Egyesült Arab Emírségek

Az Arab-félsziget keleti csücskében fekvő Egyesült Arab Emírségek (EAE) a gyors átalakulás feltűnő példájaként mutatkozik meg. Alig fél évszázad alatt egy csoport kis tengerparti sejkség és sivatagi oázis hét emírségből – Abu Dhabi, Dubai, Sardzsa, Adžmán, Umm al-Kaivein, Rász al-Haima és Fudzsejra – álló föderációvá egyesült. Mindegyik emírséget saját szuverénje ural, mégis szövetségi, választott monarchia köti össze őket. Abu Dhabival, mint az elnökség és a politikai központ székhelyével, a föderáció mintegy 83 600 négyzetkilométeren terül el, területét mozgó dűnék, elhagyatott hegyek, csillogó partvonalak és enklávék jellemzik, amelyek határai letűnt megállapodásokról és elhúzódó vitákról suttognak.

Az Emírségek körvonalait sivatagok és tengerek egyaránt meghatározzák. Délnyugatra és nyugatra Szaúd-Arábia fekszik; keletre és északkeletre Omán; a Perzsa-öböl vizein túl Katar és Irán fekszik; északkeletre pedig az Ománi-öböl nyílik az Indiai-óceán felé. A Rub al-Khali, az úgynevezett Üres Negyed, égett okkersárga homok tengerében nyomul Abu Dhabi déli részére. Északabbra a Hadzsar-hegység hasítja a tájat, szürke mészkő gerinceik közel 1900 méterre emelkednek a Ras al-Khaimah-i Jebel Jaisnál. E két szélső pont között oázisok fekszenek: a szaúdi határ közelében elterülő és elszigetelt Liwa; az ománi határon húzódó Al-Buraimi; és az ember alkotta Zakher-tó Al Ainnál, amely az unió szűkös talajvízkezelésének mesteri szintjét bizonyítja.

A part menti síkságok egy olyan ég alatt húzódnak, amelyet az év nagy részében könyörtelen nap perzsel. A nagyjából 650 kilométer hosszú partvonal mentén sósíkságok húzódnak a szárazföld belsejében, mielőtt olajfúrótornyoknak, kikötőknek és városoknak adnának helyet. Dubai természetes kikötője, amely egykor szerény volt, kotrással kibővült; Abu-Dzabi, Sardzsa és más emírségek mélyvízi kikötőket tartanak fenn, amelyek összekötik az Emírségeket a globális kereskedelemmel. Mégis ezek az ember alkotta kikötők korallzátonyok és változó homokpadok mellett fekszenek, amelyek régóta próbára teszik a tengerészek képességeit. Az erős árapály és a hirtelen szélviharok továbbra is alakítják a partvonalat, miközben a legmodernebb navigációs és elektronikus irányítórendszerek simítják a nemzeti vagyon alapját képező fekete arannyal megrakott óriási tartályhajók áthaladását.

Az éghajlat a sivatagi előírásokat követi: a nyár perzselő, a nappali hőmérséklet a síkságokon gyakran meghaladja a 45 °C-ot; a telek enyhék maradnak, a hőmérséklet éjszaka 10-14 °C-ra süllyed. A csapadék kevés, általában rövid, özönvízszerű kitörésekben esik a hűvösebb hónapokban, időnként a száraz vádi medreket hirtelen folyókká duzzasztva. A hegyekben a csapadék valamivel bőségesebb, és időnként hó formájában esik – a leghíresebb példa a Jebel Jais-on 2004 decemberében, amikor a csúcsot először borította be fehér por. A porviharok előzetes figyelmeztetés nélkül is feltörhetnek, beborítva az autópályákat és a sivatagi ösvényeket, míg a délkeleti felől fújó párás szelek, amelyeket helyileg Sharqi néven ismernek, késő nyáron kellemetlen fülledtséget hoznak a partra.

Az 1971-ben, Nagy-Britannia protektorátusaiból való kilépésekor kidolgozott szövetségi struktúra széleskörű autonómiát biztosít minden emírségnek. Abu Dhabi, amely az ország területének közel 87 százalékát teszi ki, jelentős befolyással bír: uralkodója hagyományosan a szövetség elnöke, és bevételei – főként az olajból és a gázból – finanszírozzák az unió egészségügyi, oktatási és infrastrukturális kiadásainak nagy részét. Dubai, amely területét tekintve a legkisebb, mégis legnépesebb, a kereskedelemre, a repülésre és a turizmusra összpontosított, és nemzetközi központtá vált, ahol több mint 10 millió lakos és látogató keveredik. Sardzsa konzervatívabb társadalmi légkört tart fenn, partvonalát ipari területek és kulturális negyedek tarkítják, amelyek az arab örökségre utalnak. Az északi emírségek négyese – Fudzsejra, Ajmán, Rász al-Haima és Umm al-Kaivein – tengerparti enklávékat, hegyi menedékhelyeket és sivatagi kiterjedéseket ötvöz, mindegyik a hagyomány és a modernitás saját egyensúlyát kínálja.

A népességdinamika jól mutatja a szövetség egyedi jellegét. 2024 közepén mintegy 10 millió ember élt az Egyesült Arab Emírségekben, de az emírségekbeli állampolgárok ennek mindössze tizenegy százalékát tették ki. A fennmaradó részt az építőiparban, a vendéglátásban, a pénzügyekben és számos szolgáltatóiparban dolgozó migránsok teszik ki. Az indiaiak a lakosság nagyjából egynegyedét teszik ki, őket követik a pakisztániak, bangladesiek és a filippínók; a nyugati külföldiek száma tízezrekre rúg. Ez az egyensúlyhiány olyan társadalmat eredményezett, amelyben a helyi hagyományok nehezen élnek együtt a globalizált életmóddal. Az arab nyelv hivatalos nyelv, és az iszlám alakítja a jogi keretet; mégis az angol uralkodik az üzleti életben, az oktatásban és a mindennapi kereskedelemben. Az állam toleranciát hirdet más vallások iránt, lehetővé téve a templomok működését és a nem muszlim kisebbségek szabad vallásgyakorlását, még akkor is, ha a többség továbbra is szunnita muszlim – bár egy jelentős síita közösség, az ibádi és a szúfi hatások mellett, átszövi a szövetséget.

A kőolaj és a földgáz továbbra is az Egyesült Arab Emírségek vagyonának központi eleme. Az ország a világ tíz legnagyobb olaj- és gázkészlet-tulajdonosa közé tartozik. A szövetség alapító elnökének, Sejk Zayed bin Sultan Al Nahyannak a vízióján keresztül befolyt bevételeket kórházakba, iskolákba, autópályákba és kikötőkbe fektették be, lehetővé téve az Emírségek számára, hogy a modernitás felé ugorjon. A 21. század fordulója óta a vezetők tudatosan szélesítették a gazdaságot. A turizmus, a pénzügy, az ingatlanpiac, a logisztika és a technológia ma már a növekedés motorjai, a nem olajágazati szektorok értéke és foglalkoztatása pedig bővül. Dubai, amely régóta vállalkozás, a világ két legforgalmasabb repülőterének ad otthont – a Dubai Internationalnek és a feltörekvő Al Maktoumnak –, Abu Dhabi pedig globális konferenciák és kulturális projektek fővárosává vált, köztük a Louvre Abu Dhabinak és a tervezett Guggenheim műholdnak. A monolitikus szénhidrogén-exportőrből diverzifikált középhatalommá való átalakulás nem volt zökkenőmentes – 2015 és 2019 között időnként megtorpant a növekedés –, de a 2000 és 2018 közötti átlagos, mintegy 4 százalékos reál GDP-növekedés egy általánosságban pozitív tendenciát mutat.

Mindazonáltal a vagyon és a politikai hatalom koncentrációja kritikát vált ki. A nemzetközi emberi jogi szervezetek a kormányt hibáztatják a gyülekezés, a szólásszabadság és a sajtószabadság korlátozása, valamint a tárgyalás nélküli hosszú távú fogva tartást lehetővé tevő jogrendszer miatt. Továbbra is érkeznek jelentések a kínzásokról, az erőszakos eltűnésekről és a másként gondolkodók zaklatásáról. Az alacsony bérű ágazatokban dolgozók gyakran nehéz körülmények között, korlátozott védelemben és a szervezkedés akadályaiban élnek. Az ország emberi szabadság indexe elmarad sok versenytársáétól, emlékeztetve a megfigyelőket, hogy a gazdasági nyitottságot nem követte a politikai liberalizáció.

Az infrastrukturális beruházások gyorsan haladnak. Az autópálya-hálózat – legfőképpen az Abu-Dzabitól Dubain, Sharjahon és azon túl húzódó E11 – összeköti a nagyobb népességközpontokat. Az elektronikus útdíjszedés a dubaji Salikon keresztül kezeli a forgalmat és finanszírozza a karbantartást. A városi tömegközlekedési rendszerek meggyökeresedtek: a Dubai Metro, a vezető nélküli és a régió első gyorsvasúti hálózata, felhőkarcolók alatt fut; villamosok és egysínű vasutak szolgálják ki olyan kerületeket, mint a Palm Jumeirah és az Al Sufouh. Az 1200 kilométeres nemzeti vasútvonal tervei kikötőket, ipari övezeteket és szárazföldi városokat kötnek össze, bár a befejezés még éveket várat magára.

A tengeri logisztika egy másik pillért képvisel. A Khalifa kikötő, a Jebel Ali, a Zayed kikötő és mások nemcsak a regionális piacok, hanem a tágabb Tengeri Selyemút kapuit is jelentik, amely az ősi kereskedelmi útvonalak modern megtestesülése Kínát, Dél-Ázsiát, Afrikát és Európát összeköti. Az automatizálás, a gyors áruszállítás és a mély kikötőhelyek lehetővé teszik az Emírségek számára, hogy versenyképesek legyenek a hagyományos csomópontokkal; az ambíciók kiterjednek a Kaukázuson és Európán átívelő vasúti összeköttetések használatára, a Perzsa-öbölön túli kapcsolatok elmélyítésére.

A kulturális élet egyensúlyban tartja a konzervációt és az újdonságot. Sardzsa Örökségnegyedében felújított széltornyok és korallstukkó házak adnak otthont a beduin hagyományokat, a gyöngyhalászatot és a korai tengerparti életet bemutató múzeumoknak. Abu Dhabi Szaadijat-szigetének emelkedő része világhírű múzeumoknak ad otthont. Dubai, amely egykor szerény kereskedőváros volt, ma Al Quozban galériáknak és a kerület művészeti tereinek ad otthont, amelyek közel-keleti és nemzetközi alkotókat mutatnak be. A Sardzsai Nemzetközi Könyvvásár, a Perzsa-öböl legrégebbi része, évente több száz szerzőt és kiadót vonz.

Az irodalom és a költészet mély gyökerekkel rendelkezik itt. Ibn Majid, a 15. századi Ras al-Khaimah-i hajós és költő úttörő szerepet játszott az arab tengerészeti értekezések írásában. A 20. század eleji írók, mint Mubarak Al Oqaili és Salem bin Ali al Owais, versekben őrizték meg a helyi dialektusokat és a folklórt, míg a századközepi személyiségek a függetlenség idején zajló társadalmi változásokat örökítették meg. Ma az emírségekbeli szerzők továbbra is olyan narratívákat szőnek, amelyek a pásztori oázisokat üvegtornyokkal és globalizált társadalmakkal állítják szembe.

A fesztiválok ezt a kettősséget tükrözik: a bantu-afrikai ritmusokból származó hagyományos liwa zene és tánc a sivatagi összejöveteleken is tovább él, még akkor is, amikor a Dubai Desert Rock Fesztivál a heavy metalt a nemzetközi színpadokra hozza. A modern kompozíciók évszázados rituálék mellett kapnak helyet, miközben az Emírségekben az élet az emlékezés és a megújulás között ingadozik.

A konyhaművészet is a konvergencia jele. Évszázadokon át a tenger gyümölcsei, a rizs, valamint a kecske- vagy bárányhús táplálta a tengerparti és beduin asztalokat. A fűszerek és a módszerek perzsa, indiai és kelet-afrikai kereskedelem útján érkeztek: sáfrányos kávé; machboos, egy fűszeres rizses étel; datolyaételek és édes lugaimat. Ma a bazárok tele vannak helyi fűszerekkel és termékekkel, miközben a globális szupermarketláncok minden kontinensről kínálnak árukat. Az éttermek a szerény shawarma standoktól a fine diningig terjednek, amelyek az arab alapfogalmakat modern technikával értelmezik újra.

A turizmus a stratégia egyik kulcsfontossá vált. Dubai a világ leglátogatottabb városai közé tartozik, látképét a Burj Khalifa, a Föld jelenleg legmagasabb épülete tarkítja. A közelben a Palm Jumeirah és a The World szigetcsoport emelkedik ki a tengerből, lakó- és üdülőhelyi élet keverékét kínálva. Abu Dhabi Sheikh Zayed nagymecsete márványtermeivel és bonyolult kalligráfiájával vonzza a zarándokokat és a városnézőket. A Yas-sziget ad otthont a Ferrari Worldnek és a Yas Marina versenypályának, a Forma-1 fináléjának. Fujairah Hadzsar dombjai és vádijai a túrázókat és a hegymászókat csábítják; Ras al-Haimah Jebel Jais hegyvonulata a világ leghosszabb drótkötélpályáját kínálja. A szárazföld belsejében található Al Ain az oázisok életére emlékeztet árnyékos házakkal, datolyapálmákkal és a Kr. e. harmadik évezredből származó régészeti leletekkel.

Az építészek látványtervein és turisztikai brosúráin túl azonban egy összetettebb valóság húzódik meg. A vendégmunkások gyakran munkatáborokban élnek a városi peremvidéken, távol a luxushotelektől és a makulátlan golfpályáktól. A politikai vagy vallási ellenvélemények kifejezése korlátozott. A nők, bár törvényileg nem kötelesek fedőlakást viselni, a szövetségi állam nagy részén betartják a konzervatív normákat; a szerény öltözködés elvárt a nyilvános helyeken, és kötelező a mecsetekben. Az alkohol, amely csak engedélyezett helyszíneken kapható, továbbra is elsősorban a külföldiek számára elérhető; a nyilvános helyen történő ittas jelenlétet büntetik. A házasságon kívüli szex, a homoszexualitás és a kábítószer-birtoklás elleni törvények továbbra is szigorúak, a büntetések akár szabadságvesztéssel vagy súlyosabb büntetéssel is járhatnak.

A repülőtereken végzett vámellenőrzések magukban foglalhatják a külföldön lenyelt anyagok vérvizsgálatát. Az üzleti etikett formalitást követel: a kártyák jobb kézzel való cseréje, tiszteletteljes üdvözlések, türelem a tárgyalások során. Az emírségekbeliek maguk is a melegséget és a büszkeséget testesítik meg, nagy hangsúlyt fektetve a vendégszeretetre, miközben tiszteletben tartják a hagyományokat.

Ezen ellentmondások – a felhőkarcolók gyors emelkedése és a sivatagi szelek tartós lüktetése; a kozmopolita banknegyedek a meghitt souk sikátorok mellett – révén az Egyesült Arab Emírségek a kontrasztok tanulmányaként mutatkozik meg. Vezetői a szénhidrogén-vagyont csillogó városok felépítésére és globális kulturális projektek finanszírozására használták fel. Mégis, az egyenlőség, a jogok és a szövetség sokszínű lakosságának jövőjének kérdései továbbra sem megoldottak. Az Emírségeken való utazás azt jelenti, hogy első kézből tapasztaljuk meg ezt a feszültséget: naplementekor egy csillogó torony tetején állni, hajnalban érezni a hűvös hegyi levegő suhogását, hajnalban barangolni egy datolyapálma-ligetben, és csodálni azt a találékonyságot, amely a rézkunyhókat globális kereszteződésekké alakította. Itt a történelem és a modernitás találkozik egy felhőtlen ég alatt, egyszerre tanúbizonyságot téve az emberi ambícióról és emlékeztetve arra, hogy a haladásnak megvannak a maga összetettségei.