Jokohama

Jokohama a Tokiói-öböl szélén, visszanyert földterületen fekszik. 437 négyzetkilométeren terül el, lankás dombok és a Kantó-síkság széles kiterjedése szegélyezi. Partvonala mindössze öt méterrel emelkedik a tengerszint fölé, mégis jellegét mind a tenger, mind a növekedését korlátozó lejtők formálták. Két szerény magaslat – az Omaruyama 156 méteres és az Enkaizan 153 méteres – emelkedik határain belül. Itt a Curumi folyó a Tama-hegységből ered, mielőtt eléri a Csendes-óceánt. Ezek a jellegzetességek határozzák meg a várost, amelynek határai a hegyoldali erdőkbe préselődnek, központja pedig a vízbe terjeszkedett.

Jokohama a tizenkilencedik század közepén bukkant elő a feledés homályából. Japán több mint két évszázadon át szigorú elszigetelődési politikát folytatott. 1854-ben Perry kommodor szerződést kötött, amely megnyitotta az ország határait. Öt évvel később, 1859-ben Jokohama fogadta első külföldi kereskedelmi hajóit. Ez lett Japán első nemzetközi kereskedelmi kikötője és a legkorábbi kínai negyed helyszíne. Egy évtizeden belül a városban gázlámpák, Tokióba vezető vasúti összeköttetés és angol nyelvű újságok jelentek meg. Sörfőzde és édességgyárak alapították meg első japán üzemeiket. A nyugati gyakorlatok és technológiák gyors megjelenése Jokohamát Japán és a világ közötti kapuként ismertté tette.

A város növekedése során természeti felfordulások és emberi konfliktusok egyaránt sújtották. Az 1923-as nagy kantói földrengés Jokohama nagy részét a földdel tette egyenlővé, több tízezer ember életét követelve. Az újjáépítés a szeizmikus tervezés új szabványait követte, de a pusztítás emléke megmaradt. Két évtizeddel később a háborús bombázások további károkat okoztak. A háború utáni újjáépítés széles sugárutakat, modern acél- és üvegszerkezeteket és kibővített kikötőt eredményezett. A város új területet vett át az öbölből, olyan kerületeket hozva létre, mint a Minato Mirai 21, ahol egy művészeti múzeum osztozik a látképen irodatornyokkal.

A huszonegyedik századra Jokohama lakossága és területe alapján Japán második legnagyobb települése lett. 3,77 millió lakosa 18 közigazgatási körzetben él, amelyek mindegyike a városi élet különböző aspektusait tükrözi. A több mint 360 000 lakosú Kohoku kerület észak felé terjeszkedik az ingázó külvárosokba. Aoba, Curumi és Tocuka kerületek egyenként több mint negyedmillió lakosnak adnak otthont. A belvárosban Nishi és Minami kerületek lakosainak száma meghaladja a 15 000-et négyzetkilométerenként a sűrűn beépített lakásállomány és a kereskedelmi útvonalak miatt.

A város irányításáért a polgármester és egy 86 tagú tanács felel. A jelenlegi polgármester 2021-ben lépett hivatalba, elődjét váltva, aki három cikluson át szolgált. A város kijelölt város státusszal rendelkezik, amely olyan hatásköröket biztosít számára, amelyek általában a prefektusi hatóságok számára vannak fenntartva. Jokohama Kanagawa prefektúra fővárosa, a szomszédos városok többek között Kawasaki, Fujisawa és Kamakura.

A gazdasági élet a kikötő és a Keihin Ipari Zóna körül forog. Jokohama a világ legnagyobb tengeri kikötői közé tartozik, évente több mint 120 000 tonna árut kezel és több millió konténert mozgat. A létesítmények világszerte elismerést nyertek termelékenységükért: a konténerdaruk átlagosan óránként jóval több mint 160 mozgatást végeznek csúcshatékonyságuk mellett. Olyan vállalatok székhelye, mint a Nissan, az Isuzu és a JVCKenwood, itt található. Pénzügyi cégek, köztük a Bank of Yokohama, a városközpontot technológiai és médiavállalatokkal osztják meg.

Az ingázás formálja a munkaerőpiacot. Több mint 1,5 millió lakos utazik a városhatárokon túlra dolgozni, főként Tokióba. Ezzel szemben naponta 1,2 millió munkavállaló érkezik a szomszédos közösségekből. A nagykereskedelem, a kiskereskedelem és az egészségügy a helyi termelés jelentős részét teszi ki, miközben a szakmai és műszaki szolgáltatások folyamatosan bővülnek.

Az utóbbi években a demográfiai adatok átalakultak. A külföldi állampolgárok száma ma már meghaladja a 120 000-et, ami a teljes népesség 3,2 százalékát teszi ki. A legnagyobb csoportokat kínai, koreai és vietnami állampolgárok alkotják. Kisebb csoportok Brazíliából, az Egyesült Államokból és Peruból érkeznek. A nem japán munkavállalók jelenléte a város nemzetközi örökségét tükrözi.

Jokohama éghajlata a párás szubtrópusi kategóriába tartozik. A telek tiszta eget hoznak, és a hőmérséklet ritkán süllyed fagypont alá, míg a nyár meleg és párás. A valaha mért leghidegebb hőmérséklet 1927. január 24-én volt -8,2 °C; a legmelegebb 2013. augusztus 11-én elérte a 37,4 °C-ot. 2004 októberében több mint 760 milliméter eső esett abban a hónapban, ami a közelmúlt rekordja.

A kulturális élet a hagyományos Japán és a korai nyugati hatások között húzódik. Jokohama kínai negyedében üzletek és éttermek találhatók keskeny utcákban. A közelben található az Olasz Kert és a külföldi temető, amelyek a tizenkilencedik századi külföldi enklávék maradványai. A Hikawa Maru, egy 1930-as óceánjáró, amely a Yamashita Parkban kötött ki, ma múzeumként szolgál, amely a Seattle-be és Vancouverbe tartó csendes-óceáni utakat idézi fel.

A vízpart mentén számos nevezetesség sorakozik. A Landmark Tower 296 méter magas, kilátóteraszáról tiszta időben a Fuji-hegyre nyílik kilátás. A Nippon Maru, egy négyárbocos vitorláshajó, egy múzeumi mólón horgonyoz le, nem messze a Marine Tower világítótoronytól. Az Ōsanbashi móló széles, fából készült fedélzetei a Minato Mirai látképére néznek.

A művészet és a történelem több mint negyven múzeumban kap figyelmet. A Cup Noodles Múzeum az instant rámen feltalálásának történetét meséli el, interaktív leveskonyhákkal kiegészítve. A Kanagawa Prefektúra Kulturális Történeti Múzeuma egy tizenkilencedik századi banképületben kapott helyet. A Sankei-en Park a Kamakura-korszak történelmi faépítményeit őrzi tájkertek között. Kisebb intézmények a lovaglással, a gyermekirodalommal és a modern művészettel foglalkoznak, tükrözve a város sokrétű múltját.

Zöldterületek szövik át a városi szövetet. A Yamashita Park a kikötő mentén, visszanyert területeken található. A Sankei-en délen egy korábbi vidéki birtokon terül el. A város határain belül a Negishi Erdei Park lovardákkal és nyílt gyepterületekkel várja a látogatókat. A Kishine Park minden tavasszal virágba borul, míg a Hideyo Noguchi Emlékpark a bakteriológusnak állít emléket, akinek kutatásai formálták az orvostudományt.

A sintó szentélyek és a buddhista templomok a városrészek központjai. A Curumi kerületben található Somitsu-ji (Sōji-ji) évszázadokra visszanyúló zen hagyományokat őriz. A Morooka Kumano szentély továbbra is a sporttal kapcsolatos imák helyszíne, háromlábú madáristensége pedig a versenyszellemhez kapcsolódik. A Kanazawa negyedben található Shōmyō-ji templom és kertjei csendes kontrasztot alkotnak a kereskedelmi központtal.

A sportarénák tömegeket vonzanak. A jokohamai Nissan Stadion adott otthont a 2002-es világbajnokság döntőjének, és ma is otthont ad a profi futballkluboknak. A jokohamai Stadion nyitott tetős parkban látogatja a baseballmeccseket, ahol szurkolók látogathatnak el a szurkolókhoz. A jokohamai aréna nemzetközi zenei fellépéseknek és nagyszabású kiállításoknak ad otthont.

A közlekedési infrastruktúra integrálja a nagysebességű vasutat, az ingázóhálózatokat és a helyi vonalakat. A Shin-Yokohama állomás a Tōkaidō Shinkansenhez csatlakozik, míg a Yokohama állomás naponta több mint kétmillió utast szolgál ki. A JR vonalak, magánvasutak és városi metrók ​​szelik át a várost. A Minato Mirai vonal a föld alatt halad a Yokohama állomástól a kínai negyedig, állomásai vörös téglából és kőből épült épületekben kaptak helyet, amelyek a korai nyugati építészetre emlékeztetnek.

Buszok, hajók és kerékpáros riksák teszik teljessé a helyi közlekedést. Egy piros „Akai Kutsu” körbusz köröz Minato Mirai, Kínai negyed és Motomachi környékén. A Sea Bass vízitaxi összeköti az állomást, a kikötőt és a parkot. Az utcaszinten pedálos taxik szolgálják ki a turistákat, a riksák pedig keskeny sikátorokban közlekednek.

Jokohama két repülőtérről közelíthető meg. Haneda tizenhét kilométerre északra fekszik; a Keikyu vonal harminc perc alatt éri el a Jokohama állomást. Narita messzebb marad; a közvetlen vonatok kilencven percig tartanak, míg a limuzinbuszok két óra alatt teszik meg az utat.

A halászfaluból a tengerparti metropolisszá vált Jokohama máig megőrizte helyét Japán küszöbén. Megőrzi a kultúrák közötti csere korai maradványait, miközben a modern életet is befogadja a visszanyert partszakaszokon. Minden kerület az alkalmazkodásról szól – az idegen hajókhoz, a föld alatti rengésekhez és az öbölben uralkodó árapályokhoz. A város története ott bontakozik ki, ahol a föld találkozik a vízzel, folyamatos jelent kínálva, amelyet a történelem rétegei alakítanak.