Top 10 – Európa pártvárosai
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
Marokkó öltözködési szabályzata a hit, a hagyományok és a modern élet gazdag mozaikjából szövődik. A marokkóiak túlnyomó többsége szunnita muszlim, és az iszlám – az állam hivatalos vallása – alakítja a szerénység normáit. A marokkói stílus azonban tükrözi az amazig (berber) örökséget, az andalúz hatást és a francia gyarmati örökséget is. Casablancában vagy Marrakechben a szabott öltönyös férfiak farmerben és djellabában lévő fiatalokkal dörzsölődnek; a lenge kaftánban és sálban lévő nők nyugati szoknyában vagy tunikában sétálnak el mások mellett. Vidéki berber falvakban vagy a Szaharában a fejkendők és a kapucnis köpenyek gyakoribbak, védekezve a nap, a homok és a hagyományok ellen. Ezek az identitásrétegek összetett, de navigálható szabályzatot hoznak létre az utazók számára: az iszlám szerénységre helyezett hangsúlyában gyökerezőt, amelyet a helyi kultúra és a meleg éghajlat mérsékel. Marokkó normáinak – a kozmopolita terektől a hegyi oázisokig – megértése segít a látogatóknak abban, hogy tisztelettudóan öltözködjenek és beilleszkedjenek a környezetbe.
A marokkói társadalom nemek közötti szerénység iránti elkötelezettsége az öltözködésben is kifejezésre jut. Általánosságban elmondható, hogy mind a férfiak, mind a nők eltakarják a karjukat és a lábukat nyilvános helyen. Így az utazók számos iszlám kulturális bizonyítékot láthatnak, beleértve a hagyományos ruházatot is, és elvárják tőlük, hogy a helyi szokásoknak megfelelően öltözködjenek és viselkedjenek. A marokkói nők (és férfiak) gyakran bő, hosszú ruhadarabokat viselnek: a djellaba, egy bokáig érő kapucnis köntös, mindenütt jelen van a férfiak és sok nő számára. A fejfedők – a haik vagy a melhfa – gyakoriak a vidéki területeken élő nők számára, bár egyetlen marokkói törvény sem kötelezi a nőket a fátyol viselésére. Valójában a külföldi nőknek nem kötelező törvényileg befedniük a fejüket, és „fejkendős és kendő nélküli nőket” is látni fogunk. (A nikábok és a teljes fátyolok nagyon ritkák.) A férfiak jellemzően hosszú nadrágot vagy szerwalt (széles nadrágot) és hosszú ujjú inget viselnek; a hagyományos thobe vagy gandoura konzervatív körökben jelenik meg, de sok fiatalabb férfi egyszerűen nyugati stílusú inget és farmert visel.
Marokkó-szerte változatosak lehetnek a színek és a formák. Az amazigh (berber) hagyomány élénk mintákkal és anyagokkal járul hozzá: a női kaftánok (díszes hosszú ruhák) gyakran hímzéssel és élénk színekkel pompáznak, évszázados kereskedelmet és kézművességet tükrözve. A híres marokkói kaftán – bár nevében hasonló az oszmán ruhadarabokhoz – évszázadokkal ezelőtt andalúz menekültekkel érkezett, egykor a királyi család számára volt fenntartva, ma pedig esküvőkön és fesztiválokon gyakori. Egy másik példa a sivatagi tagelmust vagy shmagh – egy hosszú kendő, amelyet turbánként vagy fátyolként tekerenek –, amelyet délen viselnek a szaharai szelek elleni védelemre. A vidéki területeken a férfiak djellabái gyakran semleges földszínekben (bézs, szürke) kaphatók a hőkezelés érdekében; egy széles kapucni (qab) húzható a fejre, hogy megvédje őket a viharoktól vagy az erős napsütéstől. A Magas-Atlaszban a nők hagyományos dzsekijei és kötött gyapjú serwal nadrágjai segítenek a hegyi hidegben. Míg a modern városi marokkóiak gyakran viselnek pólót, farmert vagy üzleti öltözéket, a réteges köntös továbbra is a nemzeti identitás és a kényelem szimbóluma Marokkó változatos éghajlatán.
Történelmileg a marokkói viselet birodalmak metszéspontjában fejlődött ki. Az iszlám a 7. században érkezett meg, visszafogott köntösöket és fejkendőket hozott magával, amelyek keveredtek az őshonos amazig viselettel. A kaftánt például a muszlim-andalúz száműzöttek adaptálták, a 15. századra pedig a marokkói szultánok jellegzetes, földig érő ruhákká fejlődtek. Még a praktikus babusche bőrpapucsokat és a kapucnis djellabát is tökéletesítették a sivatagi és hegyi lakók generációi, akik hőséggel, porral, hóval és homokkal néztek szembe. A 20. századi francia (és kisebb mértékben spanyol) gyarmati uralom új rétegeket adott hozzá: a városi lakosokat és a kormányzati dolgozókat arra kérték, hogy vegyenek fel nyugati öltönyöket, szoknyákat és kalapokat, hogy „modernnek” tűnjenek. Bár a gyarmati uralom 1956-ban véget ért, a nyugati divat fennmaradt, különösen a képzett osztályok és a fiatalok körében. Paradox módon sok marokkói ma is ötvözi ezeket az örökségeket: egy fiatal nő Marrakeshben színes kaftánt viselhet egy partin, de a mindennapi életben szűk farmert és sálat visel. A legújabb trendek még az örökség újjáéledését is mutatják – a marokkói tervezők büszkén ötvözik a hagyományos hímzést a modern szabásvonalakkal. Röviden, a mai marokkói öltözködés a hagyomány és a globális divat közötti párbeszédet tükrözi.
A nők esetében a kulcs a szerénység és a kényelem. A külföldi női utazóknak nem kell olyan konzervatívan öltözködniük, mint a helyi nőknek, de általában tanácsos a vállakat és a térdeket eltakarni. Marokkó nagyobb városaiban (Casablanca, Rabat, Marrakech) sok helyi nő nyugati stílusú ruházatot visel: blúzokat, hosszú szoknyákat vagy bő nadrágokat. Rövidnadrágok is megjelennek az utcákon, de ezek általában térdig érőek vagy rövidebbek. A fürdőruha (például bikini) elfogadható a magánstrandokon vagy medencéknél, de tiszteletlenségnek számít fürdőruhában elhagyni a homokot – a városba való visszatéréskor egy könnyű sarong vagy takaró viselése várható. Egy kalauz egyszerűen így fogalmaz: „A rövidnadrág viselete elfogadható, de ajánlott térdig érő vagy hosszabb hosszúságú legyen”, különösen az üdülőövezeteken kívül.
A marokkói medinákban és a vidéki falvakban a normák hagyományosabbak. Fes vagy Chefchaouen óvárosaiba belépve az utazó számos fejkendőt és hosszú ruhát láthat. Bár egy külföldi nőnek nem kell fátyolot viselnie, mint egy bennszülöttnek, a sál vagy kendő viselése bölcs dolog. A vidéki és hegyi falvakban a nők gyakran viselnek haikot (egy nagy fehér vagy sötét kendőt, amely a test köré tekerhető) vagy színes fejkendőt, amelyet a tarkójukon kötnek meg, tükrözve a berber szokásokat. A túlzott figyelem elkerülése érdekében a női látogatók általában tunikát, maxi szoknyát és bő nadrágot csomagolnak. Az Intrepid Travel valóban azt tanácsolja: a nagyobb városokban a „térd alatt érő nadrág vagy szoknya és egy rövid ujjú póló” elfogadható, de a bőség jobb, a konzervatív területeken pedig a tunikák vagy a hosszú ujjak illenek az ízléshez. A szűk vagy feltűnő felsők még Casablancában is vonzhatják a tekinteteket, míg egy légies, vádliközépig érő ruha teljesen normális.
A vallási helyszínek látogatása szigorúbb öltözködést igényel. A marokkói mecsetek (még a nem turistáknak szántak is) visszafogott öltözetet írnak elő: a nőknek be kell takarniuk a hajukat, a karjukat és a lábukat. Az idegenvezetők hangsúlyozzák a bokától a könyökig tartó takarást és a dekoltázs elrejtését. Udvarias sálat hozni (a külföldi látogatók kölcsönözhetnek egyet a nagyobb műemlékeknél), de egy lazán drapézott kendő is elegendő – „néhány kóbor hajszál” nem lesz sértő. A férfiaknak le kell venniük a kalapjukat, és mindkét nemnek kerülnie kell a rövidnadrágot. Minden hagyománytisztelő kasbahban, madrasában vagy riadban a konzervatív öltözködés tiszteletet mutat. Például az utazók gyakran tekernek egy pasminát a válluk köré, amikor belépnek egy rabati mecsetbe vagy egy meknési szentélybe.
Összességében a marokkói nők öltözködése ma a nagyon nyugatiastól a nagyon hagyományosig terjed. Az előkelő casablancai butikokban láthatunk nyári ruhákat és sálakat, míg a távoli falvakban a nők még mindig hosszú, nehéz djellaba vagy haik ruhát viselnek. Fontos megjegyezni, hogy „a marokkóiak hozzászoktak a külföldiekhez, és általában elnézőek a divatbeli baklövésekkel szemben”. A cél a tiszteletteljes kényelem: ahogy egy útikalauz is összegzi: „a vállak és a térdek eltakarása… segít beolvadni a környezetbe, és elkerülni a nem kívánt figyelmet.” A sokoldalú rétegek (maxiszoknyák, tunikák és sálak) csomagolásával egy női utazó zökkenőmentesen közlekedhet a mecsetekben, piacokon és hegyi falvakban.
A férfiak mindennapi viselete viszonylag egyszerű. A városokban és falvakban a marokkói férfiak általában hosszú nadrágot (vagy könnyű serwalt) viselnek ingekkel – gyakran nyugati pólókkal vagy gombos felsőkkel. A farmer és póló mindenütt jelen van a fiatal férfiak körében, különösen az olyan üzleti központokban, mint Casablanca, vagy a mezőgazdasági városokban, mint Meknès. A szerénységi normák azonban ösztönzik a térd és a váll eltakarását. A férfiak általában kerülik az ujjatlan felsőket vagy a trikókat a strandokon és edzőtermeken kívül. Vidéki területeken és vallási környezetben a hagyományos djellaba köntös (kapucnival) vagy egy egyszerű hosszú ujjú gandoura viselhető. Pénteken és ünnepnapokon a városokban élő ájtatos férfiak gyakran thobe-t vagy djellaba-t viselnek fezzel (piros gyapjúsapka) párosítva, tükrözve az iszlám hagyományokat. De a törvény és a szokások szerint a férfiaknak nincs szigorú kötelező öltözékük; sőt, mint a legtöbb helyen, a divat generációnként és helyszínenként nagymértékben változik.
Gyakorlati tanácsok férfi utazóknak: a laza, lélegző anyagok ideálisak. A hosszú, könnyű pamut vagy lenvászon nadrágok lélegző inggel hűvösek, mégis illedelmesek. A térdig érő rövidnadrág elfogadható a tengerparti városokban (Marrakesh, Tanger) és mindenképpen a strandokon, de mi legalább combközépig érő vagy hosszabb nadrágot ajánlunk. A gyakorlatban egy marrakeshi úriember megúszhatja a középhosszú rövidnadrágot és egy pólót, de a térd feletti rövidnadrág Fesben vagy Ouarzazatéban a szerénységi normák megsértésének tekinthető. Az élénk, ujjatlan sportruházatot legjobb edzésre korlátozni; sok idegenvezető azt javasolja, hogy estére könnyű kabátot vagy inget csomagoljunk, mivel a marokkói időjárás – még nyáron is – gyorsan lehűlhet, amint lemegy a nap. Összességében Marokkóban az „egy kicsit szerényebben a szokásosnál” öltözködés az előnyös. (Például az Atlasz-hegységben található törzsi túrákon gyakran azt javasolják, hogy fejkendőt viseljenek a hideg vagy a homok elleni védekezés érdekében.)
Marokkó régiói árnyalatokat mutatnak. Casablanca és Rabat – lévén modern metropoliszok – öltözködési szabályok tekintetében Dél-Európára hasonlítanak; gondoljunk Spanyolországra vagy Görögországra egy fülledt napon. Marrakech egzotikus, mégis kozmopolita hangulatú: divatos kávézókat láthatunk, ahol marokkói és nyugati nők egyaránt sálban és napszemüvegben iszogatják a mentateát. Fès ezzel szemben hagyományosan konzervatív. Fès el-Baliban (óváros) sok nő még mindig kapucnis hidzsábot vagy haikot visel, és a férfiaknál a djellaba is mindennapos. Az északi Tangerben a mediterrán és a marokkói stílus keveredik: a helyiek gyakran nyugati öltözéket viselnek, és a fejkendők kevésbé elterjedtek. Az Atlasz-hegység lábánál az öltözködés nagyon hagyományos – a fejkendő, a gyapjú dzsellaba és a bőr babusche papucs mindkét nem számára mindennapos. A Szahara déli részén (Ouarzazate, Zagora, Merzouga) sivatagi felszerelés és erős berber kulturális jelenlét látható; a női tetoválások és ezüst ékszerek jobban láthatók, a férfiak pedig néha burnuszt (tevegyapjú köpenyt) viselnek a sivatagi hideg miatt. Az útikalauzok végig hangsúlyozzák az alkalmazkodóképességet: a „jó rétegződést” a part menti páratartalom és a hegyi hideg közötti változásokhoz.
Szezonálisan a szélsőségek is megváltoztatják az elvárásokat. Nyáron a könnyű pamut és a lenvászon dominál. Egy forrás megjegyzi, hogy a laza, napvédő ruházat nemcsak kulturálisan visszafogott, hanem pragmatikusan hűvös, alacsonyan tartja a testhőmérsékletet. Télen a gyapjú és a polár kerül előtérbe. Decemberben egy utazó vastag gyapjúkabátban vagy réteges djellabában találhatja a helyieket; a külföldi látogatóknak hasonlóképpen érdemes télikabátot csomagolniuk hegyi utakra, vagy fényvisszaverő, szigetelt mellényt a sivatagi estékre. A Ramadán idején (a dátumok változhatnak, holdnaptár szerint) a helyi öltözködés gyakran konzervatívabb – több nő viselhet hosszabb szoknyát vagy kendőt, az éttermek vagy strandok pedig előírhatják az öltözködési szabályokat (pl. tilthatják a fürdőruha viselését nappal). Ezért érdemes utazás előtt ellenőrizni a naptárat.
Marokkó normái az „iszlám ország” öltözködési szabályainak spektrumának közepén helyezkednek el. Ezzel szemben Szaúd-Arábia hagyományosan előírta a nőknek az abayát (fekete köpenyt) és a hajukat, bár az utóbbi években enyhült a szabályozás. 2018-ban a szaúdi koronaherceg bejelentette, hogy a nőknek „nem kell fejfedőt vagy fekete abayát viselniük, amíg öltözékük „tisztességes és tisztelettudó”. Gyakorlatilag sok szaúdi nő még mindig szokás szerint visel abayát, de a külföldi nők ma gyakran úgy öltözködhetnek, mint a marokkóiak (vállatot eltakarva, nem pedig felfedve). Irán országszerte szigorú iszlám öltözködési szabályt érvényesít: az 1979-es forradalom óta minden nőnek (beleértve a turistákat is) be kell fednie a haját, és bő tunikát vagy kabátot kell viselnie. A szabálysértések akár pénzbírsággal vagy letartóztatással is járhatnak. Törökországban egy világi hagyomány engedélyezte a nyugati öltözködést; csak 2013-ban oldották fel a fejkendők régóta fennálló tilalmát a kormányzati állásokban. Ma a török nők személyes preferenciák alapján választják ki, hogy viselnek-e fejkendőt, hasonlóan a városi Marokkóhoz. Indonéziában – a világ legnépesebb muszlim országában – Aceh tartomány kivételével nincs nemzeti hidzsábtörvény. (Acehben érvényesül a saría: minden nőnek hidzsábot és visszafogott öltözetet kell viselnie. Indonézia más részein hagyományosan élénk színű batikolt blúzokat és sarongokat viselnek, és sok nő eltakarja a haját, de a modern utcai viselet gyakori olyan városokban, mint Jakarta.)
Röviden, Marokkó öltözködési szabályzata megengedőbb, mint Szaúd-Arábia vagy Irán, de konzervatívabb a nyugati normáknál. Hasonló Törökországéhoz abban, hogy a nők választhatnak fejfedőt, és Indonéziáéhoz (Aceh kivételével), amelyben a globális divatot ötvözi a helyi szemérmességgel. Mindezen országokon közös szálak futnak keresztül: a szemérmesség nagyra értékelt, és vallási vagy vidéki helyszíneken a férfiak és a nők egyaránt eltakarják testüket, és gyakran a hajukat is. De Marokkó hosszú története a pluralizmusban – az arab, berber és mediterrán kultúrák hatásai – jellegzetes egyensúlyt kölcsönöz neki. Az európai vagy ázsiai utazók azt tapasztalják, hogy a tisztelettudó marokkói ruhatár (nadrág és ujj, amely takar) ritkán áll ellentétben a hasonló iszlám országokban uralkodó mindennapi stílusokkal.
Minden esetben a szerénységen keresztül megmutatkozó kulturális tisztelet a vezérelv. A marokkóiak észreveszik azt a látogatót, aki erőfeszítéseket tesz – még egy egyszerű kendő vagy hosszú ujjú is érzékenységet jelez. Ahogy egy tanácsadó fogalmazott: „A látható erőfeszítés az, ami számít”, amikor takarózni szeretnénk. A helyi példákat és ezeket a tippeket követve az utazók félreértés vagy sértődés nélkül élvezhetik Marokkó öltözködési sokszínűségét – a chefchaoueni kékes árnyalatú szövőktől Rabat kozmopolita kávézóiig.
Fedezze fel Európa leglenyűgözőbb városainak nyüzsgő éjszakai életét, és utazzon emlékezetes úti célokra! London vibráló szépségétől az izgalmas energiákig…
Franciaország jelentős kulturális örökségéről, kivételes konyhájáról és vonzó tájairól ismert, így a világ leglátogatottabb országa. A régi idők látványától…
Romantikus csatornáival, lenyűgöző építészetével és nagy történelmi jelentőségével Velence, ez a bájos Adriai-tenger partján fekvő város, lenyűgözi a látogatókat. Ennek a nagyszerű központnak a…
A hajóutazás – különösen egy körutazáson – jellegzetes és all-inclusive nyaralást kínál. Ennek ellenére vannak előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni, ugyanúgy, mint minden másnak…
Míg Európa számos csodálatos városát továbbra is elhomályosítják ismertebb társaik, ez az elvarázsolt városok kincsestára. A művészi vonzalomtól…
