Új-Delhi

Újdelhi egyedülálló helyet foglal el India tudatában, egyszerre jól körülhatárolható önkormányzat és egy hatalmas metropolisz szimbolikus szíve. A huszadik század első évtizedeiben Brit India fővárosaként alapították, ma pedig India törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltatási ágainak székhelyeként szolgál, otthont adva a Rashtrapati Bhavannak, a Sansad Bhavannak és a Legfelsőbb Bíróságnak. Mégis, maga Újdelhi – amelyet az Újdelhi Városi Tanács (NDMC) igazgat, és amely főként Lutyens Delhijének kerületeit foglalja magában – csupán egy töredéke a hatalmas Nemzeti Fővárosi Területnek, amely maga is egy még tágabb Nemzeti Fővárosi Régióba tartozik, amely a szomszédos államokra is kiterjed, és olyan városokat foglal magában, mint Noida, Gurgaon és Ghaziabad.

India fővárosának Kalkuttából Delhibe való áthelyezéséről szóló döntést 1911-ben hivatalossá tették, amikor V. György király letette az alapkövet a régi fallal körülvett város déli részén a Delhi Durbar alatt. Edwin Lutyens és Herbert Baker irányításával az új közigazgatási negyedek a következő két évtizedben emelkedtek; a nagy sugárutak és formális kertek elrendezése a palladioi szimmetrián keresztül szűrt birodalmi ambíciókat testesítette meg, ugyanakkor az őshonos formák hegyes utalásait is magában foglalta. A központi tengely, amelyet ma Rajpath néven ismerünk, a dombtetőn álló Rashtrapati Bhavantól az India-kapuig húzódik; a Janpath-tal – korábban Queen's Way-vel – való kereszteződése egy merőleges gerincet hoz létre, amely kettévágja a város fő kereskedelmi, diplomáciai és ceremoniális övezeteit. A Raisina-dombot szegélyező Titkársági épületek az elnöki rezidencia építészeti kiterjesztéseiként szélesednek kifelé, míg a Connaught Place kör alakú oszlopsorai a Royal Crescentet idézik összetéveszthetetlen gyarmati visszhanggal.

A mindössze 42,7 négyzetkilométeres Újdelhi a Jamuna folyó sík árterületén fekszik, alig néhány méteres szintkülönbséggel. Kerülete egykor az ősi Aravali-hegység legdélebbi gerincein feküdt, melynek maradványai alkotják a Delhi-hátságot – az úgynevezett Delhi tüdejét. Bár a város szárazfölddel körülvéve fekszik, a levegő és a föld szezonális ingadozásainak van kitéve: a IV. szeizmikus zónába esik, és több törésvonalon nyugszik, gyakoriak a földrengések – leggyakrabban enyhe skálájúak –, és az elmúlt két évtizedben számos jelentős lökést regisztráltak, köztük egy 2015-ös 5,4-es erősségű eseményt, amelynek epicentruma Nepál közelében volt.

Éghajlatilag Újdelhire jellemzőek a szélsőségek. A nyarak áprilistól októberig tartanak, és a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 46 °C-ot, amit porral teli szél és a monszunesők korlátozó páratartalma kísér. A telek ezzel szemben rövidek és enyheek: a nappali hőmérséklet 10 °C körül mozog, még akkor is, ha a reggeli köd átadja helyét a halvány napfénynek. Az éves átlaghőmérséklet megközelíti a 25 °C-ot, míg az átlagos csapadékmennyiség – amelynek nagy része június és szeptember között hullik – nagyjából 774 milliméter. 2024-ben a meteorológiai állomások új csúcsot, 49,9 °C-ot regisztráltak, míg a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet, -2,2 °C, 1967 januárjában mérték.

A 2011-es népszámlálás idején az NDMC területén alig 250 000 lakos élt. A hindi a közös nyelv, míg az angol a hivatalos kereskedelem és a kormányzás nyelve. Az írástudási arány Újdelhiben meghaladja a 89 százalékot – ez a legmagasabb a nagyobb fővárosi területen belül. A város vallási összetétele túlnyomórészt hindu (körülbelül 90 százalék), muszlim, keresztény és szikh kisebbségekkel, valamint kisebb dzsain, buddhista, párszi és zsidó közösségekkel.

Gazdasági szempontból Újdelhi Észak-India pénzügyi központja. A 2010-es pénzügyi évben a nettó állami hazai termék (DMP) nominális értéke megközelítette az 1595 milliárd rúpiát, vásárlóerő-paritáson pedig a 6800 milliárd rúpiát. A 2013-ban felmért egy főre jutó jövedelem alapján Delhi az indiai államok között Goa után a második helyen végzett. A formális gazdaság a Connaught Place-ből és a szomszédos folyosókból, például a Barakhamba Roadból és az ITO-ból indul ki, a szolgáltatási szektor – informatika, telekommunikáció, pénzügy, vendéglátás, média és turizmus – pedig képzett, angolul beszélő munkaerőből profitál. Globális felmérések Újdelhit a feltörekvő piaci kiskereskedelmi célpontok közé sorolták, tükrözve mind a belföldi jólétet, mind a nemzetközi befektetéseket.

A kereskedelmen túl Újdelhi identitása elválaszthatatlanul kötődik az államvezetéshez és a látványosságokhoz. A nemzeti ünnepeket – a köztársaság napját január 26-án, a függetlenség napját augusztus 15-én és a Gandhi Jayantit október 2-án – parádéval ünneplik a Rajpath mentén. A köztársaság napi felvonuláson katonai egységek, népi társulatok és tablóbemutatók vesznek részt, hatalmas közönség előtt mesélve el India kulturális pluralitását és harcművészeti örökségét. A sárkányeregetés továbbra is a függetlenség napi ünnepségek jelképe, az eget élénk minták és feszes zsinórok töltik meg.

Újdelhi kulturális élete éves vallási és esztétikai ünnepnapokon keresztül zajlik. A Diwali fényfesztivált vezet be; a Holi festett porokkal festi az utcákat és tereket. A Durga Puja, a Teej és a Chhath Puja a regionális hagyományokat képviseli, míg a keresztény, muszlim, szikh, dzsain és buddhista fesztiválok tarkítják az évet. A Kutub Fesztivál zenészeket és táncosokat hoz a magasodó Kutub Minar árnyékába, felidézve az emlékmű tizenharmadik századi eredetét, mint a szultánság hatalmának szimbólumát. Az idényjellegű vásárok – Nemzetközi Mangófesztivál, sárkányeregető Fesztivál, hatnapos Vasant Panchami szertartások – helyi színfoltot adnak a hangulatnak.

Az építészeti örökség és a muzeológia számos intézményben találkozik. A Rashtrapati Bhavan kapujában 1949-ben felavatott Nemzeti Múzeum több mint 200 000 művet őriz, 5000 évből ölelve fel. A közelben található India-kapu az első világháborúban és a harmadik angol-afgán háborúban elesett indiai katonáknak állít emléket, ívét a párizsi Diadalív ihlette. Rajpath és környéke ad otthont a Győzelem Lelki Megszállásának ünnepségére, míg Gandhi Smriti és Rajghat Mahatma Gandhi utolsó napjaira és temetési máglyájára emlékeznek. A Jantar Mantar, II. Maharaja Jai ​​Singh tizennyolcadik századi obszervatóriuma a modern előtti csillagászati ​​kutatások tanúbizonysága. A modern és természeti művészetnek, vasutaknak, kézművességnek, bélyegeknek és babáknak szentelt múzeumok, valamint a Legfelsőbb Bíróság saját galériája csendesebb elmélkedésre adnak lehetőséget.

A kertek Újdelhi zöld örökségének szívében állnak. A Lodi Gardens tizenötödik századi sírokat rejt hatalmas gyepfelületek alatt. A Buddha Jayanti Park, a Nehru Park és a Rózsakert tavasszal virágzik, míg az Elnöki Birtok, a Shanti Path és a Rajpath melletti csatornák kertészeti formalitást teremtenek. Több száz kisebb környékbeli és körforgalmi telek árnyékos és szezonális virágzású városi gobelint alkot.

Az NDMC körzete Észak-India legtisztább övezetének bizonyult a 2017-es Swachh Survekshan felmérésben, ami a hulladékgazdálkodási rendszereket, a higiéniai körülményekhez való hozzáférést és a lakosság tudatosságát tükrözi. A körzet a megújulás időszakában áll: a 2019-ben bemutatott Central Vista Újjáépítési Projekt több mint 440 hektárnyi központi Delhi területet alakít át, beleértve az új parlamenti választókerületeket és kulturális tereket, a becsült költségvetés 20 000 milliárd rúpia.

A modern összeköttetések forrása az Indira Gandhi Nemzetközi Repülőtér, egy jelentős dél-ázsiai csomópont, amely 2012–13-ban több mint 35 millió utast szolgált ki, és amelynek 3-as terminálja évente további 37 millió utast fogad. Elismerései között szerepel a Repülőterek Nemzetközi Tanácsának díja a forgalmi kategóriáján belüli legjobb létesítményért. A Delhi Repülőklub, amelynek egykor a Safdarjung repülőtéren volt a székhelye, a merevszárnyú repülések 2002-es megszűnése óta képző- és VIP-átszálló intézményként működik. Egy második kereskedelmi repülőtér épül Jewarban, a szomszédos Uttar Pradesh államban.

A szárazföldi közlekedés a Delhi Transport Corporation által üzemeltetett hatalmas, sűrített földgázzal működő buszflottán múlik, amely a világ legnagyobb ilyen jellegű vállalata. Ezt a flottát taxik, autoraksák és nagy sűrűségű magángépjárművek egészítik ki, amelyek csúcsidőszakokban alig 15-20 km/h átlagsebességet biztosítanak. A belső és külső körgyűrűk – 51, illetve 47 kilométer hosszúak – különálló szintbeli csomópontokkal veszik körül Delhi központját. Fizetős gyorsforgalmi utak kötik össze Noidával, Gurgaóval és Faridabaddal, míg a 19-es, 44-es, 48-as és 9-es országos autópályák a fővárost Kolkatával, Srinagarral, Csennaival és Pithoragarhhal kötik össze.

A vasútvonalak öt fő állomáson – Újdelhi, Delhi Junction, Hazrat Nizamuddin, Anand Vihar terminál és Sarai Rohilla – futnak össze, és olyan elővárosi járatokon keresztül vezetnek, mint például a 35 kilométer hosszú Körgyűrű. A felszín felett, 2002-ben megnyitott Delhi Metro rendszer ma tíz, színkódolt vonalból áll 348 kilométeren keresztül, és 255 állomásból áll, amelyek az NCT-n túl a szomszédos városokba is kiterjednek. Vegyes nyomtávú gördülőállományának és univerzális akadálymentesítési funkcióinak köszönhetően közel 400 000 járművet távolítottak el a városi utakról. A Delhi Metro Rail Corporation, amelyet a nemzeti és a területi kormányok közösen birtokolnak, és amelyet évekig E. Sreedharan – a „Metróember” – vezetett, továbbra is exportálta tervezési szakértelmét, még akkor is, amikor olyan kihívásokkal nézett szembe, mint egy tragikus hídomlás 2009-ben.

A tervezés, az építészet, a kormányzás és a mindennapi élet ezen fúziója rétegzett feliratok városává teszi Újdelhit: császári terveket fednek be őslakos motívumok, mozdulatlan emlékműveket dzsungelszerű növényzet árnyékol be, és ünnepi sugárutakat szegélyez az utcai kereskedelem. Szigorú formalitás és spontán ünneplés helyszíne, nyugodt kertekkel és nyüzsgő átjárókkal. Mindenekelőtt a modern India politikai és kulturális központja marad, történelme kőbe van vésve, jövője acélban, üvegben és végtelen lehetőségekben van feltérképezve.