Langkawi

Langkawi a Maláj-félsziget északnyugati partjainál fekszik, ahol a Malaka-szoros áramlatai egy kilencvenkilenc szigetből – plusz öt árapály-szigetből – álló láncolatot mosnak, amely mintegy harminc kilométerre húzódik Kedah partjaitól. Közigazgatásilag Kedah része, legnagyobb városával Kuah-val, ez a szigetcsoport egy stratégiailag fontos és történelmi területet foglal el. Varázslatát ma a fehér homokos strandok, a sűrű erdők és a mészkőhátságok adják; e trópusi máz alatt azonban egy mítoszokból, kereskedelmi ambíciókból és geopolitikai felfordulásból szőtt kárpit rejtőzik.

Langkawi a legkorábbi időktől fogva a Kedah Szultanátus birodalmának peremén állt, egy őrszemként, amely a borsútvonalakat és a sós vizű csatornákat őrizte. A helyi legendák szerint egy kolosszális kígyó – akit egyszerűen őrzőként ismertek – uralkodott ezeken a szigeteken. Amikor új uralkodó került hatalomra Kedahban, vagy amikor a seregek elindultak, egy szűz lányt áldoztak fel, hogy biztosítsák a kígyó kegyét. Az ilyen rítusok a szárazföldi udvarok mély aggodalmáról árulkodnak, amiért biztonságos átkelést biztosítottak e távoli birtokon.

A történelmi feljegyzések először a XIV. században említik a szigeteket. A jüan utazó, Wang Dayuan a maláj helyneveket kínai írásjelekkel Lóngyápútí (龍牙菩提) néven írta át, és a Ming hajós, Cseng He által készített térképek ugyanezeket a partokat Lóngyájiāoyǐ (龍牙交椅) néven nevezték át. A tizenkilencedik századi acehi kereskedők számára a szigetcsoport Pulau Lada – „Bors-sziget” – volt – találó jelző, mivel a Langkawiból származó bors Délkelet-Ázsia-szerte bekerült a konyhákba és az udvarokba. 1691-ben a francia Augustin de Beaulieu tábornok rakományt és koncessziót is keresett itt, de egyetlen zsák bors megvásárlásához engedélyre volt szüksége a perlisi Kedah örököstől.

A kereskedelmi kapcsolatok mögött állandó feszültség húzódott. Évszázadokon át az ausztronéz orangután lautok és az egymást követő maláj telepesek egy olyan földet laktak, amelyről azt hitték, hogy átok sújtja. A tizennyolcadik század végén egy Mahsuri nevű fiatal nőt házasságtöréssel vádoltak és kivégezték. Halálos leheletével hét generációs átkot szórt a szigetre. 1821-re az első csapás akkor sújtotta a szigetet, amikor Sziám erői betörtek Kedahba. A pánikba esett szigetlakók lerombolták a Padang Matsirat-i magtárat, hogy megfosszák a betolakodókat az élelemtől, de 1822 májusára Langkawi sziámi kézen volt. A törzsfőnököket megölték, sok lakost rabszolgasorba taszítottak vagy szétszórtak, a lakosság – amely egykor három-ötezer fő között volt – pedig a korábbi létszám töredékére csökkent.

Tizenöt évnyi idegen uralom után Kedah szultánja 1841-ben visszatérhetett trónjára, és a szigetek fokozatosan újra benépesültek. Az orangután lautok azonban, akik az ostrom alatt elmenekültek, soha nem tértek vissza. 1909-ben a brit és sziámi tárgyalók az angol-sziámi szerződés keretében felosztották a befolyásukat, Langkawit a Brit Malájához csatolva, míg a tengeri határ a Tarutao és a szigetcsoport közötti csatornát választotta ketté. A második világháború alatti kalózkodás kitörése arra kényszerítette a brit expedíciókat (1945–1946), hogy elpusztítsák a kalózparadicsomokat Langkawiban és a szomszédos Tarutaón; ezt követően a szigetek 1957-ben a független Malájához kerültek.

Langkawi három évtizeden át nagyrészt érintetlen maradt a modern turizmustól – mangroveerdői, lankás dombjai és dűnéi főként azok a kalandorok ismertek, akik a zsúfolt kikötők elől menekültek. 1986-ban azonban Mahathir Mohamad miniszterelnök vámmentes övezetté nyilvánította, és személyesen is érdeklődött a sziget fő tervezése iránt. Utak, rakpartok és üdülőhelyek épültek; 2012-re évente több mint hárommillió látogató érkezett. A legenda szerint Mahsuri átka végül akkor szűnt meg, amikor egy hetedik generációs leszármazott született Phuketben, megszabadítva a szigeteket az évszázados szerencsétlenségtől.

Fizikailag a fősziget kétharmadát zöldellő dombok és erdős hegyek borítják, melyeket mészkő kibúvások és a part mentén húzódó kilométernyi hordalékos síkságok tarkítanak. A Teluk Datai-nál látható Machinchang-formáció Délkelet-Ázsia legrégebbi geológiai rétegeit képviseli. A kvarcitból, tetején agyagpalával és agyagkővel alkotott, több mint félmilliárd éves kambriumi kőzetek jóval azelőtt jelentek meg itt, hogy maga a Maláj-félsziget kialakult volna. Zsúfolt szikláik és barázdált gerinceik alkotják a Machinchang kambriumi geoerdőpark gerincét, amely egyike annak a három zónának, amelyek 2007 júniusában UNESCO geopark státuszt kaptak.

Langkawi éghajlatát a trópusi monszun határozza meg: a decembertől februárig tartó rövid, viszonylagos szárazság egy elhúzódó esős évszakhoz vezet, amely márciustól novemberig tart. Az éves csapadékmennyiség meghaladja a 2400 mm-t, szeptemberben gyakran több mint fél méter eső esik. Ahol a folyók vastag mangroveerdők alatt futnak, az árapály kölcsönhatása krokodiloknak, vidráknak és számos madárfajnak ad otthont, míg a Kilim Karszt Geoforest Park karszttornyai ásító barlangjaikban denevérkolóniáknak adnak otthont.

A kilencvenkilenc sziget közül csak négy lakott: a fősziget (Pulau Langkawi), Tuba, Rebak és Dayang Bunting. Együttesen nagyjából 99 000 léleknek adnak otthont – mintegy 65 000-nek magán Pulau Langkawin –, akiknek kilencven százaléka malájnak vallja magát. A fennmaradó rész kínai, indiai és thai. Az iszlám az etnikai malájok körében elsőbbséget élvez, míg a hinduizmus, a buddhizmus és a kereszténység is szerény követőkkel rendelkezik. A maláj a hivatalos nyelv; az angol széles körben elterjedt; egy helyi kedah-maláj dialektus, a kínai, tamil és sziámi változatok mellett, a körzet egyes részein fennmaradt.

A geoparkon belül három terület uralja a látogatói térképet. Machinchangban az ősi kvarcitképződmények néma tanúi az élet hajnalának. A Kilim-vizes élőhelyek mintegy tíz kilométernyi kanyargós torkolatot, páfrányokkal borított mészkősziklákat és üregeket foglalnak magukban, ahol a sármányok cikáznak és a varánuszok sütkéreznek. Délre fekszik a Dayang Bunting, a „Vemhes Lányok Szigete”, ahol egy édesvizű tó tölti meg a karsztmedencét, amelyről azt mondják, hogy termékenységet ad azoknak, akik a partjain úszkálnak.

A nyugati partvidék felett magasodó Langkawi kábelvasút az Oriental Village Edward-korabeli pavilonjától a Gunung Mat Chinchang csúcsáig szállítja a vendégeket. A 708 méteres csúcsról panoráma nyílik a szigetekre és a tengerre; egy ívelt Sky Bridge híd ível át a két gerinc között, amelyet 2015 februárjában nyitottak meg újra jelentős felújítás után. A közelben található SkyGlide ferde felvonó könnyebb átkelést kínál azok számára, akik kevésbé hajlamosak a magasságra.

Langkawi peremének minden egyes strandja megvan a maga jellegzetessége. A délnyugati csücskében található Pantai Cenang vonzza a legnagyobb tömegeket két kilométer hosszú, halvány homokos partszakasza és tengerparti éttermei miatt, míg a közvetlenül délre fekvő Pantai Tengah egy visszafogottabb társát kínálja. A tizenkét kilométerre északra fekvő Pantai Kok viszonylag zavartalan maradt, jellegzetesen a Telaga kikötő és a Telaga Tujuh zuhogó vízeséséhez vezető ösvény. Az északi végén található Tanjung Rhu félreeső öblökre és szövevényes mangrovefolyosókban megbúvó mészkőbarlangokra nyílik – bár partvonalának nagy része magánüdülőterületen fekszik.

Más tengerparti öblök a különlegesebb ízlést elégítik ki: a Datai-öböl exkluzív üdülőhelyei egy félreeső öbölben találhatók; a Burau-öböl sziklás peremén, a part menti szigeteken vándormadarak élnek; a Pantai Pasir Hitam csíkos homokját az ón- és vasérclerakódásoknak köszönheti; a Pantai Pasir Tengkorak kis félholdja pedig a tizennyolcadik századi kalózok által partra sodort holttestek komor történeteit idézi fel. A szárazföld belsejében a Durian Perangin-vízesés zúg végig az esőerdő árnyékában álló, többszintes medencéken, amely a partjait beborító durianfákról kapta a nevét.

Langkawi vámmentes státusza kiterjed az alkoholra is, így az lényegesen megfizethetőbb, mint Malajzia szárazföldi részén. Bár a vallásos muszlimok tartózkodnak az alkoholtól, a látogatók jelentős kedvezménnyel vásárolhatnak szeszes italokat és sört – akár a Kuala Lumpur-i nemzetközi repülőtér üzleteiben kapható árak felére is. A boltosok a mennyiség alapján árazzák az árukat: például a jól ismert vodkák és whiskyk egyliteres üvegei gyakran 35 és 70 RM között mozognak; egy 330 ml-es dobozos sör akár 2,30 RM-be is kerülhet. A közösségi béke megőrzése érdekében a turistáknak azt tanácsolják, hogy fogyasszanak csendben, és tartózkodjanak a zavaró viselkedéstől az istentiszteleti helyek vagy a helyi lakóhelyek közelében.

Ezen vonzerők ellenére Langkawi továbbra is főként a családok és párok menedékhelye. A nyüzsgő éjszakai életre vágyó hátizsákos turisták a sziget hangulatát visszafogottnak találhatják; a bárok és éjszakai klubok jellemzően csak a főszezoni hétvégéken lüktetnek, és kevés helyszín tart fenn egész évben tömeget. Azok számára azonban, akik értékelik a nyugodt strandokat, a zöldellő vidéket és a kényelmet – repülőtéri kapcsolatok Kuala Lumpurba, Szingapúrba, Penangba és Subangba –, Langkawi vonzó ellenpontot kínál a nyüzsgő thai szomszédaival szemben.

Langkawi ma ereklyeként és üdülőhelyként is áll: egy hely, ahol évezredes sziklák találkoznak kortárs villákkal, ahol a sópermettel permetezett mangroveerdők ősi kígyók és királyi áldozatok történeteit rejtik, és ahol Mahsuri átkának öröksége végre enged a modern turizmus ritmusának. A legendák, a történelem és a táj összefonódásában bontakozik ki egyedi jellege – kevésbé egy mesterséges paradicsom, mint inkább az idő által átalakított sziget, amely a mítosz és a valóság metszéspontjában emelkedik ki örökké.