Kuvait

Kuvait egy keskeny sivatagi szakaszon fekszik, ahol az Arab-félsziget találkozik a Perzsa-öböllel. Északi határa Irakkal határos, míg Szaúd-Arábia délen fekszik; nagyjából 500 km-es partvonalán túl az öböl vizén át Iránnal néz szembe. Szerény szárazföldi területe ellenére – amely a világ egyik legkisebb állama – Kuvait regionális kereskedelmi, kulturális és energetikai központként működik. 4,82 millió lakosának közel mindegyike Kuvaitváros nagyvárosi terjeszkedésében koncentrálódik, ahol alig 1,53 millióan rendelkeznek állampolgársággal, a többiek pedig több mint száz országból származnak. Ez a rendkívüli demográfiai összetétel Kuvaitot a világ leginkább külföldiektől függő társadalmai közé sorolja.

Az emberi jelenlét a régióban az ókorig nyúlik vissza, a Tigris és az Eufrátesz torkolatához közeli tengeri kijáratoknak köszönhetően. A tizennyolcadik század elejére a törzsi hatalom a Bani Khalid emirátus kezébe került; nem sokkal ezután a helyi vezetés az Al Sabah család irányítása alatt egyesült, és 1899-ben Kuvait protektorátusi megállapodást kötött Nagy-Britanniával, amely külpolitikai ellenőrzést engedett át katonai biztonságért cserébe. Egy szerény kereskedelmi kikötő tartotta fenn a sejkséget, amíg 1938-ban Burganban kereskedelmi olaj nem csapódott be. Az export 1946-ra megkezdődött, ami a következő évtizedekben modernizációs fellendülést finanszírozott. A teljes szuverenitás 1961 júniusában következett be a szerződés hatályon kívül helyezésével, és az állami intézmények az 1980-as évek elején a tőzsdei turbulencia hátterében formálódtak ki.

Szaddám Huszein iraki erői 1990. augusztus 2-án megszállták és annektálták Kuvaitot termelési vitákra és területi igényekre hivatkozva. Az Egyesült Államok vezette koalíció egy rövid szárazföldi hadjárat során szabadította fel az országot, amely 1991. február 26-án ért véget, ezt a napot ma a Felszabadulás Napjaként ünneplik. Az újjáépítési költség meghaladta az ötmilliárd amerikai dollárt, és elsősorban az olajinfrastruktúra helyreállítására és több mint 500 szándékos olajkút-tűz ökológiai következményeinek kezelésére összpontosult. Ezek a tüzek mintegy 35,7 km² olajtavat hoztak létre, lakhatatlanná téve a keleti sivatagi területeket, és szénhidrogén-maradványokkal borítva be a partvonalakat, amelyek megtizedelték a tengeri ökoszisztémákat.

Kuvait továbbra is emírség: az uralkodó Al Sabah család tölti be a legmagasabb tisztségeket, az emír pedig államfőként szolgál egy olyan alkotmány értelmében, amely az örökletes uralmat a választott nemzetgyűléssel ötvözi. A hivatalos vallás a maliki szunnita iskola iszlámja, amelyet a becslések szerint a polgárok kétharmada gyakorol; a fennmaradó rész nagy részét síita muszlimok alkotják. A jelentős külföldi lakosság keresztény, hindu, szikh és buddhista közösségeket hoz be, amelyek között a Keralából származó keresztények a lakosok közel 18 százalékát teszik ki. A hivatalos nyelv a modern standard arab; köznyelvben a kuvaiti arab dominál, amelyet perzsa, indiai, török, angol és olasz nyelvekből kölcsönöznek. Az angol nyelv üzleti lingua francaként funkcionál, míg a francia nyelv korlátozottan alkalmazható a humán tudományok oktatásában.

Földrajzilag Kuvait a 28° északi szélesség és 31° keleti hosszúság, valamint a 46° keleti hosszúság és 49° keleti hosszúság között fekszik. A terep túlnyomórészt tengerszinten fekszik, a Mutla-hátságnál mindössze 306 méterre emelkedik. Partját tíz sziget szegélyezi, élükön a Bubiyannal – az ország legnagyobb szigetével, 860 km²-es területtel –, amelyet egy 2,38 km hosszú töltés köt össze. A földterületnek csak 0,6 százaléka minősül szántóföldnek; a fennmaradó részen ritkás cserjés növényzet található. A Kuvait-öböl természetes mélyvízi kikötővel rendelkezik, amely Kuvaitváros vízpartját alkotja.

Az éghajlat a téli, északi szelek által mérsékelt mélypontoktól a világ legforróbb nyári időszakaiig terjed. A júniusi és júliusi samal szelek homokviharokat korbácsolnak fel; a téli éjszakák hűvösek lehetnek a földrajzi szélesség, valamint Irak és Irán közelsége miatt. A rekordhőmérséklet 54,0 °C, amelyet Mitribahban mértek 2016. július 21-én. A csapadék szűkös és szezonális; a tavasz meleg napokat és alkalmanként zivatarokat hoz.

Kuvait magas jövedelmű gazdaságának olajellátása biztosítja a földkerekséget, amely a bolygó hatodik legnagyobb bizonyított olajkészletével rendelkezik – csak a Burgan mezőn mintegy 70 milliárd hordó olaj. A szénhidrogének az export közel 90 százalékát teszik ki, a fennmaradó részt pedig repülőgépek és szerves vegyi anyagok. Kuvait a gazdasági diverzifikáció terén alacsonyan áll, az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás pedig világszerte a legmagasabbak közé tartozik. A környezetvédelem fokozatosan fejlődött: öt IUCN által elismert védett terület létezik, és 2018-ban a Bubiyan-sziget Mubarak al-Kabeer rezervátuma Ramsari minősítést kapott, amely kritikus pihenőhelyként szolgál a vándormadarak számára, és a bolygó legnagyobb lile-kolóniájának ad otthont.

Közigazgatásilag hat kormányzóság osztja fel az ország területét: Főváros (Al Asimah), Hawalli, Farwaniya, Mubarak Al-Kabeer, Ahmadi és Jahra. Mindegyik kormányzóság több területből áll; összesen több mint 5700 km-es úthálózattal rendelkeznek, amelyből több mint 4800 km aszfaltozott autópálya. A közlekedésben az autók dominálnak – vasút vagy metró nincs –, amelyeket az állami tulajdonú Kuvaiti Tömegközlekedési Vállalat, valamint a CityBus és a Kuwait Gulf Link magánüzemeltetők támogatnak. A sárga rendszámtáblákról azonosítható taxik nagyrészt mérőórán kívül közlekednek, míg az olyan alkalmazásalapú szolgáltatások, mint a Careem, egyre nagyobb teret hódítottak. A légi közlekedési központok a Kuvaiti Nemzetközi Repülőtéren találhatók, amely a Kuwait Airways központja és az Al Mubarak légibázisnak ad otthont; két magán légitársaság, a Jazeera és a Wataniya kiegészíti a szolgáltatásokat. 2025 májusától tizennégy külföldi légitársaság függesztette fel járatait a vezetéssel és a versennyel kapcsolatos aggályok miatt, ami kérdéseket vet fel a repülőtér regionális szerepével kapcsolatban.

A tengeri kereskedelem Shuwaikh és Shuaiba kikötőkre épül, amelyek 2006-ban több mint 750 000 TEU-t kezeltek, Mina al-Ahmadi mellett. A Bubiyan szigetén épülő új Mubarak Al Kabeer kikötő várhatóan évi kétmillió TEU-t fog kezelni. A hajózási ágazat a régió legnagyobbjai közé tartozik.

Az olajvagyon ellenére a turizmus továbbra is szerény, amit a korlátozott infrastruktúra és az alkoholtilalom korlátoz. A belföldi utazási kiadások 2020-ban elérték a 6,1 milliárd dollárt; a Turisztikai és Utazási Világtanács Kuvaitot nevezte meg a leggyorsabban növekvő utazási gazdaságnak 2019-ben, ami 11,6 százalékos éves növekedést jelent. A kulturális látnivalók közé tartozik a Hala Febrayer fesztivál minden februárban, amely koncertekkel, felvonulásokkal és karneválokkal ünnepli a felszabadulást. A Sabah Al Ahmad Sea City fejlesztése és az újonnan bemutatott Kuvaiti Nemzeti Kulturális Negyed – egy 1 milliárd dolláros projekt, amely kulturális központokat, parkokat és palotaszerű örökségi helyszíneket foglal magában – a szélesebb körű kreatív gazdaság iránti törekvéseket jelzi.

Kuvait úttörő szerepet játszott az öböl menti arab művészetek terén: a vizuális tudomány Mojeb al-Dousari 1930-as évekbeli portréiig és Khalifa Al-Qattan 1960-as évekbeli „körkörösség” elméletéig nyúlik vissza. Ma több mint harminc galéria mutatja be Sami Mohammad, Thuraya Al-Baqsami és Suzan Bushnaq alkotásait. A színházi művészetek az 1920-as évekig nyúlnak vissza; a Nemzeti Kulturális, Művészeti és Irodalmi Tanácson keresztül államilag támogatott állami színházak éves fesztivált rendeznek, a helyi drámák pedig az egész régióban vonzzák a közönséget. Televíziós sorozatok – amelyeket évente tizenöt vagy több készítenek – az öbölben is sugároznak, ami Kuvaitnak az „Öböl Hollywoodja” becenevet adta. Szappanoperákat sugároznak Ramadán idején, amikor a családok alkonyatkor összegyűlnek. Az olyan zenei hagyományok, mint a sawt és a fijiri, a tengerészeti örökséget tükrözik; a felvételek már 1912-ben elkezdődtek. A kortárs khaliji zene pánarab népszerűségnek örvend, olyan művészek, mint Nawal El Kuwaiti és Abdallah Al Rowaished, széles körben turnéznak.

A társadalmi normák az „élj és élni hagyj” szellemiséghez igazodnak, nagyfokú mozgásteret biztosítva az öltözködés és a viselkedés terén, mindaddig, amíg a nyilvános erkölcsi törvényeket betartják. Egy másik közszereplő megsértése sérti a tág értelemben vett rágalmazási törvényeket. A ramadán alatt tilos az étel, ital vagy dohány nyilvános fogyasztása. A homoszexuális cselekmények továbbra is büntetendők, bár az azonos neműek közötti vonzalom szokásos kifejezése megbélyegzés nélkül történik.

Kuvaitváros könnyen megközelíthető részén található városok eltérő életet élnek: Jahra történelmi negyedei nyugatra helyezkednek el, Ahmadi olajfinomító infrastruktúrának ad otthont, Hawalli és Farwaniya sűrű lakóövezeteket és kikötőket biztosít, míg Salmiya strandjai és ingatlanjai családokat és külföldieket vonzanak. A külső úti célok, mint például Khairan és Bnaider, jachtklubokat és vízi sportokat támogatnak; a háború sújtotta Failaka-sziget ma már történelmi szálláshelyeket kínál, amelyek rendszeres kompjárattal érhetők el.

A belépési szabályok állampolgárságonként eltérőek. A GCC állampolgárai vízum nélkül utaznak; számos nyugati és ázsiai állam lakosai érkezéskor szerezhetik meg a vízumot a repülőtéri terminálokon, míg másoknak előre egyeztetett szponzorra van szükségük. Minden érkezőnek kerülnie kell az izraeli pecsétek használatát, amelyek érvénytelenítik a belépést. A repülőtérről a tömegközlekedési lehetőségek közé tartoznak a taxik, a limuzin stílusú szolgáltatások és a belvárosba közlekedő 0,25 KWD-s busz, bár a menetrendek és az útvonalinformációk előzetes tervezést igényelnek.

Kuvait fejlődése – a sivatagi kikötőből a kőolajnagyhatalommá – a gazdagság és a környezet, a hagyomány és a modernitás ellentéteit hordozza magában. Kompakt földrajza a történelem, a kultúra és a kereskedelem bonyolult szövevényét rejti. Míg a szénhidrogének fenntartják a költségvetési tartalékokat, a kreatív és szolgáltatási szektorokban induló erőfeszítések a látókör szélesítésére törekszenek. A nemzet egy olyan válaszút előtt áll, ahol múltja meghatározza a jelenlegi identitást, és ahol a stratégiai döntések egy diverzifikáltabb jövőt fognak alakítani.