A görög konyha dacol egyetlen „nemzeti étel” címkével, ehelyett számos jelképes ételt ölel fel. Az olyan alapvető ételek, mint a gyros wrap és a szuvláki nyárs, előkelő helyen állnak olyan fogásokkal, mint a muszaka (padlizsános rakottas) és a pastitsio (sült húsos tészta). A fetával és olajbogyóval készült élénk saláták kiegészítik a gazdag pitéket (spanakopita) és a krémes kencéket (tzatziki), míg a bablevesek és a nagyböjti specialitások a hagyományokhoz kötik az étkezéseket. Az étkezés közösségi és ünnepi: a helyiek olívaolajat csorgatnak a kenyérre, és ouzót emelnek – így minden étkezés a történelem és a vendégszeretet közös ünnepe. A grillezett szigeti halaktól a mézes desszertekig minden falat a vidék történelmét és kézművességét tükrözi.
Görögország-szerte az étel a történelem és a társadalom lencséje. Ebben a napsütötte vidéken egyetlen étel sem határozza meg a nemzetet; ehelyett számos klasszikus szövi át örökségét. A mediterrán étrend UNESCO-elismerése Görögország szerény asztalát élő örökségként ábrázolja. A görög konyha friss termékekre, helyi fűszernövényekre és híresen tiszta olívaolajra épül, az étkezések pedig közösségi ünnepekként bontakoznak ki.
Az olyan ősi alapanyagok, mint a gabonafélék, az olajbogyó és a bor, ma is a görög konyha alapját képezik. Az UNESCO a mediterrán étrendet a földektől a tányérig terjedő hagyományokban gyökerező társadalmi gyakorlatként írja le. A görögök mind az egyszerű ételeket (friss gyümölcs, sajt és kenyér), mind a bonyolult lakomákat nagyra értékelik. Az étkezés közösségi rituálé: a falusiak és a tavernák egyaránt tele vannak mezedesekkel (kis tányérokkal) és egy közös üveg ouzóval. Maga a symposio szó is azt jelenti, hogy „társaságban ivás”, ami arra emlékeztet, hogy az étkezések összehozzák az embereket.
Athéntól Thesszalonikiig az utcasarkokon ízletes illatok töltik meg a levegőt. A gyrost – vékonyra szeletelt, függőleges nyárson sült sertés- vagy csirkehúst – meleg pitába tekerik paradicsommal, hagymával és fokhagymás joghurtos tzatzikivel. Hasonlóképpen, a grillezett souvlaki nyársakat (sertés-, bárány- vagy csirkehúsból) melegen, citrommal és pitával tálalják. A helyiek még ma is néha magát a pita szendvicset „szouvlakinak” nevezik. Ezek a népszerű utcai ételek az ókorig nyúlnak vissza: a klasszikus írók a hús nyársra sütését obelosnak nevezték.
A családi konyhákban és a tavernákban a muszaka kiemelkedik. Ez a sült étel pirított padlizsánt és fűszeres darált húst rétegez krémes besamelmártás alá. Messze nem ízetlen, melegítő fahéj és szegfűszeg jegyeket hordoz magában, mindig egy kis olívaolajjal meglocsolva. Egy másik jellegzetes étel a pastitsio: csövekből készült tészta, gazdag paradicsomos-húsos raguval és besamelmártással. A pastitsio a lasagne görögös csavarja – hasonlóan sajtos és kényeztető, mégis tagadhatatlanul önálló fogás.
Egy tál choriatiki (falusi saláta) a lehető leggörögösebb: napmeleg paradicsom, ropogós uborka, vöröshagyma, feta sajtdarabok és kalamata olajbogyó, mindezt oregánóval és olívaolajjal meglocsolva. Külföldön az étel változatai gyakran adnak hozzá salátát, de az autentikus görög saláta egyáltalán nem tartalmaz salátát. Ezek mellett a saláták mellett klasszikus mártogatósok is szerepelnek: hűs tzatziki leszűrt joghurtból, uborkából, fokhagymából és kaporból; füstös melitzanosalata (padlizsánkrém); és csípős feta mártogatós. A sós sütemények mindenütt jelen vannak: a tiropita (sajtos pite) és a spanakopita (spenótos pite) országszerte megjelennek a pékségek kirakataiban és a családi konyhákban.
A görög konyha a szerény babot és belsőségeket ugyanolyan nagyra értékeli, mint a húst. A kiadós bableves, a fasolada, amelyet paradicsommal és olívaolajjal párolnak, egész évben fogyasztják – különösen az ortodox böjt idején, amikor a hús tilos. A különleges ünnepeken különleges fogásokat szolgálnak fel. Húsvétkor az asztalok roskadásig megtelnek a magiritsa, egy tojásos-citromos avgolemonoval sűrített bárány-belsőség levessel. Egy másik kiemelkedő étel a kokoretsi, a nyárson sült báránybelek és belsőségek szoros kötegbe fűzve. Íze legendás: ahogy egy író tréfásan megjegyzi, a kokoretsi „annyira finom, hogy inkább nem is tudod, miből készült”.
Egyetlen görög étkezés sem teljes valami édes vagy erős nélkül. Thesszalonikiben a Bougatsa Bantis reggeli sora bizonyítja, hogy a bougatsa – egy vaníliakrémmel töltött filo tészta – közkedvelt reggeli alapétel. Desszertként a tavernák loukoumadést (mézbe áztatott fánkot), leveles baklavát vagy egyszerűen krémes görög joghurtot kínálhatnak kakukkfüves mézzel meglocsolva. Evés után a vendégek gyakran koccintanak: a tsipouro (ánizsos szőlőtörköly-pálinka) és az ouzo a szokásos emésztést elősegítő italok.
Görögországban minden étkezés egy történetet mesél el a földről és az emberekről. A tengerparti tavernáktól a hegyi falvakig a nemzeti ételek ötvözik a földet és a hagyományt – olajbogyót, szőlőt, babot és fűszernövényeket a földtől az asztalig, a hagyományok vezérlik az idényjellegű étlapokat. A kultúrára és a gasztronómiára egyaránt éhes utazók számára a görög ételek tányéron elmerülést kínálnak: minden adag spanakopita, minden korty tsipouro a nemzeti identitás ízévé válik.
