Jakarta

Jakarta Jáva északnyugati partvidékének egy keskeny sávjában fekszik, mégis olyan jelenlétet képvisel, amely messze túlmutat 661 négyzetkilométerén. Indonézia Különleges Fővárosi Régiójaként a város egyszerre szolgál tartományként, az ország idegközpontjaként és az ASEAN diplomáciai székhelyeként. Eredete egy szerény Sunda Kelapa kereskedelmi állomásra vezethető vissza a negyedik században; ma egy hatalmas városi agglomerációt foglal magában, amely több mint harmincmillió lakosnak ad otthont. Mégis, csillogó tornyai és féktelen tempója alatt olyan történelmek, földrajzi adottságok, kihívások és közösségek szövevénye rejtőzik, amelyek ellenállnak minden egyszerű portrénak. Ez a cikk Jakartát mutatja be egyszerre helyként és folyamatként – egy metropoliszként, amelyet a kereskedelem és a kultúra hajt, a víz és a föld formál, és amelyet a szigetcsoport minden tájáról érkező számtalan migráns munkája tart össze.

Jóval azelőtt, hogy a holland hajók lehorgonyoztak volna Batavia kikötőjében, Sunda Kelapa kikötője szolgálta ki a Szunda Királyság tengeri útvonalait. Borssal, szerecsendióval és ónnal megrakodva a hajók Szumátra, Jáva és a tágabb Indiai-óceán kereskedelmi hálózata között közlekedtek. A tizenhetedik századra a város a Holland Kelet-indiai Társaság alatt Batavia néven vált ismertté, és a gyarmati állam tényleges fővárosaként funkcionált. Batavia csatornáinak, erődítményeinek és oromzatos raktárainak hálózata Rotterdamra és Amszterdamra emlékeztetett, mégis az éghajlat, a buja növényzet és a trópusi esők félreismerhetetlen karaktert kölcsönöztek neki.

1949-ben, évszázados idegen uralom után a város felvette a Jakarta nevet, és átvette az újonnan függetlenné vált Indonéz Köztársaság fővárosaként betöltött szerepét. Formális státusza 1960-ban változott meg, amikor a települést különleges fővárosi régió megkülönböztetéssel bíró tartomány rangra emelték (Daerah Khusus Ibukota Jakarta). Más tartományokkal ellentétben Jakarta kormánya öt kotát (közigazgatási várost) és egy kabupatent (közigazgatási régensséget) igazgat, míg az Ezer Sziget szigetcsoport a régió tengeri kiterjesztését alkotja.

Jakarta határait tartományi vonalak és változó partvonalak egyaránt meghatározzák. Délen és keleten Nyugat-Jáva fekszik, míg Banten nyugati oldalán Banton található. A parttól távolabb a Jáva-tenger öleli át a Jakarta-öblöt, és a kerület tengeri határt oszt meg Lampung tartománygal. Szárazföldje a Ciliwung folyó torkolatánál fekszik, amely délen lecsapolja a Puncak-felföldet. Tizenhárom folyó folyik át észak felé a városon – köztük az Angke, a Pesanggrahan, a Sunter és a Krukut –, amelyek egy kiterjedt hordalékos síkságon torkollnak a tengerszint felé. Észak-Jakarta nagy része nulla tengerszint feletti magasságon vagy az alatt fekszik, történelmileg kiterjedt mocsarak tarkítják. A visszanyert árapály-síkságokon lakóházak, raktárak és autópályák épültek, de ez a terjeszkedés meredek költségekkel jár.

Itt, az éghajlatváltozás és a túlterhelt víztartó rétegek által sújtott alacsony terepen Jakarta néz szembe a legnagyobb környezeti veszéllyel. A túlzott talajvíz-kitermelés a város nagy részét évi öt-tíz centiméteres süllyedéssel – Észak-Jakarta egyes részein akár tizenhét centiméterrel is – fenyegeti, és az emelkedő árapály súlyosbítja a part menti elárasztást. Az esős évszakban hulló heves esőzések az eltömődött vízelvezető csatornákkal együtt villámárvizeket idéznek elő, amelyek megzavarják az életet és a kereskedelmet. Válaszul egy ambiciózus „garis besar” gyűrűs gátat – közismertebb nevén Óriás-tengeri falat – építenek a Jakarta-öböl körül, amelynek célja egyrészt a tengervíz visszatartása, másrészt egy fizetős út elhelyezése a felette. A kiegészítő tervek közé tartoznak a Ciliwung és a Keleti Árvíz csatornákat összekötő földalatti alagutak, új gátak Ciawi (Bogor) felső szakaszán, valamint kezelt víztározók. Ezek az intézkedések együttesen a víz előrenyomulásának lassítását célozzák, de a talajsüllyedés mögöttes erői a város vízforrásainak módosítását követelik meg. Tokió és Sanghaj tanulságai azt sugallják, hogy az illegális szivattyúk megfékezése és a felszíni ellátásra való áttérés megállíthatja a süllyedést; Jakarta sikere a megvalósításban fogja meghatározni, hogy szilárdak maradnak-e az alapjai.

Az Egyenlítőtől délre fekvő Jakartában trópusi monszun éghajlat uralkodik. Az esős évszak októbertől májusig tart, a zuhogó januári esőzésektől – a havi átlagmennyiség közel 300 milliméter – az augusztusi viszonylagos nyugalomig, amikor a csapadékmennyiség 50 milliméter alá csökken. A délutáni zivatarok gyakoriak az esős hónapokban, melyeket a Jáva déli felföldjén áthaladó, nedvességgel teli szelek táplálnak. A hőmérséklet nappal 32 °C körül mozog, éjszaka pedig 20 °C közepéig enyhül; a szélsőségek a rekord alacsony, 19 °C körüli és a legmagasabb, 38 °C-ot megközelítő hőmérsékletek között mozognak. A tengerfelszín hőmérséklete finom ciklust követ, a szárazabb hónapokban körülbelül 26,5 °C-tól a késő esős évszakokban közel 29,5 °C-ig. A levegő minősége jelentősen változik: a szennyező anyagok felhalmozódnak az augusztustól decemberig tartó száraz hónapokban, mivel a csökkent kimosódás lehetővé teszi, hogy a részecskék és a kibocsátások megmaradjanak.

Jakarta saját területe 661,23 km², de hatása Nagy-Jakarta, vagyis a „Jabodetabek” 7076 km²-ére terjed ki, amely magában foglalja Bogort, Depokot, Tangerangot, Dél-Tangerangot és Bekasit. Ez a megapolis Tokió után a világ második legnagyobb városi területe, 2022-es adatok szerint mintegy 32,6 millió lakossal. Népsűrűsége a központi kerületekben meghaladja a nyolcezer főt négyzetkilométerenként, és csak fokozatosan csökken az elővárosi övezetek felé.

Jakarta Indonézia etnikai mozaikjának megtestesítője. Egyetlen csoport sem állítja, hogy többségben lenne. A 2010-es népszámlálás szerint a jávaiak a lakosság nagyjából 36 százalékát teszik ki, a betawi nép – egy kreol közösség, amelynek gyökerei a migránsok egymást követő hullámaira vezethetők vissza – körülbelül 28 százalékot, a szundanaiak 15 százalékot, a fennmaradó részt pedig kínai indonézek, batakok, minangkabauak és mások töltik ki. A vallási hovatartozás tükrözi ezt a sokszínűséget: 2024-es adatok szerint az iszlám a lakosság 83,8 százalékában dominál, ezt követik a protestánsok (8,6 százalék), a katolikusok (3,9 százalék), a buddhisták (3,5 százalék), a hinduk (0,2 százalék), a konfuciánusok (0,02 százalék) és kis számban az őslakos hiteket követők.

A város vonzereje legalább annyira a gazdasági reményből, mint a történelmi örökségből fakad. A szigetcsoport minden részéről érkeznek migránsok munkát, oktatást és a jobb életszínvonal ígéretét keresve. Ez a demográfiai dinamizmus tette Jakartát az indonéz szleng, konyhaművészet és szokások olvasztótégelyévé. A bétawi maláj nyelv, holland, portugál, szundanéz és hokkien szavakkal átitatott változatban, egy városi dialektust alkot – amelyet a zene, az utcai árusok és a népszerű média közvetít –, amely messze Jakarta határain túl is visszhangra talál.

Jakarta gazdasága egyrészt Szingapúr után a legnagyobb az ASEAN-on belül, másrészt Indonézia hazai GDP-jének létfontosságú központja. 2023-ban a vásárlóerő-paritáson mért GDP-je megközelítette a 724 milliárd USD-t. A városban található a Bank Indonesia, az Indonéz Értéktőzsde és az ország legnagyobb állami tulajdonú vállalatainak – a Pertaminának, a PLN-nek, a Telkomselnek – a központja, valamint olyan konglomerátumok, mint a Salim Group, az Astra International és a Sinar Mas. A feldolgozóipar az elektronika, az autóipari alkatrészek, a vegyipar és a biomedicinák területén virágzik, míg a szolgáltatási szektor a banki, pénzügyi, média- és turisztikai ágazatokat öleli fel.

Az egy főre jutó bruttó regionális termék továbbra is növekszik. A Japán Gazdaságkutató Központ előrejelzései szerint Jakarta egy főre jutó bruttó termelése a 2015-ös negyvenegyedik helyről 2030-ra a 77 globális város közül a huszonnyolcadik helyre emelkedik. A Ceoworld Index Jakartát a 21. helyre rangsorolta a globális gazdasági befolyás tekintetében (2020), a Savills Resilient Cities Index pedig a világ húsz legnagyobb városa közé sorolja 2028-ra. Csak a bevásárlóközpontok több mint 550 hektárt fednek le – ezek Európa méretű bevásárlónegyedek, mint például a Grand Indonesia, a Plaza Senayan, a Pacific Place és a Mall Taman Anggrek. A hagyományos piacok továbbra is létfontosságúak: a Tanah Abang a textilekért, a Jalan Surabaya az antik tárgyakért, a Rawabening a drágakövekért. 2023-ban a bejövő látogatók száma elérte a közel kétmillió külföldi turistát, Jakarta pedig gyakran szolgál Bali, Yogyakarta és Komodo kapujaként.

Jakarta látképe a korszakok palimpszesztje. A gyarmati kori épületek az Óvárosban (Kota Tua) és a központi negyedekben csoportosulnak: a Stadhuis (városháza), a JC Schultze által tervezett Jakarta Művészeti Épület, valamint az Eduard Cuypers által tervezett Mandiri és Bank Indonesia múzeumok. A stílusok a neoreneszánsztól az art decoig terjednek, a Menteng külváros – amelyet PAJ Moojen Bouwploeg cége tervezett – a trópusi modernista tervezés korai példája.

Sukarno elnök alatt az 1960-as években megvalósult monumentális projektek célja a nemzeti identitás visszaszerzése volt az épített formák révén. A Nemzeti Emlékmű (Monas), egy 132 méteres obeliszk, amelyet aranyozott láng koronáz, a Merdeka téren áll. A közelben áll Arjuna szekerét ábrázoló szökőkút-szobor, amely az epikus örökséget idézi. Az Istiqlal-mecset és a Jakarta-székesegyház hallótávolságon belül található egymástól, bizonyítva Indonézia elkötelezettségét a pluralizmus iránt. Edhi Sunarso Selamat Datang („Üdvözöljük”) szobra a Thamrin sugárúton található Hotel Indonesia körgyűrűt jelöli.

Suharto és a későbbi kormányzatok alatt felhőkarcolók emelkedtek az Arany Háromszögben: többek között a Wisma 46 (262 m), az Autograph Tower (383 m) és a Jakarta Nemzetközi Stadion. 2025-re nyolcvannyolc torony haladta meg a 150 métert, ezzel Jakarta a világ tíz legnagyobb városa közé került. A régi kampung egyes részein továbbra is láthatók a hagyományos bétawi házak, joglo ihlette tetőik és nangka fa szerkezetük a korábbi életritmusra emlékeztet.

Jakarta főutcái a magángépjármű-uralkodás nyomait viselik magukon: a belső és külső körgyűrűk hálózata öt fizetős artérián keresztül húzódik, míg a csúcsforgalmi időszakokat egész napos forgalmi dugók határozzák meg. A „páros-páratlan” rendszámtábla-rendszer a torlódások elleni átmeneti intézkedésként a személygépkocsik váltakozó napokra korlátozza az utazást. Az ingázók autókról tömegközlekedésre való átterelésére irányuló erőfeszítések eredményeket hoztak. A TransJakarta buszos gyorsvasútja – amelyet 2021-ben globális Fenntartható Közlekedési Díjjal ismertek el – az MRT, az LRT, a KRL Commuterline, a Jabodebek LRT és a repülőtéri vasútvonal mellett működik. 2023 szeptemberére a tömegközlekedés lefedettsége elérte a város 86%-át, a cél pedig 95%. Az utasszám napi 2,6 millió körül mozog.

A kiegészítő közlekedési módok közé tartoznak a mikrobuszok (angkot), a minibuszjáratok (Minitrans, Metrotrans), a bajaj autoraksák és az alkalmazásalapú taxik. A kerékpáros taxik használatát betiltották a forgalom akadályozása miatt. Egy szerény kerékpárút-hálózat – 2021 közepén hatvanhárom kilométer, további száz kilométerrel a tervek szerint – az aktív mobilitás iránti elkötelezettséget jelzi. A Tanjung Priok fő tengeri kikötője konténerszállító hajókat és kompokat indít; az óvárosban található Sunda Kelapa kikötője kiköti a szigetek közötti útvonalakon továbbra is közlekedő, fából készült pinisi hajókat. A Soekarno-Hatta nemzetközi repülőtér világszerte összeköttetésben áll Jakartával, míg a Halim Perdanakusuma és kisebb repülőterek belföldi és magánjáratokat szolgálnak ki.

Jakartában a tájékozódás gyakran túlmutat a GPS-en. Sok utca visel azonos nevet távoli kerületekben; a főútvonalak melletti sikátorok csak római számokkal jelennek meg. Egy olyan cím, mint a „Jl. Mangga Besar VIII/21”, a Mangga Besar útról leágazó VIII. sikátorban található 21. számú épületet jelöli. A helyi gyakorlatban az utazóval szemben lévő jelzőtábla a következő utca nevét viseli, nem pedig a keresztutcát. A zárt lakóparkok csoportjai megszeghetik ezt a logikát, mivel a lakótelep és az irányítószám ismeretét is megkövetelik. Kétség esetén a lakosok a tereptárgyakra hagyatkoznak: hirdetőtáblákra, kerítésszínekre, kiemelkedő épületekre – vagy az ojek (motorkerékpár-taxisofőrökre), akiknek helyi útvonalai a kampung sávok hálózatán haladnak keresztül.

Jakarta továbbra is válaszút előtt áll. 2019 augusztusában Joko Widodo elnök bejelentette, hogy a nemzeti fővárost a kelet-kalimantani Nusantarába helyezik át. A lépés – amelyet a Népi Konzultatív Gyűlés 2022. január 18-án hagyott jóvá – célja, hogy tehermentesítse Jakartát az adminisztratív terhektől, és lehetővé tegye a földhasználatba, a környezetvédelembe és az infrastruktúrába történő célzott beruházásokat. A kormány mégis ígéretet tett arra, hogy több mint 40 milliárd dollárt fektet be a meglévő város „megmentésébe”: a vízelvezetés korszerűsítésébe, a tömegközlekedés bővítésébe, a talajvíz-kitermelés szabályozásába és a környezet minőségének helyreállításába.

Ez a kettős elkötelezettség – egy új főváros létrehozása és a régi megerősítése – tükrözi Jakarta kettős identitását, mint az ország székhelye és egyben élő metropolisz. Jövője a növekedés és a rugalmasság harmóniájától függ: a kulturális örökség megőrzésétől még az új tornyok emelkedésekor is; a mobilitás kialakításától a tömegközlekedés, nem pedig az autók köré; a város szomjának összehangolásától a fenntartható vízforrásokkal; és az alacsonyan fekvő kerületek hozzáigazításától a változó partvonalhoz. Ha ezek a célok teljesülnek, Jakarta még mindig megőrizheti pozícióját Indonézia nélkülözhetetlen központjaként – a Nusantara tervezett rendjének nyugtalanító, mégis kitörölhetetlen kiegészítőjeként.

Jakarta története rétegekből áll – geológiai, történelmi, társadalmi és politikai. Olyan hely, ahol a folyók találkoznak a tengerrel, ahol az évszázados kereskedelem keveredik a modern pénzügyekkel, és ahol a sokszínű közösségek helyi és kozmopolita városi identitást alakítanak ki. Utcái lüktetnek a forgalomtól, látképe a kereskedelem felé nyúlik, és az emberek nap mint nap megküzdenek az éghajlati és környezeti kihívásokkal. Mégis, a pihenő pillanataiban – a hajnal lágy fényében a Merdeka téren, Menteng régi bungalóinak árnyékos folyosóin, egy fűszereket vagy szöveteket árusító pasar nyüzsgésében – az ember megpillanthatja a tartós élet szövetét. Jakarta megismerése annyit tesz, mint értékelni ellentmondásait és folytonosságait, elismerni törékenységeit és erejét, és felismerni, hogy még változásai ellenére is félreérthetetlenül önmaga marad.