Kusatsu

A Gunma prefektúra erdős lejtői között, nagyjából ezerkétszáz méterrel a tengerszint felett fekszik Kusatsu, egy vulkánok által körülvett medencében: a még mindig aktív Kusatsu-Shirane (2160 m) nyugatra, és szunnyadó szomszédai, a Motoshirane-hegy (2171 m) és a Tengu-hegy (1385 m). A mintegy 250 km²-es, mégis alig több mint hatezer lakosnak otthont adó város kompakt központja a Yubatake – „forróvíz-mező” – körül forog, amelyen keresztül percenként mintegy harmincnégyezer liter kénes, savas forrásvíz bugyog fel. A Yubatake facsatornáin túl Kusatsu terepe gyorsan emelkedik ösvényekké, krátertavakká és kaszkádokká, kínálva mind a téli havazás komor nyugalmát, mind az alpesi növényvilág élénk virágzását.

Kusatsu tengerszint feletti magassága markáns kontrasztokkal teli éghajlatot teremt. A nyár enyhe marad, augusztusban a csúcshőmérséklet 23,7 °C körül alakul, míg a telek átlagosan januárban -1,4 °C-ra süllyed, a heves havazás pedig nemcsak az ekék, hanem az elterelt onsenvizek által megtisztított utcákat is beborítja. Az éves csapadékmennyiség nagyjából 1711 mm, a legcsapadékosabb hónap szeptember. A tűlevelű erdők keverednek a japán berkenye és a rododendron állományaival, a völgytalp pedig a földalatti repedésekből származó hőt tartja meg – a tűz és a jég kölcsönhatása régóta vonzza a megkönnyebbülést és megújulást kereső látogatókat.

A helyi legendák Kusatsu forrásait a második századra vezetik vissza, felfedezésüket vagy a legendás harcosnak, Jamato Takerunak, vagy aszkéta szerzeteseknek tulajdonítva. Bár a XII. század vége előtt kevés dokumentáció áll rendelkezésre, a hagyomány szerint Minamoto no Joritomo 1193-ban itt szállt meg, és a ma Joritomo-gūnak nevezett helyen fürdött. Az 1200 körül épült Kōsenji templom a település legkorábbi megerősített intézménye, amely a gőzölgő vizek körül fejlődött ki.

A tizenhatodik század végére sebesült szamurájok keresték fel Kusatsu fürdőit, és 1595-ben maga Toyotomi Hideyoshi ajánlotta a forrásokat rivális urának, Tokugawa Ieyasunak. Az Edo-korszakban, és különösen annak utolsó évtizedeiben, Kusatsu hírneve szárnyalt: a látogatók özönlöttek, hogy kezeljék a különféle betegségeket az ízületi fájdalmaktól a krónikus emésztési zavarokig. A legenda szerint a nyolcadik sógun, Tokugawa Yoshimune, onsen vizet szállított az Edo várába. Egy ebből a korszakból származó mondás, a „Kusatsu sengen Edo gamae” – „ezer üzlet, Edóval vetekszik” – a város virágzó gazdaságát tanúsítja.

1869-ben egy pusztító tűzvész pusztított Kusatsu nagy részét. Az újjáépítés gyorsan haladt, mégis sok városlakót eladósított. Az elkövetkező évtizedekben a rjokanok és a kisvállalkozások összeomlottak, ami arra kényszerítette a korábbi idényjellegű lakosokat – akik egykor megszokták, hogy minden télen visszatérjenek alföldi otthonaikba –, hogy egész évben maradjanak. A modern önkormányzat 1889-ben alakult ki, egyesítve Kusatsut a szomszédos falvakkal; 1900-ra a magfalu városi rangot kapott. Külföldi tudósok és orvosok, nevezetesen Erwin Bälz német belgyógyász érkeztek, hogy tanulmányozzák a forrásokat. Bälz baktericid és helyreállító tulajdonságaival kapcsolatos kutatásai bevezették a nyugati orvosi protokollokat, és segítettek szabványosítani a fürdési gyakorlatot a japán klinikákon.

A korai Taisó-korszak a fürdőkön túlmutató kényelmi szolgáltatásokat hozott létre. 1914-ben a helyi rajongók síklubot alapítottak; két évvel később Mary Cornwall Legh, egy brit misszionárius, megalapította a Szent Barnabás Missziót, hogy gondoskodjon a Hansen-kórban szenvedő lakosokról. Temploma és a szomszédos parkja ma is munkásságának tanúskodik. 1926-ban nyílt meg egy keskeny nyomtávú vasút, amely Kusatsut és a közeli Karuizawát köti össze, 1948-ban pedig Japán első sífelvonója vezetett fel a Tengu-hegyre. Míg a Szent Barnabás Kórház 1941-ben átadta helyét a kormány által működtetett Kuryu Rakusen-en Szanatóriumnak, Cornwall Legh öröksége emlékműveken és helyneveken keresztül fennmaradt.

A turizmus a helyi foglalkoztatás nagyjából kilencven százalékát teszi ki, mégis az elmúlt években Kusatsu polgári életét egy nagy horderejű vita nyugtalanította. 2020-ban Shoko Arai városi tanácsos szeméremsértéssel vádolta Nobutada Kuroiwa polgármestert; ezt követően választásokat tartottak a hivataláról. A későbbi jogi eljárások, beleértve Arai saját hamis feljelentés miatti vádemelését is, egy 2024 januári bírósági határozattal zárultak, amely nem talált bizonyítékot szexuális tevékenységre, és Arait kártérítés megfizetésére kötelezte. Az eset rávilágított a hagyományok, a hírnév és a nők jogai közötti feszültségekre a kisvárosi Japánban.

Több mint száz különálló forrás veszi körül Kusatsut, mégis egyik sem ér fel a Yubatake-hez puszta térfogat tekintetében: percenként ötezer liternyi víz tör elő hetven Celsius-fokon. Ahogy a víz a sziklapárkányokon zúdul alá, ásványi „virága” (yu no hana) lerakódásokat képez, amelyeket összegyűjtenek és szemcsés emléktárgyként értékesítenek, képessé téve az otthoni onsen körülmények újrateremtésére. A Yubatake mellett található a Netsu no yu, amelynek vize túl forró a közvetlen megmártózáshoz; itt az évszázados yumomi rituálé fadeszkákkal hűti a forrást, dalok és táncok kíséretében. Az Ōtaki no yu, a „nagy vízesésfürdő”, fedett és szabadtéri medencéket kínál egy gerendatető alatt, míg a Sainokawara Park 500 m²-es szabadtéri rotenburója több mint száz vendéget tud egyszerre befogadni. A modern komplexumok, mint például a Therme Therme, a német gyógyfürdő koncepcióit ötvözik a helyi hagyományokkal, a Bälz Onsen Központ pedig egy fennsíkon található, ahonnan távoli csúcsokra nyílik kilátás – a síelők kedvelt helye a lejtőkön töltött nap után.

A város felett krátertavak és vízesések tarkítják a túraútvonalakat. A Shirane-hegy tetején 2100 méterrel fekvő Yugama savas, smaragdzöld vizű; a közeli Yumiike – „íjtó” – 2000 méterrel a tengerszint feletti magasságban található, kristálytiszta vizű. Az olyan vízesések, mint az Ōsen no taki és a Jōfu no taki, cédrusligeteken zúdulnak keresztül. Vadvirágok borítják az alpesi réteket: nyúlfarkú gyapjúfű (Watasuge), japán berkenye (Nanakamado), számos rododendronfaj, kék tárnics (Ezorindō) és a finom Dicentra peregrina. A Sainokawara Parkban található látogatóközpont bemutatja ezeket a fajokat és az őket fenntartó vulkanikus erőket.

Kusatsu naptára a buddhista szokásokat és a helyi hagyományokat egyaránt tükrözi. Május elején gyerekek egy elefántbábut rajzolnak a Yubatake folyón keresztül Buddha születésnapja alkalmából. Június 1-jén tartják a Jégbarlang Fesztivált, amikor az ősi gleccserek jégéből főzött tea állítólag elűzi a betegségeket. Az Onsen hálafesztivál augusztus eleji napokon zajlik: jelmezes kísérők adják elő az onsen istenség leereszkedését és felemelkedését a Kōsenji templomban, szimbolikusan megújítva a források jótékonyságát. Augusztus végén egy nemzetközi kamarazenei összejövetelt rendeznek, amelyen gyakran részt vesznek a császári udvar tagjai is. A szezonális események a kerékpárversenyektől és hófaltúráktól a focimeccsekig és a síiskola bemutatóiig terjednek.

Kusatsunak nincs helyi középiskolája, de általános és alsó tagozatos iskolái vannak, míg profi futballcsapata, a Thespakusatsu Gunma hazai pályán játszik Maebasiban. Az 1914-es síklub óta a téli turizmus mind a közösségi bajnokságokat, mind a nemzetközi versenyeket előmozdította. A Tengu és Shirane hegység síterepe ma tíz útvonalat kínál nyolc kilométeres lejtőkön, amelyeket egy tucat felvonó szolgál ki.

Kusatsu szokatlan módon nem rendelkezik saját vasútállomással. A látogatók Naganohara-Kusatsuguchi állomáson szállnak le a JR Agatsuma vonalon, majd busszal vagy ingajárattal folytatják útjukat. Két reggeli korlátozott járatú expresszvonat közvetlenül kapcsolódik Tokió Ueno pályaudvarához, körülbelül két óra húsz perc alatt; máskor az utasok Takasakin vagy Karuizawán keresztül szállnak át. Egy helyi buszjárat köti össze a Yubatake állomást, a nagyobb szállodákat és a terminált mindössze 100 jenért, míg számos szálloda ingyenes transzfert biztosít.

Az olyan onsen termékeken túl, mint a jü no hana, Kusatsu édességei a felföldi mezőgazdaságot tükrözik. Az amanattō – a cukorral kandírozott bab – a hétszáz méter felett jól fejlődő fajtákból készül. A manjū, az azuki pasztával töltött párolt sütemények gyakran halvány kénillatot árasztanak. Az ajándékboltokban a látogatók német stílusú giccses árukkal és japán kézműves termékekkel egyaránt találkozhatnak, amelyek a város évszázados párbeszédét bizonyítják Kelet és Nyugat között.

Az elemi erők – vulkáni hőség, tűlevelűek árnyékában úszó völgyek, forró víz és hideg levegő – keverékében Kusatsu egyedülálló tájat kínál, ahol a közösség és a kereskedelem összefonódik a rituálékkal és a hírnévvel. Bár gazdasága a turizmusra épül, a város megőrizte a történelmi szövet rétegeit: Yoritomo yubatakei székhelyétől a polgári magatartással kapcsolatos modern vitákig; a szamurájok lábadozásától a sífelvonók gépesítéséig. Minden gőzölgő medencében és fesztiválfelvonuláson Kusatsu könnyedén viseli múltját, még akkor is, ha megélhetése és identitása szempontjából erre az örökségre támaszkodik.