Davos

Davos, egy község a Rhaetian-Alpok között, Graubünden kantonban, Svájcban, 1560 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, és körülbelül 284 négyzetkilométeren terül el, magába foglalva a Landwasser-völgy és mellékvölgyeinek szinte teljes egészét. Ez az alpesi üdülőváros – németül Gemeinde Davos, rétorománul Tavau és történelmi olaszul Tavate néven ismert, 2020 decemberében 10 832 fős lakosságával nemcsak topográfiai nagyszerűségével, hanem az egészség, a sport és a nemzetközi párbeszéd helyszíneként is számottevő örökségével is figyelemre méltó. A Plessur és az Albula hegyvonulatok között megbúvó, a Landwasser folyó által szelt Davos két összefüggő faluból, Davos Dorfból és Davos Platzból áll, amelyek együttesen alkotják demográfiai, gazdasági és közigazgatási életének magját.

A 19. századi hegyi gyógyüdülőként eredetileg Davos akkor szerzett hírnevet, amikor az orvosok és a betegek egyaránt értékelték ritka levegőjét és kristálytiszta klímáját a tüdőbetegségek kezelésére. Az ezt követő évtizedekben a város egy terápiás menedékhelyről a téli atlétikai sportok kulcsfontosságú helyszínévé fejlődött, amelynek csúcspontja a Spengler Kupa jégkorongtorna minden decemberben történő megnyitója, és újabban a globális politikai és vállalati vezetők éves találkozója volt a Világgazdasági Fórum égisze alatt. Így ami a lábadozás enklávéjaként indult, olyan szakaszrá vált, ahol a sportos törekvések és a magas téttel járó párbeszéd összefonódik, olyan hírnevet teremtve, amely túlmutat a sport és a diplomácia határain.

Davos térbeli felépítése az emberi erőfeszítés és az alpesi kiterjedés kényes egyensúlyát tükrözi: 284 négyzetkilométerének körülbelül 35,0 százalékát mezőgazdasági tevékenységek teszik ki – ebből 1296 hektárnyi szántóföld és gyepterület, valamint 9056 hektárnyi magaslati legelő –, míg 22,2 százaléka erdei ökoszisztémáknak ad otthont, amelyek 1985 óta 481 hektárral bővültek. Az épített infrastruktúra a teljes terület mindössze 2,3 százalékát foglalja el, a rekreációs övezetek további 0,22 százalékot tesznek ki, ez a szám a látogatók burjánzó érdeklődésének megfelelően nőtt. A folyók és tavak 285 hektárt tesznek ki, köztük a Landwasser egykori forrásvidékét, amely ma a Davos-tótól a fő település északkeleti részéig folyik. A terület fennmaradó 40,5 százalékát az alpesi geológia viszontagságai teszik terméketlenné, néma bizonyítékaként azoknak a fenséges erőknek, amelyek évezredek alatt formálták ezt a tájat.

Davos éghajlati profilja szubalpin profilt (Köppen Dfc) mutat, amelyben átlagosan évi 125,3 napon esik a csapadék, ami nagyjából 1046 milliméter nedvességet eredményez. Augusztus a legcsapadékosabb hónapnak számít, 13,6 nap alatt mintegy 150 millimétert hullatva, míg júliusban a legnagyobb a csapadékos napok gyakorisága, 13,8 nap, bár kissé alacsonyabb, 133 milliméteres összmennyiséggel. A tél is hozza a maga nyitányát: a februári 52 milliméternyi folyadékkal egyenértékű mennyiség 74 centiméter hóesést jelent 11,1 nap alatt, ez a meteorológiai átalakulás Davost híres fehér köpenyébe burkolja, és alátámasztja a város télisport-hivatottságát.

Davos demográfiai összetétele, ahogy azt az évtized közepi statisztikák is mutatják, olyan lakosságot mutat, amelyben a külföldi állampolgárok a lakosság 27,0 százalékát teszik ki, a német és portugál születési helyek pedig egyenként nagyjából 7 százalékkal járulnak hozzá ehhez a szegmenshez. Nyelvi szempontból túlnyomórészt német a lakosok 86,3 százaléka beszél, míg a szerb-horvát és az olasz a második és harmadik leggyakoribb nyelv. Az életkori megoszlás tovább hangsúlyozza az érett közösséget: a lakosok 17,3 százaléka húsz év alatti, 64,5 százaléka a húsz és hatvannégy év közötti felnőtt korosztályba tartozik, a hatvannégy év feletti idősek pedig 18,2 százalékot képviselnek. A háztartások szerkezete tükrözi ezeket a demográfiai adatokat, 2014-ben 5441 magánlakásból állt, átlagosan 2,03 fővel egyenként, az épületállomány pedig a történelmi formákat – némelyik 1919 előtt épült – a kortárs többlakásos lakóépületekkel ötvözi.

Gazdasági szempontból Davost a tercier szektor túlsúlya jellemzi: a 2014-ben helyben foglalkoztatott 8853 főből 7654 helyezkedett el a szolgáltatóiparban, 926 vállalkozás között oszlva meg. A szekunder szektor 996 munkavállalót képviselt 145 vállalkozásban, míg az elsődleges szektor szerény, 203 állást tartott fenn. A lakosok figyelemre méltó, 23,5 százaléka részesült szociális támogatásban abban az évben, ami a Davos kettős identitását – mint üdülőhely és regionális központ – kísérő társadalmi-gazdasági rétegződésre utal. A turizmus azonban továbbra is az éltető erő: a szállodák 2015-ben 797 348 vendégéjszakát regisztráltak, amelynek 46,9 százalékát a külföldi látogatók tették ki, ami a statisztika kiemeli Davos vonzerejét a nemzeti határokon túlról érkező vendégek számára.

A kulturális örökséget hét, nemzeti jelentőségű svájci örökségi helyszín őrzi a településen belül. Ezek közé tartozik a Városi Levéltár, a polgári emlékezet tárháza; a Kirchner Múzeum, amelyet 1992-ben avattak fel Ernst Ludwig Kirchner tiszteletére, és amely a világ legkiemelkedőbb műveinek gyűjteményét tartalmazza; a Grosses Jenatschhaus, egy jótékonysági épület, amelyet a helyiek Pfrundhausként ismernek; és a Waldfriedhof, vagyis az Erdei Temető, amelyet ünnepélyes, fás környezete jellemez. A vendéglátóipari örökséget hasonlóképpen őrzik olyan épületek, mint a Berghotel Schatzalp, az egykori Grand Hotel Belvédère és a Zürcher Höhenklinik von R. Gaberel, amelyek a város régóta a gyógyulás és a pihenés menedékeként betöltött szerepére emlékeztetnek.

A hatalom és a politika összehangolt konvergenciája, amely minden januárban meghatározza a Világgazdasági Fórumot, Davosra éppolyan jelképessé vált, mint a sportesemények, mégis a város kulturális áramlatai egész évben zajlanak. 2003 márciusában a Winterjam fesztivál olyan zenei együtteseket hozott össze, mint a Sum 41 és a Guano Apes, míg nyáron a Young Artists in Concert sorozatot üdvözölhetjük – feltörekvő virtuózok fenséges összejövetelét, akik a Kirchner Múzeumban, a Davosi Konferencia Központban és felszentelt templomok belső tereiben lépnek fel. Szeptemberben kerül megrendezésre a Nemzetközi Túrázó Rali, amely négy kijelölt útvonalon halad át, és érmeket oszt ki a megtett távolságokért, a játszóterek és mászó-kalandparkok hálózata pedig a családok és a fiatalok számára egyaránt megfelelő, biztosítva, hogy Davos szabadidős repertoárja messze túlmutatjon a sípályákon.

A Davosba és Davoson belüli közlekedési kapcsolatok alátámasztják a város megközelíthetőségét az alpesi elszigeteltség ellenére. Vasúton a Rhaetian Railway két fő állomást – Davos Dorfot északkeleten és Davos Platzot délnyugaton – köt össze egy óránkénti folyosóval a Zürich Hauptbahnhoftól, egy közel három órás utat, amelyet egy Klosters Platz-i átszállás szakít meg. A Fly & Rail poggyászszolgáltatás optimalizálja ezt az összeköttetést azáltal, hogy a poggyászt névleges díj ellenében közvetlenül a zürichi vámállomásról Klostersbe és Davosba szállítja, kiküszöbölve a többszöri vonatátszállás terheit. A Landwasser és Landquart völgyek közötti vízgyűjtő területet átszelő Wolfgang-hágó egy egész évben közlekedő utat támogat a Rhaetian Railway mellett, amely Davost köti össze Klostersszel a Prättigauban, míg a Flüela-hágó az Engadin felé nyílik. A Verkehrsbetrieb der Landschaft Davos Gemeinde által üzemeltetett buszok a város három-négy kilométeres szakaszán közlekednek, a Gästekarte pedig, amely a szálláshelyeken vagy a turisztikai irodában szerezhető be, ingyenes utazást biztosít a helyi buszokon, vonatokon és hegyi felvonókon.

A légi utasok a Zürich-Kloten repülőtéren szállnak le, mielőtt a szárazföldi közlekedést választanák: a síszezonban szombatonként a buszok a Zürich–Davos útvonalon közlekednek, kétórás átszállást biztosítva, míg a rendszeres napi buszok nagyjából ugyanilyen időközönként kötik össze Churt Davossal. Az autósok hasonlóképpen az A51-es gyorsforgalmi utat követik Zürichtől északra, a Landquart-Davos kijáratnál térnek le, és a Davosba vezető országos útvonalakon haladnak tovább. Érkezéskor a látogatók a vonat- és buszjáratokat taxiszolgáltatásokkal egészíthetik ki, amelyek viteldíja nappal körülbelül 12-15 frankba, éjszaka pedig ennek kétszeresébe kerül.

Davoson belül számos lejtős vasút és kabinos felvonó biztosítja a hozzáférést az alpesi környezethez. A Davos Dorfból induló Parsennbahn sikló a 2844 méteres Weissfluhjochhoz vezet fel, míg a Davos Platzról induló Schatzalpbahn egy emelkedőn keresztül jut el a 1861 méteres tengerszint feletti magasságban található Schatzalp botanikus kertjéhez. A Davos Platzról Jakobshornba, Pischaba, Rinerhornba és Usser Ischbe közlekednek kábelvasutak és libegők, amelyek mindegyike télen sípályák, nyáron pedig túraútvonalak kiindulópontjaként szolgál. A Rinerhornba tartó felvonó a Davos Glaris RhB állomás mellett található, a Pischa-völgyben található, különálló Dörfji állomás pedig busszal közelíthető meg.

Davos főbb látnivalóinak bejárása a város sokrétű identitásának bizonyítékaként bontakozik ki. Az Ernst Ludwig Kirchner Platzon található Kirchner Múzeum nemcsak a művész alapvető életművét mutatja be, hanem Annette Gigon és Mike Guyer építészeti alkotásait is, amelyek elismerést váltottak ki a szakmai körökben. A közelben, a sétányon található Téli Sportmúzeum az alpesi kikapcsolódás hagyományait őrzi – a szánkózástól és a bobozástól a curling eszközökig – a Jürg Kaufmann-gyűjtemény által hagyott tárgyakon keresztül. Rövid távolságra található a Zügenschlucht, amely geológiai érdekességek szakadékát kínálja, a Schmelzbodenben található bányászati ​​múzeummal és a Monsteint Wiesennel összekötő Geológiai Ösvénynel.

A Schatzalpban, egy 1861 óta gondozott bergstationi botanikus kertben, amely mintegy 800 növényfajnak ad otthont a különböző szélességi körökről, ez a környezet ihlette Thomas Mann 1924-es „A varázshegy” című művét, és virágos csúcspontját kora nyáron éri el. Egy másik völgyben a Sertigtal arra csábítja az utazókat, hogy lovas kocsival vagy szánkón szeljék át zöldellő rétjeit és gleccserek csiszolta szakadékait, egy olyan közjátékban, amely a pásztori nyugalmat az alpesi nagyszerűséggel ötvözi. További élénk kikapcsolódásra számíthatunk a Monstein Sörfőzdében, Európa legmagasabban fekvő ilyen jellegű létesítményében, ahol vezetett túrák és kóstolók mutatják be a sörfőzés alkímiáját egy 16. századi falusi keretek között, valamint a Vaillant Arénában, egy 7700 férőhelyes épületben, amely a világbajnokság jégkorong-találkozóiról és a Hockey Club Davos otthonaként ismert.

A légi sportok szerelmesei egész évben siklóernyőzésre vágynak a Jakobshorn szikláin, megbízható termikekre és indulási pontokra támaszkodva, hogy Davos feletti eget bejárják, míg a tandem repülések azokat szolgálják ki, akik a levegőben szeretnének megcsodálni a szólópilóta terheit. Az éves Snowboarding SB-JAM, amelyet minden decemberben vagy januárban rendeznek meg, nyílt selejtezőt kínál a Jakobshorn félcsövén és monstercsövén, aláhúzva Davos elkötelezettségét a progresszív téli sportkultúra iránt. A Summer's Young Artists in Concert a zenei finomságok kontrapunktikus harmóniáját kínálja, a International Hiking Rally pedig egy hegyi odüsszeiát mutat be a magashegyi hágókon, olyan érmekkel jutalmazva a zarándokokat, amelyek a megtett emelkedők és lejtők kilométereit tükrözik.

Davos az évszakok során páratlan hegyi üdülőhelyként bizonygatja elsőbbségét az alpesi világban. Télen síterülete 1124 és 2844 méter között húzódik, ötvennégy felvonóval és 320 kilométernyi pályával, valamint 75 kilométernyi sífutópályával. Két műjégpálya és Európa legnagyobb természetes jégfelülete biztosít helyszínt korcsolyázáshoz és curlinghez, míg öt szánkópálya kanyargós pályákon halad lefelé a hófödte lejtőkön. A síelés szerelmesei a Parsenn és Weissfluhjoch összekapcsolódó szektorokba vonzódnak, amelyek Klosters lejtőivel egyesülnek, míg a snowboardosok a Jakobshorn terepparkjait tartják a sajátjuknak. Azok számára, akik kerülik a sílécet, lovas szánkózás vezet az oldalvölgyekbe, és 84 kilométernyi gyalogút teszi lehetővé a hótalpas túrákat csendes erdőkön és fagyott fennsíkokon keresztül.

Amikor a hó visszahúzódik, Davos egy alternatív nagyszerűséget tár elénk. Öt kábelvasút-rendszer – a Jakobshornra, a Parsennre (beleértve a Weissfluhjochot és annak 2844 méteres csúcsát), a Pischara, a Rinerhornra és a Schatzalp/Strelara – vezet fel –, amelyek 450 kilométernyi jelzett túraútvonalhoz biztosítanak hozzáférést. A magányra vágyó felfedezők gyalog, kerékpárral vagy lovaskocsival bejárhatják a Sertig, Dischma vagy Flüela mellékvölgyeit, megismerve a mediterrán alpesi biomokat meghatározó érintetlen tájakat. A város tava, kijelölt úszómedencével és vitorlás- és szörfközponttal, vízi kikapcsolódást kínál a tűlevelű lejtők hátterében, a sárkányrepülés és a siklóernyőzés pedig ezt a kalandot az ég felé terjeszti ki. A hegyikerékpár-ösvények és a görkorcsolyapályák tovább változatosítják a repertoárt, míg a Glacier Express, a Heidi Express és a Bernina Express vonatok Davost a svájci alpesi tömegközlekedés szélesebb szövetébe szövik, arra ösztönözve az utazókat, hogy máshol folytassák magaslati odüsszeiájukat.

Saját határain túl a szomszédos Klosters városa bővíti a régió kínálatát, minden évszakban elérhetővé téve a Madrisa és a Gotschna csúcsait, és zökkenőmentesen integrálva Davos közlekedési infrastruktúrájába. E két alpesi település között az utazók a téli sportok vagy a fákon való zarándoklat igényeihez igazíthatják élményeiket, bízva abban, hogy a természeti adottságok és a művelt környezet szinergiája olyan környezetet eredményez, amely egyszerre igényes az éghajlati szigorában és bőkezű a kulturális és rekreációs lehetőségekben.

Összefoglalva, Davos továbbra is az alpesi városrendezés, a kulturális gondoskodás és a sport innovációjának mintaképe. A terápiás menedékként kezdettől fogva egészen a jelenlegi, nemzetközi találkozók helyszínéül és a téli sportok szerelmeseinek vonzerejéig a település olyan pályát követett, amely tiszteletben tartja földrajzi kontúrjait, miközben magáévá teszi a modern turizmus és a globális diskurzus követelményeit. Falvai, a dércsókolta lejtőkön fekvő falvak; múzeumai, a művészet és a sportemlékek csatornái; fesztiváljai, az emberi törekvés színházai – minden elem egyetlen tablót alkot, amelyben az emberi kikapcsolódási, elmélkedési és tárgyalási vágy maradandó otthonra lel a Graubündeni-Alpok tartós fenségében.