Magyarország

Magyarország egy tengerparttal nem rendelkező köztársaság, körülbelül 9,6 millió lakossal, mintegy 93 000 négyzetkilométeren terül el a Kárpát-medence szívében, hét nemzet – Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és Ausztria – határán, amelyeken a Duna és a Tisza folyók szelik át fő vízi útjait. A magyar fejedelemség Árpád-ház alatti megalapításától a modern parlamentáris demokráciáig és a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozásáig Magyarország fejlődését egymást követő települési hullámok, birodalmi uralom és nemzeti újjászületés formálták.

Magyarország felszíne túlnyomórészt alföldi, kontúrjait a Dunántúl dombos vidékének nyugati, a hatalmas Alföldnek keleti, ritmikus emelkedése határozza meg. A Dunántúl az osztrák határtól a Keleti-Alpokalja, a Dunántúli-középhegység, valamint a Mecsek és a Villányi-hegység hullámzó hegyvonulatain át húzódik, az Írott-kőnél (882 m) tetőzik. A Tiszán túl a síkság széles ívét északon a Kárpátok lába tarkítja, melyet Magyarország csúcsa, a Kékes (1014 m) koronáz, míg a Balaton – Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava – és Hévíz termálvize a régió geológiai sokféleségéről tanúskodik. Az éghajlat mérsékelt kontinentális, az éves átlaghőmérséklet közel 9,7 °C, az átlagos csapadékmennyiség pedig 600 mm, ami a Boreális Királyság Cirkumboreális Régióján belül gazdag pannon vegyes erdőmozaikját tartja fenn.

A medence legkorábbi ismert lakói között kelták, rómaiak, hunok, germán törzsek, avarok és szlávok voltak. Álmos és Árpád uralkodása alatt a kilencedik század végén lezajlott magyar betörések fejedelemséggé szilárdították a medencét, amelyet I. István királlyá koronázása tett 1000-ben törvénybe, valamint a keresztény intézmények létrehozása tett tetőponttá, amelyek a középkori Magyar Királyság alatt is fennmaradtak. A késő középkorra a királyság közép-európai hatalommá érett, befolyása a Balkánra és azon túlra is kiterjedt. Az oszmán hódítás, amelyet az 1526-os mohácsi vereség és Buda 1541-es eleste vezetett be, kettéosztotta a birodalmat a Habsburgok uralta Királyi Magyarországra, az oszmánok kormányzata alatt álló tartományokra és a félautonóm Erdélyi Fejedelemségre. Az 1699-es karlócai béke megszüntette az oszmán uralmat a medencében, a tizennyolcadik századra a legtöbb területet újra egyesítette a Habsburg-hegemónia alatt.

A tizenhetedik és tizennyolcadik századi felkelések – legfőképpen Rákóczi szabadságharca (1703–1711) – az 1867-es osztrák–magyar kiegyezéssel csúcsosodtak ki, amely egy kettős monarchiát hozott létre, amelynek ipari és kulturális virágzása a századfordulót jelentette. Az Ausztria–Magyarország összeomlása az első világháború után és az 1920-as trianoni békeszerződés a királyság történelmi területének hetvenegy százalékával csökkent, ami mélyreható demográfiai és gazdasági felfordulást okozott. A két világháború közötti időszakban Horthy Miklós kormányzó konzervatív kormányzata a területi irredentizmus közepette a stabilitásra törekedett. Magyarország tengelyhatalmakhoz való csatlakozása a második világháborúban pusztítást és megszállást eredményezett, majd a szovjet támogatású Magyar Népköztársaság megalakulását. Az 1956-os felkelés, bár elfojtva, fokozatos liberalizációt vetített előre. Az 1989–1990-es békés átmenet demokratikus parlamenti köztársaságot hozott létre, amely 2004-ben az Európai Unió tagságával és 2007-ben a schengeni övezethez való csatlakozással tetőzött.

A kortárs gazdaságot magas jövedelmű országként osztályozzák, amelyet az egyetemes egészségügyi ellátás és a tandíjmentes középfokú oktatás támogat. A szolgáltatások a foglalkoztatás több mint hatvan százalékát teszik ki, az ipar és a mezőgazdaság pedig harminc, illetve hét százalékot képvisel, ami posztindusztriális munkaerő-struktúrát tükröz. A magyar forint továbbra is a nemzeti valuta, míg a gazdasági komplexitás a kilencedik helyen áll a világon. Az infrastruktúra kiterjedt: modern autópálya-hálózat köti össze Budapestet a nagyobb városokkal; az 1896-ból származó budapesti metró továbbra is a világ második legrégebbi földalatti rendszere; és olyan vasúti csomópontok, mint Szolnok és Miskolc, belföldi és határokon átnyúló összeköttetést biztosítanak. 2024 márciusától az ingyenes vasúti utazás a tizennégy év alatti és a hatvanöt éves vagy annál idősebb állampolgárokra is kiterjed.

Közigazgatásilag Magyarország tizenkilenc megyére és a fővárosra, Budapestre oszlik, amely önállóan működik. Ez a húsz egység alkotja a NUTS-3 régiókat, amelyek tovább oszlanak 174 kerületre, és 3152 települést – 346 várost (köztük huszonhárom „városi megyét”) és 2806 falut – foglalnak magukban. A urbanizáció meghaladja a hetven százalékot, a lakosok egynegyede a budapesti agglomerációban él. Maga Budapest – amely a Duna mindkét partját átszeli – kulturális és gazdasági elsőbbséget élvez, klasszikus körútjai és műemlékei a barokk, a historizáló és a szecessziós örökségről tanúskodnak.

A magyar nyelv, amely az indoeurópai főáramon kívül eső uráli nyelvcsalád tagja, a lakosság kilencvenkilenc százaléka beszéli anyanyelvként. Az angol és a német a legfontosabb idegen nyelvek, míg az elismert kisebbségi nyelvek közé tartozik az örmény, a bolgár, a horvát, a német, a görög, a román, a romani, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. Etnikailag a magyarok a lakosság több mint kilencven százalékát teszik ki, a romani, a szlovák és más közösségek pedig történelmileg sokszínű társadalmi szövetet alkotnak, amit a jelenlegi határokon túl élő több mint kétmillió etnikai magyar is bizonyít.

A kereszténység régóta formálja a magyar identitást. I. István király 1000-ben a nyugati kereszténység felvételével államvallássá tette a katolicizmust, és az esztergomi érsek hercegprímásként került ki a sorba. A lutheránus és kálvinista hagyományok a következő évszázadokban teret hódítottak, különösen a keleti Alföldön. Ma Magyarország nagyrészt világi, a lakosság kevesebb mint húsz százaléka jár rendszeresen templomba.

Az építészeti örökség a középkori erődítményektől és a reneszánsz mesterektől Lechner Ödön századfordulós újításaiig terjed, akinek ázsiai és nemzeti motívumok szintézise egy jellegzetes magyar szecessziót hozott létre. Utódai, köztük Kós Károly, Zrumeczky Dezső és Lajta Béla, külföldi áramlatokat – bécsi szecessziót, belga és francia szecessziót, német szecessziót, valamint angol és finn hatásokat – adaptáltak egy sajátos szókincsbe, amely a polgári épületekben és az iparművészeti múzeumokban nyilvánul meg. Budapest belvárosának magja túlnyomórészt egy évszázados, magas mennyezetű homlokzatain múlt korok szobrászati ​​érmeinek díszei láthatók.

A magyar konyha alapját a paprika – melyet a tizenhatodik században vezettek be – és a sűrű tejföl (tejföl) képezi, amelyek erőteljes ízeket kölcsönöznek. A gulyás leves- vagy főzelékváltozataiban a nemzet kényelmi ételeinek megtestesítője, míg a csirkepaprikás, a pörkölt, a halászlé és a nemes libamáj a regionális és társadalmi különbségekről tanúskodik. Az olyan péksütemények, mint a dobostorta, a rétesek, a Gundel palacsinta és a szilvásgombóc, tarkítják a kulináris kalendáriumot, a cukrászdákban és az eszpresszókban pedig virágzik a kávéházi kultúra. A hagyományos csárdák és borozók megőrzik a vidéki barátságosságot, miközben a városi bisztrók és önkiszolgáló büfék a modern igényeket is kielégítik.

A történelmileg virágzó turizmus 2019-ben 24,5 millió nemzetközi látogatót vonzott, akiket az UNESCO Világörökség részét képező helyszínek vonzottak, köztük a Duna-part és a Budai Várnegyed Budapesten, az ezeréves Pannonhalmi Bencés Apátság, a Hortobágyi Nemzeti Park hatalmas pusztáival, az Aggteleki barlangok, Pécs ókeresztény nekropolisza, valamint Tokaj és Villány borvidékei. A Balaton továbbra is Közép-Európa legfontosabb szárazföldi üdülőhelye, amelyet olyan termálfürdővárosok egészítenek ki, mint Hévíz, Hajdúszoboszló és Harkány. A szezonális és kulturális jelenségek – a június közepén bekövetkező kérészvirág-keltéstől a Tisza mentén a februári mohácsi busójárásig – kiemelik Magyarország természet, rituálék és közösségek tartós összjátékát.

Magyarország számos nemzetközi szervezetben vesz részt, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a NATO-t, az Egészségügyi Világszervezetet, a Kereskedelmi Világszervezetet, a Világbankot, az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot, az Európa Tanácsot és a Visegrádi Csoportot, tükrözve stratégiai szerepét az európai ügyekben. Az Európai Unión belül Magyarország egyensúlyt teremt a nemzeti előjogok és a kollektív kormányzás között, olyan költségvetési keretekről és infrastrukturális projektekről tárgyalva, amelyek fenntartják gazdasági modernizációját.

E nemzet útja – a kora középkori államvezetés olvasztótégelyétől az oszmán felbomláson, a Habsburg-dualizmuson, a huszadik századi felfordulásokon és az 1989 utáni pluralizmuson át – kulturális ellenálló képességet hagyott maga után, amely a nyelvben, a művészetekben, az építészetben és a társadalmi intézményekben is megmutatkozik. A mai Magyarország a hagyomány és az innováció között ingadozik, városai és síkságai ékesszóló tanúbizonyságot tesznek az átalakulás közepette megélt évszázados folytonosságról. Mindenekelőtt olyan terület marad, ahol a geológia, a történelem és az emberi vállalkozás találkozik, hogy egy jellegzetes európai identitást formáljon.