Jordánia

Jordánia egy keskeny földterületet foglal el a Levanté délkeleti szélén, ahol Ázsia, Afrika és Európa határvonalai találkoznak. Az Umm Qais közelében lévő legészakibb gerincektől Akaba partjaiig a Vörös-tengeren a királyság nagyjából 400 kilométert húz. Északon Szíriával, északkeleten Irakkal, keleten és délen Szaúd-Arábiával, nyugaton pedig Izraellel és Ciszjordániával határos. Nyugati szélén a Jordán folyó a Hasadékvölgyön keresztül a Holt-tengerbe ereszkedik, amelynek felszíne több mint 420 méterrel a tengerszint alatt fekszik – ez a Föld legalacsonyabb pontja. Az Akabai-öbölben húzódó rövid partszakasz köti össze Jordániát a Vörös-tengerrel, míg az északnyugati rész középpontjához közeli dombok között megbúvó Ammán fővárosként és fő városi központként is szolgál.

Az emberi jelenlét a mai Jordánia területén a paleolitikumig nyúlik vissza. Az i. e. első évezredben három királyság alakult ki a Jordán folyótól keletre: Ammon a mai Ammán környékén, Moáb a Holt-tengertől délre fekvő dombokon, és Edom délebbre. Az i. e. harmadik században a nabateusokként ismert arab telepesek Petrában alapították székhelyüket, vörös homokkőbe vésve díszes homlokzatokat. A hellenisztikus, majd a római uralom alatt városok sora alkotta a Dekapoliszt – egy szövetséget, amelynek maradványai közé tartoznak a jerasi színházak és a gadarai oszlopok. A bizánci uralom a hetedik századig tartott, amikor fegyveres támadások sorozatos iszlám kalifátusok alá hajtották a régiót: először a Rashidun, majd az Omajjád és az Abbászida dinasztiák. Az oszmán uralom a tizenhatodik század elején kezdődött, és az első világháborúig tartott, amikor a mekkai Sarif Huszein vezette arab felkelés megtörte az oszmán hatalmat. 1921-ben a brit kormányzók a Népszövetség mandátuma alapján I. Abdullah-ot nevezték ki Transzjordánia emírjévé. Transzjordánia 1946-ban elnyerte a teljes függetlenséget, és hamarosan felvette a Jordán Hasimita Királyság címet. Az 1948-as palesztinai brit mandátum lejárta utáni konfliktusban Jordánia megszállta, majd annektálta Ciszjordániát, amely igényéről 1988-ban lemondott. Ezt követően 1994-ben hivatalos békeszerződést kötött Izraellel.

Jordánia fizikai formája egy termékeny északnyugati területet állít szembe egy száraz belső fennsíkkal és keleten sivatagokkal. A hullámzó dombok és örökzöld erdők meredeken lejtősek a hasadékvölgybe, ahol a Jordán és a Jarmuk folyók erednek és a Holt-tenger felé folynak. A völgyön túl egy kiterjedt köves fennsík található, ahol Azraq és Ruwaished oázisok találhatók. Az éghajlat ezt a skálát tükrözi: a part menti és hegyvidéki övezetekben télen csapadék és enyhe nyár tapasztalható; a szárazföldi területeken perzselő hőség tapasztalható, amelyet alacsony páratartalom és éjszakai szellő mérsékel, a téli hőmérséklet pedig annyira lecsökken, hogy a magasabb terepen időnként havazás is előfordulhat. Az átlagos nyári maximumhőmérséklet 32 ​​°C körül mozog, rövid időre 40 °C fölé emelkedik; a téli átlaghőmérséklet 11 °C körülire csökken, időszakos záporokkal kísérve.

Bár Jordánia területe 89 341 négyzetkilométer, kevesebb mint két százalékát borítja erdő – körülbelül 1500 négyzetkilométert –, így a világ egyik legkevésbé erdősült országa. Változatos domborzata mégis több mint 2000 növényfajnak ad otthont. Északnyugaton fenyő-, tölgy-, pisztácia- és vadolajfa öveket alkot; ezen túl cserjék és sztyeppei növényzet található. A jelképes növényvilág közé tartozik az aleppoi fenyő, a fekete írisz és a föníciai boróka. Az arábiai farkastól a núbiai kőszáli kecskeig az emlősök olyan rezervátumokban élnek, mint a Shaumari és a Dana – ezek a területek 1966 óta a Királyi Természetvédelmi Társaság felügyelete alatt állnak. A madárvilág a búbos bankától a békakeselyűig terjed. Jordánia határain belül négy szárazföldi ökorégió találkozik, a szárazságtűrő gyepektől a tűlevelű, szklerofil erdőkig.

Közigazgatásilag a királyság tizenkét kormányzóságra oszlik, amelyek nagyjából északi, középső és déli régiókra csoportosulnak. Minden kormányzóság egy fővárosból irányítja a körzeteket és alkörzeteket. A városi központok északnyugaton koncentrálódnak: Ammanon kívül olyan városok emelkednek, mint Irbid, Zarka, Jerash, As-Salt és Madaba, ahol a csapadékmennyiség és a talaj lehetővé teszi a művelést. Akaba délen kikötőként és üdülőhelyként is fontos szerepet játszik.

Demográfiailag Jordánia mintegy 11,5 millió lakossal rendelkezik, amivel a tizenegyedik legnépesebb arab állam. A lakosság körülbelül 95 százaléka a szunnita iszlám híve; a keresztény közösségek, amelyek a világ legrégebbi közösségei közé tartoznak, nagyjából négy százalékot képviselnek. Jelentős részt tesznek ki az arab palesztinok – sokan közülük állampolgársággal is rendelkeznek –, míg kisebb csoportokba tartoznak a cserkeszek, örmények, csecsenek, drúzok, baháʼík és mandaeusok. Az arab a hivatalos nyelv, az iskolákban a modern standard arabot tanítják, a jordániai arabot pedig köznyelven használják. Az angol a kereskedelem és a felsőoktatás nyelve; más nyelvek közé tartozik a csecsen, az örmény, a tagalog és egyre inkább a német. 1948 óta Jordánia menekülthullámokban fogad be: palesztin menekülteket, 2003 után irakiakat, és újabban mintegy 1,4 millió szíriait, ami megterheli az erőforrásokat, mégis tükrözi a régóta fennálló menedékpolitikát.

Jordánia gazdasága az alsó középosztályba tartozik, az emberi fejlettségi indexe közel a 100. helyre sorolja. GDP-je, amely 2016-ban körülbelül 39 milliárd USD volt, a kereskedelem és a pénzügy, a közlekedés, a közművek és az építőipar, a feldolgozóipar és a bányászat között oszlik meg. A mezőgazdaságot továbbra is korlátozza a földterület és a víz, utóbbi szűkös, évente körülbelül 97 köbméter/fő – ez az „abszolút szűkösség” küszöbértéke alatt van. A víz a Jordán és a Jarmuk folyókból, a Disi víztartó rétegből és tíz gátból származik, míg az ősi Jawa-gát, amely az i. e. negyedik évezredből származik, a korai vízépítésről tanúskodik.

Az energiaforrások közé tartozik a Risha mezőből származó szerény mennyiségű hazai gáz, valamint a jelentős mennyiségű olaj- és cseppfolyósított földgázimport. A 2010-es években a nap- és szélerőművek – Iqtila Tafila, Shams Ma'an és Quweira erőművei – több mint egy gigawatt kapacitással bővültek, így a megújuló energiaforrások részesedése a villamos energiában 3%-ról 8%-ra emelkedett 2019-re. Jordánia a világ ötödik legnagyobb olajpala-készletével is rendelkezik, és egy félretett reaktorterv alapján kis moduláris reaktorokat kutat. A déli foszfátbányászat Jordániát a világ vezető ásványkitermelői közé sorolja.

A kereskedelmi megállapodások szélesítik a piacokat: Jordánia 2000-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez, és aláírta az első szabadkereskedelmi megállapodást egy arab állam és az Egyesült Államok között. Emellett kiemelt státuszt élvez az Európai Unióban. Ezen kapcsolatok ellenére a növekedés megingott. A 2008-as pénzügyi válság és az arab tavasz visszafogta a turizmust és a beruházásokat; az Egyiptom–Jordánia vezetékek elleni ismételt támadások felfelé hajtották az áramárakat. A menekültek beáramlása meghaladja az éves 2,5 milliárd USD-t, amit részben ellensúlyoznak a külföldi segélyek. A kormányzati erőfeszítések, beleértve a 2016-ban megkezdett megszorító intézkedéseket, célja, hogy a GDP több mint 90 százalékát kitevő adósságot 77 százalékos cél felé csökkentsék.

Jordánia infrastruktúra-fejlesztései támogatják tranzitközpontként betöltött szerepét. A főutak közel 6000 kilométer hosszúak, a mellékutak pedig további összeköttetést biztosítanak. A történelmi Hejaz vasútvonal újjáéledése várható az utasok számára. Három nemzetközi repülőtér – az Amman közelében található Queen Alia és az Amman Civil, valamint az Akabában található King Hussein International – szolgálja ki a látogatókat. A 2013-ban megnyílt Queen Alia termináljai évente több mint 16 millió utast kezelnek. Az akabai kikötő, Jordánia egyetlen tengeri kikötője, a régió legjobb konténertermináljaként érdemelte ki az elismerést a kontinensek közötti stratégiai elhelyezkedése miatt.

A turizmus jelentős mértékben hozzájárul a térséghez, több mint 100 000 régészeti és természeti lelőhelyének köszönhetően. Petra sziklába vájt homlokzatai vonzzák a világ minden tájáról érkező látogatókat; Jerash oszlopos sugárútjai a római városrendezés nyomait mutatják be. A keresztény nevezetességek – az Al-Maghtas-i keresztelőmedencék, Mózes temetése a Nébó-hegyen, a bizánci mozaikok Madabában – kiegészítik a Próféta társainak iszlám szentélyeit. A keresztes korabeli várak Ajlúnban és a modern éjszakai élet Ammanban, Irbidben és Akabában változatos ízlésvilágot szolgálnak ki. A kalandos tevékenységek közé tartozik a túrázás a Dana Rezervátumban és a 650 kilométeres Jordán ösvényen, amelyet 2015-ben hoztak létre a történelmi és természeti látnivalók összekapcsolására. A Holt-tenger partjai üdülőhelyeknek és gyógyfürdőknek adnak otthont, ahol az ásványi anyagokban gazdag vizek enyhítik a bőrbetegségeket. Az 1970-es évek óta Jordánia orvosi utazókat is vonz; 2010-ben több mint 250 000 beteg több mint száz országból keresett magánkórházakat.

A kulturális élet ötvözi az örökséget a kortárs kifejezésmóddal. Az olyan múzeumok, mint az ammani Jordán Múzeum, holt-tengeri tekercstöredékeket és neolitikus szobrokat őrzik. A Nemzeti Szépművészeti Galéria modern műveket állít ki, míg az Akabai Régészeti Múzeum a tengeri kereskedelmet mutatja be. A film- és zenei élet bővül: a Theeb 2016-ban Oscar-jelölést kapott. Az olyan fesztiválok, mint a Jerash éves zenei rendezvénye, regionális előadókat hoznak; alternatív rockzenekarok – mint az El Morabba3, a JadaL és mások – arab dalszövegeket ötvöznek elektromos ritmusokkal. Az utcai művészet és a galériák a helyi alkotók és a külföldi művészek növekvő közösségét tükrözik.

A kulináris gyakorlatok tükrözik a föld terméshozamát és társadalmi szokásait. Az olívaolaj, amely a világ egyik vezető olajbogyó-termelőjétől származik, alkotja az alapját a főzésnek. A meze fogások hummuszt, ful medamest, baba ghanoush-t és tabbouleh-t tartalmaznak. A Mansaf, azaz erjesztett joghurtban párolt bárányhúsos rizs, a vendégszeretet szimbóluma az összejöveteleken. A desszertek a baklavától a knafeh-ig terjednek; a menta ízű tea és az erős kávé zárja az étkezéseket. Az alkohol megjelenik a turisztikai látványosságokon és a városi éjszakai életben, arakkal és hazai sörökkel és borokkal.

Az utazóknak szóló gyakorlati tanácsok a helyi pénznemhasználati szokásokat és társadalmi normákat tükrözik. A jordániai dinár, amelynek árfolyama az amerikai dollárhoz körülbelül 1,41 USD/dinár, piaszterre és filsre oszlik. A készpénz továbbra is a legjobb megoldás kisebb tranzakciók esetén; a hitelkártyák csak ritkán működnek a szállodák és a főbb látnivalók előtt. A bankautomaták nagy címletekben kínálnak bankjegyeket, így az egy- és ötdináros bankjegyek segítenek a változásban. Már a napi 15 jordán dinár is fedezi az alapvető étkezéseket, míg a 25 jordán szerény szállás- és étteremlátogatásokat tesz lehetővé. A tömegközlekedési viteldíjak – busszal 40 kilométerenként egy dinár, taxival öt kilométerenként egy – segítenek a költségek kezelésében. A türelem a sorokban elengedhetetlennek bizonyul, mivel a kötetlen sorvágások hajlamosak feldarabolni a rendezett sorokat; a sorok végén való várakozás, amíg a rohanás alábbhagy, gyakran gyorsabb kiszolgálást eredményez.

A társadalmi szokások toleráns, mégis hagyományorientált társadalmat tükröznek. A szerény öltözködés illik a vallási helyszínek látogatásához; a nők aggodalom nélkül viselhetnek nyugati stílust a városi területeken. A királyi család nyilvános kritikája sérti a felségsértési törvényeket a monarchia iránti általános jóindulat ellenére. A vallásról való beszélgetés nyitottságot kíván, bár a nyílt ateizmus nyugtalanságot válthat ki. A ramadán idején a hajnal és alkonyat közötti nyilvános evés és ivás mértékletességet érdemel.

Jordánia identitása az ősi civilizációk rétegeiből, a sivatagi tűrőképességből és a modern kihívásokból fakad. Stratégiai elhelyezkedése, vízhiánya és a menekültek vendégszeretete alakítja a belpolitikát. A kulturális örökség és a természeti adottságok egyaránt vonzzák a tudósokat és a turistákat. A gazdasági diverzifikáció a turizmus, az egészségügyi szolgáltatások, a megújuló energia és a foszfátok révén igyekszik ellensúlyozni az erőforrások korlátozottságát. Ezen áramlatok közepette Jordánia egyensúlyt tart fenn az ókor gondnoksága és a huszonegyedik századi igényekhez való alkalmazkodás között.