10 csodálatos európai város, amelyet a turisták figyelmen kívül hagynak
Míg Európa számos csodálatos városát továbbra is elhomályosítják ismertebb társaik, ez az elvarázsolt városok kincsestára. A művészi vonzalomtól…
Tibet kolostorai nem pusztán kövek és imamalmok; egy évezredes buddhista hagyomány élő központjai. Magasan a Himalájában a gompák (tibeti kolostorok) egykor a tibeti élet minden aspektusát formálták – a politikától és az oktatástól kezdve a művészeten és a mindennapi kultúrán át. Gyors tények: Tibet nagy Potala–Jokhang–Norbulingka komplexuma az UNESCO Világörökség része; a Dalai Láma 1642-től spirituális apát és világi uralkodó is volt; a Samye (8. század) Tibet első kolostora volt; a lhászai Sera kolostor még mindig napi vitákat tart. A kolostorok a hatalmas komplexumoktól, mint például a Tashilhunpo, az Everest régió távoli remetelakjaiig terjednek. Ez az útmutató a történelmet, a kultúrát és a gyakorlati tanácsokat ötvözi: az utazók helyszínről helyszínre vonatkozó részleteket, bennfentes tippeket, fesztiváldátumokat és egy teljes GYIK-ot találnak, amely minden kérdésre választ ad a tibeti szent gompák látogatásával kapcsolatban.
A buddhizmus Tibet szövetébe szövődött. Egy útleíró megjegyzi, hogy „a buddhizmus a régió éltetőereje”, ami „imazászlók fűzéreiben, hegycsúcsokon álló lámakolostorokban és éneklő, bordó ruhás szerzetesekben” látható. A legenda szerint a 7. századi Szongcen Gampo király nepáli és kínai buddhista hercegnőket vett feleségül, és ezzel hitet ültetett Tibet királyi életébe. Ettől a korszaktól kezdve a kolostor és a trón összefonódott.
A 15. századra a tudós, Congkapa megalapította a Ganden kolostort (1409), ahol szigorúan betartották a fegyelmet. A Britannica megjegyzi, hogy „Congkapa… megalapította saját kolostorát Dga'-ldanban, amely a szigorú szerzetesi fegyelem helyreállításának volt szentelve.” Ez vonzotta a régebbi iskolák közötti konfliktusokba belefáradt tibetieket. Congkapa tanítványai megalakították a Gelug (Sárga Kalap) rendet, amely fokozatosan átvette a vezetés irányítását. 1578-ban Altan kán, Mongólia királya a Dalai Láma címet adományozta a Gelug hierarchának, ami az „Óceán-Nagy Láma” spirituális uralkodóját jelentette.
1642-re a mongol patrónus, Güsi kán az 5. Dalai Lámát Tibet uralkodójává emelte, egyesítve a világi és a spirituális hatalmat. A Britannica beszámolója szerint „Güsi a Dalai Lámát Tibet uralkodójává emelte, kinevezve… egy megreformált kormányt. Lhásza, amely sokáig a spirituális szív volt, most a politikai fővárossá vált.” A gelug a régebbi rendek fölé került; a hagyományos rivalizálást elnyomták. Ennek eredményeként a kolostorok nemcsak egyetemekként és templomokként, hanem politikai hatalmi központokként is működtek. Hatalmas birtokokkal rendelkeztek, tizedet szedtek, és több ezer szerzetest oktattak a szentírásokban és a rituálékban.
Évszázadokon át ezek a kolostorok megőrizték a tibeti művészetet, nyelvet és szertartásokat. Csarnokaikban hatalmas falfestmény-, thangka-tekercs- és történelmi szöveggyűjtemények hevertek, amelyeket a felfordulások átvészeltek. Az UNESCO azt írja, hogy a Potala és a Jokhang kolostorok „kiemelkedő példái a tibeti buddhista stílusnak”, több ezer képpel és szentírással. A mindennapi életben a szerzetesek imákat mondtak, laikusokat tanítottak és zarándoklatokat irányítottak. Az egyik írás arról ír, hogy a Losar újév alkalmából gazdálkodókat és nomádokat kísértek a korára (zarándoklatokra) – „Hallod, ahogy imákat mormolnak az orruk alatt... füstölővel édesített levegő.” A kolostorok ma is a szellemi örökség letéteményesei: a tibeti társadalmat éltető rituálék, viták és fesztiválok.
Főbb leszármazási vonalak: A tibeti buddhizmus hagyományosan négy fő iskolára oszlik. Nyingma („Régi fordítás”, 8. sz.) Guru Padmasambhavának és Shantarakshitának köszönheti kezdetét Samye-ben. Szakja (1073-ban alapították) és Kagyü (11. század) később jelentek meg, mindegyikhez különálló kolostorok tartoztak. Levegő (1409) vált a domináns renddé, olyan nagy egyetemeket működtetve, mint a Drepung, a Szera és a Ganden (az úgynevezett „Lhásza három székhelye”). Mindegyik iskola ma is működtet saját kolostorokat, de a Gelug történelmi szerepe egyedi nyomot hagyott Tibet politikai tájképén.
Lhásza ad otthont a híres kolostorok legnagyobb koncentrációjának. Lhásza úgynevezett „három nagy kolostora” a Drepung, a Sera és a Ganden. Mindhárom gelug intézmény, amelyeket a 15–17. században alapítottak a közeli dombokon. Együttesen több ezer szerzetest oktattak, méretükben egy modern egyetemmel vetekedve.
Lhásza három nagy temploma geluk bástyák, és a történetekben hallani lehet, hogyan támogatták mindegyikük a dalai lámákat. (Például az 5. dalai láma itt imádkozott a mongol hadjárat során, amely hatalomra juttatta.) Ma udvaraik spirituális színházak: Sera vitáin kívül kora reggeli pújáknak lehet tanúja lenni, vagy egyszerűen csatlakozhatunk a zarándokokhoz, akik az óramutató járásával megegyező irányban körbejárják a kápolnákat.
Lhásza látképét a Potala-palota uralja, az óváros közelében pedig a Dzsokhang-templom áll. Mindkettő egyfajta élő kolostor, bár mindegyik egyedi.
A Potala-palota építése a Vörös-dombon kezdődött a 7. században (9. Dalai Láma), de jelenlegi formáját az 5. Dalai Láma alatt nyerte el a 17. században. Ez a hatalmas fehér-vörös erőd részben kolostor. A Dalai Lámák téli palotájaként és szerzetesi otthonaként szolgált. Az UNESCO megjegyzi, hogy „a Fehér és Vörös Palota, valamint a Potala-palota melléképületei a Vörös-hegyből emelkednek” 3700 méteres tengerszint feletti magasságban, a tibeti buddhizmus központi szerepét szimbolizálva. A Fehér Palota a Dalai Láma egykori lakóhelyiségeit és fogadótermeit tartalmazza; a felső Vörös Palota aranyozott sztúpákkal őrzi a Dalai Lámák múltját. Az alsó dombon található a kis Namgyel kolostor, a Dalai Láma magánkápolnája (amely szerepel az UNESCO listáján). A látogatók ma több tucat szobát tekinthetnek meg. A jegyeket előre kell foglalni az utazási irodán keresztül, mivel a napi belépésre a megőrzés érdekében korlátozás van érvényben. A falfestmények védelme érdekében tilos bent fényképeket készíteni.
A Potala egy kolostor? Szigorúan véve egyként működött. Ma inkább az állami örökségvédelmi hatóságok tartják karban, mint szerzetesi közösségként. Összehasonlításképpen, a régi városban található Dzsokhang-templom egy teljes mértékben működő szentély-kolostor. A Szongcen Gampo által 647-ben alapított Dzsokhangban található a tisztelt Dzsóvo Sákjamuni szobor, és a tibeti rituális élet középpontjában áll. A Dzsokhang-komplexum kápolnák és harangtornyok labirintusa. Az UNESCO Dzsokhangot a következőképpen írja le: „kivételes vallási komplexum… a tibeti buddhista stílus kiemelkedő példája”, több mint 3000 képpel és értékes kézirattal teli. Minden nap köntösbe öltözött zarándokok és házilag szőtt kabátba öltözött világiak járják a templomot a Barkhor udvaron keresztül, imamalmokat forgatva vagy a kőösvényen leborulva. Lhásza látogatásakor az ember jellemzően mindkettőn részt vesz: megtekinti Dzsokhang napfelkelte púdzsáját vagy esti vajlámpás-felajánlását, és megmássza a Potala hét emeletét a panorámás kilátásért.
Potala és Jokhang meglátogatása: Mindkét helyszínhez engedély és időre szóló jegy szükséges (kérdezze meg idegenvezetőjét). Kötelező a visszafogott öltözet. A Potala meredek lépcsői miatt csak ép testalkatú látogatóknak ajánlott a túra. Dzsokhangban tiszteletet kell tanúsítani a papok, a meghajló zarándokok és a központi szentély iránt. Mindkét helyen általában tilos, vagy csak diszkréten (vaku nélkül) engedélyezett a fotózás bent.
Lhászán túl Tibet kulturális térképét történelmi kolostorok tarkítják. Mindegyiknek megvan a maga története:
A tibeti buddhizmus több iskolát foglal magában, mindegyiknek saját kolostorai vannak. A Wikipédia összefoglalja, hogy „a tibeti buddhizmusnak négy fő iskolája van, nevezetesen a nyingma (8. század), a kagyü (11. század), a szakja (1073) és a gelug (1409)”. A gelug és a nyingma kolostorok a leggyakoribbak ma Tibetben. Például a ganden, a drepung és a tashilhunpo a gelug; a samje és a dordzse drak a nyingma; a szakja pedig a szakja. A kagyü kolostorok (pl. a karmapa vonal) többnyire elpusztultak vagy ma Tibeten kívül fekszenek, bár a drigung (kagyü) még mindig létezik Lhásza környékén.
Minden kolostorban a szerzetesek szigorú képzésen vesznek részt. A jelöltek gyermekként lépnek be a noviciátusba, ahol rituálékat, tibeti nyelvet és alapvető tanokat tanulnak. A felsőoktatásban több ezer szentírásvers memorizálása szabványos. Egy beszámoló megjegyzi, hogy „a klasszikus szövegek és más rituális szövegek memorizálása is elvárt... A felsőoktatás másik fontos része a formalizált vita gyakorlása”. Ez a dialektikus képzés az oka annak, hogy a nyugati látogatók energikus vitákat látnak a Szerában és a Drepungban. A sikeres szerzetesek olyan diplomákat szerezhetnek, mint a Gese (ami összehasonlítható a buddhista filozófia doktori fokozatával).
A kolostorokat apátok vezetik (gyakran örökletes tulku vonalak). A jelenlegi Dalai Láma vonala tulkuk (reinkarnálódott lámák) láncolata, amelyeket a kereső szerzetesek ismernek fel. Hasonlóképpen, a Pancsen Láma vonal Tashilhunpóban található. Az apátok kezelik a kolostor földjét, irányítják a szertartásokat és (hagyományosan) tanácsokkal látják el a világi vezetőket. Ma sok láma buddhizmust is tanít turistáknak vagy külföldi diákoknak.
A tibeti kolostorépületek közös jellemzői a nagy magassághoz igazodó építmények. Általában egy nagy, magas famennyezetű gyűléstermet (dukhang) kisebb kápolnák szegélyeznek. Sztúpák vagy csörtenek – fehér kúpos ereklyetartók – jelölik a szent helyeket a területen. Sok templomnak többszintes teteje van aranyozott díszítésekkel és széllovakkal (lungta) a sarkokon. A falak gyakran fehérre meszelt vályogtéglák, az ablakok körül fekete sávok szegélyezik (ami Sera külsején is látható).
Belül a falakat thangka falfestmények és szobrok ragyogják. Ezek gazdag ikonográfiát követnek: mandalák, bodhiszattvák, védelmezők. Például az Élet Kereke festménye beboríthat egy falat, míg Sákjamuni Buddha aranyozott rézszobrai az oltárok felett állnak. Az UNESCO megjegyzi, hogy a Potala falain „több mint 3000 Buddha és más istenségek képe” látható. Ezeket a műveket gyakran ásványok és aranyfüst rétegezi – törékenyek a száraz tibeti napsütésben. A látogatóknak tiszteletteljes távolságot kell tartaniuk, és csak csendes fényt kell használniuk, mivel sok falfestmény évszázados.
A kolostor elrendezése gyakran szigorú tervezést követ. Samye mandala-sémája (lásd fent) egyedülálló. Sok más, mint például Reting vagy Tashilhunpo, dombokon fekszik. A magas falak és a keskeny kapuk védenek a téli szelektől. Az udvarokban kör alakú imakerekek állnak: a hívők ritmikusan forgatják őket egy korán.
A természetvédelem állandó kihívást jelent. A ritka levegő és a hideg nap megrepeszti a festéket; a lapos tetők gyakori javításokat igényelnek. Néhány helyreállítást az UNESCO vagy nem kormányzati szervezetek finanszíroznak. Például a Potala többéves szerkezeti megerősítési projekten esett át. Azok az utazók, akik írással vagy adományozással segítenek megőrizni ezeket a helyszíneket az örökségvédelmi alapoknak.
A kolostorok aktívak, nem a múzeumok.
Mindennapi élet: Hajnali fényben dobok és kürtök hangja hallatszik, ahogy a szerzetesek belépnek a gyűlésterembe. Órákon át éneklik a mantrákat, gyakran csoportosan. A laikus látogatók ezt minden templomteremben láthatják. A kolostorok jellemzően napi négy púdzsát (imarendet) tartanak – hajnalban, délelőtt, délután és este. A nem szakképzett turisták csendben nézhetik az eseményeket; csak üljenek vagy álljanak hátul, és ne akadályozzák a szerzeteseket.
A híres szerzetesi vita (a gelug iskolákban) minden délután megrendezésre kerül, gyakran délután 2 és 4 óra között. A Sera és a Drepung templomokban a kívülállók a vitaudvar lépcsőjén állhatnak; jegy nem szükséges, de meleg ruhát kell hozni, mivel süvíthet a szél. A viták több órán át tartanak, de már 30-60 perc is megmutatja, hogyan néznek szembe a harmadévesek a végzősökkel élénk, lábdobogtató logikai versenyeken.
Fesztiválok: Egy utazás fesztiválhoz való időzítése kifizetődő lehet. A főbb kolostori fesztiválok közé tartoznak:
– Losar (tibeti újév, jan/febr.): Teliholdi ünnepségek álarcos táncokkal (csám) és jakvajlámpásokkal minden nagyobb kolostorban.
– Saga Dawa (május/júniusi telihold): Buddha születésének/megvilágosodásának/parinirvánájának emlékére. Az olyan kolostorokban, mint a Rongbuk, különleges táncokat és lhundrupot (hosszú élet szertartásokat) tartanak.
– Shoton (Joghurtfesztivál, július): Eredetileg egy tibeti hagyomány volt a Lhásza közelében található Norbulingkában, ma már egyes kolostorokban óriási thangka kibontásával ünneplik a Shotont. Pl. Tashilhunpóban vagy Retingben egy hatalmas Buddha thangka tárul fel, és tömegek gyűlnek össze.
– Vajlámpa Fesztivál (a tibeti naptár 15. holdján): Néhány kolostor több ezer lámpát gyújt.
A tibeti naptár eltolódása miatt ellenőrizd a helyi dátumokat. Javasoljuk, hogy hónapokkal előre foglald le az utazást, ha fesztiválozó tömeghez szeretnél csatlakozni.
Felhívjuk a látogatók figyelmét: a fesztiválok idején tömegek és magasabb szállodai árak vannak. Februárban és a nyári hónapokban elengedhetetlen az előzetes túrafoglalás, mivel a repülőjegyek és a vonatjegyek elfogynak.
A tibeti kolostorok szent helyek. A tiszteletteljes viselkedés elengedhetetlen. Kövesd az alábbi irányelveket:
Minden interakció során ne feledjük, hogy sok tibeti élő istenségként tekint a kolostorra. Egy apró tiszteletadás – egy meghajlás, összekulcsolt kezek, egy khata – sokat elárul.
A tervezéshez vedd figyelembe ezeket az útiterv-vázlatokat:
Minden útvonalterv elvégezhető „zarándok” stílusban (szállás kolostori vendégházakban és teljes útvonalak bejárása) vagy lazábban (szállodák és autótranszfer). Költséghatékonyan használhatsz kempingágyakat a kolostorokban (néhány kolostor olcsó szállást biztosít az utazóknak). Luxusra vágyóknak válassz 4-5 csillagos lhászai szállodákat és privát autókat.
Időzítés és költségvetés: Lhásza nevezetességeinek megtekintése legalább 2-3 napot vesz igénybe. Minden plusz nap lehetőséget kínál (pl. egynapos kirándulás Samyéba Lhászából vagy Tashilhunpoba Shigatse-ból). Átlagos költségvetés ~150–200 dollár/nap (szállás + utazás). Csoportos túrák esetén a költségek megoszthatók. Képzett fotósok vagy tudósok számára érdemes egy plusz napot lefoglalni a legfontosabb helyeken (hogy más fényviszonyok között is élvezhessék a napot, vagy részt vegyenek a reggeli puján). Mindig legyen kéznél helyi készpénz – ATM-ek csak a nagyvárosokban vannak.
A rövid távú kolostori tartózkodás lehetőségei korlátozottak. Kevés kolostor fogad külföldieket éjszakai szállásra (például előzetes egyeztetéssel kis vendégszobákban a Serában vagy a Gandenben). A nemzetközi önkénteseknek külön meghívóra van szükségük, és jellemzően nem vallási munkában kell segíteniük (pl. angol tanítás egy kolostor közelében lévő iskolában). A tibeti kormány szigorúan ellenőrzi a külföldiek jelenlétét a szerzetesi területeken – nincsenek hivatalos „önkéntes programok”, mint néhány más országban. Ha valaki komolyan érdeklődik, évekkel korábban is jelentkezhet vallástudományi programokon keresztül (néhány tibeti buddhista intézet Indiában szívesen fogad külföldi tudósokat, de Kínában nem).
Megvalósíthatóbb egy tibeti családnál megszállni egy kolostor közelében (Lhásza és Shigatse környéki falvakban vannak vendéglátóhelyek). Ezek betekintést nyújtanak a laikus tibeti életbe. Egy másik módja annak, hogy „szerzetesként éljünk”, ha csatlakozunk egy vezetett zarándokcsoporthoz, ahol minden este egyszerű vendégházakban szállunk meg (néhány iroda hirdet ilyen programokat a Kailash vagy a Ganden kora túrákhoz).
A hosszú távú tanulmányokra vágyóknak figyelembe kell venniük: a híres buddhista akadémiák ma már többnyire Indiában találhatók (Drepung, Sera, Ganden), külföldi hallgatókkal. Tibetben a helyi kolostori iskolába való beiratkozáshoz folyékonyan kell tudni tibeti és kínaiul, és kívülállóknak ritkán adnak engedélyt.
Röviden: a kolostorokban való rövid tartózkodás csak külön megállapodás alapján lehetséges; az önkéntes munka gyakorlatilag le van tiltva; a tudományos tanulmányok kívül esnek a szokásos turisztikai kereteken. Bárkit, aki azt állítja, hogy ezeket megszervezi, szkepticizmussal kell kezelni.
A 20. század közepe számos gompát pusztított. A kulturális forradalom (1966–76) alatt a kínai vörös gárda szobrokat és kéziratokat rongált meg, és sok templomot átalakítottak vagy romokban hevert. Tashilhunpoban, másokhoz hasonlóan, szentélyeket zúztak szét; Samye pedig az 1980-as évekig romokban hevert.
Manapság látható újjáéledés tapasztalható. Az UNESCO és a kínai hatóságok jelentős összegeket fektettek be a helyreállításba, különösen a híres helyszínek helyreállításába. A Potala szerkezeti stabilizálása (az erodált falak és mennyezetek helyreállítása) költséges, többéves projekt volt. A közeli Dzsokhangot hasonlóképpen megerősítették; új védőtetőket építettek a legrégebbi falfestményeire. Az alacsonyabb profilú templomokat gyakran helyi forrásokból építették újjá: sokuk hagyományos stílusban vázolta fel az új részeket.
A restaurálás azonban nem mentes a vitáktól. A modern javítások során néha olyan betont vagy festéket használnak, amelyről a tudósok azt állítják, hogy hamis. A látogatóknak meg kell figyelniük, de nem szabad ítélkezniük; a sürgős feladat az épületek egyáltalán talpon tartása. Számos kolostor ma már emléktáblákat állít ki, amelyek dokumentálják a restaurálás történetét. Például a Samye északi templomfalán az 1984-es rekonstrukció dátuma látható.
Maguknak a szerzetesi közösségeknek is alkalmazkodniuk kellett. Ahol egykor több ezer szerzetes élt, sok kolostorban ma már csak több százan vannak. Ezzel szemben Indiában és Nepálban néhány kisebb rime (nem szektás) intézmény alakult ki, de Tibeten belül a történelmi rend dominanciája nagyrészt továbbra is a geluk szerzetesrendé.
Utazóként a szabályok betartásával (a falfestmények érintése tilos), könyvek vagy műalkotások vásárlásával a kolostor üzleteiben (ha vannak ilyenek), valamint megbízható csatornákon keresztüli adományozással támogathatja a megőrzést (egyes kolostorok elfogadják a fejlesztési alapokat). A látogatás során egy kisebb adományt a helyreállítási alapba gyakran üdvözölnek.
Míg Európa számos csodálatos városát továbbra is elhomályosítják ismertebb társaik, ez az elvarázsolt városok kincsestára. A művészi vonzalomtól…
A történelmi városok és lakóik utolsó védelmi vonalának megteremtésére épített hatalmas kőfalak egy letűnt kor néma őrszemei…
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
Görögország népszerű úti cél azok számára, akik egy felszabadultabb tengerparti nyaralásra vágynak, köszönhetően a tengerparti kincsek bőségének és a világhírű történelmi helyszíneknek, lenyűgöző…
Franciaország jelentős kulturális örökségéről, kivételes konyhájáról és vonzó tájairól ismert, így a világ leglátogatottabb országa. A régi idők látványától…
