Haidarabád

Haidarábád egy szürke és rózsaszín gránitból álló fennsíkon fekszik, átlagosan 536 méteres tengerszint feletti magasságban, utcái és települései lankás gerincek és kis dombok körül helyezkednek el. A város 650 km²-en terül el a Dekkán-fennsíkon, amelyet a Musi folyó kettészel. Jóval azelőtt, hogy emberi kéz formálta volna a körvonalait, ez a folyó kivájta azt a völgyet, amely Haidarábád óvárosává vált. A Musitól délre fekszik a Purana Shahar, az 1591-ben alapított eredeti központ; tőle északra modern negyedek és üvegborítású tornyok emelkednek a horizont felé.

Számos mesterséges víztározó, vagy sagar tarkítja a tájat. Az 1562-ben épült Hussain Sagar megelőzi magát a várost, és ma Hyderabad és ikervárosa, Secunderabad közötti központként szolgál. Feljebb találhatók az Osman Sagar és a Himayat Sagar, amelyeket az időszakos áradások megfékezésére és a vízellátás biztosítására építettek. 1996-ra a városi nyilvántartások mintegy 140 tavat és 834 kisebb medencét tartottak számon, amelyek annak az időnek a maradványai, amikor a közösségek állóvizek körül csoportosultak.

Muhammad Quli Qutb Shah, a Kutb Shahi-dinasztia ötödik szultánja 1591-ben kiterjesztette birodalmát egy új főváros építésével Golconda falain túl. Építészei perzsa modelleket kölcsönöztek, kupolákat és magas íveket emeltek, amelyek a stílusok keveredésének korszakát vetítették előre. Az 1687-es mogul annektálást követően I. Aszaf Dzsah – korábban mogul alkirály – 1724-ben igényt tartott a szuverenitásra, és megalapította az Aszaf Dzsahí-dinasztia vonalát. A következő két évszázadban egymást követő nizám uralkodói hatalommal bírtak Haidarábádban, mint birodalmi székhely, egészen 1948-as Indiai Unióba való integrációjáig.

A gyarmati uralom alatt egy brit rezidencia és kanton alakult ki Secunderabad körül, az Óvárostól nyolc kilométerre északra. A függetlenség és az 1956-os államok átszervezéséről szóló törvény után Hyderabad Andhra Pradesh fővárosa volt. Telangana 2014-es létrehozásakor mindkét állam közös fővárosa lett 2024-ig, amikor is Telangana kizárólagos kormányzati székhelye lett. 1956 óta a város külvárosában található Rashtrapati Nilayam téli menedéket nyújt az indiai elnöknek.

A Charminar, a négy boltívből álló emlékmű, amely 1591-ben készült el, ma is Haidarábád jelképe. Négy minaretje 56 méter magas, mindegyik boltív egy forgalmas főútra nyílik. A közelben található a Mekka-mecset és a Kutb sahi síremlékek koruk nagyszerűségét idézik. Az Óváros bazárjaiban – a Laad Bazárban, a Medina Körforgalomban és a Gyöngypiacon – továbbra is kaphatók gyöngyök és Golconda gyémántok, felidézve Haidarábád egykori gúnynevét, a „Gyöngyök Városát”. Annak ellenére, hogy a többszintes bevásárlóközpontok és irodaparkok átalakították az északi partot, ezek a keskeny utcák még mindig lüktetnek az évszázados kereskedelmektől.

A 19. és 20. század eleji nizám építészet az európai virágzást az indo-iszlám alapokra rétegezte. A Chowmahalla-palota barokk háremével és neoklasszicista Durbar csarnokával a királyi formaságot testesítette meg. A Palladio-szimmetria által befolyásolt Falaknuma-palota kertek és teraszok felett áll. A középületek – az Osmania Kórház, a Hyderabadi Legfelsőbb Bíróság, a Városi Főiskola – indo-szaracén stílusban jelentek meg Mir Osman Ali Khan uralkodása alatt, akinek uralkodása alatt a „modern Hyderabad alkotója” jelzőt kapta. 2012-ben a kormány India első „Legjobb Örökség Városának” nyilvánította a várost.

Haidarábád éghajlata a trópusi nedves és száraz (Köppen Aw) és a forró, félszáraz (BSh) éghajlat között ingadozik. Az éves csapadékmennyiség, amely körülbelül 812 mm, főként a délnyugati monszun idején hullik júniustól októberig. 2000. augusztus 24-én a csapadékmérő 241,5 mm-t mért 24 óra alatt, ami a legmagasabb érték 1891 novembere óta, amikor a feljegyzéseket elkezdték. A hőmérséklet a téli minimumok átlagosan 21 °C-ától a májusi és júniusi maximumokig terjed, amelyek gyakran meghaladják a 40 °C-ot. A higanyszál egyszer, 1966. június 2-án 45,5 °C-ra emelkedett; a ritka januári éjszakákon 6,1 °C-ra süllyedt.

A városi szövetet apró dombok tarkítják, a legmagasabb a 672 méteres Banjara-dombság. Nyugaton a külső külvárosok bozótosba lejtők, melyeket az Osman Sagar-víztározó tarkít. A Nagy-Hyderabad Önkormányzat 2007-es gyors terjeszkedése 175 km²-ről 650 km²-re növelte a város határait, elnyelve a periférikus falvakat és egy évtizeden belül csaknem megduplázva a lakosságot.

A 2011-es népszámlálás 6,9 millió lakost regisztrált a települések határain belül, és 9,7 milliót a nagyvárosi régióban, amivel Hyderabad a negyedik helyen áll a városi népesség, és a hatodik helyen a városi agglomeráció tekintetében Indiában. A más államokból érkező migránsok ennek a számnak nagyjából 24 százalékát teszik ki. A 83 százalékos írástudási arány meghaladja a 74 százalékos országos átlagot, a férfiak írástudási aránya 86 százalék, a nőké pedig 80 százalék.

A telugu és az urdu nyelvnek közös a hivatalos státusza; a legtöbb helyi lakos mindkettőt beszéli az angol mellett. A telugu változat, a Telangana Mandalika, helyi idiómákat hordoz, míg a deccani urdu évszázados udvari és kereskedelmi használatot tükröz. A vallási hovatartozás nagyrészt összhangban van a nemzeti mintákkal: a hinduk 64,9%-ot, a muszlimok 30,1%-ot, a keresztények 2,8%-ot alkotnak, kisebb dzsaina, szikh és buddhista közösségekkel. A város szinkretikus szellemisége a közös fesztiválokban – Ganesh Chaturthi, Diwali, Bonalu, Eid ul-Fitr és Eid al-Adha – fejeződik ki, amelyek hindu és muszlim hagyományokból születtek.

2011-ben Hyderabad városi gazdasága 95 milliárd USD-t termelt, amivel a hatodik helyen állt Indiában a termelés tekintetében. Korai hírnevét gyöngyeinek és Golconda gyémántjainak köszönhette; a 19. század közepére a világ egyetlen központja volt bizonyos gyémántkereskedelem terén. A textilipar, a gyógyszeripar és az elektronika iparosodása a 20. században gyökerezett. Az 1990-es évektől kezdve a biotechnológia és az információs technológia a növekedés motorjává vált. A Hardware Park és a HITEC City, amelyeket különleges gazdasági övezeteknek neveztek el, olyan globális cégeknek adnak otthont, mint a Microsoft és a Google. A modern kerületek, mint például a Gachibowli és a Pénzügyi Negyed, ma India második legmagasabb felhőkarcoló-koncentrációjával rendelkeznek.

Haidarábád a banki szolgáltatások jelentőségében is vezető szerepet tölt be az országban: 2012 júniusában a betétek tekintetében a hatodik, a hitelek tekintetében pedig a negyedik helyen állt. A város járul hozzá Telangana GDP-jének és bevételeinek legnagyobb részéhez. Egy 2005-ös munkaerő-felmérés szerint a férfiak 77 százaléka és a nők 19 százaléka dolgozott, közülük 90 százalék a szolgáltatási szektorban. A kormány továbbra is a legnagyobb munkaadó, ezt követi a központi közigazgatás.

Haidarábád kulturális élete a nizám indiánok pártfogása alatt forrt össze, ahogy az 1857-es felfordulás után Észak-Indiából bevándoroltak művészek és tudósok. Ennek eredményeként az északi és déli stílusok kölcsönösen megtermékenyültek a táncban, a zenében, az irodalomban és a kézművességben. A költők perzsa, urdu, telugu és maráthi nyelven írtak; a mogul miniatűr technikákban képzett festők telepedtek le itt. Napjainkban a telugu filmipar – amelyet gyakran Tollywoodnak is neveznek – India legnagyobb bevételt hozó regionális mozijává vált.

A kulináris hagyományok ezt a fúziót tükrözik. A hyderabadi biryani illatos rizst rétegez fűszeres húsokkal; a haleem lencsét és búzát főző kiadós zabkását készít Ramadán idején; az olyan desszertek, mint a dupla ka-meetha, a muszlim hatásokat idézik. Gasztronómiai gazdagságának elismeréseként az UNESCO Hyderabadot a Gasztronómiai Kreatív Városok közé sorolja.

A hagyományos viselet továbbra is jellemzi a nyilvános és ünnepi életet. A férfiak kurta-paijamát vagy hivatalos servánit viselnek; a nők salwar kameezt és khara dupattát, míg a burka és a hidzsáb gyakori az Óváros muszlim negyedeiben. A nyugati divat teret hódított a fiatalok körében az újabb kerületekben, ahol nemzetközi márkák szegélyezik az üveghomlokzatú bevásárlóközpontokat, amelyek olyan területeket tarkítanak, mint a Jubilee Hills.

Haidarábád vasúti, közúti és légi hálózatok csomópontja. A 2008-ban megnyílt Rajiv Gandhi Nemzetközi Repülőtér (IATA HYD) évente akár 25 millió utast és 150 000 tonna árut is kiszolgál. 2020-ban a repülőtér elnyerte a Repülőterek Nemzetközi Tanácsának díját a környezetvédelem és a hangulat kategóriájában.

A 2017 novemberében átadott könnyűvasúti metróhálózat jelenleg 69,2 km-t (43 mérföldet) fed le három folyosón keresztül, amivel a harmadik helyen áll Indiában a hossz tekintetében. Az elővárosi multimodális közlekedési rendszer három vasútvonallal bővült, és naponta mintegy 180 000 utast szállít. A tömegközlekedési buszok, villamosok, taxik, autoraksák és a magánüzemeltetésű minibuszok együttesen naponta több mint 3,5 millió utast szállítanak.

Ezen lehetőségek ellenére az utak a település területének mindössze 9,5 százalékát foglalják el, és mintegy 5,3 millió jármű – köztük 4,3 millió kétkerekű – dugja el az artériákat. A főbb útvonalak a 44-es, 65-ös, 163-as és 765-ös országos autópályákon keresztül kötik össze a várost hat állammal, míg a Külső körgyűrű és a magasított gyorsforgalmi út az átmenő forgalom elterelését célozza. A sebességkorlátozások 50 km/h-tól (31 mph) a személygépkocsik esetében 35–40 km/h-ig (22–25 mph) terjednek a haszongépjárművek esetében.

Hyderabad minden kőpárkányán és minden modern homlokzatán magán hordozza saját múltjának rétegeit. A Golconda omladozó bástyáitól a globális vállalatok tükrös központjaiig a birodalmi pompa visszhangjait ötvözi a legmodernebb iparágak zümmögésével. Hibriditása ellenáll a csinos címkéknek: sem nem teljesen ősi, sem nem teljesen kortárs, sem nem változatlan, sem nem örökké újraértelmezhető. Hyderabad alapvetően egy kibontakozó narratíva marad – körvonalait a földrajz, a dinasztikus ambíciók, a közösségi csere és a vállalkozás nyughatatlan lendülete alakítja.