Coron

Coron, a Fülöp-szigeteki Palawan tartományban, Busuanga-sziget északkeleti szélén fekvő település, a zord történelem és a természet kecsességének kettős szálából fonódik össze. Szíve az 1-től 6-ig számozott Poblacion barangayokban fekszik, ahol a helyi önkormányzat székhelye betonházak és kanyargós utcák csoportjai között áll. Ez a fő városközpont, bár kompakt, csendes, magabiztos energiát áraszt. Minden augusztus 28-án az utcák megtelnek felvonulásokkal és ünneplésekkel, miközben a közösség rituálékkal, zenével és közös lakomákkal tiszteleg Szent Ágoston, védőszentje előtt – ez Coron tartós szellemének éves emlékeztetője.

Jóval a külföldi felfedezők érkezése előtt a tagbanuák Coront választották otthonuknak. Mintegy öt évezreddel ezelőtt az ausztronéz migráció második hullámának részeként magukkal hozták a tengerészeti hagyományaikat és a halászatra és a kisüzemi mezőgazdaságra épülő önellátó gazdaságukat. Bár a modern élet bevezette a mobiltelefonokat és az állandó lakhelyeket, a tagbanuák megőrizték ősi világnézetük nagy részét. Továbbra is gyakorolják a hagyományos szövést és kosárfonást, gyógynövényes gyógymódokat használnak, és mély tisztelettel tekintenek a szigetek szellemére. Jelenlétük nemcsak a helyi szokásokban, hanem magában Coron-sziget gondozásában is megmaradt, ahol a tagbanuák ma is bizonyos területeket kezelnek, megőrizve mind a biológiai sokféleséget, mind a kulturális örökséget.

A spanyol térképek először „Penon de Coron” néven jegyezték fel ezt a települést, de 1902-ben, amikor Coront hivatalosan is városként jegyezték be, a nevét egyetlen szótagúra rövidítették, amely ma is a táblákat és a kompok menetrendjét díszíti. A huszadik század eleje kisüzemi bányászati ​​​​tevékenységeket hozott; 1939-ben a mangánfellendülés elvonta a munkásokat a rizsföldekről és a halcsapdákról. Rövid ideig Coron érezte az ipari vállalkozások lüktetését. Ez megváltozott, amikor a második világháború hosszú árnyékot vetett a Csendes-óceánra.

1942 júliusában a japán erők elfoglalták a helyi bányákat, újraélesztve a megszállt területek mangánkitermelését. 1944. szeptember 24-én azonban a kikötő csatatérré vált. Ahogy a japán hajók visszavonultak a Manila-öbölből, amerikai harci repülőgépek merész rajtaütésben ereszkedtek le, tíz-tizenkét hajót a mélybe sodorva. Ma ezek a roncsok tíz és negyven méter közötti mélységben fekszenek, fémtetemeiket korallok és halak népesítik be. A búvárok számára komor történelmi leckét és a tengeri élővilág víz alatti katedrálisát kínálják. A nemzetközi szakértők körében a helyszín a világ első számú roncsbúvár célpontjai közé tartozik – ezt a hírnevet legalább annyira erősíti a víz tisztasága, mint a hajók kísérteties sziluettjei, amelyeket most korallok borítanak be.

A háború után Coron ismét a tenger felé fordult. 1947-re modern felszereléssel felszerelt kereskedelmi mélytengeri halászhajók kezdték meg működésüket a helyi vizeken. A város terjeszkedett, Luzonról és a Visayas-szigetekről vonzva a munkásokat a hajók és feldolgozóüzemek személyzetéhez. Négy évtizeden át a halászat tartotta fenn Coron gazdaságát, mígnem a fenntarthatatlan gyakorlatok – a robbantásos és cianidos halászat – kimerítették az állományokat és károsították a korallzátonyokat. Ezzel a hanyatlással párhuzamosan a rattan- és kosárfonóipar, amelyet egykor bőséges nyersanyaggal támogattak, az erdők visszahúzódásával hanyatlásnak indult.

Az 1990-es évekre a turizmus a falu legígéretesebb iparágává vált. Az útikönyvek és magazinok elkezdték felfigyelni Coron mészkőszikláira, rejtett lagúnáira és roncsokkal tarkított öblöire. Kis búvárcégek rendezkedtek be a mólón, palackokat béreltek ki, és a látogatókat elsüllyedt teherhajók maradványai között kalauzolták. Ma a turizmus Coron éltető eleme, amely vonzza a látogatókat, akik szívesen fedezik fel a fehér homokos strandokat, búvárkodnak a kristálytiszta lagúnákban, és próbára teszik állóképességüket a hegyi ösvényeken.

Coron viszonylagos távoli fekvése miatt egykor napokig kellett a tengeren utazni. Ma a Francisco B. Reyes repülőtér, más néven Busuanga repülőtér, Manilából, Puerto Princesából és Caticlanból fogad turbólégcsavaros gépeket. Az olyan légitársaságok, mint a PAL Express és a Cebu Pacific, naponta indítanak járatokat a fővárosból, az Air Juan pedig hetente kétszer indít regionális járatokat. A kifutópályáról fix áras furgonok szállítják az érkezőket nagyjából harminc perc alatt a városba, kókuszligetek és útszéli falvak között kanyarogva.

A tengeri kapcsolatok továbbra is létfontosságúak. A 2GO Travel komp péntek délután indul Manilából, és szombaton kora reggel köt ki Coronban; visszafelé járat vasárnap délután indul. Az Atienza Shipping Lines hetente kétszer közlekedik a Manila–Coron útvonalon az M/V April Rose és az M/V May Lily fedélzetén, bár a menetrendet telefonon kell megerősíteni. A bátor utasok számára a pumpás hajók – amelyeket helyileg motor bancasnak neveznek – a legtöbb reggelen átkelnek El Nidóból, egy hét-nyolc órás út, amely útközben egy meleg étkezést is tartalmaz. A Montenegro Shipping ro-ro hajója naponta indul San Joséból, Occidental Mindoro-ból, és délelőtt közepén érkezik meg Coronra. Mindegyik lehetőség utasokat és rakományt is szállít, befűzve Coront a szigetcsoport összefonódó hálójába.

Maga a város, egy napsütötte utcákból álló rács, fehér kereszttel koronázott dombok szegélyezik. A Tapyas-hegy a város keleti szélén magasodik; a csúcsára vezető tíz-tizenöt perces mászás során a gyaloglók panorámás kilátásban részesülnek, amely az akvamarin tengerben szétszórt szigetekre tárul. A közelben, a vízpart mögött mangroveerdők bontakoznak ki. Kajakos túrák kalauzolják a látogatókat kusza gyökereken keresztül, ahol szürkületkor szentjánosbogarak pislákolnak, és iszapcsótányok cikáznak a légzőbogarak között.

A partvonalon túl Coron-sziget drámai fekete mészkőtornyokban emelkedik ki a tengerből. Tizenhárom szárazföldi tavából csak kettő nyitott a nyilvánosság számára – a Kayangan-tó, amelyhez egy meredek kőlépcső vezet fel, az ország egyik legtisztább édesvízi testének számít, tükörsima felszíne meredek sziklákat tükröz. A Barracuda-tó, amely termoklinjéről és elsüllyedt sziklaalakzatairól ismert, csábítja az úszókat és a sznorkelezőket, akik szívesen felfedezik a tó termikus rétegződését. Apálykor az Ikerlagúna egy kis barlangon keresztül vezet át, amely két medencét oszt el; dagálykor egy keskeny csatorna csábítja az erős úszókat, hogy átcsúszjanak a sziklafalak között.

A szigetről szigetre ugrálás Coronban rituálé. A bérelt bangkák, amelyek mindegyike legfeljebb hat utast tud befogadni, kis csoportokat szállítanak a tamarindfákkal és calachuchi virágokkal szegélyezett Banol strandra; a Siete Pecadosra, egy búvárkodós enklávéba, amelyet a helyi legenda hét megfulladt gyermek szellemének tulajdonít; és a CYC szigetre, a szigetcsoport egyetlen nyilvános strandjára, ahová a belépés ingyenes. A távolabbi Malcapuya és Banán-szigetek olyan finom homokkal büszkélkedhetnek, hogy vetekszik a Boracay-szigetekével, míg a Bulog strand annyira félreeső marad, hogy a látogató teljesen magának találhatja a partvonalat. Azok számára, akik mélyebb magányra vágynak, a Fekete-sziget és a Cheron-sziget Coron lagúnájának külső szélén fekszenek, öbleik érintetlenek az utazásszervezők által.

A Culion-sziget, amely egykor egy lepratelep helyszíne volt, ma egy múzeumnak ad otthont, amely a Fülöp-szigeteki betegségek kezelésének történetét mutatja be. Gyümölcsösei és korallkertjei a tragédián túli életre utalnak, miközben a kihalt kórtermek a gyarmati orvoslás egy sötétebb fejezetét idézik fel. A Sangat-sziget, a roncsok és a sekély merülőhelyek közelségével, a trópusi bájt ötvözi a történelmi jelentőségűséggel.

A Coronon való búvárkodás ugyanolyan változatos, mint maga a szigetcsoport. A Siete Pecados körüli korallzátonyok papagájhalakkal, damselfish-ekkel és oroszlánhalakkal hemzsegnek, míg a roncsok – hat nagy hajó és két kisebb ágyúnaszád – élőhelyet kínálnak a barrakudáknak, sügéreknek és fonalasúszójú anthiáknak. Az olyan üzemeltetők, mint a Discovery Divers, a Sea Dive, a Neptune Dive Center, a Rocksteady és a Coron Divers, mindannyian a legjobb hajóra, a legtapasztaltabb idegenvezetőkre vagy a legbarátságosabb kiszolgálásra tartanak igényt. Míg a Sea Dive Palawan egyetlen rekompressziós kamrájával büszkélkedhet, a Coron Divers az egyetlen teljes egészében filippínó tulajdonban lévő vállalkozásként tűnik ki. A szabadtüdős búvárok megtanulhatják, hogyan tartsák vissza a lélegzetüket perceken át a Csak egy lélegzetvétel program segítségével, csendben emelkedve, hogy palackok nélkül tekinthessék meg a beszáradt roncsokat.

A látogatók számának gyors növekedése ellenére Coron lakosai igyekeznek egyensúlyt teremteni a fejlődés és a természetvédelem között. A Coron-sziget Természetes Biotikus Területe továbbra is szerepel az UNESCO ideiglenes listáján, amelyet egyedi mészkő karsztképződményeiről és endemikus fajairól ismernek el. A Tagbanua part menti övezetei éjszakai járőrözést tartanak fenn az illegális halászat megakadályozása érdekében, és az önkormányzat csak korlátozott engedélyeket ad ki az élő hajók fedélzetére. A sérült zátonyok helyreállítására irányuló erőfeszítések közé tartoznak a korallzátonyok nevelése és a búvárok által vezetett elsüllyedt törmelékek eltávolítása. A Kayangan és a Twin Lagoons esetében a belépődíjak a hulladékgyűjtést és az ösvények karbantartását finanszírozzák, biztosítva, hogy ezek a törékeny környezetek érintetlenek maradjanak.

A városban a napi ritmus bontakozik ki a piaci móló körül, ahol a halászok hajnalban kirakodják a fogásukat. Az árusok friss kesudiót – Coron jellegzetes csemegéjét –, mangót, jackfruitot és csillagalmát árulnak. A pékségek meleg kenyérrel illatosítják a járdákat, a kis étkezdék pedig tésztaleveseket és grillezett halat szolgálnak fel. Triciklik szolgálják ki az utasokat, húsz pesóért körbeutazva a várost; a motorkerékpár- és kisbuszbérlés rugalmasságot biztosít azoknak, akik a saját tempójukban szeretnék felfedezni a várost.

A banki szolgáltatások korlátozottak, de megbízhatóak: a Metro Bank és a PNB egyaránt rendelkezik olyan ATM-ekkel, amelyek elfogadják a főbb kártyákat, a drogériákban pedig naptejet és rovarriasztót árulnak. A vízszállítási szolgáltatások nagy tartályokban szállítanak tisztított vizet a szállodák és a magánházak számára. A látogatók számára az etikett egyszerű: tiszteletteljes biccentés az idősebbeknek, hajlandóság levenni a cipőt a magánházakban, és hajlandóság borravalót adni az idegenvezetőknek és a teherhordóknak, akik a szigetek rejtett ösvényein navigálnak.

Fesztiválok és kulturális mérföldkövek
Szent Ágoston ünnepe továbbra is Coron legkiemelkedőbb ünnepe. Az istentiszteletek utcai felvonulásokkal, fúvószenekari zenével és színes kocsikkal párosulnak. A hagyományos táncok az aratási rituálékat idézik fel, az esti koncerteken pedig helyi tehetségek adnak elő népdalokat, amelyek tisztelegnek a szárazföld és a tenger előtt. Ezek az ünnepségek hangsúlyozzák a közösség összetartását és a hit tartós jelenlétét a mindennapi életben.

Ahogy a turisztikai bevételek emelkednek, Coron ismerős választásokkal néz szembe: hogyan alkalmazkodjon a növekedéshez az eredetiség feláldozása nélkül, hogyan használja ki természeti és történelmi értékeit anélkül, hogy lerontaná azokat. Az infrastrukturális fejlesztések – jobb utak, kibővített kikötői létesítmények, korszerűbb szálláshelyek – nagyobb kényelmet ígérnek, de veszélyeztetik a város szerény méretének megváltoztatását. Eközben a helyi mozgalmak a környezetbarát túrákat és a közösségi alapú vendégszállásokat támogatják. A Tagbanua család továbbra is tárgyal a szent helyekhez való hozzáférésről Coron szigetén, ősi jogaikat érvényesítve, miközben kívülállókat is szívesen látnak vezetett látogatásokra.

Coron zsúfolt utcáin és szétszórt szigetein minden egyes mangófoltos ösvény és mészkőszikla a kitartás és a megújulás történetét meséli el. Itt a történelem nemcsak a tankönyvekben rejlik, hanem a hullámok alatt, a háborús roncsok kísérteties burkolataiban és egy ősi nép élő hagyományaiban is. Akár hidroplánnal, akár bancával érkezik Coronba, a látogató egy olyan hellyel találkozik, amely egyszerre gyökerezik a múltjában, és sodródik a holnap lehetőségein – egy egyszerre bensőséges és hatalmas, ellenálló és folyamatosan változó szigetcsoporttal.