Bahrein, korábbi nevén Bahreini Királyság, a Perzsa-öböl egy szerény kiterjedésű részén fekszik, történelme és jellege mégis rácáfol kis méretére. A természetes és visszanyert területekből álló szigetcsoport, az ország központi szigete területének több mint négyötödét teszi ki. Bár alig 780 négyzetkilométert foglal el, Bahrein tanúja volt az ősi civilizációknak, a gyarmati vitáknak és a modern átalakulásnak. Partjai egykor híres gyöngyszemeket hoztak; ma látképe pénzügyi intézményekkel és a kortárs ambíciók emlékműveivel van tele. A mindennapi élet kimért ritmusa alatt továbbra is fennállnak a társadalmi feszültségek és a környezeti kihívások áramlatai.
Bahrein, amely Szaúd-Arábia partjai között nyugaton, Katar kisebb birodalma pedig délen fekszik, egy mintegy ötven természetes szigetből és több mint harminc mesterséges szigetecskéből álló szigetcsoportot foglal magában. A talajrekultivációs erőfeszítések, különösen a 2000-es évek eleje óta, az ország területét 665 négyzetkilométerről nagyjából 780 négyzetkilométerre növelték. Ez a folyamat a különálló szigetek számát is a hagyományosan említett harmincháromról 2008-ra több mint nyolcvanra növelte.
A fő sziget, amelyet egyszerűen csak Bahrein-szigetként ismernek, a városi, kereskedelmi és politikai élet szívét alkotja. Egy alacsony sivatagi síkság emelkedik észrevétlenül egy központi meredek lejtő felé, amelyet a Jabal ad Dukhan – a „Füst-hegy” – koronáz meg 134 méterrel a tengerszint felett. Másutt a délkeleti Hawar-szigetek, Muharrak és Sitra szigetei, valamint számos kisebb sziget alkotja a 161 kilométer hosszú partvonalat. A szigetcsoport körüli tengermélység sekély, ami felgyorsítja a felmelegedést a hosszú, párás nyári hónapokban. A csapadék továbbra is kevés, jellemzően a szabálytalan téli záporokra korlátozódik, amelyek évente legfeljebb 70,8 millimétert hoznak. Az elsivatagosodás állandó veszélye, amelyet az Irakból és Szaúd-Arábiából érkező északnyugati „samal” szelek által hajtott porviharok erősítenek, kiemeli Bahrein természeti környezetének ingatagságát.
Régészeti bizonyítékok utalnak az ősi Dilmun civilizációra Bahrein északi részén. Geoffrey Bibby huszadik század közepén végzett ásatásai egy olyan kultúrát tártak fel, amely Mezopotámiát és az Indus-völgyet összekötő kereskedelmi útvonalakon keresztül virágzott; gazdagsága részben a gyöngyökben gazdag vizeken alapult. Kr. u. 7. századra az iszlám elérte ezeket a partokat, és Bahrein azon régiók közé tartozik, amelyek Mohamed életében legkorábban fogadták el az új hitet.
Évszázadokkal később a szigetcsoport stratégiai vonzereje vonzotta az ibériai flottákat. Az 1521-ben felavatott portugál ellenőrzést 1602-ben Nagy Abbász, a szafavida iráni trónfejtő váltotta fel. A Bani Utbah vezette törzsi koalíciók 1783-ban visszafoglalták a szigeteket, és Ahmed al-Fateh-et nevezték ki az első al-kalifa hakimnak. A brit érdekek a tizenkilencedik században követték a példát: egy sor szerződés Bahreint London protektorátusa alá helyezte, amely státusz egészen az ország 1971. augusztus 15-i függetlenségének kikiáltásáig fennmaradt.
Miután megszakította a hivatalos kapcsolatokat az Egyesült Királysággal, Bahrein emírségbeli struktúrát fogadott el. Egy új alkotmány 2002-ben félig alkotmányos monarchiává alakította az országot; a 2. cikk a saríát fő jogforrásként rögzíti. Az uralkodó Al Khalifa család, amely vallásilag szunnita muszlimok, egy nagyjából egyenlően megosztott szunnita és síita hívek között élő lakosság felett él. A politikai törésvonalak az arab tavasz idején élesebbé váltak: 2011-ben a regionális felfordulás által inspirált tüntetések mélyebb reformokat követeltek. A biztonsági erők leverték a tüntetéseket, a nemzetközi megfigyelők pedig bírálták a kormányt a disszidensek, az ellenzéki személyiségek és a síita közösség egyes szegmensei ellen elkövetett emberi jogi visszaélések miatt.
Bahrein számos multilaterális szervezetben vesz részt, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az Arab Ligát, az Iszlám Együttműködési Szervezetet, az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot és a Nem Elkötelezettek Mozgalmát. Párbeszédpartnerséget is folytat a Sanghaji Együttműködési Szervezettel, ami tükrözi a diverzifikált diplomáciai összehangolás felé való elmozdulását. Belföldön a kormányzást továbbra is szorosan a királyi család ellenőrzi, a törvényhozási hatalom pedig megoszlik a kinevezett Konzultatív Tanács és a választott Képviselőház között, mindkettő az emír felügyelete alatt áll.
Attól a pillanattól kezdve, hogy az olaj az 1930-as évek elején megjelent az exportpiacokon, Bahrein elkezdett túllépni gyöngyhalászati örökségén. Néhány Perzsa-öböl menti szomszédjával ellentétben már korán diverzifikációra törekedett, befektetve a banki szektorba, az idegenforgalomba, az alumíniumgyártásba és a szolgáltatásokba. A kőolajtermékek továbbra is a domináns exportcikkek – az exportbevételek mintegy 60%-át, az állami bevételek 70%-át és a GDP 11%-át teszik ki –, mégis a pénzügyi szektor kiemelkedővé vált. Manáma ad otthont a régió legrégebbi tőzsdéjének, és a világ számos vezető bankjának, köztük számos iszlám bankintézetnek ad otthont.
2006-ban a Világbank Bahreint magas jövedelmű gazdaságként osztályozta. Egy 2006-os ENSZ-jelentés dicsérte a gyors növekedést; a The Heritage Foundation és a Wall Street Journal későbbi indexei a világ legszabadabb gazdaságai közé sorolták. A 2008-as Globális Pénzügyi Központok Indexe Manámát a világ leggyorsabban növekvő központjaként rangsorolta. Mindazonáltal a kőolajárak ingadozása volatilitást okozott. Az 1990–91-es Perzsa-öbölbeli válság és a 2008-at követő globális recesszió visszaesésekhez vezetett, és ösztönözte a „Vision 2030” bemutatását, amely egy hosszú távú stratégia a fenntartható diverzifikáció érdekében.
Az olajon kívüli ágazatok ma már a GDP egyre nagyobb részét teszik ki: az alumíniumgyártás az export értékében a szénhidrogének után a második helyen áll, ezt követi a pénzügyi és építőanyag-ipar. A mezőgazdaság mégis mindössze a termelés 0,5 százalékát teszi ki, amit az a tény korlátoz, hogy a földterület kevesebb mint 3 százaléka szántóföld. Az élelmiszer-import a gyümölcs és a hús iránti belföldi kereslet több mint kétharmadát elégíti ki.
Az államadósság az elmúlt években megnőtt, 2020-ra elérte a GDP körülbelül 130 százalékát, és a becslések szerint 2026-ra meghaladja a 155 százalékot – ezt a tendenciát nagyrészt a védelmi kiadások vezérlik. A munkanélküliség, különösen a fiatalok és a nők körében, továbbra is állandó aggodalomra ad okot, annak ellenére, hogy Bahrein volt az első arab állam, amely 2007-ben bevezette a munkanélküli segélyeket.
Bahrein sík, száraz terepe és minimális csapadékmennyisége alapvető korlátokat szab a mezőgazdaságnak és az édesvízi erőforrásoknak. A dammámi víztartó réteg – fő talajvízforrása – szikesedést szenvedett a brakkvíz betörése, a tengervíz beáramlása, a sabkha kiáramlása és az öntözési visszafolyások miatt. Hidrokémiai felmérések feltérképezték ezeket a zónákat, és célzott kezelési stratégiákat javasolnak az ivóvízkészletek megőrzése érdekében.
Az olajszennyezés, a tartályhajók ürítése és a válogatás nélküli földterület-visszanyerés okozta part menti leromlás károsította a korallzátonyokat és a mangrove élőhelyeket, különösen a Tubli-öböl környékén. A Zagrosz-csatornák által hajtott porviharok kora nyáron csökkentik a látótávolságot. Eközben a szigetcsoport sekély tengerei nappal gyorsan felmelegszenek, éjszaka pedig minimálisan lehűlnek, ami súlyosbítja a páratartalmat azokban a hónapokban, amikor a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 40 °C-ot.
Az éghajlatváltozás súlyosbítja ezeket az endemikus stresszeket. Az emelkedő tengerszint veszélyezteti az alacsonyan fekvő szigeteket; a szeszélyes csapadékmennyiség aszályt és áradásokat okozott, amint azt a 2024 áprilisi széles körű árvíz során is megfigyelték. Annak ellenére, hogy Bahrein a globális kibocsátás kevesebb mint 0,02%-áért felelős, 2023-ban a második legmagasabb volt az egy főre jutó üvegházhatású gázkibocsátás tekintetében – körülbelül 42 tonna/fő –, amit a fosszilis tüzelőanyagoktól való folyamatos függőség okozott. A nemzeti kötelezettségvállalások most magukban foglalják a 2060-ra kitűzött nettó nulla kibocsátási célt és a 2035-re kitűzött 30%-os kibocsátáscsökkentést.
A bahreini szigetcsoport több mint 330 madárfajnak ad otthont, amelyek közül huszonhat a területén költ. Az őszi és téli vonulások során milliók szelik át az öblöt; ezek közül a világszerte veszélyeztetett túzok (Chlamydotis undulata) rendszeresen megjelenik. A Hawar-szigetek talán a világ legnagyobb szókotrai kormorán kolóniáját tartják fenn – akár 100 000 költőpárt is –, míg a környező tengerifüves rétek dugong-csordáknak adnak otthont, amelyek méretüket csak Ausztrália előzi meg. A nemzeti madár, a bulbul, és az arab oryx, amelyeket egykor vadászattal kiirtottak, ma a természetvédelmi erőfeszítéseket szimbolizálják.
Mindössze tizennyolc emlősfaj él a szigetvilágban, főként a kis sivatagi lakók. A hüllők, kétéltűek, lepkék és a növényvilág összesen több száz fajt számlál, ami tükrözi a szigetcsoport ökológiai kereszteződésként betöltött szerepét. A tengeri biotópok közé tartoznak a tengerifűágyak, iszaplaposok és korallfoltok, amelyek elengedhetetlenek a teknősök és más állatvilág számára. 2003 óta tilos a tengeri teknősök, delfinek és dugongok befogása a bahreini vizeken.
Öt terület élvez hivatalos védelmet: a Hawar-szigetek, a Mashtan-sziget, az Arad-öböl, a Tubli-öböl és az Al Areen Vadvédelmi Park. Ez utóbbi, az egyetlen szárazföldi rezervátum, veszélyeztetett fajok szaporodási központjaként is szolgál. Ezek a helyszínek együttesen megerősítik Bahrein természeti örökségének elismerését, miközben a fejlesztési és éghajlati okok körültekintő gondozást igényelnek.
2023. május 14-én Bahrein lakossága 1 501 635 fő volt. A bahreini állampolgárok száma 712 362 – ez 47,4 százalék –, míg a fennmaradó részt a több mint kétezer etnikai hátterű külföldiek alkották. A külföldi közösség nagy számban képviselteti magát Dél-Ázsiából, nevezetesen mintegy 290 000 indiai, akik közül sokan Keralából származnak, és akik a legnagyobb külföldi csoportot alkotják.
Az urbanizáció szinte az összes lakost az északi kormányzóságokban koncentrálja, ahol a népsűrűség meghaladja az 1600 főt négyzetkilométerenként, így Bahrein a világ egyik legsűrűbben lakott szuverén állama a városállamokon kívül. A déli kormányzóság ehhez képest továbbra is ritkán lakott.
Etnikailag és vallásilag a társadalom főként szunnita és síita vonal mentén oszlik meg. Az őshonos síiták közé tartoznak a baharnák – arab származásúak – és a perzsa származású adzsámok, akik Manámában és Muharrakban koncentrálódnak. A szunnita arabok töltik be a legtöbb kormányzati tisztséget, köztük az uralkodó Al Khalifa család; a szomszédos Huwala közösségek, a szunnita irániak leszármazottai, és a baludzs bahreiniek szintén hozzájárulnak a szunnita többséghez, amelyet nem hivatalosan a polgárok 55 százalékára becsülnek. A nagyrészt külföldön élő keresztények a teljes létszám nagyjából 14,5 százalékát teszik ki; a bahreini őshonos keresztények száma körülbelül ezer. Kis zsidó és hindu közösségek továbbra is fennmaradtak, utóbbiak központja a Shrinathji templom – amely több mint két évszázados, és az arab világ legrégebbi hindu istentiszteleti helye.
Az arab a hivatalos nyelv, míg a bahráni arab, egy különálló dialektus, dominál a köznyelvben. Az angol továbbra is elterjedt a kereskedelemben és a feliratokban. Más nyelvek, köztük a balochi, a perzsa, az urdu és a különféle dél-ázsiai nyelvek tükrözik a külföldiek mozaikját.
Bahrein kulturális identitása évezredek történelmét ötvözi a modern kozmopolita áramlatokkal. Az UNESCO által elismert Qal'at al-Bahrein régészeti lelőhely kiemeli ősi örökségét. A Bahreini Nemzeti Múzeum mintegy kilencezer évre visszanyúló műtárgyakat mutat be, míg a Beit al-Korán gyönyörű kéziratgyűjteményeknek ad otthont. A történelmi mecsetek – mint például a nyolcadik századi Al Khamis – és a Dilmun-korabeli templomok, mint a Barbar és a Saar, a sziget spirituális múltjáról tanúskodnak. Az Aʿali temetkezési halmok, amelyekből több ezer található, az őskori törekvések csendes krónikáját kínálják. Még az Életfa, egy magányos mesquite fa is, amely négy évszázadon át virágzott a szinte sivatagi elszigeteltségben, lenyűgözi a látogatókat.
2005 óta a Kulturális Tavasz fesztivál minden márciusban nemzetközi zenészeket és művészeket hív össze. Az Arab Kulturális Fővárosként való elismerés (2012) és a különféle turisztikai ösztöndíjak növelték Bahrein ismertségét. A Bahreini Nyári Fesztivál, a Ta'a Al-Shabab és a Bahreini Nemzetközi Zenei Fesztivál folyamatosan színesíti a naptárat, ötvözve a hagyományt és az innovációt. A helyi kézműves termékek, kulináris különlegességek és kézműves gyöngyszemek továbbra is gazdagítják a látogatói élményt.
2019-ben egy elsüllyedt Boeing 747-es repülőgép köré épülő víz alatti ökopark tervei jelentek meg, amely mesterséges korallzátonyokat és kulturális létesítményeket fog tartalmazni – ez tanúskodik a királyság kreatív ambícióiról az élményturizmus terén.
A Muharrak szigetén található Bahreini Nemzetközi Repülőtér alkotja a légi átjárót, amely 2019-ben közel 9,5 millió utast és csaknem 100 000 járatot szolgált ki. A 2021 januárjában megnyílt új terminál 14 millió utasra bővítette a kapacitását, összhangban a Vision 2030 céljaival. A Gulf Air, a nemzeti légitársaság, továbbra is a BIA-n tartja fenn központját.
Manamából húzódó úthálózatok tükrözik az 1930-as években az olaj felfedezése után felgyorsult fejlődést. Manamát és Muharrakot hidak sorozata köti össze, a legutóbbi egy korábbi, 1941-ből származó töltésút helyébe lépett. Az országutak az Északi, Közép- és Déli kormányzóság falvaiba nyúlnak. 2002-ben Bahrein több mint 3160 kilométernyi úttal rendelkezett, amelyből 2433 kilométer volt aszfaltozott.
A Fahd király útteste – egy 24 kilométeres szakasz, amelyet Szaúd-Arábia finanszírozott és 1986 decemberében nyitottak meg – Bahreint köti össze nyugati szomszédjával Umm an-Nasan szigetén keresztül. 2008-ban közel 17,8 millió utas kelt át rajta. A Hamad király úttestének terve, amely közúti és vasúti forgalmat is lebonyolítana, még mindig tervezés alatt áll.
Mina Salman, a fő tengeri kikötő, tizenöt kikötőhellyel rendelkezik a kereskedelmi hajók számára, míg a belföldi közlekedés nagyrészt személygépkocsikra és taxikra támaszkodik. Egy építés alatt álló metrórendszer célja a torlódások enyhítése és a fenntartható mobilitás előmozdítása, a szolgáltatások nyújtásának megkezdése 2025-re van kitűzve.
A sziget kompakt földrajzi elhelyezkedése vonzóvá teszi a rövid távú tartózkodásra vágyók számára. Manama bevásárlóközpontjai – mint például a Bahrain City Centre, a Seef Mall és a vízparti sugárutak – egymás mellett léteznek a Manama Souq és az Gold Souq labirintusszerű sikátoraival. A vásárlási élményeken túl a tevékenységek közé tartozik a madármegfigyelés a Hawar-szigetcsoportban, a búvárkodás a korallzátonyok között, és a beduin hagyományokra visszatekintő lovas tevékenységek.
A kulturális turizmus profitál a jól megőrzött örökségi helyszínekből. Az olyan erődök, mint Arad és a Kalat al-Bahrein, évszázados stratégiai vitákra hívnak fel figyelmet. A múzeumok mind az iszlám előtti, mind az iszlám korszakokat bemutatják. Az Életfa valószínűtlen tartóssága miatt vonzza a látogatókat. A kulináris kínálat a hagyományos öböl-menti ételektől – maḥashi, machbus, balaleet – a királyság nemzetközi munkaerejét tükröző kozmopolita éttermekig terjed.
Az évenkénti fesztiválok dinamizmust kölcsönöznek az országnak. Világszerte előadók koncertjei, színházi előadások és művészeti kiállítások pezsdítik fel a tavaszt az őszig. Bahrein motorsport-profilja, amelynek középpontjában a Bahreini Nagydíj áll, tovább diverzifikálja a turisztikai bázist. 2019-ben több mint tizenegymillió látogató érkezett, ezt a számot a regionális közelség és az autentikus kulturális élmény ígérete táplálja, amely eltér a nagyobb öböl menti úti céloktól.
Bahrein kompakt birodalma mély örökséget és összetettséget rejt. Dilmun ereklyéitől pénzügyi negyedének magas épületeiig a királyság a csere és a hit korszakait hidalja át. Környezete, mind szárazföldi, mind tengeri, az éghajlati nyomás alatt a rugalmasság és a sebezhetőség között ingadozik. Társadalmilag a hagyomány és a modernitás kölcsönhatása a demográfiai diverzifikáció és a felekezeti érzékenységek közepette bontakozik ki. Gazdaságilag az egykori gyöngysziget magas jövedelmű, szolgáltatásorientált központtá alakult át, miközben a költségvetési stabilitás és az ökológiai gondoskodás kettős követelményeivel néz szembe.
Bahreinnel találkozni annyit tesz, mint megérezni a folytonosság és a változás kölcsönhatását. Sivatagai és partjai az ősi kereskedelem hullámainak tanúi; városképei egy olyan állam törekvéseit tükrözik, amely a védelem, a függetlenség és az alkotmányos reformok révén kijelölte saját útját. Ma Bahrein a hagyomány és az innováció kereszteződésében áll, feladata örökségének védelme, miközben az átalakuló Perzsa-öböl és a melegedő világ áramlatai között navigál.
GDP
Valuta
Hívókód
Lakosság
Terület
Hivatalos nyelv
Kikiáltották a függetlenséget
Időzóna
Egy olyan világban, amely tele van ismert utazási célpontokkal, néhány hihetetlen helyszín titokban és a legtöbb ember számára elérhetetlen marad. Azok számára, akik elég kalandvágyóak ahhoz, hogy…
Görögország népszerű úti cél azok számára, akik egy felszabadultabb tengerparti nyaralásra vágynak, köszönhetően a tengerparti kincsek bőségének és a világhírű történelmi helyszíneknek, lenyűgöző…
A hajóutazás – különösen egy körutazáson – jellegzetes és all-inclusive nyaralást kínál. Ennek ellenére vannak előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni, ugyanúgy, mint minden másnak…
Lisszabon egy város Portugália tengerpartján, amely ügyesen ötvözi a modern ötleteket a régi világ vonzerejével. Lisszabon a street art világközpontja, bár…
Míg Európa számos csodálatos városát továbbra is elhomályosítják ismertebb társaik, ez az elvarázsolt városok kincsestára. A művészi vonzalomtól…
