Split

Split egy karcsú hegyfokon fekszik Horvátország keleti adriai partján, határait nyugaton a Kaštela-öböl, keleten pedig a Split-csatorna mélyebb vizei határozzák meg. Két gerinc, északon a Kozjak és északkeleten a Mosor, 779, illetve 1339 méter magasra emelkednek, keretezve a város szárazföld felőli megközelítését, és védve a zordabb időjárástól. A félsziget nyugati csücskében áll a Marjan, egy erdős domb, amely 178 méterrel a tengerszint felett magasodik. Erdős lejtőit, amelyek mintegy 347 hektáron húzódnak, túraútvonalak hálózzák be, és kilátópontok tarkítják, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a vízpartra, az óváros vörös cserepes háztetőire és a dalmát szigetek távoli sziluettjeire.

Az éghajlat a forró-nyári mediterrán éghajlat kategóriájába tartozik. A nyarak forrók és nagyrészt szárazak, csak alkalmanként enyhíti a bóra, egy éles északi széllökés, amely váratlanul hűvössé teheti a reggeleket. A telek enyhék maradnak; januárban az átlagos minimumhőmérséklet 6 °C körül alakul, míg júliusban délutánonként gyakran eléri a 31 °C-ot. Az éves csapadékmennyiség megközelíti a 800 mm-t, a legnagyobb koncentráció novemberben van, amikor egy tucat esős nap alatt közel 120 mm is hullhat. A hó általában kevés, mégis 2012 februárjában egy ritka hideghullám 25 cm havat hozott, ami megbénította a forgalmat a félszigeten. A napsütés évente nagyjából 2600 órán át uralkodik, ami Split informális beceneveit adta, mint például a „mediterrán virág”, és a leglelkesebb helyi rajongók között a „világ legszebb városa”.

Jóval a modern utak és круизhajók megjelenése előtt a mai Split helyszíne ismert volt a görög tengerészek számára. Az i. e. harmadik vagy második században a telepesek létrehoztak egy kereskedelmi állomást, amelyet Aspálathosnak neveztek el, melynek neve valószínűleg a dalmát partvidéken növő őshonos tüskés cserjére utal. A római uralom alatt ez a szerény kolónia a birodalom egyik legambiciózusabb építési vállalkozásává fejlődött: i. sz. 305-ben Diocletianus császár ezt a széljárta hegyfokot választotta nyugdíjas palotájának helyszínéül. A komplexum, amely ma Split történelmi negyedének szívében található, hatalmas kőfalakból, grandiózus oszlopsorokból és erődített területen belül elhelyezkedő magánlakásokból állt.

Amikor Salona tartomány fővárosa Kr. u. 650 körül elesett az avar és szláv betörések áldozata lett, a menekültek Diocletianus falainak szilárd oltalmába menekültek. Ezek az ősi kövek egy új település magját alkották, amely bizánci fennhatóság alatt működött, de idővel a polgárok kialakították saját polgári identitásukat. A középkorban és a késő középkorban Split kényes semlegességet tartott fenn, a Velencei Köztársaság tengeri hatalma és a horvát korona ambíciói között lavírozva. A tizennegyedik század végére Velence befolyása hangsúlyosabbá vált: a város védelmi vonalait megerősítették, kikötője pedig kritikus előőrssé vált az oszmán terjeszkedéssel szemben.

Velence 1797-ig megtartotta az irányítást Split felett, amikor Napóleon csapatai feloszlatták a köztársaságot, és a Campo Formio-i békeszerződés értelmében Dalmáciát átengedték a Habsburgoknak. Egy évtizeddel később a félsziget rövid időre Napóleon Olasz Királyságának, majd magának a Francia Birodalomnak az uralmába került az Illír Tartományok részeként. Napóleon bukásával a bécsi kongresszus visszaállította az osztrák uralmat, és Split a korona Dalmácia Királyságának részévé vált. A következő évszázadban a vasutak és a gőzhajózás szorosabban kötötte össze Közép-Európával, miközben a helyi iparágak – a hajóépítés, a textilipar, a dohányipar és az élelmiszer-feldolgozás – virágoztak a császári égisze alatt.

Ausztria–Magyarország 1918-as összeomlása új fejezetet nyitott a történelemben, mivel Split csatlakozott a Szerb, Horvát és Szlovén Királysághoz (később Jugoszlávia). A második világháború alatt a várost először Olaszország annektálta, majd német erők foglalták el, és egy bábhorvát állam része lett. A partizánok 1944-ben felszabadították a várost, a háború után pedig Split a szocialista Jugoszlávia Horvát Köztársaságának részévé vált. A tervgazdaság idején a város hajógyárai – köztük a legfontosabb Brodosplit – gyorsan bővültek, a tartályhajóktól és ömlesztettáru-szállító hajóktól kezdve a kompokig és hadihajókig mindent gyártottak. 1981-ben Split egy főre jutó GDP-je több mint egyharmadával meghaladta a jugoszláv átlagot.

A szocialista rendszerből való átmenet az 1990-es évek elején viharosnak bizonyult. A gyárak bezártak vagy visszaléptek a termelésből, és a munkanélküliség meredeken emelkedett. A Brodosplit, bár továbbra is Horvátország legnagyobb hajógyára és több mint 350 hajó exportőre, ma jóval kevesebb embert foglalkoztat, mint fénykorában. Az ipari hanyatlás ellensúlyozása érdekében a helyi hatóságok jelentős összegeket fektettek be a turisztikai infrastruktúrába és a kereskedelmi fejlesztésbe. Az A1-es autópálya 2005 júliusi megnyitása közvetlenül összekötötte Splitet Zágrábbal és a kontinentális autópálya-hálózattal, felgyorsítva az áruk, a látogatók és a befektetők beáramlását. Az 1998 óta itt megrendezett éves Croatia Boat Show kulcsfontosságú eseményévé vált a délkelet-európai tengerészeti iparágak számára.

Split lakossága ma körülbelül 160 577 fő, akiknek 96,4 százaléka horvátnak, 77,5 százaléka pedig római katolikusnak vallja magát. Mivel a nagyvárosi terület a félszigeten túlnyúlik a szomszédos Kaštelába és Trogirba, az összesített lakossága megközelíti a 330 000-et. Maga a félsziget mégis kompakt marad; keskeny utcái és sűrűn elhelyezkedő épületei olyan bensőségességet teremtenek, amely meghazudtolja a város méretét.

A régi negyed Diocletianus palotáján belül és körülötte bontakozik ki. Az északnyugati kapun keresztül a gyalogosok árnyékos sikátorok és kis terek sorozatán keresztül jutnak be. A fő vízparti sugárút, a Riva, a palotaövezet déli szélét követi. A huszadik század eleje óta pálmákkal szegélyezett utca ma kizárólag gyalogos sétányként szolgál. 1807-ben a francia marsall, Marmont parancsára az egykori velencei városfalak egyes részeit lebontották, így nyílt meg a széles terasz, amely ma kávézóknak és esti koncerteknek ad otthont.

Északkeleten fekszik a Narodni Trg, vagy Pjaca, amelyet a palota falain túlra nyugat felé történő terjeszkedés időszakában hoztak létre. Hosszú története során ez a tér olyan neveket viselt, mint a Lovrin Trg és a Trg oružja, amelyek a változó rezsimeket és funkciókat tükrözik. Környező homlokzatai közé tartozik a 13. századi román stílusú torony harangjával és órájával, a Ciprian és Cambi paloták, valamint az 1861 óta működő Morpurgo könyvesbolt.

A Marjan-domb, amelyet Split „Marjan alatti városaként” tisztelnek, erdei ellenpontot nyújt a sűrű városmagnak. A helyiek és a látogatók gyalog vagy kerékpárral járják be az ösvényeit, megállva kis kápolnákban vagy árnyékos tisztásokon. A félsziget keleti oldalán található a Szent Domnius-székesegyház, amely Diocletianus egykori mauzóleumában található. Belül a hetedik században emelt oltárok Szent Anasztázia és Domnius ereklyéit őrzik, utóbbira ma a város védőszentjeként emlékeznek. A székesegyház magasodó román stílusú harangtornya, amely 1150 körül készült el, Dalmácia egyik leghíresebb kilátópontját kínálja.

Split figyelemre méltó múzeum- és galériaközpont-központúsággal rendelkezik. Az 1820-ban alapított Régészeti Múzeum Horvátország legrégebbi ilyen intézményének tartja magát. Gyűjteménye az illír tárgyaktól és a görög-hellenisztikus kerámiáktól a római üvegtárgyakig és a középkori numizmatika tárgyaiig terjed. A közelben található Horvát Régészeti Emlékművek Múzeuma kora középkori fonott tárgyakat, agyagfigurákat és latin feliratú köveket mutat be – némelyik a kilencedik századból származik –, amelyek Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét alkotják.

A városi múzeum, amely az egykori Papalić-palotában kapott helyet, az ókortól napjainkig mutatja be a városi, kulturális és gazdasági fejlődést. A Néprajzi Múzeum a dalmát néphagyományokat kutatja, a tizennyolcadik századi viseletektől a kortárs kézművesség újjáéledéséig. A tengerészeti örökség a Gripe-erődben található Horvát Tengerészeti Múzeumban található, ahol a haditengerészeti fegyverek, hajómodellek és navigációs eszközök évszázados tengerészeti eredményeket mutatnak be. Magán a Marjanon található a Tudományos Múzeum és Állatkert természettudományi kiállításokat és állatbejárókat kínál, míg az Ivan Meštrović Galéria, amely a szobrász saját építészeti tervei szerint készült, rajzait, bútorterveit és monumentális szobrait mutatja be.

A művészet továbbra is virágzik a Szépművészeti Galériában, amely 2009 óta működik a palota mögötti egykori kórházban. Gyűjteménye hat évszázadot ölel fel, bemutatva Vlaho Bukovac, Ivan Meštrović és más hírességek alkotásait. Az állandó kiállítást kortárs horvát művészek váltakozó kiállításai egészítik ki. Rövid sétával elérhetők Meštrović faragott fa paneljei a Kaštelet-Crikvine-i kápolnában, amelyek Split és Dalmácia iránti odaadásának bizonyítékai.

Split kulturális identitása túlmutat a múzeumokon. Irodalmi gyökerei Marko Marulićig, a reneszánsz humanistáig nyúlnak vissza, akinek epikus költeményei és erkölcsi értekezései hatással voltak a korai európai irodalomra. A huszadik században olyan írók, mint Miljenko Smoje, a Malo misto és a Velo misto című televíziós sorozatokban krónikázták a város átalakulását, a szeretetteljes humort társadalmi megfigyeléssel ötvözve. A szintén Splitben született fiú, a színész, Boris Dvornik Horvátország egyik legkedveltebb filmes alakjává vált.

Amikor a nappalok lemegynek, Split élénkebb oldalát mutatja meg. A zenei helyszínek és bárok keskeny sikátorokba özönlenek, a nyári hónapokban pedig a levegőben klapa ének és pop-dance ütemek ritmusa terjeng. 2013-ban Split lett az első horvát város, amely otthont adott az Ultra Europe fesztiválnak, és minden júliusban mintegy 150 000 fesztiválozót vonzott a Poljud Stadionba, egészen 2019-ig, amikor a Park mladežibe költözött. Több mint egy évtizede a spliti Ultra Europe 1,3 millió látogatót fogadott több mint negyven országból. 2023-ban a város megnyitotta első LMBTQ+ klubját, tovább változatosítva éjszakai kínálatát. A látogatók választhatnak a szabadtéri strandbárok és a földalatti táncparkettek között, gyakran a lágyan megvilágított vízparton zárva az estét.

A turizmus mára Split gazdaságának sarokköve. 2023-ban a város 965 405 érkezőt és 3 050 389 vendégéjszakát regisztrált, ami új csúcsérték, tükrözve kulturális központként és hajózási központként betöltött vonzerejét. Évente közel egymillió látogató fordul meg kompokkal Brač, Šolta, Čiovo, Hvar és Vis szigetére, míg szezonális járatok csatlakoznak Anconához és más olasz kikötőkhöz. A spliti kikötő évente mintegy négymillió utast szolgál ki, ezzel a Földközi-tenger harmadik legforgalmasabb utasterminálja. A круизhajók évente több mint 260 alkalommal kötnek ki, több mint 130 000 utazót bízva meg a várossal.

Split szárazföldi infrastruktúrája a tengeri kapcsolataival párhuzamosan fejlődött. Az A1-es autópálya észak felé, Zágráb felé szállítja az autókat, az adriai autópálya pedig az egész dalmát tengerparton húzódik. Nincs villamoshálózat – a dombos terep miatt nem praktikus –, de a helyi buszok mind a félszigetet, mind az elővárosi negyedeket kiszolgálják. A mintegy húsz kilométerre északnyugatra fekvő Kaštelában található Split repülőtér 2024-ben 3,62 millió utast regisztrált, amivel Horvátországban a második helyen áll a légi forgalom tekintetében. A félsziget déli szélén található fő vasútállomás a Zágráb, Eszék, Budapest, Bécs és Pozsonyba közlekedő vonalak, valamint a Kaštel Stari felé közlekedő elővárosi vonatok végállomása. Egy kisebb megálló Kopilicánál fogadja a Split Predgrađe ingázó járatot.

Több mint két évezreddel görög eredete után Split továbbra is olyan hely, ahol a történelem rétegei találkoznak a mindennapi életben. A szamár és a dalmata kutya – akik egykor nélkülözhetetlen társak voltak a hegyi falvakban – a futballjelképek mellett jelennek meg, tisztelgésként a helyiek iránti odaadás előtt a HNK Hajduk és szurkolói csoportja, a Torcida, Európa legrégebbi szervezett szurkolói klubja iránt. A változások viharai, földrengések és háborúk során ez a város megőrizte a tenger felé fordulását és a félszigeten fekvő fekvésének köszönhető ellenálló képességét. Azok számára, akik megállnak a palota ősi köveinél, vagy a szárazföld belsejében, Marjan erdőire tekintenek, Split emlékeztetőül szolgál arra, hogy a folytonosság gyakran a menedék és a megújulás helyein virágzik.