Hvar

Hvar egy karcsú mészkő- és dolomitkanyarban fekszik, mintegy 68 kilométer hosszan húzódva Horvátország dalmát partjaitól. Gerince, egy kimagasló mezozoikum kőzetből álló gerinc, csak évezredeknyi szárazföldi kapcsolat után, mintegy 11 000 évvel ezelőtt választja el a szárazföldtől. Ma keskeny csatornák szelik át Hvart szomszédaival – Brač északon, Vis nyugaton és Korčula délen –, míg a Pelješac-félsziget a Neretva-csatornán húzódik. Keleten a szárazföld mindössze hat kilométerre fekszik. Hvar déli oldalán a Paklinski-szigetcsoport és a Šćedro ugródeszkaként húzódik a nyílt tengerbe, Zečevo pedig az északi part mentén fekszik.

A sziget domborzata klasszikus karsztképet hoz létre: a gyér felszíni vízfolyások gyorsan eltűnnek a repedésekbe, ami gondos esővíz-gazdálkodást igényel. A lejtőkön évszázados népi mérnöki munkák jelennek meg a szárazon rakott kőteraszokban és a mezei ciszternákban, amelyek mind a drága nedvesség megtartásához, mind a talaj lefolyásának megállításához szükségesek. Az ilyen módszerek támogatják a szőlőültetvényeket, olajfaligeteket, gyümölcsösöket és levendulamezőket, amelyek minden termékeny zugban laknak. Feljebb a fenyvesek átadják helyüket a bozótos cserjésének, az Aleppo és a feketefenyők pedig a magyaltölgygel osztoznak a tájon. Šćedro szigetén a mediterrán növényvilág gazdagabb közössége fennmaradt, megkímélve a Hvar fő részét meghatározó szűkösséget.

Még az adriai szigetek között is kiemelkedik Hvar part menti síksága szokatlanul kiterjedt és termékeny formájában. Itt alapították a görög telepesek Kr. e. 384-ben Pharost – a mai Stari Gradot –, így Európa egyik legkorábbi összefüggő városa lett. Ugyanezek a gyarmatosítók egy merőleges mezőrendszert is létrehoztak a síkságon, amelynek nyomai a Starogradsko polje néven maradtak fenn, amelyet az UNESCO ma töretlen mezőgazdasági örökségéért ismer el. A görög víziónak ez a lenyomata több mint két évezredes művelés, az olajbogyó, a szőlő és a gabona szezonális termesztése ellenére is olvasható.

A mai Humac közelében található Grapčeva-barlang régészeti felfedezései még régebbi bizonyítékokat szolgáltatnak az emberi jelenlétre. A neolitikus „hvari kultúra” spiráldíszes kerámiái ezekről a leletekről kapták a nevét, amelyek egy olyan népre utalnak, akiknek életét a karszt mélyén lévő kőfalakba írták. Az ilyen, a régióban egyedülálló leletek egy olyan szigetközösséget mutatnak be, amely jártas volt a gravírozási technikákban és egy jellegzetes vizuális nyelvezetben.

A kora középkorra az illír csoportok görög leszármazottakkal keveredtek, mielőtt a szláv migráció átalakította a lakosságot. Később Hvar velencei befolyás alá került, ami haditengerészeti jelentőséget és jólétet hozott. Hvar városa – Stari Gradtól eltérően – kulcsfontosságú adriai bázissá vált. Ahogy a Velencei Köztársaság megszerezte az ellenőrzést a mediterrán kereskedelem felett, kormányzói palotákba, közösségi épületekbe és Európa egyik első nyilvános színházába fektettek be, amely 1612-ben nyílt meg. Nemesi családok kőből épült kúriákat építtettek, amelyek homlokzatai ma is a kikötői sétányt szegélyezik, tanúskodva arról a korszakról, amikor a tengeri kereskedelem és a kultúra kéz a kézben fejlődött.

A 16. század azonban korántsem volt nyugodt. 1510-ben helyi felkelés robbant ki a velencei uralom ellen a hvari lázadás zászlaja alatt, amelyet a nemesség és a köznép közötti feszültségek váltottak ki. Ezzel egy időben kalózok és oszmán fosztogatók támadták az északi partokat, ami erődített tornyok és őrhelyek építéséhez vezetett. Ezek a bástyák, amelyeket ma már a szél és a só megviselt, emlékeztetnek a zavaros vizekre és arra, hogy a szigetlakók milyen messzire mentek el közösségeik védelmében.

Napóleon rövid dalmáciai tartózkodása új törvénykönyveket és közigazgatási reformokat hozott, végül Hvar 1815-ben az Osztrák Birodalom részévé vált. A Habsburgok felügyelete alatt a viszonylagos nyugalom időszaka lehetővé tette a kikötők bővülését, a rakpartok megjelenését és a hajóépítés fellendülését. A borexport mellett fellendült a levendula- és rozmaringtermelés a francia parfümműhelyek számára, és a helyi vállalkozók 1868-ban megalapították a Hvari Higiéniai Egyesületet, hogy fogadják a látogatókat, és koordinálják a szállást és a szolgáltatásokat. Ez a szervezet rakta le az alapokat a szállodáknak, kávézóknak, kikötőknek és kulturális intézményeknek, amelyek meghatározzák a sziget modern turisztikai hálózatát.

A 20. század azonban nem tartotta fenn ezt az aranykort. A filoxéravész pusztítása pusztította a szőlőültetvényeket, és a hagyományos vitorlás hajók elavultak. A gazdasági nehézségek kivándorlási hullámokat váltottak ki, mivel a családok Amerikában és azon túl kerestek lehetőségeket. A levendula illata ennek ellenére megmaradt, és a „levendulasziget” elnevezés az ibolyavirágzású mezőkön maradt, olajaikat kézműves szappanokhoz és parfümökhöz szüretelték.

A 20. század végétől kezdve a turizmus folyamatosan háttérbe szorította a mezőgazdaságot és a halászatot, mint a gazdaság fő pillére. Az útikönyvek és magazinok Hvart a világ tíz legnagyobb szigete közé sorolják. A Condé Nast Traveler következetesen a napsütéséért – évi mintegy 2715 óra, ami nagyjából napi 7,7 óra, Dubrovnikot megelőzve – és a kristálytiszta tengerhőmérsékletéért rangsorolja, amely a februári 14 °C-ról a nyári csúcsértékre, közel 27 °C-ra emelkedik. Az éghajlat a Köppen-féle Csa altípusnak felel meg, amelyet enyhe telek és napsütötte nyarak jellemeznek, előnyben részesítve a szabadtéri étkezést és a vízparti sétányokat.

Közigazgatásilag Hvar Split-Dalmácia megyéhez tartozik, és két városból – Hvarból és Stari Gradból –, valamint Jelsa és Sućuraj községekből áll. A 2021-es népszámlálás szerint a sziget 10 678 lakosa egyenlőtlenül oszlik meg: Hvar városának 3979, Stari Gradnak pedig 2772 lakosa van. Jelsa község lakossága összesen 3501 fő, Pitve-től Vrisnikig terjedő kisebb falvakat foglal magában, Sućuraj – a sziget keleti kapuja – pedig három településén összesen 426 lelket számlál.

Hvar városának központja a Szent István tér, Dalmácia egyik legnagyobb tere, mintegy 4500 m²-es alapterületével, ahol a narancssárga cseréptetők lépcsőzetes ívekben emelkednek, és a főszezonban jachtok töltik meg a kikötőt. Az egyik végén a Szent István-székesegyház vonzza a figyelmet: négyszintes harangtornya, amelyet az oszmán betörések után építettek újjá, reneszánsz és barokk stílusjegyeket hordoz. Mellette áll a püspöki kincstára, amelyben ezüst liturgikus edények, hímzett ruhák és ikonok találhatók, amelyek egészen a 13. századig nyúlnak vissza. Fent egy domboldalon a Španjola-erőd a városra és a tengerre néz, panorámás kilátást nyújtva azoknak, akik hajlandóak bejárni a meredek, kanyargós ösvényt.

Stari Grad ezzel szemben megőrizte csendesebb légkörét. A Splitből induló kompok a rakpartra érkeznek, és a látogatókat egy olyan településre vezetik, amelynek utcái az ókori görög gyarmatosítók vonalvezetését követik. Itt kis kávézók foglalnak helyet kőházakban, és olajfák árnyékolják a macskaköves utcákat. A Starogradsko polje a szárazföld belsejében húzódik, foltozott földjeit alacsony falak szegélyezik – élő bizonyítékai a 2400 éves kollektív földgazdálkodásnak.

A déli part mentén, központibb fekvésű Jelsa a falusias hangulatot egy szerény kikötővel ötvözi. Utcái erdős lejtők felé kanyarognak, míg a nyári estéket kulturális rendezvények – koncertek és kiállítások – töltik meg. Jelsa közelében fekszik Humac, egy 350 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő kis falucska, amely nagyrészt elhagyatott, mégis lassan újjáéledt, mint szabadtéri múzeum. Ott kőházak és egy kis néprajzi gyűjtemény kínál betekintést a hagyományos életbe levendula- és szőlőültetvényekkel beültetett teraszok között. Humac alatt található a Grapčeva-barlang, amely csak vezetett csoportokat fogad, és Hvar neolitikus múltjának szilánkjai mellett cseppköveket is őrz.

A szigeten és a szárazfölddel való közlekedés továbbra is létfontosságú a mindennapi élet és a turizmus szempontjából. A Jadrolinija autókompokat üzemeltet Sućurajból Drvenikbe, ami nagyjából két órás út, valamint ingajáratokat Vela Lukába és Lastovóba. A Krilo Luka gyors szárnyashajói körülbelül egy óra alatt kötik össze Hvar városát Splittel, valamint időnként Vis-szel, Brač-fal és Dubrovnik-kal is. Kiszállás után a Cazmatrans buszai fogadják a kompokat, amelyek a közúti hálózaton átívelő – szeles, gyakran korlát nélküli – úti célokat szolgálnak ki, ahol óvatosság ajánlott, különösen a bérelt robogókkal. Két benzinkút, Hvar városában és Jelsa közelében, jelzik az egyetlen üzemanyagtöltő pontokat a járművek számára. Egy helyi vízitaxi, jelképes díj ellenében, Stari Grad és Hvar város kompkikötője között közlekedik.

Épített örökségén és mezőgazdasági területein túl Hvar rengeteg élményt kínál. A hajósok felfedezhetik a Paklinski-szigetek rejtett öbleit és homokos partjait, lehorgonyozhatnak a fenyvesekkel szegélyezett partokon piknikezve vagy úszva. A túrázók a Dubovica-öböltől a Zlatan Otok borászatig egy tengerparti ösvényen haladhatnak, ahol a tengerre néző kilátást délben borkóstolóval kombinálhatják, mielőtt hajóval visszatérnének. A Jelsa közelében található Hvar Kalandpark íjászattal, paintballal és strandsportokkal bővíti a kikapcsolódási lehetőségeket. A kézművesség iránt érdeklődők számára Hvar város bencés apácái évszázados csipkekészítési hagyományt folytatnak agávé rostokból, míg az olyan galériák, mint a Made in Hvar on the Pjaca, kortárs helyi művészetet mutatnak be.

A bortermelés továbbra is a kultúra egyik sarokköve. A déli lejtőkön a Plavac Mali szőlő erőteljes vörösborokat terem, melyek tannintartalma megegyezik a középső síkságon termesztett ropogós fehérborokéval. Számos borászat nyitja meg kapuit kóstolókra, és invitál vendégeket, hogy álljanak meg a Hvar napégette földjében mélyen gyökerező szőlőtőkék között.

A rejtett barlangokban található neolitikus törmelékektől a velencei paloták mészkőfalaiig Hvar története kőben, talajban és tengerben bontakozik ki. Éghajlata, domborzata és tengerészeti elhelyezkedése az emberi erőfeszítések rétegeit formálta – a görög földművesektől az osztrák-magyar kereskedőkön át, a levendulaszedőktől a modern vendéglősökig. Ma a sziget a megőrzést és a fejlődést egyensúlyozza, a látogatóknak megművelt és vad tájat kínálva, ahol minden teraszfal és macskakő egy évszázadokban, nem pedig évszakokban mért történelemre utal. Sokak szerint továbbra is Európa legnaposabb helye – megfelelő helyszín azok számára, akik a mediterrán fény és a sziget életének őszinte kölcsönhatását keresik.