Ausztria kulináris identitása a császári konyhákból és az alpesi szükségletekből született ételekre összpontosít, bár az egyetlen „nemzeti étel” kérdése egymással versengő állításokat tár fel. A bécsi rántott hús – aranybarnára sült, vékonyra vert borjúhús – Ausztria emblematikus ételeként a legerősebb pozíciót tölti be, az innsbrucki gasthäusertől a bécsi Figlmüllerig minden étlapon szerepel. A Tafelspitz, a főtt marhahús, amelyet Ferenc József császár állítólag naponta evett, mégis ugyanolyan történelmi jelentőséggel bír. Maga a vita is tükrözi Ausztria regionális sokszínűségét: a tiroli Speckknödel, a stájer tökmagolaj és a salzburgi Nockerl mind a helyi elsőbbséget vallja. Az osztrák konyhát nem egyetlen étel egyesíti, hanem a Habsburg udvari protokollokból és a paraszti találékonyságból örökölt közös technikák – lassú párolás, precíz panírozás, schmaltz alapú főzés.
