Top 10 – Európa pártvárosai
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
Egy botanikus kert több mint egy szép park – egy élő növénymúzeum, amely a kutatásnak, a természetvédelemnek és a közoktatásnak szenteli magát. Az egyik definíció szerint a botanikus kert „olyan kert, amely élő növények dokumentált gyűjteményével rendelkezik tudományos kutatás, természetvédelem, kiállítás és oktatás céljából”. A világ legrégebbi botanikus kertje, Padova Orto Botanico (Olaszország, 1545), máig őrzi eredeti reneszánsz elrendezését (egy kör alakú tó, amely a Földet ábrázolja), és ezt az örökséget példázza. Az UNESCO Padovát „a világ első egyetemi botanikus kertjeként” írja le, és kiemeli, hogy az ilyen intézmények a 16. századtól kezdve hogyan játszottak „létfontosságú szerepet a kommunikációban és az eszmék, növények és ismeretek cseréjében” a tudósok között. A gyakorlatban ezek a kertek részben azért jöttek létre, hogy gyógy- és hasznos növényeket termesszenek egyetemi tanulmányokhoz, de évszázadok alatt közlátványosságokká és kutatóközpontokká is váltak.
Történelmileg sok korai kert egyetemekhez vagy királyi udvarokhoz tartozott, ahol orvosok és botanikusok termesztettek növényeket gyógyászati vagy rendszertani célokra. Később, ahogy az európai gyarmatbirodalmak terjeszkedtek, a trópusi elővárosokban található botanikus kertek kulcsszerepet játszottak a mezőgazdaságban és az ökológiában. Például a 19. században brit tudósok kerteket hoztak létre Ázsia és a Csendes-óceán szerte, gazdaságilag fontos fajokat (például kaucsukot) új éghajlatokra helyezve. Szingapúrban az UNESCO megjegyzi, hogy a Botanikus Kert „a növénykutatás központja volt Délkelet-Ázsiában”, és segített a kaucsukültetvények elterjesztésében a trópusokon. Ma a kertek ezeket a tudományos küldetéseket a szabadidővel és a művészettel ötvözik: gyakran rendeznek be tájbemutatókat, szoborkiállításokat és kulturális fesztiválokat, amelyek a tudósok mellett az alkalmi látogatókat is vonzzák.
A Kew-i Királyi Botanikus Kert (London, Egyesült Királyság) jól mutatja be, hogyan lehet egy kert egyszerre kutatóintézet és nagyszerű köztér. Az 1759-ben alapított Kew nagyjából 300 hektáron terül el a Temze mentén, és ma több mint 50 000 élő növénynek ad otthont. A viktoriánus kori Pálmaház és Mérsékelt Éghajlati Ház (üveg télikertek) trópusi pálmákat és finom orchideákat mutatnak be elegáns vas- és üvegkupolák alatt. Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő leírás szerint Kew alapítása óta „jelentős és megszakítás nélküli mértékben hozzájárult a növények sokféleségének és a gazdasági botanika tanulmányozásához”. A kert tudományos programjai továbbra is világelsők: a kert kezeli a Millenniumi Magbankot (a közeli Wakehurstben), amely 40 000 faj 2,5 milliárd magját tartalmazza – „a Föld legváltozatosabb vadon élő növényfaj genetikai erőforrása”. Más szóval, Kew nemcsak több ezer ritka növényt mutat be a látogatók számára, hanem hatalmas genetikai könyvtárként is szolgál, amely sokukat megvédi a kihalástól.
Az olaszországi Orto Botanico di Padova (Páduai Botanikus Kert) Európa spektrumának másik végét képviseli. Mindössze mintegy 2,5 hektáron terül el, modern mércével mérve apró – mégis hatalmas öröksége van. Az 1545-ben alapított padovai kertet orvostanhallgatók számára építették, és lényegében változatlan maradt. Klasszikus alaprajza – egy kör alakú vízsziget, amely a világot szimbolizálja – érintetlenül maradt fenn. Az UNESCO hangsúlyozza, hogy ez a kis kert „mélyrehatóan hozzájárult számos modern tudományos tudományág, nevezetesen a botanika, az orvostudomány, az ökológia és a gyógyszerészet fejlődéséhez”. Padovában ma is található egy 50 000 kötetes könyvtár és egy herbárium, amely több mint 6000 növényfajt tartalmaz, öt évszázados botanikai tudományt tükrözve. Röviden, Padova növényekből és könyvekből álló „élő múzeuma” a növénytudomány reneszánsz gyökereit a modern életfelfogásunkkal köti össze.
E két UNESCO-ikonon túl Európa számos más figyelemre méltó kerttel is rendelkezik. London második legnagyobb kertje – a Cambridge-i Egyetem Botanikus Kertje – és az évszázados Oxfordi Botanikus Kert (alapítva 1621-ben) egyaránt támogatja a kutatást és az oktatást. Az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert (34 ha) Skócia egyetemi rendszeréhez kapcsolódik. Spanyolországban a Madridi Királyi Botanikus Kert (1755 óta) mintegy 20 000 őshonos és egzotikus növényfajt tartalmaz. Mindegyik a kertészet és a tudomány helyi történetét példázza. Európa-szerte ezeket az intézményeket jellemzően egyetemek, kormányok vagy királyi társaságok igazgatják, és múzeumokat, laboratóriumokat és herbáriumokat foglalnak magukban. Az UNESCO például megjegyzi, hogy az ilyen kerteket „gyakran egyetemek vagy más tudományos kutatószervezetek üzemeltetik”, és „hozzájuk kapcsolódó herbáriumi és kutatási programok” vannak a taxonómia területén. Ily módon az élő gyűjtemények és a dokumentált archívumok együttműködnek a botanikai ismeretek fejlesztése érdekében.
A trópusi Ázsiában a világ legszebb kertjei buja dzsungeleket ötvöznek gondosan kidolgozott tereprendezéssel. A Szingapúri Botanikus Kert (alapítva 1859-ben) a városállam Orchard Road negyedének szívében fekszik, mocsarakat, esőerdőket és díszes tisztásokat ötvözve. Ahogy az UNESCO kifejti, „egy brit trópusi gyarmati botanikus kert fejlődését mutatja be… egy modern, világszínvonalú botanikus kertté”. Ma esőerdője (az eredeti dzsungel megőrzött foltja) és az ikonikus Orchideakert (több mint 5000 orchideahibridnek ad otthont) a történelmi fák ösvényeivel együtt létezik. Szingapúr kertjeinek hatalmas gazdasági hatása is volt: az ottani botanikusok segítettek a dél-amerikai guminövényeket ázsiai ültetvényekké alakítani. 1877-re a Kew-ból küldött palánták virágoztak Szingapúr faiskoláiban, így a város központi szerepet játszott a gumitermesztés Délkelet-Ázsiában történő terjeszkedésében. Ez a történet – a gyarmati tudománytól a globális kereskedelemig – bemutatja, hogyan formáltak át egész iparágakat egy kert gyűjteményei.
Kelet-Ázsiában Kína a közelmúltban jelentős összegeket fektetett be a botanikai kutatókertekbe. Az újonnan kijelölt Kínai Nemzeti Botanikus Kert (Peking) most 600 hektáron terül el, Peking meglévő kertjét egy dél-kínai helyszínnel ötvözve. Rendkívüli növényválasztékkal büszkélkedhet – több mint 30 000 fajjal és összesen 5 millió példánnyal –, amelyek mind a trópusi, mind a mérsékelt égövből származnak. Csak a dél-kínai (Kuangcsou) részleg 300 hektárt fed le, és körülbelül 1700 fajt tartalmaz. Ezek a kampuszok együttesen alkotják a világ egyik legnagyobb élő gyűjteményét, amelynek célja Kína hatalmas növényi sokféleségének tanulmányozása és megőrzése. (Kína más jelentős kerteket is épít – például Jünnanban található a Xishuangbanna Trópusi Botanikus Kert, amely az esőerdő növényeire összpontosít.)
Japán legrégebbi botanikus kertje, a Koishikawa (Tokió, alapítva 1684-ben), valamint a híres Neofinetia (Shinobazu) terület (ma az Ueno Állatkert része) a botanikai tanulmányok korai ázsiai hagyományait mutatja be. Indiában mind az Acharya Jagadish Chandra Bose Indiai Botanikus Kert (Kolkata, alapítva 1787-ben), mind a Lalbagh (Bangalore, 1760) kulcsszerepet játszott a gyarmati időkben. Délkelet-Ázsiában is vannak egyedi helyszínek: például Penang és Srí Lanka trópusi kertjei a holland és a brit korszakból származnak. Bár kevesebb ázsiai kert rendelkezik UNESCO státusszal, gyakran jelentős szerepet játszanak az őshonos növényvilág megőrzésében és a közönség oktatásában. Sokukban nemzeti specialitások (például a Fülöp-szigeteki kertek pálmákat és orchideákat emelnek ki), valamint nagy arborétumok vagy maggyűjtemények találhatók.
Észak-Amerikában a botanikus kertek a városi szentélyektől a regionális komplexumokig terjednek. New York City ad otthont a kontinens két legismertebb botanikus kertjének:
– New York-i Botanikus Kert (Bronx, 250 hektár) 1891-ben alapították, és ma több mint egymillió élő növénynek ad otthont. Nevezetes üvegháza (Enid A. Haupt Conservatory) acélboltívek alatt trópusi esőerdőket és sivatagi biomokat oltalmaz. A kertben található a LuEsther T. Mertz Könyvtár (a világ egyik legnagyobb botanikai könyvtára) és kiterjedt növénytudományi kutatási programok is.
– Brooklyni Botanikus Kert (52 hektár, alapítva 1910-ben) kisebb, de ikonikus, híres japán domb- és tókertjéről és cseresznyevirág-sikátorairól. „Több mint 14 000 taxon növénynek ad otthont”, és évente 800 000 látogatót fogad. Brooklyn kertje az oktatásra és a közösségi ismeretterjesztésre helyezi a hangsúlyt, tantermekkel, magbankokkal és egy természetvédelmi laboratóriummal.
A Chicagói Botanikus Kert (Glencoe, Illinois) a középnyugati hagyományok példája. Az 1972-ben megnyílt kert több mint 147 hektárnyi területen terül el, kilenc szigeten szétszórva, külvárosi tóparti terepen. Egy leírás szerint „a világ egyik legnagyobb élő múzeuma és természetvédelmi központja”, 28 különálló bemutatókerttel és négy természetvédelmi területtel. A látogatók speciális kertekben – japánkertekben, prérikertekben, vízikertekben, rózsakertekben, gyümölcskertekben – barangolhatnak, mindegyik modern dizájnnal berendezett. A chicagói személyzet egy nagyszabású növénykutatási programot is működtet, amely kertészetet és magvak konzerválását tanulmányozza.
Kanada leghíresebb kertje a Jardin Botanique de Montréal. Az 1931-ben alapított Parc Olympique közelében található, mintegy 75 hektáron (190 holdon) terül el, és több mint 22 000 növényfajt termeszt. Ez a hatalmas terület több tucat tematikus kertet (köztük kínai és japán botanikai tájképeket, egy őslakosok kertjét, rózsakerteket és számos üvegházat), valamint egy nagyszerű arborétumot tartalmaz. A Parks Canada a montreali kertet „a világ egyik legfontosabb botanikus kertjeként” dicséri hatalmas gyűjteményeinek és kutatólétesítményeinek köszönhetően. (Valójában magában foglalja a szomszédos Rovartáriumot és Biodómot is, így egyedülálló természettudományi múzeumcsoportot hozva létre.) Más kanadai városokban is találhatók botanikus kertek – például a vancouveri VanDusen Kert és a torontói Allan Kert –, de a montreali továbbra is a legnagyobb és a legtöbbet kutatott.
Az Egyesült Államok déli részén található a Longwood Gardens (Kennett Square, Pennsylvania) méreteiről és látványos kertészetéről nevezetes. Jelenleg 1100 hektárnyi formális kertet, erdőt és rétet foglal magában. Területén díszes olaszos szökőkutak, hatalmas télikertek és egy hatalmas rétkert található. A Wikipédia megjegyzi, hogy a Longwood „az Egyesült Államok egyik legfontosabb kertészeti bemutatókertje”. Más szóval, tervezői művészi növényekkel egészítik ki a tudományos kerti gyűjteményeket. Hasonlóképpen, a Denveri Botanikus Kert, az Atlantai Botanikus Kert, a New Orleans-i Botanikus Kert és más amerikai helyszínek specializált növénygyűjteményeikkel és nyilvános rendezvényeikkel egyaránt vonzzák a látogatókat.
Latin-Amerika és Afrika botanikus kertjei gyakran mutatják be az őshonos növényeket és a gyarmati kori cseréket. Brazíliában Rio de Janeiro Botanikus Kertje (Jardim Botânico do Rio, alapítva 1808-ban) a trópusi növények nemzeti gyűjteményeként szolgál. A Corcovado-hegy lábánál fekszik, mintegy 54 hektáron terül el. Ma körülbelül 6500 trópusi és szubtrópusi növényfajt véd, beleértve a központi sikátort szegélyező hatalmas pálmákat és a tavában található több ezer amazonasi tündérrózsát. Idegenvezetések és jelzőtáblák mutatják be Brazília biológiai sokféleségét abban, ami egykor VI. János király magánkertje volt. Az UNESCO nem vette fel Rio kertjét a világörökség listájára, de továbbra is jelentős nevezetesség. További latin-amerikai kertek közé tartozik Mexikóváros Chapultepec Botanikus Kertje (agávéiról és kaktuszairól híres) és a történelmi Buenos Aires-i Botanikus Kert (1898-ban alapította Carlos Thays építész), amelyek mindegyike a régió tudományos közösségét szolgálja.
Dél-Afrikában a Kirstenbosch Nemzeti Botanikus Kert (Fokváros, Dél-Afrika) egy világhírű példa. 528 hektáron (körülbelül 1300 holdon) terül el a Tábla-hegy lejtőin, és megőrzi az egyedülálló fokföldi fynbos növényvilágot. A Kirstenbosch munkatársai több mint 7000 növényfajt termesztenek – amelyek többsége Dél-Afrikában őshonos – tematikus részlegekben (például egy proteakertben és egy erdős részben). A kiemelkedő hely a „Boomslang” lombkorona-sétány (egy hosszú acélhíd a fák tetején keresztül), amely a látogatóknak a kertek lombkoronájából nyíló kilátást nyújt. Nyáron a Kirstenbosch gyepjein szabadtéri koncerteket rendeznek, ahol a kultúra és a természet ötvöződik. A közelben található a Dél-afrikai Nemzeti Biodiverzitási Intézet (SANBI) más kerteket és magbankokat is működtet (például a Pretoria Nemzeti Botanikus Kertje a cikászokról híres, Stellenbosch kertje pedig a pozsgásokra helyezi a hangsúlyt).
Afrika más részein a figyelemre méltó kertek közé tartozik az Orman Botanikus Kert Kairóban (alapítva 1875-ben, Egyiptom legnagyobbja) és Magyarország partnerének Állami Botanikus Kertje Dar es Salaamban, de erről kevesebb adat áll rendelkezésre. Sok afrikai ország használ botanikus kerteket a helyi fák és növények megőrzésére (például Nigéria ibadani kertjei a trópusi gyümölcsökre összpontosítanak). Összefoglalva, az afrikai kertek gyakran a tudományos, történelmi és rekreációs küldetések keverékét tükrözik, akárcsak más kontinenseken.
Ausztráliában és a közeli szigeteken a botanikus kertek gyakran mutatnak be egyedi déli félteke növényvilágát a nemzetközi gyűjtemények mellett. A Sydney-i Királyi Botanikus Kert (alapítva 1816-ban) 30 hektáron fekszik a Sydney-i kikötő mellett. A kertet „Ausztrália legrégebbi tudományos intézményének és a világ egyik legfontosabb történelmi botanikai intézményének” tartják. Gyűjteményei között őshonos eukaliptuszfélék, cikászok és ritka esőerdőfajok is megtalálhatók, amelyek mindegyikét egy elismert herbáriumban dokumentálták. A nyilvános helyszínek közé tartoznak a történelmi pálmafasorok és a forgó növénykiállításokkal rendelkező Calyx üvegház.
Délebbre található a Melbourne-i Victoria Királyi Botanikus Kert (35 hektár, alapítva 1845-ben) a klasszikus 19. századi design mintáját képviseli. Több mint 20 000 növényfajt termeszt, köztük számos ausztrál őshonos növényt (waratahok, grevilleák) és egzotikus növényeket hatalmas páfrányos kertjében és a Lakeside Gardenben. Igazgatója a kert megnyitásakor még Sydney ritka wollemifenyőjének magjait is magokkal hozta magával. Új-Zéland kertjei – mint például a Christchurch Botanikus Kert és a wellingtoni Otari-Wilton's Bush – hasonló szerepet játszanak, alkalmazkodva a csendes-óceáni éghajlathoz. A csendes-óceáni szigeteken olyan botanikus kertek, mint a fidzsi-szigeteki Waisali Rezervátum, a szigetek növényvilágának helyi védelmére összpontosítanak.
Óceánia-szerte ezek a kertek általában állami kormányzatok vagy alapítványok által működtetett közintézmények. Veszélyeztetett fák helyreállítására irányuló programokat szerveznek, és az őslakos közösségeket bevonják a növényvédelembe. A látogatók banánligetek között művészeti fesztiválokon vehetnek részt, vagy hagyományos szövési bemutatókat nézhetnek meg a fojtogatófügék árnyékában. Minden esetben az élő gyűjteményeken van a hangsúly: a tasmániai alpesi növényektől a Tasmán Királyi Botanikus Kertben a hawaii Moanalua korallzátony-akváriumaiig a „kert” bármilyen gondosan válogatott ökoszisztémát magában foglalhat.
Napjaink vezető botanikus kertjei legalább annyira szólnak a jövő megőrzéséről, mint a múlt ünnepléséről. Szinte mindegyik rendelkezik hivatalos természetvédelmi programokkal és partnerségekkel. Például a Millennium Seed Bank (Wakehurstben, a Kew irányítása alatt) egy globális erőfeszítés: több mint 40 000 növényfaj magvait tárolja, földalatti kriptaként működve a kihalás ellen. A botanikus kertek példányokkal járulnak hozzá a nemzetközi magbank-hálózatokhoz, fogságban veszélyeztetett növényeket tenyésztenek, és visszatelepítik őket a vadon élő élőhelyekre. Kaliforniában a San Diegó-i Botanikus Kert együttműködik az őshonos chaparral növények helyreállításában, míg az Egyesült Királyságban a Kew saját ismeretterjesztő programja segít megvédeni a veszélyeztetett észak-amerikai vadvirágokat. Számos kert tartozik a Botanic Gardens Conservation Internationalhoz (BGCI), egy több mint 100 országban működő hálózathoz, amely megosztja a szakértelmet és az élő gyűjteményeket.
Ugyanakkor a kertek oktató jellegűek is, megmutatva a városi látogatóknak, honnan származnak a növények és a gyógyszerek. A címkék és alkalmazások például elmagyarázzák, hogyan vezetett Madagaszkár rózsás meténgje a New York-i Botanikus Kertben a rákgyógyszerekhez, vagy hogyan rokonok Ausztrália Flindersiafái Melbourne-ben a citrusfélékkel. Családi programok, vezetett túrák és civil tudományos projektek ösztönzik a nyilvánosság bevonását. Városi zöldterületekként a botanikus kertek a kertészeti legjobb gyakorlatokat is bemutatják: fenntartható öntözés, komposztálás és élőhelyteremtés a beporzók számára. Röviden, bár minden kertnek megvan a maga karaktere – Kew impozáns sugárútjaitól Szingapúr trópusi üvegházaiig –, mindegyik küldetése a tudományos kutatás és a közszolgálat ötvözése.
A világ vezető botanikus kertjei kulturális kincsek, ahol a tudomány és a szépség találkozik. Az évszázados akadémiai kertektől, mint például Padova, a hatalmas nemzeti helyszínekig, mint például Kew, a szingapúri trópusi paradicsomoktól az ausztrál sivatagi télikertekig terjednek a kínálat. Minden kert tükrözi régiója történelmét – királyi pártfogás Londonban, gyarmati botanika Kalkuttában és Szingapúrban, vagy újvilági felfedezés Rióban –, mégis mindegyik a növényvilágot globális örökségként hangsúlyozza. Ezen kertek ösvényein sétálva szó szerint bejárjuk a növényvilágot: Ázsiából hozott ginkgo fák, Afrikából származó protea virágok, minden kontinensről származó orchideák. Talán a legfontosabb, hogy emlékeztetnek minket a zöld világ iránti kötelességünkre: ezekben a kertekben több ezer fajt címkéznek és őriznek meg, csendes fogadalmat téve arra, hogy nem tűnnek el nyomtalanul.
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
A riói szambalátványtól a velencei álarcos eleganciáig fedezzen fel 10 egyedi fesztivált, amelyek bemutatják az emberi kreativitást, a kulturális sokszínűséget és az ünneplés egyetemes szellemét. Fedezd fel…
A cikk a világ legelismertebb spirituális helyszíneit vizsgálja történelmi jelentőségük, kulturális hatásuk és ellenállhatatlan vonzerejük alapján. Az ősi épületektől a lenyűgöző…
Franciaország jelentős kulturális örökségéről, kivételes konyhájáról és vonzó tájairól ismert, így a világ leglátogatottabb országa. A régi idők látványától…
Lisszabon egy város Portugália tengerpartján, amely ügyesen ötvözi a modern ötleteket a régi világ vonzerejével. Lisszabon a street art világközpontja, bár…
