Bhután

Bhután egy keskeny folyosón terül el a Keleti Himalája völgyein. Az északon a Tibeti-fennsík és délen India síkságai között elterülő, magas csúcsokkal és mély völgyekkel teli birodalom régóta megőrizte szigorú és gazdagon rétegzett életmódját. 38 394 km²-es szárazföldi területével és alig több mint 727 000 fős lakosságával Bhután a világ legkevésbé népes és leghegyvidékibb országai közé tartozik. Elszigeteltsége mégis lehetővé tette, hogy évszázados vallási és kulturális finomodás gyökerezzen és fennmaradjon. Csak az elmúlt évtizedekben nyitotta meg magát óvatosan a külső hatások felé – miközben továbbra is igyekszik megőrizni azokat a ritmusokat és értékeket, amelyek identitását jellemzik.

Bhután szárazfölddel körülvett és távoli fekvésű, függőleges domborzata a tengerszint felett alig 200 méterrel fekvő szubtrópusi síkságoktól a 7000 métert meghaladó jégborította csúcsokig terjed. Az ország szinte egészét – 98,8 százalékát – hegyek borítják. Északon alpesi rétek és cserjések íve emelkedik olyan csúcsok felé, mint a Gangkhar Puensum (7570 m), a Föld legmagasabb megmászatlan hegye. Ott a zord szelek szívós legelőket alakítanak ki, ahol a nomád pásztorok juh- és jaknyájakat hajtanak. Lent hideg vizű patakok ereszkednek le tűlevelű és lombhullató erdőkön keresztül a középmagas felföldek központi gerincébe. Ezek a területek vízgyűjtő területet képeznek a folyók – a Mo Chhu, a Drangme Chhu, a Torsa, a Sankosh, a Raidāk és a Manas – számára, amelyek mindegyike mély szurdokokat váj, mielőtt India síkságára ömlik.

Délebbre fekszenek a Fekete-hegység, melynek 1500–4900 méteres magasságban fekvő gerincei vegyes szubalpin és lombhullató erdőket rejtenek. Ezek az erdők adják Bhután faanyagának és tüzelőanyagának nagy részét; emellett élővilágnak is otthont adnak, az arany langurtól az endemikus himalájai takinig. Az alacsony hegylábaknál – a Sivalik-hegységben és a Duars-síkságon – a trópusi páratartalom sűrű dzsungeleket és szavannás gyepeket eredményez. Bár csak egy keskeny sáv nyúlik be Bhutánba, ez a zóna létfontosságú a mezőgazdaság számára a rizsföldeken, a citrusültetvényeken és a kisbirtokos földeken. Az ország éghajlata a tengerszint feletti magassággal változik: monszun sújtotta nyarak nyugaton; forró, párás síkságok délen; mérsékelt övi középső felföldek; és állandó hó a legmagasabb északon.

A természetvédelem központi szerepet játszik Bhután szellemiségében. A törvény értelmében területének 60 százalékát erdő borítja; a gyakorlatban több mint 70 százalékát erdő borítja, és több mint egynegyede védett területeken fekszik. Hat nemzeti park és rezervátum – köztük a Jigme Dorji, a Royal Manas és a Bumdeling vadrezervátumok – a terület több mint egyharmadát fedik le. Bár a klímaváltozással összefüggő gleccserek visszahúzódása most veszélyezteti a folyók vízhozamát és a magaslati élőhelyeket, Bhután biokapacitás-tartaléka továbbra is a világ egyik legnagyobbja, ami rávilágít a fogyasztás és a természetes regeneráció közötti ritka egyensúlyra.

Bhutánban az emberi jelenlét valószínűleg a jégkorszak utáni népvándorlásokra nyúlik vissza, de az írásos feljegyzések a buddhizmus hetedik századi megjelenésével kezdődnek. A tibeti Szongcán Gampo király (uralkodott 627–649) építtette az első templomokat – a Paro közelében lévő Kyichu Lhakhangot és a Bumthangban található Jambay Lhakhangot –, miután átvette a buddhizmust. Kr. u. 746-ban az indiai bölcs, Padmaszambhava („Guru Rinpoche”) ellátogatott a központi völgyekbe, és kolostorokat alapított, amelyek a vadzsrajána hagyományt erősítették.

A politikai egység azonban csak a 17. század elején, Ngawang Namgyal (1594–1651) uralkodása alatt jött el. A Tibetből száműzött láma kettős kormányzási rendszert vezetett be – a polgári közigazgatást a szerzetesi felügyelettel ötvözve –, és kodifikálta a Ca Jig törvénykönyvét. Erődök – dzongok – emelkedtek a völgyek felett, amelyek helyőrségként és a teokratikus hatalom székhelyeként is szolgáltak. Namgyal számos tibeti betörést visszavert, és leigázta a versengő vallási iskolákat. A Zhabdrung Rinpoche címet felvéve Bhután spirituális megalapítója lett. Utódai alatt a birodalom kiterjesztette befolyását Északkelet-Indiára, Sikkimre és Nepálra, bár ezek az eredmények fokozatosan elvesztek az elkövetkező évszázadokban.

Bhután soha nem hódolt be a gyarmati uralomnak, de a 19. század közepére konfliktusba keveredett Brit Indiával a Duar régió miatt. A Duar háborút (1864–65) követően Bhután átengedte ezt a termékeny övezetet éves támogatásért cserébe. 1907-ben, a növekvő brit befolyás közepette, a helyi uralkodók Ugyen Wangchuckot választották az első örökletes monarchának, ezzel felavatva a Wangchuck-dinasztiát. Az 1910-es Punakha-i szerződés kötelezte Bhutánt, hogy fogadja el a brit iránymutatást a külügyekben a belső autonómia érdekében. India 1947-es függetlensége után hasonló feltételeket megújítottak az 1949-es Barátsági Szerződésben, megerősítve a szuverenitás kölcsönös elismerését.

A 20. század során Bhután óvatos maradt külkapcsolataiban. Csak 1971-ben csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, és ma mintegy ötvenhat országgal tart fenn kapcsolatokat, miközben fenntartja a védelmi együttműködést Indiával. Állandó hadsereg őrzi hegyi határait; külpolitikáját Újdelhivel szorosan együttműködve gyakorolja.

2008-ban Jigme Singye Wangchuck király egy új alkotmány keretében önként lemondott számos királyi hatalomról. Bhután parlamenti demokratikus alkotmányos monarchiára való áttérése választott Nemzetgyűlést és Nemzeti Tanácsot eredményezett, amelyeket az uralkodó erkölcsi és vallási tekintélye egyensúlyoz. A végrehajtó kormányt a miniszterelnök vezeti; a Dzse Kenpo, az állam vadzsrajána buddhista rendjének feje felügyeli a spirituális ügyeket. A változások ellenére a korona presztízse töretlen: az ötödik király, a külföldön tanult és 2008-ban megkoronázott Jigme Kesar Namgyel Vangcsuk továbbra is mély tiszteletnek örvend.

Bhután gazdasága szerény, mégis dinamikus. 2020-ban az egy főre jutó jövedelem nagyjából 2500 USD volt, amit a vízenergia-export, az idegenforgalmi díjak, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás élénkített. A meredek terep bonyolítja az utakat és kizárja a vasutakat, de a Lateral Road – amely az indiai határon fekvő Phuentsholingot köti össze a keleti városokkal, mint például Trashigang – a fő közlekedési útvonal. A Paro repülőtér, amelyet egy keskeny völgy mentén közelítenek meg, az egyetlen nemzetközi légi összeköttetés; a belföldi járatok néhány magaslati leszállópályát kötnek össze.

A vízerőművek gátakat építenek a gyors folyók számára, olyan projektek, mint a Tala erőmű (melyet 2006-ban helyeztek üzembe), a növekedési ütemet megduplázták, több mint 20 százalékra abban az évben. A felesleges energiát Indiába értékesítik, ami kulcsfontosságú bevételt generál. Az egyetlen erőforrásra való támaszkodás azonban kockázatokat is jelent, a gleccserek olvadásától a szezonális vízmennyiség-ingadozásig. A kormányzat a diverzifikációra törekedett: kis iparágak a cement, az acél és a feldolgozott élelmiszerek területén; kézművesség és szövés; és újabban a thimphu-i TechParkban inkubált zöld technológiák és digitális startupok.

A turizmus továbbra is gondosan kezelt piaci rés. Az indiai, bangladesi és a maldív-szigeteki állampolgárok kivételével – akik szabadon beléphetnek – minden más látogató „fenntartható fejlődési díjat” fizet (körülbelül napi 100 USD), amely fedezi a szállást, az étkezést és az utazást engedéllyel rendelkező idegenvezetőkkel. 2014-ben mintegy 133 000 külföldi merészkedett be a királyságba, akiket az érintetlen ökoszisztémák, az évszázados kolostorok és a modern élet nyüzsgése vonzott. A magas díjak és a fáradságos szárazföldi utazás azonban mérsékelten tartja a számokat.

Bhután pénzneme, a ngultrum (jelképe Nu, ISO BTN), névértéken van rögzítve az indiai rúpiához, amely kis címletekben szabadon forog Bhutánon belül. Öt kereskedelmi bank – élükön a Bhutáni Bankkal és a Bhutáni Nemzeti Bankkal – támogatja a növekvő pénzügyi szektort, amely magában foglalja a biztosítási és nyugdíjalapokat is. 2008-ban egy Indiával kötött szabadkereskedelmi megállapodás lehetővé tette a bhutáni áruk vámmentes áthaladását India területén, bár a nehéz földrajzi helyzet továbbra is korlátozza a vízenergián túli exportot.

Az élelmiszer-önellátás továbbra sem elérhető. A munkaerő fele rizst, hajdinát, tejtermékeket és zöldségeket termeszt, nagyrészt a megélhetés érdekében. Az utak érzékenyek a földcsuszamlásokra és a porra; a bővítési projektek célja a biztonság és a megközelíthetőség javítása, különösen a távoli keleti területeken, ahol a földcsuszamlásveszélyes lejtők és a rossz minőségű útfelület elriasztja a turistákat és lassítja a gazdasági integrációt.

Bhután 2021-es lakossága – körülbelül 777 000 fő, átlagéletkoruk 24,8 év – több etnikai csoportra oszlik. A ngaloppok (nyugat-bhutániak) és a sarchopok (kelet-bhutániak) alkotják a hagyományos többséget, a tibeti buddhizmus drukpa kagyü, illetve nyingmapa ágának követői. A déli, nepáliul beszélő lhotshampa nép egykor a lakosság akár 40 százalékát is kitehette; az 1980-as évekbeli „Egy nemzet, egy nép” állami politika elnyomta a nepáli nyelvet és a szokásos viseletet, ami tömeges államtalanításhoz és több mint 100 000 lakos nepáli menekülttáborokba való kiutasításához vezetett. Sokakat a következő évtizedekben külföldre telepítettek le.

A dzongkha, a tibeti nyelvcsalád tagja, a nemzeti nyelv és az oktatás nyelve – az angol mellett – az iskolákban. Mégis mintegy két tucat tibeti-burmai nyelv él fenn a vidéki völgyekben, némelyiken hivatalos nyelvtani tanulmányok nélkül. Az írástudási arány a felnőtt lakosság kétharmada körül mozog; a urbanizáció növelte a kultúrák közötti házasságok számát, enyhítve a történelmi szakadékokat.

A vadzsrajána buddhizmus a közélet alapja. A kolostorokban színes álarcos táncokat („tsechus”) tartanak, az utak mentén pedig imazászlókat, mani köveket és csörteneket helyeznek el. A vallási tárgyakat tiszteletteljesen kell megközelíteni – megfordulni vagy az óramutató járásával megegyező irányban elhaladni mellettük –, és a templomokba való belépés előtt le kell venni a cipőt és a fejfedőt. A prozelitizmust törvény tiltja, míg a vallásszabadságot alkotmány védi. A hinduk, főként délen, a hívők kevesebb mint 12 százalékát teszik ki.

Az öltözködési szabályok a hierarchiát és a szokásokat tükrözik. A férfiak ghót, egy térdig érő köpenyt viselnek, amelyet kera öv rögzít; a nők kirát, egy bokáig érő ruhát, amelyet koma brossok rögzítenek, wonju blúzzal és toego dzsekivel. A selyemsál – férfiaknál kabney, nőknél rachu – a rangot jelzi; a piros sál (Bura Maap) a legmagasabb polgári kitüntetések közé tartozik. A kormányzati alkalmazottaknak nemzeti viseletet kell viselniük a munkahelyükön; sok polgár még mindig ezeket a ruhadarabokat választja ünnepi alkalmakra.

Az építészet a funkcionalitást az esztétikai visszafogottsággal ötvözi. A völgyekben található helyszíneket döngölt földből, kőből és bonyolult faszerkezetekből – szögek nélkül – épített dzongok uralják. A templomok és a konzolos házak a helyi stílusokat követik; még külföldön is, olyan intézmények, mint az El Paso-i Texasi Egyetem, átvették a bhutáni motívumokat.

Bhután talán legegyedibb hozzájárulása a világdiskurzushoz a bruttó nemzeti boldogság (GNH) filozófiája. A Jigme Singye Wangchuck király által 1974-ben megalkotott GNH négy pillérre épül: fenntartható gazdasági növekedés, környezetvédelem, kulturális előmozdítás és jó kormányzás. A hivatalos GNH-mutatókat 1998-ban határozták meg; 2011-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadott egy 68 ország által támogatott határozatot, amely a „holisztikus fejlődési megközelítést” szorgalmazza. Bhután nemzetközi fórumoknak ad otthont a jóléttel kapcsolatban, és továbbra is az anyagi haladás és a pszichológiai, valamint a spirituális jólét egyensúlyának szószólója. A kritikusok azonban megjegyzik, hogy a mérés még gyerekcipőben jár, és hogy a vidéki szegénység és a városi törekvések közötti különbségek továbbra is fennállnak.

Kis mérete ellenére Bhután regionális és globális szervezetekben vesz részt. Segített megalapítani a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséget (SAARC), csatlakozott a Nem Elkötelezettek Mozgalmához, a BIMSTEC-hez, az Éghajlatváltozási Sérülékenyek Fórumához, az UNESCO-hoz és a Világbankhoz is. 2016-ban megelőzte a SAARC-ot az üzleti tevékenység egyszerűsítése, a gazdasági szabadság és a korrupció hiánya tekintetében; 2020-ra Dél-Ázsiában a harmadik helyen állt az Emberi Fejlődési Indexen, globálisan pedig a 21. helyen a Globális Béke Indexen.

Kínával továbbra is kényes a viszony. Nincsenek hivatalos diplomáciai kapcsolatok, és a határviták továbbra is fennállnak. A tibeti menekültek átkelőhelyei és a határkijelölés körüli feszültségek továbbra is befolyásolják Bhután külpolitikáját, amely mindazonáltal az Indiával való hagyományos partnerségen túlmutató kapcsolatokra törekszik.

Bhután válaszút előtt áll. A himalájai gleccserek visszahúzódása veszélyezteti a vízellátást és a vízerőművek hozamát; a földcsuszamlások gyakoriságának növekedése veszélyezteti az utakat és a falvak életét. A turizmus valószínűsíthető hatása – mind a bevételek, mind a kulturális változások tekintetében – kérdéseket vet fel az autentikusság és a fejlődés közötti különbségek között. A városi migráció próbára teszi a társadalmi kötelékeket és megterheli az infrastruktúrát Thimphuban, ahol jelenleg a lakosság nagyjából 15 százaléka él. Eközben a lhotshampai menekültek öröksége továbbra is emberi jogi és diaszpóra kérdés, még akkor is, ha a Nepállal való kapcsolatok fokozatosan normalizálódnak.

Bhután tudatos változási üteme, alkotmányos védintézkedései, valamint az ökológiai és kulturális megőrzés iránti elkötelezettsége azonban egy, a piacvezérelt globalizációtól eltérő modellt sugall. A monarchia megtartja az erkölcsi tekintélyt, míg a választott képviselők a modern kormányzásról gondoskodnak. A bruttó nemzeti boldogság, bár még mindig nem teljesen valósult meg, olyan módon alakítja a politikai döntéseket, ahogyan azt kevés nemzet mondhatja el magáról.

Az ősi völgyek boltozatos csendjében, az imamalmok csörömpölése és a vízerőművek állandó zümmögése közepette Bhután a világi szükségszerűség és az elmélkedő önuralom közötti feszültséget testesíti meg. Egy egyszerre távoli és globális rezonanciájú föld, tanúbizonyságot tesz arról, hogy milyen lehetőségek – és korlátok – vannak arra, hogy egy meghatározott utat járjunk be egy olyan korszakon keresztül, amelyet a sebesség és a lépték határoz meg. Bhutánt megismerni annyit tesz, mint nyomon követni folyóit a térképen, igen, de érezni cédrusai csendes éberségét, dzongjainak állhatatosságát és egy olyan nép csendes elszántságát is, amely elszántan alakítja a modernitást a saját feltételei szerint. Ebben az egyensúlyozásban rejlik talán a himalájai birodalom legigazibb mércéje.