannak (víz), Mammad (kérlek). Az emberek még a töredezett helyi nyelvhasználatot is értékelik. A képekre vagy a köznyelvi szavakra való mutogatás is működik – a vendégszeretet sokat számít.
Az utcatáblák és az üzletek nevei latin betűket vagy régebbi cirill betűket használhatnak (pl. Szupermarket (például szupermarket). A bakui szállodai személyzet és a fiatalok gyakran beszélnek valamennyire angolul. Egyébként az oroszul beszélők segítséget kaphatnak; vigyenek magukkal cirill/latin betűs telefonszám- és címlistát, hogy megmutathassák a sofőröknek, vagy útbaigazítást kérhessenek. Mindig legyen írásban megadva az úti cél, mivel az átírás eltérő lehet (például Marihuána vs. Kirovabad régebbi név, ill. Gabala vs. Darab).
A mobilinternet és a Wi-Fi általában jó. A városokban található kávézók és szállodák ingyenes Wi-Fi-t kínálnak (jelszót kérnek a bejelentkezéskor). Bakuban és a városokban gyors az adatátvitel (4G LTE). Vidéken a szolgáltatás az utakon is elérhető, de akadozó.
SIM-kártya vásárlása egyszerű a repülőtéren vagy a városi kioszkokban. A szolgáltatók (Azercell, Bakcell, Nar) előre fizetett SIM-kártyákat árulnak (~3–5 AZN). A csomagok olcsók (például 1–2 AZN 1 GB-ért). Regisztráció szükséges az útlevéllel. Ezután szükség szerint feltöltheti a kreditet vagy az adatforgalmat. A helyi telefonszám hasznos a taxi rendeléséhez és a térképek eléréséhez. Okostelefonokra letölthetők a helyi taxialkalmazások (Bolt, Yango, Uber átnevezése Yangóra).
Néhány utazó VPN-eket használ, különösen olyan országokból érkeznek, ahol bizonyos szolgáltatások (YouTube, Facebook stb.) lassabbak vagy blokkolva lehetnek. Azerbajdzsán hivatalosan nem tiltja be a népszerű oldalakat, de a teljesítmény ingadozhat. Hosszú utakra vagy túrákra vigyél magaddal hordozható töltőt (a konnektorok a szállodákban vannak, de a buszokon nem). Azt is vedd figyelembe, hogy egyes taxialkalmazások megfelelő működéséhez helyi SIM-kártya szükséges lehet.
Azerbajdzsán nagyon biztonságos az utazók számára. Az erőszakos bűncselekmények ritkák. A kisebb lopások (zsebtolvajlás, zsebtolvajlás) nem gyakoriak, de zsúfolt helyeken előfordulhatnak. A szokásos óvintézkedések érvényesek: a táskákat zárják le, különösen a bazárokban vagy a tömegközlekedési eszközökön. A legtöbb látogató kényelmesen érzi magát éjszaka Baku belvárosában sétálva; minden városban sötétedés után maradjon kivilágított helyen.
A közlekedési balesetek nagyobb valószínűséggel jelentenek veszélyt. Az utak keskenyek, a járművek pedig gyorsak lehetnek. Bakuban a gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való gyalogosátkelőhelyeken való autózáshoz tapasztalt sofőrt válasszon.
Nők esetében: a zaklatás ritka, de a figyelem (bámulás vagy megjegyzések) előfordulhat, különösen a nagyobb városokon kívül. Vidéken konzervatívan öltözködjön, hogy elkerülje a nem kívánt bámulásokat. A tömegközlekedési eszközökön a nők gyakran elsőbbségi ülést kapnak (hasonlóan más posztszovjet országokhoz). Általában az egyedülálló nők biztonságosan utaznak itt, de megéri betartani a helyi normákat (például nem sétálni egyedül rosszul megvilágított sikátorokban).
Egészségügyi színvonal: Bakuban tisztességes kórházak és klinikák állnak rendelkezésre vészhelyzet esetére, bár a nyelvi nehézségek jelenthetnek akadályt. A fővároson kívül az orvosi ellátás alapvető. A városokban a csapvíz klórozott, de a legtöbb helyi lakos palackozott vagy forralt vizet iszik. A biztonság kedvéért igyon palackozott vizet, vagy vigyen magával víztisztító tablettákat. Vigyázzon a nyers zöldségsalátákkal is, hacsak nem biztos benne, hogy tiszta vízben mosta meg őket.
Nincsenek speciális oltások, de a rendszeres védőoltások (tetanusz, hepatitis A/B) ajánlottak. Vigyen magával egy kis elsősegélycsomagot és minden személyes receptet (a recepttel együtt). A bakui gyógyszertárak jól felszereltek; a falvakban alapvető gyógyszereket találhat gyakori problémákra (fejfájás, gyomorpanaszok).
Az éghajlati tényező: a nyár forró. Használjon fényvédőt és elegendő folyadékot. Télen Bakuban hűvös van (5–10°C); a hegyekben havazik. Ha hideg hónapokban utazik, hozzon magával réteges ruhákat. Tavasszal és ősszel az esték hűvösek lehetnek. Nyáron kívül mindig vigyen magával legalább egy könnyű kabátot.
Szezonon kívüli megjegyzés: A főszezonokon kívül egyes szolgáltatások (például panziók vagy hegyi túrák) rövidebb ideig tarthatnak nyitva, vagy akár teljesen bezárhatnak. Télen mindig előre ellenőrizze a menetrendet. A tavasz (április) ünnepi időszak a Novruz rendezvényeivel, amelyek élénkíthetik az utazást, de rövidebb bezárásokat is okozhatnak az ünnepek alatt.
Az azerbajdzsáni étlapok változatosak. Bakuban sok étterem kínál angol nyelvű opciókat, de a vidéki vendéglátóhelyeken előfordulhat, hogy csak azeri vagy orosz nyelvű kínálattal rendelkeznek. Hasznos tippek:
Étkezési tipp: Ha nincs angol nyelvű étlap, próbáld meg megkérdezni: „xüsusiyyətlər hansılardır?” (Mik a specialitások?). Az azerbajdzsáni pincérek általában szívesen segítenek a külföldieknek a választásban. Egy mosoly és egy türelem sokat segít az ismeretlen szavak eligazodásában.
Még ha esik is az eső, akkor sem fogsz elakadni. Néhány fedett útvonal:
Menedék: Ha elkap egy zápor, irány a Fountain Square közelében található 28 Mall. A felső szinten található kávézó helyi desszerteket és ingyenes wifit kínál, hogy kivárja az esőt, a kinti szökőkutak pedig nyugtató zenét biztosítanak.
Ha a nyugodt és személyes teret részesíted előnyben, vedd fontolóra ezeket a megközelítéseket:
Csendes pillanat: Az Azerbajdzsáni Állami Művészeti Múzeum (a Szökőkút tér közelében) általában békés késő délután. Impozáns termei és európai világítása nyugodt kikapcsolódást nyújt a kinti nyüzsgésből.
Baku városképe számos korszakot ölel fel. Figyelj a vizuális jelekre:
Tipp: Sok épület építési dátuma szerepel a bejárat közelében (pl. „1940”). Ha van is dátum, az gyakran egy csillagon vagy címeren szerepel. Útmutatásként: az 1800-as évek homlokzatai eklektikusak és díszesek, az 1950-es évek építményei monumentálisak, a 2000-es éveké pedig csillogó üveg.
Az utazók gyakran várnak egy „kaukázusi kalandot” vagy egy szigorú muszlim kultúrát, és valami egyedit találnak. Sokak számára a legnagyobb meglepetés Baku modernsége: a csillogó felhőkarcolók, a széles sugárutak és az élénk éjszakai élet ismerősnek, sőt európainak érződik. Mégis, órákon belül elérhetjük a távoli falvakat, ahol kecskék legelésznek régi téglaházak mellett – a kontraszt feltűnő. A perzsa, oszmán és szovjet örökség keveredése is váratlan lehet: az egyik pillanatban egy láng alakú üvegtoronynegyedben vagyunk, a következőben pedig a 19. századi faerkélyek között.
Az ételekben bőven akad meglepetés. Ha kerülöd a húsételeket, vedd figyelembe, hogy a legtöbb hagyományos étel a bárányra, a marhahúsra, a sajtra és a kenyérre épül. A vegetáriánusoknak esetleg tervezésre van szükségük: sok salátában például darált marhahús van saláta alatt. A vendéglátás őszinte, de kitartó – számíts rá, hogy addig kínálnak majd teát vagy édességet, amíg el nem fogadod. A nyelv egy másik fontos dolog: sok látogató meglepődik azon, hogy Baku külterületén az angol nyelv gyakran eltűnik, és az emberek esetleg oroszra váltanak. Másrészt még a fiatal boltosok is megpróbálnak segíteni néhány szóval vagy mosollyal. Az útszéli szépség – például a Gobustan tüze feletti naplemente – gyakran felülmúlja a bürokráciával vagy a közlekedéssel kapcsolatos kezdeti zavarodottságot.
Ez az ország jutalmazza a kíváncsiakat és az alkalmazkodóképeseket. Ideális olyan utazóknak, akik szeretik a történelmet és a kultúrát: a középkori építészetet, a szőnyegek ismeretét és a határvidék múzeumait. Az ínyencek, akik élvezik a grillezett húsokat, a kiadós pörkölteket és az édes süteményeket, otthon fogják érezni magukat. A fotózás szerelmesei változatos tájakban gyönyörködhetnek – iszapvulkánokban, hegyi falvakban, futurisztikus városképekben – mindezt egyetlen utazáson belül. Azok a látogatók, akik értékelik az igazi vendégszeretetet, Azerbajdzsán melegségét kitörölhetetlennek találják; még a félénk turisták is beszámolnak olyan pillanatokról, mint a teázás egy családdal a kaukázusi hegyekben.
Másrészt viszont frusztrálhatja azokat az utazókat, akik pontos időbeosztásra vagy állandó szolgáltatásokra vágynak. Ha vegetáriánus vagy vegán étrendet részesítesz előnyben, Baku mellett korlátozott lehetőségeid lesznek – a húsételekhez gyakran járnak zöldségek, de a fehérjék főként állati eredetűek és tejtermékek. Ha zavar a zaj és a figyelem, vedd figyelembe, hogy a gyerekek és az eladók kiabálhatnak, ahogy elhaladsz mellette. A türelem segít: egy helyi lakos pusztán kíváncsiságból meghívhat teára vagy fotóra. Továbbá, ha mindenhol csiszolt angol nyelvtudást követelsz meg, vagy félsz bármilyen idegen kultúrától, a szétszórt angol nyelvtudás és a kíváncsiság zavaró lehet.
Jegyzet: A szárazföldi utazás időt vesz igénybe. Ha buszra van szüksége, adjon hozzá egy plusz napot az átszállásokhoz. Sűrű menetrend esetén fontolja meg a rövid belföldi repülőjáratokat (pl. Baku–Lankaran vagy Baku–Ganja), amikor azok elérhetők.
Bakuban egyszerű szállást találni: nemzetközi szállodák és számos középkategóriás lehetőség közül lehet választani. Az online foglalási platformok (Booking.com, Airbnb) széles körben lefedik Bakut. A szobaárak körülbelül 50 AZN-tól (körülbelül 30 dollár) egy olcsó hostel hálótermében egészen 200 AZN feletti árig terjednek egy luxushoteli szobáért. Kisebb városokban és falvakban a szállás egyszerűbb. Shekiben, Gabalában és Qubában szerény vendégházak találhatók (általában 30–60 AZN éjszakánként), amelyeket gyakran helyi családok üzemeltetnek. Ezek közül sok nem szerepel a nagyobb foglalási oldalakon; a foglaláshoz e-mailben vagy telefonon lehet érdeklődni.
Régebbi szovjet korabeli szállodák és újabb fogadók keverékére számíthat. A szolgáltatások változatosak: A városokban gyakori a Wi-Fi, de a vidéki panziókban csak alapvető internetkapcsolat (vagy egyáltalán nincs) biztosított. A meleg víz és a fűtés általában működik, de az olyan extrák, mint a hajszárító vagy a vasaló, nem feltétlenül állnak rendelkezésre. A Bakun kívüli nyári tartózkodások során gyakran nincs légkondicionáló. A reggeli általában benne van az árban; ez lehet egy egyszerű svédasztalos menü tojással, kenyérrel, lekvárral és teával. Ne számítson kiterjedt kiszolgálásra – a szobaszerviz gyakorlatilag nem létezik. Az áram mindenhol 220 V (európai típusú konnektorok).
Az önálló utazás Azerbajdzsánban egyszerű. A legtöbb várost olcsón elérhetik a tömegközlekedési buszok és a megosztott taxik (marshrutkák). A rugalmasság érdekében a sofőrrel bérelhető autók is megfizethetőek. A szervezett túrák azonban hasznos piaci rést biztosítanak. Sok látogató egész napos túrákat szervez Bakuból Gobustanba, a sárvulkánokhoz és a tűztemplomokhoz. Ezek magukban foglalják a közlekedést nehézkes utakon és egy idegenvezetőt, amely elmagyarázza a történelmet. Gyakran 40–60 USD-ba kerülnek fejenként, ami egy kis plusz a kényelem érdekében, különösen, ha csak egy teljes nap áll rendelkezésre.
A helyi felfedezéséhez a túrák opcionálisak. Bakuban és Shekiben elegendő a gyaloglás vagy a helyi tömegközlekedés. Ha kényelmesen tudsz közlekedni, a főbb látnivalókon kívüli túrák nagy részét kihagyhatod. Például Shekibe gyakran jár busz, és bérelt autóval is el lehet jutni Khinaliqba, ha szükséges. Az önálló utazás fő hátránya az idő: egy ismeretlen sofőr vagy a bizonytalan menetrend növelheti az elakadások kockázatát. Ilyen esetekben egy megbízható túravezető vagy egy helyi sofőr (a szállodádon keresztül ajánlott) nyugalmat biztosít.
Azerbajdzsán Grúziával, Oroszországgal, Iránnal és Törökországgal (Grúzián keresztül) határos. Főbb átkelőhelyek:
– Grúzia: A Qırmızı Körpü (Vörös híd) határátkelő Lagodekhibe a fő határátkelő. Forgalmas, de hatékony. Tbiliszi és Baku között rendszeresen közlekednek buszok és kisbuszok. Sok állampolgárnak nincs szükség vízumra 30 napnál rövidebb tartózkodáshoz (ellenőrizze az aktuális szabályokat).
– Örményország: Nincs szárazföldi határ; az átkelőhelyek konfliktus miatt le vannak zárva. A két ország közötti utazás kerülőutakat igényel. Örményországban nem adható ki azerbajdzsáni vízum, és Örményországban sem.
– Oroszország: Az észak-azerbajdzsáni szamurai átkelő Dagesztánba (Oroszország) vezet. Érvényes orosz vízum szükséges. Kevés turista használja ezt az átkelőt, kivéve azokat, akik Derbentbe vagy Dagesztánba tartanak.
– Irán: A Biləsuvar–Astara vagy az Astara–Astara átkelőhelyek Azerbajdzsánt Iránnal kötik össze. Ehhez iráni vízumra lesz szükség (amelyet a legtöbb külföldi számára gyakran előre állítanak ki). A határellenőrzés javult, de várhatóan forgalmas időszakokra kell számítani.
– Törökország: Közvetett átkelés. Azerbajdzsán Törökországba vezető fő útvonalakon fekszik, csak Grúzián keresztüli kerülővel. Gyakoriak a Bakuból Isztambulba tartó repülőjáratok vagy a Grúzián keresztül közlekedő buszok (török vízumra lehet szükség).
Azerbajdzsán exklávéja, Nahcseván, Iránnal és Örményországgal határos (zárva); naponta indulnak járatok Bakuból. Szárazföldi utazáshoz át kell haladni Iránon vagy Örményországon (bár jelenleg csak az irániak használják ezt az útvonalat). Maga Nahcseván érdekes kitérőt kínál (mauzóleumok, sóvulkánok), ha a vízum megengedi.
Baku a regionális légi közlekedési csomópont. Sok látogató repülővel vagy buszjárattal utazik a szomszédos országokba. Belső járatok esetében csak Baku–Nakhcseván és alkalmanként Baku–Lankaran útvonalak léteznek. Egyébként a belföldi utazás közúton történik.
A cikk a világ legelismertebb spirituális helyszíneit vizsgálja történelmi jelentőségük, kulturális hatásuk és ellenállhatatlan vonzerejük alapján. Az ősi épületektől a lenyűgöző…
Franciaország jelentős kulturális örökségéről, kivételes konyhájáról és vonzó tájairól ismert, így a világ leglátogatottabb országa. A régi idők látványától…
Romantikus csatornáival, lenyűgöző építészetével és nagy történelmi jelentőségével Velence, ez a bájos Adriai-tenger partján fekvő város, lenyűgözi a látogatókat. Ennek a nagyszerű központnak a…
Egy olyan világban, amely tele van ismert utazási célpontokkal, néhány hihetetlen helyszín titokban és a legtöbb ember számára elérhetetlen marad. Azok számára, akik elég kalandvágyóak ahhoz, hogy…
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
