Szana

A tengerszint felett körülbelül 2300 méteres magasságban fekvő Szanaa kiemelkedik a világ fővárosai közül. Hajnalban vékony hegyi ködfátyolba burkolózik, és Dzsabal An-Nabi Suajb és Dzsabal Tijal drámai sziluettjei keretezik, nem felhajtással, hanem csendes jelenlétével vonzza magára a figyelmet. A hivatalosan Szanaa községként számon tartott város Jemen de jure fővárosa és legnépesebb városi központja, 2023-as adatok szerint valamivel több mint 3,29 millió lakossal. A kormány székhelye mégis Ádenben található, miután a húszik 2014 végén elfoglalták Szanaát, majd 2015 márciusában ideiglenes fővárossá nyilvánították. E változás ellenére az alkotmány megerősíti Szanaa elsőbbségét, és neve továbbra is szilárdan beágyazódott Jemen identitásába.

Szanaa egy széles, hegyvidéki síkságon fekszik, amelyet a helyiek Haql Sanaa néven ismernek. Ez a fennsík ötven-hatvan kilométer hosszan húzódik északról délre, és akár huszonöt kilométer hosszan keletről nyugatra, sziklák és gerincek szegélyezik, amelyeken keresztül időszakos vádik ereszkednek le. A Vádi al-Kharid az északi kiterjedés nagy részét lecsapolja, vizét al-Dzsawf felé folyatva, míg a déli részek egy olyan vízgyűjtő területet ölelnek fel, amely mind az al-Kharidet, mind a Vádi Sihamot táplálja, amely a Vörös-tenger partján fekvő Tihama-alföld felé folyik. A város legkeskenyebb pontján a Jabal Nuqum mintegy ötszáz méterrel keletre emelkedik, lejtőin egykor vasmegmunkálás és ónixbányák működtek, amelyeket a 10. századi földrajztudós, al-Hamdani krónikában rögzített. Nyugatra magasodik Jemen legmagasabb csúcsa, a Jabal An-Nabi Shu'ayb, amelynek csúcsa mindössze tizenhat mérföldre található a várostól, csendes őrszemként az alatta eltöltött évszázadok életéhez.

Szanaa növekedésének mintázatát ez a domborzat alakította. A keletre és nyugatra elnyúló város túlnyomórészt észak-déli tengely mentén húzódott, huszadik századi terjeszkedését a vidéki migráció és az 1960-as években a köztársaság fővárosává való kinevezése hajtotta. Két különálló városi szövet alakult ki: a kompakt Óváros, vagy al-Qadeemah, és a hatalmas újabb kerületek, amelyeket együttesen al-Jadidnak neveznek. Az Óváros, amelyet 1986-ban vettek fel az UNESCO Világörökség részévé, több mint huszonhat évszázados folyamatos lakottságot őriz, és több mint 100 mecsettel, tizenkét hagyományos hammammal és mintegy 6500 lakóegységgel büszkélkedhet. Meghatározó jellegzetességét – a helyi kőből és égetett téglából épült, akár nyolcemeletes toronyházakat – finom vakolatdíszítés és az ikonikus ólomüveg „qamariya” ablakok tarkítják. Ezek a lakóházak egykor nagycsaládoknak adtak otthont, emeleteket építettek, ahogy a fiúk összeházasodtak, és a tetőteraszokat délutáni fogadótermekké – a mafrajvá – alakították át, ahol csendesen zajlottak a qat ülések.

Az ősi falakon túl a város újabb negyedei a gyors urbanizációról és a fejlődő építészeti ízlésről árulkodnak. Délen és nyugaton alacsony, bekerített kertekkel rendelkező „új villák” kínálnak menedéket a sűrű utcák elől, míg az északi és keleti külvárosokban „egyiptomi” stílusú vasbeton lakóházak magasodnak. Még itt is megmaradt a hagyomány varázsa: a betonblokkokból épült és szeszélyesen téglával és kővel burkolt „neotradicionális” toronyházak az Óváros függőlegességét és díszítettségét idézik. Ezek a hibridek a múltra utalnak, miközben a kortárs igényeket is kielégítik.

Ezen a mozaikon belül számos negyed emelkedik ki. Az Al-Tahrir, amelyet az 1960-as években a város polgári és kereskedelmi központjaként hoztak létre, ma főként a nyilvános összejövetelek és a szabadidő központjaként funkcionál. Bi'r al-Azab, amelyet egykor Török Negyedként, majd a 17. század végi száműzöttek visszatérése után zsidó Negyedként ismertek, diplomáciai és közigazgatási negyeddé fejlődött, ahol nagykövetségek, a miniszterelnöki hivatal és a képviselőház található. Szanaa két körgyűrűje – a belső Körgyűrű és a Sittin – között húzódnak az al-Hasabah, a Shumayla és a Hayil sűrű souk folyosói, ahol a kereskedők fűszereket, textileket és réztárgyakat árulnak a nyüzsgő árkádok baldachinjai alatt. Délnyugatra a Haddah körút vonzza azokat, akik megbízhatóbb közműveket keresnek, ami az 1990-es évek óta a toronyházak felemelkedését inspirálta.

Éghajlatilag Szanaa egy niche helyet foglal el az arab városok között. Hideg sivatagi éghajlatként van besorolva, évente körülbelül 265 milliméter csapadék esik – alig elég ahhoz, hogy kivájja a mészkő dombokat, mégis elegendő ahhoz, hogy teraszos kerteket és kis gazdaságokat hozzon létre a környező magaslatokon. A hőmérséklet az év során alig ingadozik; a januári hűvös reggeleket kellemes napok váltják fel, míg a júliusi meleget az esti szellő mérsékli. A város magassága azonban fokozza a napsugárzást: még a „hűvös” évszakban is lényegesen erősebbek az ultraibolya sugarak, mint az északabbra fekvő alacsonyabban fekvő régiókban.

Demográfiai szempontból Szanaa története a fiatalság és a sokszínűség története. Az Amanat al-Asimah kormányzóság lakosainak közel hatvan százaléka tizennyolc év alatti, és a férfiak száma kismértékben meghaladja a nőkét, 1,10 arányban. A többség a zajdi iszlámot vallja, míg a szunnita és iszmá'ili kisebbségek jobban láthatók az újabb külvárosokban – tükrözve a jemeni vidékről kiinduló belső migráció mintáit. Az 1960-as évek óta a városi lakosság évi nagyjából hét százalékkal nőtt, meghaladva a 3,2 százalékos országos átlagot.

Gazdasági szempontból a város Jemen fő kereskedelmi és közigazgatási motorja. A munkaerő közel negyven százaléka az állami szektorban dolgozik, és jelentős informális gazdaság – a becslések szerint a nem kormányzati foglalkoztatás 32 százaléka – virágzik a bazárokban és a mellékutcákban. A kisméretű kereskedelem és szolgáltatások dominálnak, a létesítmények közel 59 százalékát és a munkahelyek több mint 31 százalékát tették ki 2004-es adatok szerint. Az általános közigazgatás, bár kevesebb vállalkozás képviselteti magát, a munkaerő 18 százalékát foglalkoztatja. A feldolgozóipar a harmadik helyen áll, a vállalkozások és a munkahelyek körülbelül 12 százalékával. A szállodák és éttermek nagyobb koncentrációban vannak itt, mint Jemen más részein, diplomaták, segélyszervezetek munkatársai és a néhány kalandvágyó utazó igényeit kielégítve, akik eligazodnak a biztonsági korlátozások között.

Szanaán belüli közlekedést éles ellentétek jellemzik. A város hivatalosan kiépített úthálózata, amely két körgyűrű és egy sor észak-déli irányú főútvonal köré szerveződik, a torlódások legnagyobb részét viseli. Harmincháromezer taxi közlekedik az utcákon, de gyakran üresen közlekednek a fuvarok között, ami forgalmi dugókhoz és a megnövekedett légszennyezettséghez vezet. A hegyvidéki medencébe zárt Szanaában termikus inverziók tapasztalhatók, amelyek csapdába ejtik a részecskéket, így levegőminősége összehasonlítható más magaslati „tálakkal”, például Mexikóvároséval. A tömegközlekedés túlnyomórészt informális: a napi ingázás nagy részét magántulajdonban lévő mikrobuszok (dababok), minibuszok (nuss-busok) és taxik teszik ki. 2005-ben becslések szerint 4000-7000 dabab, 5500-7300 minibusz és 33 000 taxi szolgálta ki a várost. A férfiak gyakrabban használnak tömegközlekedési eszközöket, míg a nők inkább gyalog járnak; a kerékpárok és a motorkerékpárok minimális szerepet játszanak. A kikényszerített menetrendek hiánya miatt a hosszabb utakra gyakori járműváltásra van szükség, a rendszertelen szolgáltatás pedig arra késztetheti az utasokat, hogy ne tudjanak megoldást találni.

A Szanaai Nemzetközi Repülőtér egykor Jemen légi utasainak nyolcvan százalékát szolgálta ki; ma a tartós konfliktuskárok miatt le van zárva a kereskedelmi járatok elől. A 2016 augusztusa óta bezárt és a 2024. december 26-i irányítótornyot ért légicsapás által súlyosan érintett repülőtér csupán töredékes állapotban maradt fenn, és csak humanitárius járatokat fogadhat. Egy új repülőtér 2008-ban megkezdett terveit 2011 óta félretették. A szanaai székhelyű nemzeti légitársaság, a Yemenia, e korlátozások közepette is fennmaradt, működése lehetőség szerint regionális charterjáratokra korlátozódott.

Az utazás Szanaába egy olyan világba csábít, ahol az idő a saját tempójában telik. Bármelyik utcai kávézóban megfigyelhetjük a qat rágószeánszokat: délutáni összejöveteleket, ahol barátok és kollégák sietség nélkül merengenek el enyhe stimulánsokon és beszélgetnek. Sok férfi számára a levelek elengedhetetlen rituálé, és bár csökkentik az étvágyat és megzavarják az alvást, mélyen beágyazódnak a társadalmi szokásokba. A külföldiek szerény áron – gyakran öt amerikai dollár alatt egy alkalommal – is kóstolhatnak, de a továbbutazás során szem előtt kell tartaniuk a jogi korlátozásokat.

Az Óváros felfedezése során a látogatók elhaladnak az ezeréves Bab al-Yaman alatt, melynek faragott faajtaja még mindig leng az ősi závokról. Bent a Souk al-Milhben sót, fűszereket, mazsolát és kézzel készített kerámiákat kínálnak. A negyed szívében áll a 7. századi Jāmiʿ al-Kabīr – vitathatatlanul a világ egyik legrégebbi fennmaradt mecsetje –, amelynek archívumában az eredeti Korán-kéziratok töredékeit is megtalálták. A közelben található a Nemzeti Múzeum egy felújított királyi palotában, galériái az őstörténettől az oszmán uralomig követik nyomon Jemen történetét, míg a szomszédos Hadtörténeti Múzeum fegyvereket és egyenruhákat mutat be villogó arab címkék és néhány angol felirat alatt a szabadban.

A bástyákon túl egy rövid kirándulás vezet Wadi Dhahr zöldellő völgyébe, ahol teraszos mezők kapaszkodnak a hegyoldalakra, és egy imám mészkőbe faragott sziklapalotája áll. A föld és a falazat kölcsönhatása éles ellenpontot jelent a város zsúfolt negyedeivel szemben. A falakon belül a kézművesek továbbra is tiszteletre méltó mesterségeket – ezüstművességet, rézmetszést és féldrágakő-faragást – űznek, bár a gépesített ipar kora már csak távoli emlék. A korábbi évszázadokban a közeli lejtőkön található bányák ónixot, kalcedont és karneolt termeltek, és a brit megfigyelők egykor „híresnek” nevezték Szanaa fémművességét, miközben sajnálkoztak fokozatos hanyatlása miatt.

Azok számára, akik haza szeretnék vinni Jemen örökségének egy darabját, a szanaai vásárlás türelemre és tapintatra egyaránt szükség van. Alkudozni várható; az árak rialban, dollárban vagy euróban is megadhatók, az egyes pénznemek elfogadása az eladó belátása szerint történik. A dzsambija – a helyi férfiak által viselt görbe tőr – különös figyelmet érdemel. A vásárlóknak fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy ezekhez a pengékhoz ezüst vagy nemesfém tokok és kézzel varrott bőrövek járnak, amelyek markolatát hagyományosan szarvból vagy elefántcsontból faragják, bár manapság gyakran fából vagy borostyánból díszítik. Könnyebb emléktárgyként bőven akadnak miniatűr dzsambija alakú brossok és medálok, valamint nyakláncok, amelyek állítólag lápisz lazulival és más kövekkel vannak díszítve – a hitelesség ritkán garantált.

Este, ahogy az árnyékok megnyúlnak a terrakotta tetőkön, Szanaa feltárja valódi alakját: hegyi levegő és agyagfalak, imakérések és gyermeknevetés, faoszlopok alatt alkudozó kereskedők élő kárpitja. Itt a modernitás és a hagyomány csendes alkudozásban áll. A város nyughatatlan lakossága egyre kifelé terjeszkedik, mégis az Óváros falain belül az évszázadok csendje megmarad. Szanaában időzni annyit tesz, mint kőbe és téglába vésett ellenálló képességet látni – sietség nélküli bizonyítéka egy olyan helynek, amely nem hajlandó sietni, még akkor sem, amikor a hegyeken túli világ szünet nélkül változik.