Al-Ajn

Al Ain, amelynek arab neve egyszerűen csak „A Forrás”-t jelent, egyedülálló helyet foglal el az Egyesült Arab Emírségeket meghatározó városi központok konstellációjában. Abu Dhabi Al Ain régiójának közigazgatási központjaként Abu Dhabi városától mintegy 160 kilométerre keletre, Dubaitól pedig nagyjából 120 kilométerre délre fekszik. Omán Al-Buraimi városának határán fekszik, ritka bepillantást nyújtva egy olyan Perzsa-öböl menti metropoliszba, amely egyensúlyt teremt a modernitás követelményei és az ökológiai és kulturális örökség tisztelete között. Az Al Aint, Abu Dhabit és Dubait összekötő főútvonalak közel egyenlő oldalú háromszöget alkotnak, mindegyik város körülbelül 130 kilométerre fekszik a többitől, de míg szomszédai az ég felé száguldottak, Al Ain megőrizte emberi léptékét. Szigorú magasságszabályozása biztosítja, hogy egyetlen épület se haladja meg a hét emeletet, ez a előírás megőrzi a datolyapálmák, az öntözött parkok és a Jebel Hafeet magasodó sziluettjének látványát.

Bármelyik fasorral szegélyezett sugárútról vagy lankás körforgalomból nézve, Al Ain az Öböl „Kertvárosaként” tárul elénk. A homokos partvidékéről és a könyörtelen napsütéséről híres régióban a város zöldellő oázisai a bujaság ellenpontját kínálják: maga az Al Ain Oázis – egy több ezer datolyapálma által szegélyezett, keskeny utak által szabdalt kiterjedés – a hagyományos piacok és a város főútvonalai között áll. Ezeknek az öntözött zöldterületeknek a fontosságát régóta felismerték; egy tudós Al Ain és Szaúd-Arábia Al-Hasa oázisait tartotta a legjelentősebbnek az Öbölben, tisztelgésként mezőgazdasági központként és természeti szentélyként betöltött szerepük előtt. Ma az oázisok egy szélesebb park- és díszes közterek hálózatába táplálkoznak, míg a délen található mesterséges Zakher-tó azt mutatja, hogyan lehet a kezelt szennyvizet felhasználni kellemes városi tájak létrehozására a hiperszáraz területeken.

A régió domborzata drámaian változik kelet felé haladva. A Hajar-hegység egyik kiugró hegye, a Jebel Hafeet 1100 és 1400 méter közötti magasságig emelkedik – az Egyesült Arab Emírségek legmagasabb pontjai közé tartozik –, gerincei majdnem a város határáig érnek. E nyúlványok közül kettő, a Jabal Al Naqfah és a Nyugati-gerinc, oázisokkal fonódik össze, így Al Ain terepe a vas-oxidtól vörösre színezett, hullámzó kavicsos síkságoktól a rideg mészkő meredek lejtőkig terjed. A hegyen túl dél felé húzódik az Üres Negyed, a világ legnagyobb, megszakítás nélküli homoksivataga. Északon és keleten dűnék fodrozódnak a perzselő nap alatt, vasban gazdag homokjuk olyan csendes, mint maga az idő.

Al Ain éghajlatát szélsőségek jellemzik. Köppen rendszere szerint forró sivatagi éghajlatnak (BWh) minősül, hosszú nyarakkal küzd, amikor a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 45 °C-ot, amit csak a régió jellegzetesen alacsony páratartalma mérsékel. A telek felüdülést hoznak: a tiszta égbolt és az enyhe napok szabadtéri tevékenységekre csábítanak. Az átlagos éves csapadékmennyiség 96 mm körül mozog, amelynek nagy része rövid téli esőzések során hullik le; az 1990-es évek elejével véget ért három évtizedben a havi átlagok nagyjából 100 és 120 mm között mozogtak, ami elegendő volt ahhoz, hogy a gondosan kialakított falaj öntözőrendszerekkel ellátott oázisokat fenntartsák. Valójában ezek a földalatti csatornák, amelyek némelyike ​​évszázadokkal megelőzi Perzsia híres qanatjait, a szükségből született találékonyságról tanúskodnak.

A város zöldje és modern infrastruktúrája alatt mintegy 8000 évre visszanyúló emberi település nyomai rejlenek. A bronzkorban született meg a Hafit kultúra, amelynek jellegzetes „méhkaptár” sírjai tarkítják a Jebel Hafeet lejtőit. Az 1959-ben, Zayed sejk kérésére megkezdett ásatások során a Katarai Oázisban található Wadi Suq közösségi temetkezési helyeket tárták fel, ahol még korábbi Umm al-Nar temetkezésekből származó köveket használtak fel újra. Ezek a sírok rövid kardokat, tőröket és klorit edényeket, valamint karneol ékszereket találtak, amelyek az Indus-völgyig terjedő ősi kereskedelmi útvonalakra utalnak. Egy elektrum medál, amely összefonódó szarvas lényeket ábrázol – egy motívum, amely a bronzkori Arábiában máshol is megtalálható – ma más vaskori afladzs töredékekkel együtt az Al Ain Múzeumban található, amelyet 1971-ben alapítottak az ilyen tárgyak őrzésére. 2011-ben az UNESCO elismerte a város régészeti területét – ez volt az első világörökségi helyszín az Egyesült Arab Emírségekben.

A Buraimi Oázis, Al Ain és a szomszédos Al-Buraimi gyűjtőneve, regionális hatalmi versenyek színterévé vált. A davahir törzs kezdetben a na'imok megérkezése előtt uralta a területet, később pedig Maszkat szultánjai és a vándorló vahhábita behatolók megkérdőjelezték az Abu Dhabi Bani Yas törzs által követelt hatalmat. 1877-ben Zajed bin Khalifa Al Nahjan sejk – későbbi nevén „Nagy Zajed” – megszerezte az irányítást, erődöt emelt Ajn Dhavahirban, és a dhavahir törzsfőnököt nevezte ki szuverenitása alá. A 20. század közepén zajló Buraimi-vita során a brit beavatkozás eredményeként a szaúdi erőket az egyesített ománi Trucial Scouts és Muscat-Omán csapatok elűzték, helyreállítva a status quót. A függetlenség 1971-es kikiáltása idején II. Erzsébet királynő látogatása a helyi Hiltonban kiemelte Al Ain szerény kozmopolitizmusát a nemzetiség előestéjén.

Az 1970-es évek óta Al Ain egy sivatagi előőrsből az Egyesült Arab Emírségek negyedik legnagyobb városává nőtte ki magát, amely 2021-ben mintegy 846 787 lakosnak adott otthont. Az emirátusi állampolgárok ennek közel egyharmadát teszik ki – szokatlanul magas arány egy olyan országban, ahol a külföldiek alkotják a többséget. A bangladesi, pakisztáni, indiai és újabban Afganisztánból érkező migránsok hozzájárulnak egy plurális társadalomhoz, amely közös nevezőre jut a közös közterekben, piacokon és intézményekben. Három modern bevásárlóközpont – az Al Ain Mall, az Al Jimi Mall, az Al Hili Mall – és az újabb Al Bawadi Mall – a hagyományos gyümölcs-, zöldség- és állatpiacok mellett áll. Az egyik útszéli piacon hetente többször is tevéket árulnak, jelenlétük mind az örökségre, mind a kereskedelemre emlékeztet. E nyüzsgés közepette a kisipar virágzik: a Coca-Cola palackozás, a cementgyártás, a tejgazdálkodás és a datolyafeldolgozás a világ legnagyobb ilyen jellegű vállalata, az Al Foah által a változatos gazdaság alapját képezi. A Sanaiya és a Pattan piacon szerelők és kézművesek űzik mesterségeiket.

Az oktatási és egészségügyi létesítmények kiemelik Al Ain regionális központként betöltött szerepét. Az Egyesült Arab Emírségek Egyeteme, amelyet az 1970-es évek végén alapítottak, egy lombos campuson található Asharejben, míg két Felsőoktatási Főiskola campusa és magánintézmény – az Al Ain Egyetem, az Abu Dhabi Egyetem mellékcampusa, az Indiai Iskola, az Al-Ain és mások – emirátusi és külföldi diákokat szolgál ki. A szakképzés a Horizon International Flight Academy és az Etihad Airways kadétpilóta-központjának jóvoltából történik. Az iskolák felügyeletét az Abu Dhabi Oktatási és Tudásügyi Minisztérium keleti övezetének központja látja el. Magán nemzetközi iskolák – brit, amerikai, CBSE – hálózata Al-Manaseerben és Al Hiliben található, amelyek változatos tanterveket kínálnak.

Az orvosi ellátás Al Ainban 1960-ig nyúlik vissza, amikor Dr. Pat és Dr. Marian Kennedy, amerikai misszionáriusok megalapították a Kanad Kórházat. A Tawam Kórház, amely 1979 decemberében nyílt meg, és később a Johns Hopkins Medicine International irányítása alatt állt, 503 ágyas, és az Egyesült Arab Emírségek fő onkológiai központjának ad otthont. Az Al Ain Kórház, más néven Al-Jimi Kórház, amely az Egyesült Arab Emírségek Egyeteméhez kapcsolódik, és 2007 óta a Bécsi Nemzetközi Orvostudományi Egyetem égisze alatt áll, további 450 ágyat kínál minden szakterületen. A város jól felszerelt oktatókórháza és magánklinikái biztosítják, hogy a lakosoknak csak Abu Dhabiba vagy Dubaiba kelljen utazniuk a legspecializáltabb ellátásért.

Al Ain vallási élete a többi emírség mintáját követi. A történelmi Shaikha Salamah mecsettől – a város egykori legnagyobb mecsetjétől – a 2021-ben elkészült Sheikh Khalifa nagymecsetig, amely az ország egyik legtágasabb imaháza, számos mecset tarkítja a városi szövetet. Míg az iszlám normákhoz való ragaszkodás szabályozza a nyilvános viselkedést, a város kulturális cserére való nyitottsága – amely a nemzetközi iskolákban, a külföldi közösségekben és a kulturális fesztiválokon is megmutatkozik – a tolerancia tágabb szellemiségét tükrözi.

Az Al Ain környéki közlekedés a közúti kapcsolatoktól függ: az északon található Dubai–Al Ain út Sharjahba, nyugaton Abu Dhabiba, délnyugaton pedig Mezyadba vezet, ahonnan Ománba is eljutnak az utak. Busz- és taxisjáratok közlekednek ezeken az útvonalakon, az Al Ain Nemzetközi Repülőtér pedig menetrend szerinti járatokat üzemeltet Pakisztánba, Indiába és Egyiptomba. Az Al Aint Abu Dhabival és Omán Szohár kikötőjével összekötő vasútvonal tervei ígéretesek, amelyek a várost a Perzsa-öböl menti közlekedési hálózatokba integrálnák.

Al Ain turizmusa a száraz hőségre épít, amely kellemes ellentétben áll a tengerparti páratartalommal. Az emirátusi családok hétvégi villákat tartanak fenn itt, a látogatókat pedig kulturális helyszínek vonzzák: az Al Ain Nemzeti Múzeum, Zayed sejk egykori palotája, olyan ősi erődök, mint az Al Muwaiji és a Mezyad, valamint a Hili Régészeti Park sírjaival és sziklarajzaival. A hegy lábánál a Green Mubazzarah ásványvízforrásai árnyékos piknikezőhelyeken kínálnak kikapcsolódást; a Jebel Hafeet csúcsára vezető kanyargós 12 kilométeres út panorámás kilátással és a síkság felett elhelyezkedő szállodával jutalmazza az óvatos sofőröket. A Mercure Hafeet Hotel és az Al Fada üdülőhelyek a szabadidő eltöltésére vágyókat szolgálják ki. Egy történelmi falu rekonstruálja a hagyományos sivatagi életet, míg az Al Ain Állatkert, a Hili Fun City vidámpark és a 2012-ben megnyílt Kalandpark – ahol szörfözés, kajakozás és raftingolás várja a látogatókat mesterséges folyókon – a családi szórakozás iránti elkötelezettséget tükrözi.

Öt nagyobb bevásárlóközpontban – a központban található Al Ain Mallban, az Al-Jimi Mallban, a Bawadi Mallban, a Remal Mallban és a Hili Mallban – lüktet a kereskedelmi élet, amelyek körül kávézók és vízipipa-bárok találhatók. Az alkohol csak engedéllyel rendelkező szállodákban kapható, ami megerősíti a nyilvános helyen történő ittasság elleni helyi törvényeket. A szerény, háztömbben működő kávézóktól a hatalmas láncokig terjedő kávézók minden demográfiai csoport számára találkozóhelyeket biztosítanak. Egy nemzetközi gokartpálya a gyorsaság szerelmeseit szolgálja ki, míg két angol nyelvű rádióállomás – a 100.1 Star FM és a 105.2 Abu Dhabi Classic FM – kortárs slágereket, arab dallamokat és nyugati klasszikusokat felölelő zenével kíséri a napi rutint.

2024-ben Al Ain három Guinness-rekordot is megdöntött, kezdve januárban egy nyolcperces kombinált tűzijátékkal és drónnal, amely a maga nemében a leghosszabb egyenes vonalú drónsorozat volt. Később, ugyanebben az évben az Egyesült Arab Emírségek 53. nemzeti ünnepén egy 11,1 kilométer hosszú tűzijátékot mutattak be – ami egy újabb hivatalos rekord. Ezek a látványosságok jól mutatják, hogy a város egyszerre törődik az örökséggel és a látványossággal, és igyekszik a modern színpadon is lenyűgöző látványt nyújtani anélkül, hogy feladná ökológiai és történelmi alapjait.

A sport és a művészetek párhuzamosan virágoznak. A Hazza Bin Zayed Stadion, az Al Ain Football Club – Ázsia egyik legsikeresebb csapatának – otthont adó stadion a Mexikói-öböl menti futball központja, míg az Al Ain Club a kézilabdától a dzsúdóig számos sportágnak ad otthont. A rögbi rajongótáborát az Al Ain Amblers és a Palm Resort klubja tölti be, ahol az ifjúsági és felnőtt csapatok regionális szinten mérik össze tudásukat. A jégkorong egykor az Al Ain Vipers és a Ghantoot csapatait is fogadta a Hili Fun City jégpályáján; a Vipers 2009–10-ben megnyerte az Emirates Hockey League bajnoki címét. A művészeti törekvések közé tartozik az éves klasszikus zenei fesztivál, a felújított erődökben található galériák és egy feltörekvő utcai művészeti színtér, amely merész falfestményekkel díszíti az aluljárók és a körforgalom falait.

A kulináris élmények tükrözik a város kulturális rétegzettségét. A Khalifa utca mentén és a Mathraz negyedben libanoni mezze éttermek keverednek a kínai tésztaéttermekkel és a dél-ázsiai tandoorikkal. A nemzetközi gyorsétteremláncok szerény kávézókkal élnek együtt, ahol az adagok meghaladják az árakat. A vegetáriánusok számára a változatosságot a babalapú ételek és a tiszta vegetáriánus indiai ételek gazdag kínálata biztosítja; a vegánok, bár kevesebben vannak, segítőkész szakácsokat találnak, akik világos útmutatást adnak. A várost átszelő házhozszállítási szolgáltatások behálózzák, így a meleg ételek minden környéken elérhetőek. Míg az alkohol a szállodai éttermekben korlátozott, a kávézói kultúra virágzik, amelyet egy olyan generáció táplál, amely egyensúlyba hozza a hagyományt a kozmopolita ízléssel.

Változó homokján és árnyékos ligetein keresztül Al Ain csendes eltérést mutat az Öböl csillogó felhőkarcolóitól. Itt az örökség összefonódik a tudományos munkával: a régészeti leletek egyetemi laboratóriumokkal beszélgetnek, az ősi falaj öntözőrendszerek pedig a tisztított szennyvizet dísztavakba vezették. A modern növekedés nem törölte el a sivatag suttogását; ehelyett megtanult hallgatni. Az eredmény egy olyan város, amely rétegekben bontakozik ki – bronzkori sírok pálmafák alatt, mecsetek minaretjei a forgalmas bevásárlóközpontok mellett, vasúti vízió a horizonton –, mindegyik rétegekben bontakozik ki – bronzkori sírok pálmafák alatt, mecsetek minaretjei a forgalmas bevásárlóközpontok mellett, vasúti vízió a horizonton –, mindegyik a múlt és a jövő közötti tartós párbeszédet közvetíti. Al Ainban a történelem pulzusa hallható a pálmalevelek susogásában és a hegyi árnyékok ívében, emlékeztetve minden látogatót és lakost, hogy még a sivatagi szélsőségek közepette is, az élet – és a kultúra – megtalálja a módját a virágzásnak.