Romantikus csatornáival, lenyűgöző építészetével és nagy történelmi jelentőségével Velence, ez a bájos Adriai-tenger partján fekvő város, lenyűgözi a látogatókat. Ennek a nagyszerű központnak a…
Új-Zéland, amelyet maori nyelven Aotearoaként emlegetnek, egy érdekes szigetország a Csendes-óceán délnyugati részén. Lélegzetelállító tájairól és mély kulturális örökségéről híres. Új-Zéland, amely két fő szárazföldből – az Északi-szigetből (Te Ika-a-Māui) és a Déli-szigetből (Te Waipounamu) – és több mint 700 kisebb szigetből áll, területét tekintve a hatodik legnagyobb szigetország. Ausztráliától keletre, a Tasman-tengeren át, Új-Kaledóniától, Fidzsi-szigetektől és Tongától délre található, változatos tájjal rendelkezik, amelyet kiemelkedő hegycsúcsok, különösen a lenyűgöző Déli-Alpok jellemeznek. Ez a jellegzetes földrajz nagyrészt a tektonikus emelkedésnek és a vulkáni tevékenységnek köszönhető, amelyek évmilliók alatt formálták a terepet.
Új-Zéland fővárosa Wellington, bár Auckland a legnépesebb város. Ezek a nagyvárosi területek élénk kulturális és kereskedelmi központok, amelyek megtestesítik a nemzet dinamikus és növekvő identitását. Kortárs státusza ellenére Új-Zéland volt az utolsó nagyobb szárazföldi terület, amelyet emberek laktak. 1280 és 1350 között polinéz hajósok kezdték el benépesíteni a szigeteket, végül ápolva az egyedülálló maori kultúrát, amely ma is Új-Zéland identitásának alapvető eleme.
Új-Zéland európai felfedezése a holland kalandorral, Abel Tasmannal kezdődött 1642-ben, aki az első európaiként megfigyelte és dokumentálta a szigeteket. Csak 1769-ben érkezett meg James Cook kapitány, egy brit felfedező, és feltérképezte Új-Zélandot, megkönnyítve a későbbi kapcsolatokat és a végső gyarmatosítást. Az 1840-ben az Egyesült Királyság küldöttei és a maori törzsfőnökök között aláírt Waitangi-szerződés fordulópontot jelentett Új-Zéland történelmében. Ez a szerződés teremtette meg a brit szuverenitás alapjait és Új-Zéland koronagyarmatának 1841-es létrehozását. Ezt követően a korszakot a gyarmati adminisztráció és a maori törzsek közötti viták jellemezték, ami jelentős maori területek elidegenítéséhez és kisajátításához vezetett.
Új-Zéland függetlenségi útja fokozatos volt. 1907-ben elnyerte az uralkodói státuszt, majd 1947-ben teljes hivatalos függetlenséget szerzett, miközben a brit uralkodó maradt az államfő. Jelenleg Új-Zéland egy dinamikus és kozmopolita ország, körülbelül 5,25 millió lakossal. A lakosság túlnyomórészt európai eredetű, a legnagyobb kisebbségi csoportot az őslakos maorik alkotják, akiket ázsiai és csendes-óceáni kisebbségek váltottak fel. A változatos demográfiai kép Új-Zéland kultúrájában is megmutatkozik, amely túlnyomórészt a maori szokásokból és a korai brit telepesekből ered, valamint a fokozott bevándorlás kortárs hatásaiból.
Az ország három hivatalos nyelvet ismer el: az angolt, a maorit és az új-zélandi jelnyelvet, amelyek közül az angol a domináns nyelv. Új-Zéland, mint fejlett nemzet, vezető szerepet tölt be a társadalmi fejlődésben. Ez volt az első nemzet, amely minimálbért vezetett be és szavazati jogot adott a nőknek. Az ország folyamatosan magas helyezést ér el az életminőség és az emberi jogok globális értékeléseiben, és világszerte az egyik legalacsonyabb észlelt korrupciós szinttel rendelkező országként ismert. Mindazonáltal továbbra is küzd a strukturális egyenlőtlenségekkel, különösen a maori és az európai demográfiai adatok között.
Az 1980-as években Új-Zéland jelentős gazdasági átalakuláson ment keresztül, a protekcionista gazdaságról a liberalizált szabadkereskedelmi gazdaságra tért át. A szolgáltatási szektor dominál a nemzetgazdaságban, ezt követi az ipari szektor és a mezőgazdaság. A nemzetközi turizmus létfontosságú pénzforrás. Új-Zéland számos nemzetközi szervezet, például az Egyesült Nemzetek Szervezetének, a Nemzetközösségnek, az ANZUS-nak és az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködésnek aktív résztvevője. Különösen erős kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és más csendes-óceáni országokkal, és jellegzetes „transz-Tasmán” identitást ápol, amelyet Ausztráliával oszt meg.
Új-Zéland parlamentáris rendszerben működik, amelyet egykamarás törvényhozás jellemez. A közigazgatást Christopher Luxon miniszterelnök vezeti. Az ország szuverénje III. Károly király, akit helyileg Cindy Kiro főkormányzó képvisel. Új-Zéland 11 regionális tanácsra és 67 területi hatóságra oszlik a helyi kormányzás érdekében. Új-Zéland területe nemcsak a főbb szigeteket foglalja magában, hanem Tokelau-szigeteit, a Cook-szigeteket, Niue-t és az Antarktiszon található Ross-szigetet is.
Valuta
Alapított
Hívókód
Lakosság
Terület
Hivatalos nyelv
Magasság
Időzóna
Romantikus csatornáival, lenyűgöző építészetével és nagy történelmi jelentőségével Velence, ez a bájos Adriai-tenger partján fekvő város, lenyűgözi a látogatókat. Ennek a nagyszerű központnak a…
Egy olyan világban, amely tele van ismert utazási célpontokkal, néhány hihetetlen helyszín titokban és a legtöbb ember számára elérhetetlen marad. Azok számára, akik elég kalandvágyóak ahhoz, hogy…
Lisszabon egy város Portugália tengerpartján, amely ügyesen ötvözi a modern ötleteket a régi világ vonzerejével. Lisszabon a street art világközpontja, bár…
A történelmi városok és lakóik utolsó védelmi vonalának megteremtésére épített hatalmas kőfalak egy letűnt kor néma őrszemei…
Míg Európa számos csodálatos városát továbbra is elhomályosítják ismertebb társaik, ez az elvarázsolt városok kincsestára. A művészi vonzalomtól…