Szarajevó

Szarajevó egy keskeny medencében fekszik a Balkán szívében, alacsonyan fekvő utcáit és sűrűn elhelyezkedő háztetőit három oldalról a Dinári-Alpok sziklái és erdős lejtői szegélyezik. A tengerszint felett 518 méteres magasságban fekvő város nagyjából öt kilométerre nyúlik kelet-nyugati irányban a Miljacka folyó partján, városi határain mintegy 275 524 lakos él, míg a nagyobb nagyvárosi terület, amely magában foglalja Szarajevó kantont, a szomszédos településeket és a Boszniai Szerb Köztársaság egyes részeit, több mint 555 000 lakost támogat. A földrajz, a népesség és a történelem találkozása egy olyan metropoliszt hozott létre, amelynek jellege egyaránt megmutatkozik a modern utcák nyüzsgésében és a környező csúcsok csendes kiterjedésében.

A 15. századtól kezdve, amikor az oszmán erők betörték határaikat Európába, Szarajevó regionális erődítménnyé vált. Települése kereskedőket, kézműveseket és adminisztrátorokat vonzott, akik létrehoztak egy piacot – a Baščaršiját –, amely a mai napig a város kulturális szíve. Évszázadok alatt a birodalmak egymást követő uralma kitörölhetetlen nyomot hagyott: karcsú minaretek a templomtornyok mellett, fából készült szökőkút-kioszkok a neogótikus kőhomlokzatok között, és egy olyan utcahálózat, ahol a macskaköves utcák az osztrák-magyar sorházak mellett oszmán udvarokba húzódnak.

A tizenkilencedik század végére Szarajevó vezetése a birodalmi ambíciók mellett a technológiai innovációt is folytatta. 1885-ben a város felavatta Európa első – és a világ második – teljes munkaidős elektromos villamosvonalát, amely a periférikus városrészeket kötötte össze a Baščaršija üzleteivel és kávéházaival. A kezdetben lóvontatású hálózatot egy évtizeddel később villamosították, a villamosok kelet-nyugati irányban haladtak a főútvonalakkal párhuzamosan, miközben a Miljacka központi útvonalon haladt át a piacon és a minisztériumon egyaránt.

Száz évvel korábban Szarajevó szintén tragédián keresztül vonult be a modern történelembe. 1914. június 28-án Gavrilo Princip, egy boszniai szerb nacionalista, lelőtte Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét, akik a konvojukban utaztak. Ez a golyó arra késztette Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy hadat üzenjen Szerbiának, és ezzel elindítsa a Nagy Háborút. Ezt követően Bosznia-Hercegovina az oszmán uralomtól a Habsburgok uralma alá került, majd a Jugoszláv Királyság multikulturális mozaikjába.

A két világháború között Szarajevóban olyan oktatási és kulturális intézmények születtek, amelyek előrevetítették későbbi hírnevét, mint a balkáni tanulás és művészetek fővárosa. A város első iszlám politechnikuma, amelyet a korai oszmán időszakban alapítottak, a Szarajevói Egyetem – a volt Jugoszlávia legrégebbi felsőoktatási székhelyének – részévé vált. 1949-ben, a tengelyhatalmak megszállása alóli felszabadulás után új adminisztratív épületek, kutatóközpontok és gyárak jelentek meg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság zászlaja alatt, és a város lakossága gyorsan növekedett.

Az 1984-es telet újabb mérföldkőnek tekintették. Szarajevó adott otthont a XIV. téli olimpiai játékoknak, amelyek az öt közeli hegységbe – Treskavica (2088 m), Bjelašnica (2067 m), Jahorina (1913 m), Trebević (1627 m) és Igman (1502 m) – síelésre, bobozásra és síugrásra alkalmas helyszíneket hoztak. Ezek az úgynevezett olimpiai hegyek továbbra is turisztikai látványosságok, felvonóikat és pályáikat a háború utáni korszakban újították fel, a 2018-ban rekonstruált Trebević felvonó pedig ma a völgy aljáról panorámás kilátópontokra szállítja a látogatókat.

A szarajevói játékok egy olyan optimizmus pillanatát testesítették meg, amely hamarosan elhalványult. 1992 áprilisától 1996 februárjáig a város hosszabb ostromot állt ki, mint Sztálingrád vagy Leningrád. Mesterlövészek tüze, bombázások és hiány temette el utcáit, hídjait és polgárai életét. Még ez alatt az 1425 nap alatt is folytatódott a kulturális élet a pincékben és az ideiglenes színházakban, a Baščaršija pedig továbbra is kávét és némi megszokottságot biztosított.

A boszniai háború utáni újjáépítés ötvözte a restaurációt az innovációval. 1997-ben megnyílt a Bosznia-Hercegovina Központi Bankja Szarajevóban, 2002-ben pedig megkezdődött a kereskedés a szarajevói tőzsdén. Az iparágak átalakultak: a kommunista korszak egykor nagy gyártóbázisa zsugorodott, de a telekommunikációs (BH Telecom), a gyógyszeripari (Bosnalijek), az energiaipari (Energopetrol) és a sörfőző (Sarajevska pivara) cégek központjai továbbra is itt találhatók. A 2019-es kereskedelmi adatok szerint az export mintegy 1,4 milliárd konvertibilis márka értékű volt – élükön a gépek és vegyipari termékekkel –, míg az import megközelítette a 4,9 milliárdot, amelynek nagy része Horvátországból és Németországból érkezett. Az átlagos bruttó havi fizetés 2023 elején 2497 KM (körülbelül 1269 euró), a nettó bérek pedig közel 1585 KM (805 euró) volt, ami szerény, de folyamatos fellendülést jelez.

A kulturális intézmények hasonlóképpen visszanyerték a jelentőségüket. 2011-ben Szarajevó pályázott a 2014-es Európa Kulturális Fővárosa címre, és adott otthont az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak. 2019-re az UNESCO a várost a Film Kreatív Városaként ismerte el – a világon mindössze tizennyolc ilyen város egyikeként –, tükrözve a helyi iskolák, fesztiválok és az 1984-es olimpia filmes öröksége által régóta táplált filmipart.

Földrajzilag Szarajevó az ország középpontjához közel, a történelmi Bosznia-Hercegovina régióban fekszik. Völgye, amely egykor termékeny ártér volt, ma kiterjedt külvárosoknak és ipari övezeteknek ad helyet. Négy városi község – Stari Grad (Óváros), Centar, Novo Sarajevo és Novi Grad – nagyjából 402 négyzetkilométert fed le, míg a tágabb városi agglomerációhoz Ilidža, Hadžići, Vogošća és Ilijaš tartozik. A Bosznia-Hercegovinai Föderáción túl számos Republika Srpska község található, amelyek együttesen alkotják Istočno Sarajevot.

Az éghajlat átmeneti az óceáni és a nedves kontinentális között. Az éves csapadék nagyjából hetvenöt napon esik, egyenletesen oszlik el az év során, míg az átlaghőmérséklet 10 °C körül alakul. Januárban a napi legalacsonyabb hőmérséklet -0,5 °C körül alakul; júliusban a csúcshőmérséklet 19,7 °C körül alakul. A szélsőségek az 1942 januári -26,2 °C-tól az 1946 és 2008 augusztusi 40 °C feletti hőmérsékletig terjedtek. A téli inverziós rétegek csapdába ejthetik a szennyező anyagokat a medencében, ami légzési problémákat okozhat a veszélyeztetett lakosok számára.

A Miljacka folyó továbbra is a város központi ütőere. A Jahorina-hegy közelében ered, tizenegy kilométeren át folyik Szarajevón keresztül, mielőtt a Boszna folyóba ömlik. Feljebb a Vrelo Miljacke forrása árnyékos medencéket és sétányokat kínál; nyugatra az Ilidža közelében található Vrelo Bosne tiszta forrásaival hétvégi piknikezőket vonz. Kisebb mellékfolyók – köztük a Koševski Potok – táplálják a vízi utak hálózatát, amelyek egykor malmokat hajtottak, később pedig a városi vízellátást biztosították.

Közigazgatásilag Szarajevó kanton négy települést foglal magában, amelyek 2013-as népszámlálási adatai szerint a lakosság száma körülbelül 413 593 fő: Stari Grad (36 976), Centar (55 181), Novo Sarajevo (64 814) és Novi Grad (118 553). A város demográfiai szövete, amely egykor egyenlően oszlott meg a bosnyákok, szerbek, horvátok és kisebb csoportok között, a háború alatt és után jelentősen átalakult. 1991-ben a lakosok közel 30 százaléka szerbnek vallotta magát; a háború utáni időszakra ez az arány meredeken csökkent a kitelepítések és az áttelepítések miatt. Szarajevó identitása ma is az együttélés történetében gyökerezik – amelyet gyakran a „Balkán Jeruzsáleme” gúnynévvel emlegetnek –, még akkor is, ha a kortárs társadalmi nyomás a három alkotó nemzethez való igazodást ösztönzi.

A közlekedés egyszerre tükrözi a kényszert és a megújulást. A keskeny utcák korlátozzák a járműforgalmat, de elősegítik a gyalogosok és kerékpárosok közlekedését, különösen az Óvárosban. Két autópálya – a Titova utca és a kelet-nyugati irányú Zmaj od Bosne (E761) – áthalad a forgalmon, míg az Vc folyosó (a transzeurópai Budapest–Ploče útvonal) keresztezi az elővárosi körgyűrűt. Az 1885 óta működő villamoshálózat ma már hét vonalból áll; a járatot trolibuszok és autóbuszok egészítik ki. Az elmúlt években a flotta korszerűsítésen esett át: huszonöt BKM 433-as trolibusz, tizenöt Stadler Tango villamos (az első 2023 decemberében érkezik), valamint további buszok és pályafelújítások történtek 2023 szeptemberéig. Az 1882-ben épült és 1949-ben újjáépített fő vasúti végállomás Szarajevót nyugat felé ipari területekkel, és a villamosított Szarajevó–Ploče vonalon keresztül az adriai-tengeri parttal köti össze. A szarajevói metróra vonatkozó javaslatok, amelyeket kezdetben a 2010-es évek elején tanulmányoztak, egy könnyűvasutat irányoznak elő a Miljacka alatt, bár a finanszírozás és a környezetvédelmi felülvizsgálatok még mindig vita tárgyát képezik.

A légi közlekedés a városközponttól mintegy nyolc kilométerre délnyugatra fekvő Szarajevói Nemzetközi Repülőtéren keresztül halad át. Az 1930-ban Butmir külvárosában füves repülőtérként alapított repülőtér 1969-ben költözött a jelenlegi aszfalt kifutópályára és terminálra, majd 1970-ben indultak nemzetközi járatok Frankfurtba. Háborús segélyakciók is folytak a repülőtér kifutópályáján keresztül; Dayton óta visszanyerte kereskedelmi szerepét, 2017-ben közel egymillió utast szolgált ki – ez az országos repülőtéri forgalom több mint 60 százaléka. 2012 és 2018 között egy 25 millió eurós bővítéssel 7000 m²-rel megnövelték a terminált, és összekapcsolták a Szarajevói Repülőtéri Központtal.

Az Óváros (Stari Grad) továbbra is a város fő vonzereje a látogatók számára. Keleti oldalán a Baščaršija bazár nyüzsög az oszmán kori árkádok alatt, ahol rézművesek, asztalosok és cukrászok űzik mesterségüket. Középpontjában áll a Sebilj, egy 18. századi fából készült szökőkút, amelyet 1891-ben helyeztek át, és amely mind a folyóvizéről, mind a körülötte lévő téren összegyűlő galambokról ismert. A közelben található a Szent Szív-székesegyház – amelyet Josip Vancaš építész épített 1884-ben neogótikus stílusban – egy téren áll, ahol román stílusú tornyok és nyolcszögletű rozetta díszíti a kőhomlokzatot, belső freskói és márványoltárai pedig a 19. század végi áhítatot idézik.

Rövid sétával további oszmán emlékek is találhatók: a Morića Han, az egyetlen fennmaradt három karavánszeráj, amelyet legutóbb az 1970-es években építettek újjá, és amely ma is étteremnek és kiállítótérnek ad otthont; a Tašlihan romjai, amelyeket a Hotel Europe alatt tártak fel, és nemzeti emlékhelyként tartanak számon; valamint az Óratorony a Gazi Husrev-beg mecset mellett, ahol egy holdalapú mechanizmus még mindig naplemente szerint, nem pedig éjfél szerint méri az időt, amelyet a város által kijelölt muvekit néhány naponta újrakalibrál.

Egy háztömbnyire délre áll a Vijećnica – a szarajevói városháza – az osztrák-magyar vállalkozás emlékeként. Az ál-mór stílusú, 1894-ben elkészült épület 1992-ig a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárként szolgált, amikor a gránáttűz elpusztította az 1,5 millió kötetet. Az 1996 és 2013 között nemzetközi támogatással aprólékosan felújított épület kiállítások, koncertek és protokollrendezvények helyszíneként nyitotta meg újra kapuit. Nem messze található az 1881-ben épült Tiszti Kaszinó (Dom Oružanih Snaga), amely megőrizte grandiózus fogadótermeit, amelyek egykor a város társadalmi magját alkották, ma pedig kulturális összejövetelek színtere.

Az Óváros kanyargós utcáin túl Szarajevó városi zöldterületei kínálnak felüdülést. A több központi negyed között megbúvó Veliki Parkban található a Szarajevó Gyermekeinek emlékműve; a Marijin Dvorban található Hastahana osztrák-magyar építészet közepette kellemes délutánokat kínál; a Miljacka mentén haladó Dariva sétány pedig a Kecske hídjához vezet – egy 16. századi átjáróhoz, amelyet a helyiek Kozija Ćuprija néven ismernek. 2012. december 24-én megnyílt a cinkből és bronzból készült Barátság Park a Bakuval való kapcsolatok emlékére.

A biztonsági aggályok inkább a történelmi örökségből, mint a jelenlegi erőszakból fakadnak. Aknamezők vették körül egykor a várost Trebevićen és másutt; 2020-ra Trebevićet teljesen megtisztítottnak nyilvánították, bár néhány veszélyes területet továbbra is táblák jelölnek. A látogatóknak azt tanácsolják, hogy maradjanak a burkolt főutakon, és kerüljék a magas bűnözési rátájú periférikus környékeket, mint például Alipašino Polje és Novi Grad egyes részei. A zsebtolvajok, különösen a zsúfolt villamosokon és buszokon, alkalmanként kockázatot jelentenek. A közúti balesetek aránya meghaladja az európai átlagot, ami hangsúlyozza az éberség szükségességét a forgalmas utcák átkelésekor. A téli inverziós időszakokban a légszennyezettség éjszaka tetőzik; a légzőszervi megbetegedésekben szenvedőknek megfelelő gyógyszert kell maguknál tartaniuk.

A látogatók tisztelete Szarajevó sokszínű vallási és kulturális hagyományai iránt fokozza a tartózkodás élményét. Mecsetek, ortodox és katolikus templomok, valamint egy felújított zsinagóga gyakran néhány háztömbnyire található, felidézve azt az időt, amikor a közösségek az oszmán, a Habsburg és a jugoszláv uralom alatt is együtt éltek. A konzervatívabb negyedekben a nőktől elvárják, hogy a mecsetekbe való belépéskor eltakarják a hajukat és a vállukat; a legtöbb turisztikai látványosság sálakat biztosít a bejáratnál. A helyi házigazdák gyakran részt vesznek a boszniai vendégszeretetet tükröző közös étkezéseken – olyan ételekben, amelyekből talán nem esik sertéshús, de bort tartalmaznak. A társadalmi érzékenységek diszkrét figyelembevétele ugyanolyan értékes, mint bármely útikönyvben található ajánlás.

Szarajevó jellegzetes textúrája a birodalom és az ideológia, a pusztulás és a megújulás rétegeiből fakad. Olyan hely ez, ahol a villamoscsengők megszólalnak a modern lakótornyok alatt, és ahol a sült ćevapi illata elszáll egy leégett könyvtár helyreállított sziluettje mellett. Hegyek közelednek, síelésre és túraútvonalakra egyaránt alkalmas lejtőket kínálva; parkok és folyóforrások hívogatnak hűs árnyékkal. Itt, Kelet és Nyugat között, a város múltja élénk marad, miközben lakói ismét egy bizonytalan jövő felé építkeznek.