Champéry

Valais kantonban, pontosan ott, ahol a svájci terület francia területté válik, fekszik Champéry község, egy vonalas település, amely a Val-d'Illiez-n belül helyezkedik el, és 1839 óta független közigazgatási egységként kormányozzák, elkülönülve anyaközségétől, Val-d'Illiez-től. Pontosan 39 négyzetkilométernyi területet foglal el – amelynek 32,7 százalékát mezőgazdaság, 33,4 százalékát erdő borítja, 3,6 százalékát épületek vagy főútvonalak foglalják el, a fennmaradó 30,3 százalékot pedig alpesi törmelék és szikla teszi terméketlenné. 2020 decemberében Champéry lakossága 1371 fő volt, ami mind szerény méretére, mind a látogatók és a hosszú távú lakosok számára egyaránt tartós vonzerejére utal.

Amióta 1286-ban Champery néven említik, Champéry olyan átalakuláson ment keresztül, amely formálta polgári identitását. A Hotel Dent-du-Midi 1857-es megnyitása jelezte a falu első próbálkozását a strukturált vendéglátás terén, előrevetítve a nemzetközi hírű üdülőhellyé válását. Több mint egy évszázaddal később, 1969-ben Champéry a Portes du Soleil síterület egyik alapító faluja lett – egy olyan kiterjedés, amely a világ legkiterjedtebb nemzetközi síterületévé nőtte ki magát, 194 felvonóval és több mint 650 kilométernyi pályával, amelyek összekötik a svájci és francia birtokokat. A középkori eredetű és a modern kikapcsolódás kettős öröksége kettős érzékenységgel ruházza fel a falut: az ősi gyökereire figyelő közösség és a kortárs alpesi turizmus követelményeire hangolt úti cél érzésével.

Az 1050 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Champéry egy keskeny völgyben fekszik, amelyet délkeletről a Dents-du-Midi, északnyugatról pedig a Dents Blanches csipkézett hegygerincei szegélyeznek. Franciaország határán fekvő települése küszöbértéket jelent a kultúrák és földrajzi területek között, az Aigle–Ollon–Monthey–Champéry (AOMC) vasútvonal mentén való elhelyezkedése pedig gyors összeköttetést biztosít a Svájci Szövetségi Vasutak aigle-i csomópontjával – és onnan Genfbe, Bernbe és Bázelbe. A falu főutcáját hagyományos faházak szegélyezik, amelyek mindegyike a valaisi ácsmesterség védjegyét viseli díszes erkélyek és meredek, előrehajló tetők formájában, míg az utcaszintet lágyan arányos üzletek, barátságos bárok és éttermek élénkítik, amelyek homlokzatai mind a helyi jelleget, mind a kozmopolita hatásokat elárulják. A település határain belül található egyike azon kevés svájci harangöntödének, amely a téli sportok felemelkedését megelőző korszakokra emlékeztet.

Demográfiailag Champéry egy olyan szövetet képvisel, amely mind hazai, mind külföldi szálakból szőtt. 2008-ban a külföldi állampolgárok a lakosság 23,0 százalékát tették ki, ami egy tízéves (2000–2010) népességnövekedéshez járult hozzá, amelyből 11,7 százalékos növekedés a nettó migrációból származott, míg a természetes népességnövekedés nyugalmi maradt. A nyelvi profilt a francia uralja, amelyet a lakosok 90,0 százaléka beszél anyanyelvként; a német és az angol nyelv távoli aránnyal követi őket 2,3, illetve 2,2 százalékkal, az olasz nyelv pedig mindössze kilenc főt képvisel. A nemek megoszlása ​​ugyanebben az évben marginálisan a férfiak felé hajlik 51,9 százalékkal, és a jelenlegi lakosok közel fele – 46,0 százaléka – Champéryben született, míg 15,2 százalékuk Wallis más részeiről, 17,3 százalékuk más svájci kantonokból, 18,2 százalékuk pedig Svájc határain túlról származik.

Az életkori rétegződés azt mutatja, hogy a lakosok 22,4 százaléka a 0–19 éves korosztályba, 60,0 százaléka a 20 és 64 év közötti, 17,6 százaléka pedig a 65 éves vagy annál idősebb korosztályba tartozik – ez az eloszlás egyrészt erős munkaerőt tart fenn, másrészt elismeri a tiszteletreméltó nyugdíjas korosztály jelenlétét. A 2000-es családi állapotra vonatkozó adatok 436 soha nem házasodott személyt, 551 házas személyt, 62 özvegyet vagy özvegyembert és 58 elvált személyt mutatnak. A háztartások összetétele tovább hangsúlyozza a falu sokszínű társadalmi geometriáját: 458 magánháztartásból az átlagos létszám 2,3 fő, 160 egyszemélyes lakással és 31 öt vagy több fős apartmannal. A lakóingatlanok lakottsági mintázata kiemeli Champéry szezonális vonzerejét; 2000-ben 1532 lakásának 28,3 százaléka volt állandó jelleggel lakott, míg 65,8 százaléka szezonális szálláshelyként szolgált, 5,9 százaléka pedig üresen állt – bár 2010-re az üresen álló lakások aránya 1,68 százalékra csökkent. Az építési tevékenység továbbra is élénk, 2009-ben 1000 lakosra vetítve 23,5 új lakás jutott.

Gazdasági szempontból Champéry alacsony munkanélküliségi rátát tart fenn – 2,8 százalékot 2010-ben –, amit 525 lakosú munkaerő támogat, akik közül 41,0 százalék nő. Az elsődleges szektorban 36 fő dolgozik 16 mezőgazdasági vállalkozásban, míg a másodlagos szektorban 43 munkavállaló dolgozik 14 üzletágban, megoszlva a feldolgozóipar (37,5 százalék) és az építőipar (32,5 százalék) között. A tercier szféra a legkiterjedtebb, 400 alkalmazottat foglal magában 69 létesítményben; 314 teljes munkaidős egyenértékű pozíciója magában foglalja a nagy- vagy kiskereskedelmet és a járműjavítást (15,9 százalék), az árumozgatást és -raktározást (3,2 százalék), a vendéglátást (36,9 százalék), a biztosítást és a pénzt (0,6 százalék), a műszaki szakmákat és a természettudományokat (0,6 százalék), az oktatást (18,2 százalék) és az egészségügyet (egy pozíció). Champéry nettó munkaerő-exportőr: 2000-ben 103 munkavállaló érkezett a településre munkavállalási céllal, míg 196 fő távozott, és a bejövő munkavállalók 4,9 százaléka lépte át a nemzetközi határt. Az ingázók 61,0 százalékának a személygépkocsi az elsődleges napi közlekedési eszköze, szemben a tömegközlekedést választó 4,2 százalékkal.

A 2000-es népszámlálás adatai szerint a vallási hovatartozás túlnyomórészt római katolikus irányultságot tükröz – 73,9 százalék –, amelyet a svájci reformátusok híveinek 9,3 százaléka egészít ki. Más keresztény felekezetek összesen mintegy 3,3 százalékot tesznek ki, míg az iszlám 0,63 százalékot képvisel. Kis csoportokban buddhista vagy más vallású, 8,67 százalékuk vallja magát nem vallásosnak vagy agnosztikusnak, és 4,97 százalékuk tartózkodott vallási státuszának bevallásától.

A tél folyamán Champéry az alpesi sportok központjává válik. A Champéry–Planachaux felvonórendszer, amely kabinonként 125 utas szállítására képes, és a Grand-Paradis-i hatszemélyes székes felvonó a Portes du Soleil 2000 méteres fennsíkjára emelkedik, ahol emelkedőket kell leküzdeni. Innen a síelők és snowboardosok egy összekapcsolt területre juthatnak el, amely 194 felvonóval és több mint 650 kilométernyi pályával büszkélkedhet – így a világ legkiterjedtebb nemzetközi síterülete. A síközpont terepe minden igényt kielégít: a Borreguiles szektor enyhe, megbocsátó pályákat kínál, amelyek ideálisak a kezdőknek; a közepesen nehéz piros és kék pályák, nevezetesen a Grand-Paradis mentén szélesen kanyarognak, hullámzó réteken és vörösfenyő ligeteken haladnak át; a Svájci-fal – egy hírhedt, gondozatlan, buckákkal tarkított csúszda – pedig komoly próbára teszi a profi síelőket. A snowboardosok is találnak kihívást és változatosságot, a Superpark ugratóitól és félcsövétől kezdve a boardercross versenyeken és az éjszakai snowboardozásokon át, amelyeket szerdán és szombaton a kráterszerű téli ég alatt rendeznek. A pályákon túl Champéry ápolja téli hagyományait olyan intézményeken keresztül, mint a Stéphane Lambiel által alapított Svájci Korcsolyázó Iskola, valamint szezonális hótalpas túrák és kutyaszános kirándulások kínálatával.

Amikor a hó visszahúzódik, előbukkan a falu nyári arca, melyet 24 székes felvonó tart fenn, amelyek továbbra is működnek, hogy a túrázókat és hegyi kerékpárosokat több mint 600 kilométernyi ösvényen szállítsák át. A sziklás Dents-du-Midi és a Dents Blanches hegygerincei változatos lejtésű sétányokat kínálnak – mindegyik ösvény gleccsercirkuszok, alpesi legelők és szubalpin erdők jellegzetes látványát kínálja. A Palladium, Svájc Nemzeti Jégsport Központja, szezonális táborok és versenyek céljára alakítja át létesítményeit, míg a szomszédos arénák görkorcsolyázásnak és beltéri mászásnak adnak otthont. Lovas kocsikázás kanyarog a völgyben, a termálfürdők pedig pihentető izmokat kínálnak az erőfeszítéstől.

A családok számára Champéry különös hangsúlyt fektet a generációs vonzerőre. A Palladium közelében található ESS Kids Club átfogó gyermekfelügyeleti és síoktatási programot kínál, varázsszőnyegekkel és hőmérséklet-szabályozott játszószobákkal, lehetővé téve a szülők számára, hogy magabiztosan fedezzék fel az igényesebb lejtőket. A pályán kívüli kikapcsolódási lehetőségek közé tartoznak a curlingpályák, a szánkópályák és a lovas társakkal való közösségi együttlét. Azok, akik közösségi kikapcsolódásra vágynak, helyi létesítményekben, például a Bar des Guides-ban – egy hangulatos helyen a sportolás utáni barátkozáshoz – gyűlnek össze, mielőtt az esti órák a La Crevasse felé vonzanák a többieket, ahol zene és tánc pezsdíti fel az éjszakát.

Champéry kulináris kínálata tükrözi a vidéki valaisi hagyományok és a nemzetközi beáramlás kettős örökségét. A falusi vendéglők alapvető alpesi ételeket kínálnak – helyi sajtból készült fondüt és raclette-t, regionális fűszernövényekkel melegített, erőteljes húspörkölteket – a kozmopolita eredetű étlapok mellett. A magaslaton a Portes du Soleil birtok több mint 90 hegyi éttermet működtet, napsütötte teraszaik a tátongó völgyek fölé magasodnak, ahol a vendégek megpihenhetnek a panorámás látványosságokkal szegélyezett, kényelmes étkezés közben.

Évszázados mezőgazdasági törekvések, kézműves ipar időszakai és turizmus által vezérelt fejlődési hullámok során Champéry megőrizte hegyi környezetének integritását, miközben középkori falucskából a transznacionális alpesi kultúra jelképévé bővítette szerepét. Fából és kátránykőből faragott faházai a generációs folytonosság néma bizonyítékai, miközben a síelők és a túrázók ugyanazokat a lejtőket és gerinceket járják be, amelyek egykor a feudális birtokok határát jelölték. A múlt és a jelen találkozásában a falu túlmutat a puszta kikapcsolódáson; olyan helyként marad fenn, ahol a földrajz, a történelem és a közösségi élet összefonódik a Dents-du-Midi árnyékában.