Mostar

Mostar egy keskeny szurdokban fekszik, ahol a Neretva folyó smaragdzöld sodrása sziklás lejtők között váj ösvényt. Bosznia-Hercegovina Föderációjában található Hercegovina-Neretva kanton közigazgatási központjaként Hercegovina történelmi fővárosaként is viseli magán régebbi státuszát. Ma a város az ország ötödik legnagyobb népességű városa, mégis kompakt városi szövete évszázadokra visszanyúló örökség, konfliktusok és megújulás összetettségét rejti.

A 15. század közepi oszmán hódítástól kezdve Mostar identitása elválaszthatatlanná vált az Öreg hídtól, vagyis a Stari Mosttól. A Nagy Szulejmán szultán megbízásából 1566-ban elkészült, egyetlen ívből álló kőhíd 28,7 méter széles volt, és 21 méterrel emelkedett a nyári vízvonal fölé. Tökéletesen félköríves boltozata, amelyet mázas mészkőtömbökből készítettek, repedezett kővel kitöltve, kísérletező magabiztosságot testesített meg. A helyi legenda Hajrudinnak, a nagy építész, Sinan tanítványának tulajdonítja a tervezést; valójában a híd az oszmán Balkán legkiemelkedőbb építőmérnöki alkotásai közé tartozott. A híd oldalsó tornyai – a Halebija és a Tara – egykor őröket és lőszereket is befogadtak, szilárdan rögzített falazatuk az átkelőhely katonai és polgári célját is hangsúlyozta.

A hídon túl Mostar középkori emlékei csak töredékeket hagytak maguk után. A korai erődítmények magányos maradványa, a Hercegovai-torony a keleti part felett magasodik. A folyó túloldalán az oszmán törekvések átalakították a várost. Az újonnan létrehozott szandzsák igazgatásai mecsetkomplexumokba fektettek be, amelyek imatermeket, korániskolákat, piacokat és népkonyhákat kombináltak, egyetlen övezetbe ágyazva a hitet és a szociális jólétet. Az 1552-ből származó Cejvan Cehaj-mecset a legrégebbi fennmaradt muszlim imaház. A közelben található a Kriva Ćuprija – apró, 1558-as „Lejtős hídja” – magát az Öreg hidat előrevetítette, amely egyszerre szolgált a technika próbájaként és összekötő kapocsként a későbbi kereskedelmi negyedek között.

Három évszázadon keresztül a városkép egymást követő hatásokat szívott magába. A késő oszmán házak jellegzetes lakóépület-elrendezést alkalmaztak: földszinti csarnokkal, kövezett udvarral és egy verandára nyíló felső lakószinttel. A mintegy három évszázaddal ezelőtt épült Muslibegović-ház talán a legszebb példa, négyszintes alaprajza külön női és férfi udvarokat foglal magában, és dupla ívű bejáratában mediterrán hatásokat fedez fel. Az eredeti tizenhárom 16. és 17. századi mecset közül hét ideológiai bontások vagy háborúk áldozata lett a 20. században; a Karađoz Bey-mecset (1557) ma is áll, akárcsak a Koski Mehmed Paša-mecset (1617), amelyet a háborús romok után újjáépítettek, és ma is nyitva áll a látogatók előtt, akik felmásznak a minaretjére, hogy panorámás kilátást kapjanak az Óvárosra.

A 20. század fordulója az osztrák-magyar uralom beköszöntével neoklasszicista és szecessziós középületeket hozott Mostar utcáira. A Szentháromság ortodox székesegyház, amely 1873-ban készült el Abdul Aziz szultán ajándékaként, és az olasz stílusú ferences templom a keresztény jelenlétet erősíti a mecsetek és a 20. század eleji zsinagóga mellett, amelyet a második világháborús károk után színházként alakítottak át. A fogadók, kereskedők üzletei, tímárságok és szökőkutak tanúskodnak az egykor virágzó kézműves gazdaságról; számos üzlet kirakatában még mindig láthatók rézedények, bronzfaragványok és gránátalma motívumok – utóbbi Hercegovina jelképe –, míg a Kujundžiluk bazár megtartotta az „ötvösök utcája” nevét.

Mindezek az elemek 2005-ben elismerést kaptak, amikor az UNESCO felvette Mostar óvárosának Öreg Híd környékét a világörökség részévé, hivatkozva kulturális jelentőségére és a „16. századi balkáni iszlám építészet kiemelkedő példájára”. A kijelölt terület 7,6 hektárt foglal el, amelyből 47,6 hektárnyi pufferzóna található.

A háború árnyéka azonban pusztító erővel terjedt. Az 1992–1995-ös Jugoszláviát szétzúzó konfliktus során Mostar volt Bosznia-Hercegovina legjobban bombázott városa. Légicsapások és tüzérség rombolta a polgári negyedeket, a kulturális nevezetességeket és a városi szövet gerincét. 1993 novemberében a Stari Most összeomlott a Horvát Védelmi Tanács erőinek tüzében. Hét mecset, ház és híd pusztult el a harcok és az etnikai viszályok során, a várost új törésvonalak mentén kettéosztva.

Nemzetközi támogatással komoly erőkkel megkezdődött az újjáépítés. A folyómederből kiemelt kőtömbök biztosították az eredeti anyagot a fáradságos újjáépítéshez. 2004-re – közel tizenegy évvel a híd leomlása után – az Öreg híd ismét emelkedett, a 16. századi vonalak visszhangja helyreállt. Az átkelőhely mellett 2006-ban felavatott múzeum dokumentálja mind a tér alatt feltárt középkori alapokat, mind az újjáépítés során alkalmazott modern mérnöki módszereket.

A háború után Mostar demográfiai összetétele jelentősen megváltozott. 1992 előtt a város az ország etnikailag legsokszínűbb városai közé tartozott. Ma a horvátok a nyugati kerületekben alkotnak többséget (a város lakosságának 48,4 százaléka), a keleti kerületekben a bosnyákok dominálnak (44,1 százalék), a szerbek pedig alig több mint 4 százalékot tesznek ki. A 2008-as választói névjegyzékek azt mutatják, hogy három nyugati, horvát többségű kerületben mintegy 53 917 választópolgárt regisztráltak, míg a keleti, bosnyák többségű oldalon 34 712 választópolgár volt. A városi megosztottság továbbra is fennáll az iskoláztatás, a kulturális intézmények és a közterek terén, bár a közös örökségi helyszínek vonzzák a turistákat a korábbi frontvonalakon keresztül.

A modern Mostar nem csupán az emlékekre és a műemlékekre épül. Gazdasága az alumínium- és fémiparra, a banki tevékenységre és a telekommunikációra épül. Az Aluminij Industries, amely egykor a jugoszláv kohászat egyik pillére volt, továbbra is vezető exportőr, és évente nagyjából 40 millió eurót termel a városi kincstárnak. Bosznia-Hercegovina három legnagyobb bankja közül az egyik Mostarban található. A városban található az országos villamosenergia-szolgáltató (Elektroprivreda HZHB), egy postatársaság (Hrvatska pošta Mostar) és egy jelentős távközlési szolgáltató (HT Eronet). Ezek az állami vállalatok a kis- és középvállalkozásokkal együtt erősítik a háború óta jelentősen helyreállt üzleti klímát.

Minden tavasszal a Nemzetközi Gazdasági Vásár helyi cégeket és külföldi delegációkat hív össze, felélesztve azt a kereskedelmi hagyományt, amely egykor Hercegovina jólétének alapját képezte. A szélerőművek tervei és a bővülő Ćiro ösvény – egy 157 km hosszú kerékpárút, amely a megszűnt keskeny nyomtávú vasutat követi Dubrovnik felé – az energia és a turizmus diverzifikációját jelzik. A város külterületén található három vízerőmű már most is megújuló energiát szolgáltat.

Éghajlatilag Mostar a mediterrán meleg és a szárazföldi páratartalom találkozásánál fekszik. A Köppen-besorolás szerint egy módosított Cfa-rendszerbe tartozik: a telek hűvösek és nedvesek, a nyarak forrók és viszonylag szárazak. Januárban az átlaghőmérséklet 5 °C körül, júliusban 26 °C körül alakul, és a hőmérséklet 40 °C fölé is emelkedhet; a rekordmagasság 46,2 °C, amelyet 1901-ben mértek, és amelyre az ország más részein nem volt példa. Júniustól szeptemberig dominál a napsütés, így Mostar Bosznia-Hercegovina legnaposabb városa, mintegy 2291 órával évente. A havazás ritka, és ritkán marad meg sokáig.

Fő műemlékein túl Mostar történelmi rétegeket kínál a figyelmes látogatónak. A Bogdan Bogdanović által organikus kő- és vízkontúrokkal tervezett második világháborús partizántemető a természetes zöld növényzetet ünnepélyes építészettel ötvözi. A Cim-i ókeresztény maradványok, az oszmán hamamok, a zsidó emléktemető és az oszmán eredetű óratorony a vallások és korszakok sokféleségéről tanúskodnak. A Metropolita palota (1908) és a Szentháromság-székesegyház az osztrák-magyar hatásról tanúskodik. A Görbe híd, amelynek karcsú fesztávolsága a Stari Most kevésbé hasonlít, a kereskedőnegyedek között helyezkedik el.

Hercegovinába tett kirándulások bővítik a város történetét. A közelben található a medjugorjei zarándokhely, a meredek szikla alatt megbúvó tekijai derviskolostor Blagajban, valamint a középkori Počitelj erődítmény oszmán kori erődítményeivel. A kravicai vízesések, a mogorjeloi római villa rustica, a stolaci őskori sírhalmok és a Popovo Polje közelében található karsztvidéken található Vjetrenica-barlang az emberi és geológiai idő pillanatképeit kínálják. Egy rövid autóútra a Hutovo Blato természetvédelmi parkba vagy Neumon keresztül az Adriai-tenger partjára juthatunk.

Mostar közlekedési artériái a hagyományok és az átmeneti időszak találkozását tükrözik. A keleti és nyugati oldalon található buszpályaudvarok összekötik a várost Szarajevóval, Zágrábbal és Dubrovnikcal, valamint Bosznia-Hercegovina regionális központjaival. Naponta kétszer közlekednek vonatok a szárazföldi fővárosba. Közúton az A1-es autópálya Horvátországból a Bijača határátkelőhelyig vezet, majd a festői Neretva-völgyi útvonalon tovább Szarajevó felé. A Mostari Nemzetközi Repülőtérről – amely az állomástól 7,5 km-re délre található – rendszeresen indulnak járatok Zágrábba, Belgrádba, Isztambulba és szezonális olaszországi úti célokba. A repülőteret helyi transzferbuszok üzemeltetik a Horvátországba tartó járatokhoz, bár az utazók gyakran taxikra támaszkodnak a szélesebb körű csatlakozások érdekében.

Az Óvároson belül macskaköves utcák vezetnek felfelé a kávézók és kézműves műhelyek felé. A kézművesek még mindig kalapálnak réztányérokat, festik a Stari Most miniatűr ábrázolásait, és gránátalmalevél motívumokat faragnak fába. A Régi Bazár, a Kujundžiluk, továbbra is ötvösök és festők enklávéjaként működik. A nyári hosszú fényben a Mostari Búvárklub búvárai a hídról az alattuk kavargó folyóba vetik magukat, a bámészkodók által dobált érméket szerezve, és megőrizve a bátorság évszázados rítusát.

Mostar nem a könnyű ellentétek városa. Kecses ívei és díszes homlokzatai az emlékezet törésvonalait és a megbékélésre irányuló folyamatos erőfeszítéseket rejtik. Mégis minden egyes kő tanúskodik mind a szakítás erőszakosságáról, mind a helyreállítás türelméről. Szűk utcáin és napsütötte terein a Neretva áramlása állandó ellenpont marad: egyszerre a megújulás ereje és tükör a város számtalan arca előtt.