Adelboden

Adelboden egy déli fekvésű teraszon fekszik az Engstlige-völgy végén, a Berni-felföld nyugati részén. 87,61 négyzetkilométeres területe a völgy aljánál 1045 métertől a Grossstrubel tetején 3242 méterig terjedő tengerszint feletti magasságot öleli fel. 2020 decemberében 3343 lakos élt ebben a hegyvidéki településen, amely Svájc Frutigen-Niedersimmental közigazgatási körzetében található. A falu magja – melynek középpontjában a templom és a főutca áll – 1350 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, lenyűgöző kilátást nyújtva az Engstligen-vízesésre és a környező csúcsok ünnepélyes masszívumára.

A falu fekvése az alpesi és szubalpin ökoszisztémák összeolvadását tükrözi, ahol a tűlevelű erdők átfedésben vannak a kiterjedt alpesi rétek és a megművelt legelők lejtőivel. Dél felé az Engstligen folyó meredek sziklafalakon kanyarog, mielőtt 375 métert zuhanna kettős kaszkádban, a régió egyik legszembetűnőbb természeti látványosságát alkotva. E felett az Engstligenalp-fennsík két kilométeres magasságban bontakozik ki, széles, enyhén hullámzó legelői a völgyet övező magas csúcsok felé nyúlnak.

Kiemelkedő csúcsok határozzák meg a horizontot: a Lohner 3049 méterre, a Steghorn 3146 méterre, a Wildstrubel 3243 méterre, az Albristhorn 2762 méterre, a Gsür 2708 méterre magasodik; ezeket alacsonyabb, mégis összetéveszthetetlen csúcsok tarkítják, mint például a 2458 méteres Fitzer és a 2025 méteres Tschenten, amelyre a helyi hegyi vasút felkapaszkodik. Ezek a magaslatok egy egyszerre zord és békés pásztori terepet kereteznek, alpesi legelőkkel, sziklás kibúvások között, hómezők és szerény gleccsermaradványok szegélyezik.

A község földhasználata tükrözi mezőgazdasági örökségét és a természetvédelem iránti elkötelezettségét. Adelboden területének 41 százaléka mezőgazdasági tevékenységeket folytat – túlnyomórészt szezonális alpesi legeltetést –, míg 18,2 százaléka erdő lombkorona alatt áll, ebből 14,4 százalék sűrűn erdősült. Az épített környezet, beleértve az utakat és építményeket, a földterületnek mindössze 2,5 százalékát foglalja el, míg a folyóvizek 1,7 százalékot tesznek ki. A fennmaradó 36,2 százalékot terméketlennek minősítik: közel egynegyede túl sziklás a növényzet számára, a ritkás cserjések és a kis gleccsermezők mellett.

Közigazgatásilag Adelboden 2009. december 31-én a feloszlatott Amtsbezirk Frutigenből 2010. január 1-jén került jelenlegi, Verwaltungskreis Frutigen-Niedersimmental keretébe. A falu feljegyzett történelme hat évszázadra nyúlik vissza, először 1409-ben dokumentálták latinosított „in valle Adelboden” helynév alatt, majd 1453-ban „Adelboden alias silva” néven említik. Még korábban, a 13. századi oklevelek említik az Engstligenalp és a Silleren Alpokat, ahol az idényjellegű pásztorokat „erdei emberekként” azonosították, utalva az erdős lejtőkhöz és hegyi legelőkhöz kötött megélhetésre.

A 15. századra a közösség megalapította saját templomát, és több mint ötven háztulajdonost tartott el, akik felajánlották a lelkészi fizetést. A reformáció 16. századi befogadása arra késztette a katolikus papot, hogy a Hahnenmoos-hágón át a katolikus Fribourgba távozzon, ami Adelboden lelki átalakulását jelentette. A következő évszázadokban a falu viszonylag elszigetelt maradt: a szomszédos Frutigenhez való hozzáféréshez az Engstligen-völgy meredek déli oldalát kellett leküzdeni, ezt az utat pedig gyakran eltorlaszolták a téli viharok. A 19. század végén egy utat építettek az Entschlige folyó mentén, átalakítva Adelboden összeköttetését és megnyitva a várost a tágabb világ felé.

Az adelbodeni turizmus gyökerei az 1870-es évekre nyúlnak vissza, amikor egy helyi tanár felavatta az első panziót, amely később a családi tulajdonban lévő Hotel Hari im Schlegelivé fejlődött. A 20. század fordulóján a lakosság jelentősen megnőtt, mivel a látogatók a hegyi levegő és a vidéki nyugalom miatt érkeztek. 1903-ban Sir Henry Lunn bevezette az első téli sportokhoz kapcsolódó csomagútvonalakat, és az 1930-as évekre gondolák és libegők szállították a vendégeket Engstligenalpba és Sillerenbe, kiegészítve a buszjáratokat, amelyek az 1980-as években is fennmaradtak.

A második világháború alatt Adelboden elszigeteltsége más célt szolgált: szállodákban és faházakban Nagy-Britanniából, Németországból, Lengyelországból, Oroszországból, Csehszlovákiából és Franciaországból internált személyeket szállásoltak el. Az amerikai lakosok által – az első meghalt amerikai internált után – „Camp Maloney”-nak elnevezett tábor a svájci háborús semlegesség és a frontvonalbeli konfliktusoktól távoli internálási politika hangsúlyozása volt.

Adelboden főbb látványosságai a természeti drámát a kulturális élettel ötvözik. Az Engstligen-vízesés, ahol a folyó 375 méteres magasságban meredek sziklahasadékokban szakad le, csendes csodálatot és szezonális rituálékat egyaránt vonz. Minden nyár elején 350 tehén mászik fel egy keskeny sziklapárkányon az Engstligenalp felé vezető úton, ez a látványosság hangsúlyozza a pásztorok és a hegyi legelők közötti tartós köteléket. Maga az Engstligenalp, egy hatalmas, 2000 méteres fennsík, alpesi nyugalmat kínál magas csúcsok között. A faluban található templom Augusto Giacometti 20. század eleji ólomüveg alkotásainak ad otthont, amelyek színe és formája elmélkedő csendet áraszt. A közelben található Our Chalet a lányvezetők és cserkészlányok világközpontjaként működik, alpesi háttérrel rendelkező nemzetközi találkozókat vonzva.

Az évenként megrendezett kulturális események tarkítják a naptárat: a januári FIS Alpesi Világkupa-versenyek a technikailag igényesnek tartott Chuenisbärgli óriás-műlesikló pályán mérik össze a világ legjobbjait. Júliusban megrendezik az élőzenés Vogellisi Fesztivált, a Vogellisi Lauf hegyi futóversenyt, és egy kamarazenei fesztivált, amely meghitt helyszíneket tölt meg kimért hangzással. December 30-án a Langlauf Éjszaka sífutóversenyeket rendez a főútvonal mentén, megújítva a közösségi téli sportok hagyományát.

Demográfiailag a település lakossága 2020-ban 3343 fő volt. A 2010-es népszámlálás szerint a lakosok 6,9 százaléka külföldi állampolgár volt. 2000 és 2010 között a népesség elmozdulása marginális, -0,2 százalékos – a migráció 1,2 százalékkal csökkent, miközben a természetes szaporodás 2,2 százalékkal járult hozzá a népességhez. 2000-ben a lakosok 95 százaléka számára a német volt az anyanyelv, ezt követte a szerb-horvát (1 százalék), a portugál (0,9 százalék), a francia, az olasz és a rétoromán nyelv kisebb arányban. A nemek összetétele 2008-ban 49,1 százalék férfi és 50,9 százalék nő volt, a svájci állampolgárok a teljes lakosok 93 százalékát tették ki. A 2000-es születési helyadatok szerint a lakosok 58,4 százaléka Adelbodenben, 18,3 százaléka a kanton más részein, 10 százaléka más svájci régiókban és 8 százaléka a svájci határokon túl született.

A 2010-es kormegoszlás szerint a lakosság 23,6%-a volt 20 év alatti, 56,6%-a 20-64 éves, és 19,8%-a 64 év feletti. A házassági statisztikák 2000-ben 1600 egyedülállót, 1771 házast, 204 özvegyet és 59 elváltat számláltak. A háztartások összetétele 478 egyedülálló és 152 öt vagy több tagú háztartást foglalt magában. A 2000-ben regisztrált 3223 lakásból 41,8% állandó jelleggel lakott, 53,4% szezonálisan lakott, 4,8% pedig üresen állt; 2011-re az üresen állási arány 0,06%-ra csökkent, az új építésű lakások száma 1000 lakosra vetítve 5,3 lakást tett ki.

Nyelvileg a helyi dialektus – az Adelbodnertütsch – a legfelsőbb alemann csoporthoz tartozik, tükrözve mind a Berner Oberland, mind a Wallis hatásait. Hangnembeli és lexikai sajátosságai a hegyvidéki élet által formált ellenálló kulturális identitást jelzik.

Gazdasági szempontból Adelboden a mezőgazdaság, a könnyűipar és a szolgáltatások sokszínű keverékét támogatja. A turizmus körülbelül 490 főt foglalkoztat; az egyéb szolgáltatások 500 főt; az építőipar 310 főt; az autógyártás 30 főt; az ásványvízgyártás 45 főt; a mezőgazdaság 45 főt teljes munkaidőben; és a preparálás 16 főt. A munkanélküliség 2011-ben 1,29 százalék volt. 2008-ban a teljes foglalkoztatottság elérte a 2084 főt: 366 fő az elsődleges mezőgazdaságban 133 vállalkozásban; 617 fő a másodlagos szektorokban – a feldolgozóiparban (15,2 százalék) és az építőiparban (77,6 százalék) 57 vállalkozásban; és 1101 fő a tercier szolgáltatásokban 150 létesítményben. Ezen szolgáltatási szerepkörök közül a kiskereskedelem és a járműjavítás 23,7 százalékot, az áruszállítás 13,6 százalékot, a vendéglátás 41 százalékot, míg a fennmaradó rész az információ, a pénzügy, a műszaki szakmák, az oktatás és az egészségügy volt. A munkaerő mobilitása 224 ingázót jelentett, 211-et pedig távozott, így Adelboden kismértékben nettó munkaerő-importőrnek számított. 2000-ben a munkába járás módja a tömegközlekedés (9,7 százalék) és a személygépkocsi (38,1 százalék) volt.

2000-ben a vallási hovatartozás a következő volt: 66,2% svájci református, 6,1% római katolikus, 1,0% ortodox, 32,3% egyéb keresztény felekezetű, kis számban zsidó, iszlám, buddhista és egyéb vallású, 1,98% agnosztikus vagy ateista, plusz 6,44% nem válaszoló.

A turisztikai infrastruktúra alkalmazkodik az évszakok ritmusához. Nyáron 200 kilométernyi jelzett túraútvonal található, amelyek lankás völgyi sétányokon és technikai hegymászó útvonalakon keresztül vezetnek; felvonók és libegők vezetnek fel a magaslati rétekre; hegyikerékpár-utak szelíd lejtőkön haladnak keresztül; a modellrepülőgép-rajongók műhelyeket és alpesi repülőtereket találnak; siklóernyőzés, tenisz és wellness-létesítmények egészítik ki a természetben zajló tevékenységeket. A tél 170 kilométernyi pályán – köztük a Chuenisbärgli világkupa óriás-műlesikló pályáján –, 23 kilométernyi sífutópályán és 74 kilométernyi téli túraútvonalon alakítja át a terepet az alpesi síelők számára. A snowboardosok a kijelölt freestyle és freeride zónákat részesítik előnyben; a Langlauf Éjszaka pedig közösségi kapcsolatot teremt a hóval.

2005. július 9-én Adelboden elnyerte Svájc első alpesi wellnessüdülőhelyének minősítését, hivatalossá téve ezzel gyógyfürdői és egészségügyi befektetéseit. A tágabb értelemben vett Adelboden-Frutigen-Lenk sírégió 56 felvonót és sokoldalú téli terepet egyesít. A síelésen túl a szabadidős és sportcsarnokban jégkorong, műkorcsolya, curling, egy külön curlingpálya, egy mászócsarnok boulderezéssel, tekepálya és helyszíni étkezési lehetőség is várja a látogatókat. 1956 óta a Chuenisbärgli a FIS Világkupa-versenyek központi helyszíne.

A falu szellemi örökségéhez tartozik az 1950-es évekből származó „Vogel-Lisi” dialektusú dal, amelynek története egy helyi gyógyasszonnyal kapcsolatban emléktárgyakon és rendezvényneveken díszeleg, a fesztiváloktól a hegyi futásokig.

Éghajlatilag Adelboden a Köppen „Cfb” besorolásába tartozik: enyhe nyarak hűvös éjszakai hőmérséklettel, jelentős csapadékmennyiséggel egész évben, tartós felhőzettel télen és szezonális napsütéses csúcsokkal a nyári hónapokban.

A megközelítés továbbra is tudatos: Frutigenből, a Lötschberg vasútvonalon egyetlen út vezeti át az összes járműforgalmat. A postai buszok óránként biztosítanak kapcsolatot, míg a hegyi hágók – Bunderchrinde és Kandersteg, Hahnenmoos és Lenk, Chindbettihás és Gemmi és Valais – továbbra is gyalogutakként szolgálnak a Sargans és Montreux közötti hosszú távú alpesi hágóútvonalon belül. Az Engstlige felett átívelő Hoher Steg híd 1884-es befejezése felváltotta a meredek, kanyargós helyi utakat, és elősegítette a gazdasági integrációt. A mérnöki intézkedések – támfalak, hálók, lavinavédők, alagutak – mérsékelték a Niesen-hegység sziklaomlás- és hócsuszamlás-kockázatát, bár természeti események miatt az utak napokra lezárultak egészen 2018 januárjáig.

Adelboden identitása az alpesi ökológia, az agrárhagyományok, az idényjellegű turizmus és a rugalmas közösségi élet szintéziséből fakad. Ritmusai – amelyeket a tehénterelgetés, a világkupa-versenyek, a fesztiváldallamok és a hó csendes vonulása jellemez – a magasság, a történelem és az emberi gondoskodás által meghatározott helyet erősítik meg.