Üzbegisztán

Üzbegisztán Közép-Ázsia szívében fekszik, egy tengerparttal nem rendelkező területen, amelyet öt szomszédos ország – északon Kazahsztán, északkeleten Kirgizisztán, délkeleten Tádzsikisztán, délen Afganisztán és délnyugaton Türkmenisztán – határol. Ez a státusz ritka kitüntetést ad neki, miszerint kétszeresen tengerparttal nem rendelkező nemzet, Liechtenstein mellett a világon csak kettő ilyen ország egyike. Több mint 37,5 millió lakosának köszönhetően a régió legnépesebb országa. Az üzbég nyelv, amely a török ​​nyelvek karluk ágából származik, a hivatalos nyelv, míg a jelentős orosz és tádzsik nyelvű közösségek tükrözik a köztársaság sokrétű múltját. Üzbegisztán, amely alkotmányában világi állam, biztosítja a vallásszabadságot, lakossága mégis túlnyomórészt szunnita muszlim, amely évszázados hagyományokon keresztül szövődött be a mindennapi életbe.

A ma Üzbegisztánként ismert terület először a nomád, iráni anyanyelvű szkítákat vonzotta, akiknek Horazmban, Baktriában és Szogdiánában lévő uralma az i. e. nyolcadik és hatodik század között gyökerezett meg. Később Fergana és Margiana települések központjaivá váltak. Az egymást követő birodalmak – az Akhaimenida, a görög-baktriai, majd a Szászánida – nyomot hagytak az iszlám elterjedéséig a korai Omajjádok uralma alatt. A Számanida-dinasztia alatt a régió virágzott, városai a Selyemút vállalkozásaiként vagyont halmoztak fel, és elősegítették a tudomány fejlődését, amely később az iszlám aranykorát jelentette. Ez a virágzás olyan építészeti csodákat és irodalmi alkotásokat eredményezett, amelyek visszhangja ma is visszhangzik Szamarkandban és Buharában.

A tizenharmadik század felfordulást hozott. A mongol erők végigsöpörtek a horezmi birodalmakon, lerombolva a dinasztikus struktúrákat és átalakítva a társadalmi rendet. A tizennegyedik században Timur elfoglalta ezt a széttöredezett mozaikot, és birodalmat alapított, melynek ékkövévé Szamarkandot nevezték. Unokája, Ulugh Beg uralkodása alatt a város a csillagászati ​​és matematikai kutatások központjává vált, megnyitva az utat az általa egyesek által Timurida reneszánszként emlegetett korszak előtt. A tizenhatodik századra azonban a sajbánida kánok kiszorították a Timurida örökösöket, miközben Timur egy másik sarja, Bábur közép-ázsiai örökséget vitt Észak-Indiába, megalapítva a mogul udvart.

Ahogy a birodalom utat engedett a cári ambícióknak, Közép-Ázsia nagy része, beleértve a későbbi üzbég területeket is, a XIX. században orosz uralom alá került. Az 1865-ben elfoglalt Taskent lett az orosz Turkesztán közigazgatási központja. A forradalom és a polgárháború zűrzavarai végül az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság 1924-es megalakulásához vezettek, majd a Szovjetunió 1991-es felbomlásával egy független köztársaság jött létre.

Üzbegisztán kormánya ma félig elnöki alkotmány alapján működik. Közigazgatási mozaikját tizenkét viloyatlar (régió), egy autonóm köztársaság – Karakalpaksztán – és Taskent független városa alkotja. Míg a függetlenség első évtizedeiben szigorú ellenőrzés alatt tartották a civil társadalmat, Iszlam Karimov alapító elnök 2016-os halála reformokat indított el Shavkat Mirziyoyev vezetésével. Az igazságszolgáltatás átláthatósága felé tett lépések, az utazási korlátozások enyhítése és a szomszédokkal való megújult együttműködés javította a kapcsolatokat Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Afganisztánnal. Az ENSZ 2020-as jelentése méltatta a fenntartható fejlődési célok felé tett előrelépéseket az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem terén.

Üzbegisztán 447 400 négyzetkilométerével a globális terület 56., népessége pedig a 40. helyen áll. Felszíne közel 1425 kilométer hosszan húzódik kelet-nyugati, és 930 kilométer hosszan észak-déli irányban. Területeinek kevesebb mint tíz százaléka részesül öntözésből a folyóvölgyekben; a fennmaradó részt a hatalmas Kizilkum-sivatag alkotja nyugaton és a középső síkvidék, amelyet a Gissar, a Nuratau és a Tien Shan nyugati nyúlványai tarkítanak keleten. Az Aral-tó, amely egykor élénk belvízi út volt, a szovjet korszak évtizedes gyapotöntözése alatt szinte teljesen eltűnt, a bolygó egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófáját hagyva maga után. Üzbegisztán folyói zárt medencékbe ömlenek, soha nem érik el a tengert, ami hangsúlyozza a vízgazdálkodás szükségességét a száraz kontinentális éghajlaton, ahol a nyári maximumok 40 °C körül mozognak, a téli minimumok pedig -20 °C alá süllyedhetnek.

A felszín alatt egy másik Üzbegisztán fekszik: egy bőséges ásványkincsekkel rendelkező ország. Az aranytermelés meghaladja az évi nyolcvan tonnát, amivel az ország a hetedik helyen áll a világon. A réz- és uránkészletek a tizedik és tizenkettedik helyen állnak világszerte, míg a földgázmezők – több mint 190 szénhidrogén-lelőhely – évente mintegy 60-70 milliárd köbmétert szolgáltatnak. Az elmúlt években a gazdaságpolitika a piaci mechanizmusok felé billent: a szom 2017 szeptemberében teljesen konvertibilissé vált piaci árfolyamon, és a köztársaság 2018 és 2021 között BB- szuverén hitelminősítést kapott az S&P-től és a Fitch-től. Mivel a gyapot továbbra is jelentős exportcikk, és a hatalmas, szovjet építésű erőművek bőséges villamos energiát termelnek, Üzbegisztán a kereskedelem diverzifikálására, az infrastruktúra fejlesztésére és az államadósság csökkentésére törekszik, még akkor is, ha az egy főre jutó GDP továbbra is szerény.

Az ország lakossága feltűnően fiatal; közel egynegyedük tizenhat év alatti. Az üzbégek a lakosság körülbelül 84,5 százalékát teszik ki, míg a tádzsikok, kazahok, karakalpakok, oroszok és tatárok kisebb közösségeket alkotnak. Az orosz nyelv továbbra is fontos szerepet játszik a kereskedelem és a kormányzás közös nyelveként, míg a tádzsik nyelv a történelmi perzsa települések területein maradt fenn, tükrözve azokat az összetett identitásokat, amelyek néha átfedésben vannak vagy eltérnek az üzbég és a tádzsik önmeghatározás között.

A városi életet Taskent uralja, egy olyan városé, amelynek modern látképe a szovjet tervezés és az ősi települések rétegeit rejti. Metróhálózata – Közép-Ázsia kettőjének egyike – 1977-ben nyílt meg, és tisztaságáról és díszes állomás-dizájnjáról híres, mint például a Kosmonavtlar, amelynek kupolás belső tere az űrbeli teljesítménynek és Vlagyimir Dzsanibekov helyi kozmonautának állít emléket. A föld felett villamosok, buszok és számtalan taxi – mind regisztrált, mind informális – közlekedik a sűrűn folyosókkal ellátott utcákon. A hazai autószerelés a dél-koreai és japán cégekkel való partnerségeknek köszönhető, ahogy az UzDaewooAuto a GM Uzbekistanná fejlődött, és az állami részesedések az Isuzu mellett a hazai busz- és teherautógyártást is támogatják.

A vasúti összeköttetés a 2011 óta Taskentet és Szamarkandot összekötő nagysebességű Talgo 250-es vonatoktól a már elfeledett kereszteződéseket összekötő lassabb regionális vonalakig terjed. A repülés is virágzott egykor a taskenti Cskalov üzemben, amely egy második világháborús menedékhely volt, és jelentős szovjet repülőgép-központtá nőtte ki magát. Ma már csak néhány repülőgépet gyárt évente, de készen áll a fellendülésre, mivel a regionális kereslet újra feléleszti az érdeklődést az elavult hangárok iránt.

Az üzbég kultúra évezredek építészeti bravúrját szövi össze. A középkori városokban impozáns falak és darwazák (kapuk) keretezték a keskeny átjárókat szegélyező üzletsorokat. Fedett bazárok – tag és tim építmények – tettek lehetővé a selyem-, fűszer- és drágakő-kereskedelmet boltozatos kupolák alatt. Buharában a Pénteki-mecset hatalmas udvara és árnyékolt maqsura a perzsa és a közép-ázsiai művészet fúzióját mutatja be, míg Szamarkand, Taskent és Buhara medresze komplexumai szimmetrikus udvarokat mutatnak, amelyeket előadótermek és cellák kereteznek, csempézett portáljaikat minaretszerű tornyok szegélyezik. A Timurida-korszakból származó mauzóleumok – a világító Gur-Emir és a lineáris Shah-i Zinda – mázas csempékből készült jelzőtüzekként emelkednek, dinasztikus ambíciókról és szent megemlékezésről tanúskodva. A karavánszerájok egykor őrzött menedéket nyújtottak a kereskedőknek, vastag falaik és saroktornyaik csak töredékes romokban maradtak fenn a régi Selyemút artériái mentén.

A történelmen túl Üzbegisztán természeti menedékeket is őrz. A Jeyran Ökológiai Központ 5000 hektáron védi a közép-ázsiai gazellát Buhara közelében. A Kitab Geológiai Rezervátum betekintést nyújt a paleozoikum képződményekbe, míg a Kyzylkum Tugai Rezervátum az Amu Darja mentén található nyárfa- és fűzfaerdőket őrzi, ahol szarvasok, sakálok és közel kétszáz madárfaj él. A Nuratau-Kyzylkum Bioszféra Rezervátum tervei integrált természetvédelmet ígérnek a sivatagokban, hegyekben és tavakon, megvédve az arany sasokat, a szevertsevi kosokat és az ősi dióligeteket. A nyugati Tien Shanban található Ugam-Chatkal Nemzeti Park zord terepe hópárducoknak, Tien Shan vadkosoknak és vörös mormotáknak ad otthont, erdős hullámait dió, boróka és vad gyümölcsfák tarkítják.

A kulináris élet a mezőgazdasági bőséget tükrözi. A szentnek tartott kenyér minden étkezésnél megjelenik; elkészítése és fogyasztása rituális jelentőséggel bír, a pazarlás pedig rosszallást von maga után. A tea hasonló kulturális súllyal bír: a házigazdák háromszor öntenek zöld vagy fekete teát a szamovárba és háromszor onnan, ami a szomjúság elleni védekezést, a melegséget és a vendégszeretetet szimbolizálja. Az ételek középpontjában a birka és a gabona áll: a palov – rizs sárgarépával, hagymával és bárányzsírral – büszkeséget sugall, a regionális változatok pedig a helyi identitást hirdetik. A shurpa, egy kiadós leves; a lagman és norin, török ​​eredetű tésztaételek; valamint a töltött manti és somsa zsebek rétegzett fűszerezést és technikát mutatnak be. Az ayran, a hűtött joghurtital enyhíti a nyári hőséget. Bár az iszlám dominál, a világi keretrendszer lehetővé teszi a bor, a vodka és a sör engedélyezett árusítását – az üzbég borok nemzetközi elismerést kaptak, míg a kumisz, az erjesztett kancatej továbbra is a nomád hagyományokat a városi asztalokhoz köti.

Taskentben és más városokban az éjszakai élet késő esti étkezési lehetőségeket, táncklubokat és alacsony, fából készült tapchanokkal berendezett „chill-out” éttermeket kínál, ahol a vendégek lagman és saslik tányérjai felett heverésznek. A látogatóknak azt tanácsolják, hogy sötétedés után elegendő készpénzt vigyenek magukkal, mivel az árak emelkednek, és egyes helyeken szűkösnek bizonyulnak a bankautomaták. Az idősebbek iránti tisztelet a társas interakció alapja; a tiszteletadás elvárt a beszélgetések során, és a túlzott nyilvános szeretetmegnyilvánulások vagy flörtölések nem megfelelőnek tekinthetők. A bal kéz a magánjellegű feladatokhoz marad fenntartva, míg a tea vagy a kenyér felszolgálásához a jobb kéz szükséges.

Üzbegisztán biztonsága részben a szigorú rendőrségnek köszönhető. Míg az általános bűnözési ráta a városi központokban emelkedett, különösen a vagyon elleni bűncselekmények, a fegyveres incidensek továbbra is ritkák a bizonytalan határterületeken kívül. Az utazóknak kerülniük kell az afgán, tádzsik és kirgiz határ közelében lévő területeket, kivéve a hivatalos átkelőhelyeket, tekintettel a szórványos összecsapásokra és a megmaradt aknákra. A gyakori csalások – mint például a „talált pénz” csel – a félresikerült bizalomra épülnek; az udvariasság és a határozott elutasítás általában elegendő a potenciális szélhámosok elriasztására. A rendőrségi ellenőrzőpontok dokumentumokat kérhetnek; az óvatos látogatók útlevelek és vízumok színes másolatait viszik magukkal, az eredeti dokumentumokat pedig a szállodai széfekbe helyezik. Az udvariasság és a nyugodt párbeszéd a tisztekkel általában gyors megoldást eredményez.

Így Üzbegisztán összetett képet fest: egy köztársaság, amelyet a birodalmi örökség, a szovjet mérnöki tudományok és a modern reformok formáltak; sivatagi dűnék és hófödte csúcsok földje; nyüzsgő bazárok és csendes mauzóleumok földje. Utcái a mindennapi élet ritmusától zümmögnek – metró sípjai, kereskedők kiáltásai, teáscsészék csilingelése –, míg a hegyi ösvények és tugai erdők csendje megnyugvást kínál. Minden boltívben és kenyérmorzsában egy történet rejlik, és minden homokszemben a megújulás ígérete. Azok, akik ide merészkednek, egy szigorú és rugalmas tájat találnak, amelynek múltja mindig jelen van a széles közép-ázsiai ég alatt.