Ausztria egyik legkedveltebb kulináris csemegéje a Sachertorta, egy gazdag, történelemmel átitatott csokoládétorta. Kifinomult tálalásáról és összetett ízéről híres ez a torta…
Az almás rétes, eredeti német nevén Apfelstrudel, túlmutat az egyszerű tésztán, és tükrözi Ausztria gazdag gasztronómiai örökségét, amelyet nemcsak Bécsben, hanem mindenhol máshol is kedvelnek. Az Osztrák–Magyar Monarchia pompájára és dinamikus kultúrák keverékére emlékeztető, finoman rétegzett desszert története ugyanolyan gazdag és kifinomult, mint az állaga.
A középfelnémet „örvény” vagy „forgatag” kifejezés, amely hűen leírja a desszert összetett, tekercselt formáját, a „strudel”. A szlovéniai jabolčni zavitek-től a romániai strudel de mere-ig az almás rétes számos nevet kapott, tükrözve azoknak a helyeknek a gazdag nyelvi örökségét, amelyeket Európa-szerte érintett. Alapvető jellege mégis egyértelmű: egy finom, légies kéreg, amely a zamatos, fűszerezett almákból álló magot borítja, mindezen különbségek ellenére.
Az almás rétesek gyökerei a 17. századra nyúlnak vissza; az első feljegyzett recept 1697-ből származik, és ma a bécsi városi könyvtárban őrzik. A rétes a Habsburg Birodalom gazdag gasztronómiai cseréjéből ered, amely számos forrásból merített befolyást hatalmas területén. Az Oszmán Birodalomból származó baklavához hasonlóan, amely Magyarországon keresztül érkezett Ausztriába, a rétes összetett tésztájának is gasztronómiai öröksége van.
A rétes, amely fenségesen emelkedett ki a nagyszerű ételek, mint a bécsi rántott hús és a tafelspitz mellett, a 18. századra az osztrák konyha kedvelt alkotóelemévé vált. Az almás rétes vonzereje Ausztrián túlra is kiterjedt, Bajorországtól és Észak-Olaszországtól egészen Dél-Brazília bevándorló telephelyeiig számos helyen kedvelt csemegévé vált.
Az igazi almásrétes elkészítése egy kihívást jelentő feladat, amely megfontolt megközelítést és aprólékos odafigyelést igényel. A tészta nélkülözhetetlen része a lisztből, olajból vagy vajból, kovász nélkül, sóval kevert tészta. A pékek gondosan nyújtják a tésztát, amíg átlátszóvá nem válik, azt állítva, hogy elég vékonynak kell lennie ahhoz, hogy újságot lehessen rajta olvasni. Ez a tapasztalatukat mutatja.
A savanykás, aromás almákból, köztük a Winesap fajtából készült, cukorral, fahéjjal és zsemlemorzsával harmonikusan összekevert töltelék igen fontos. A közhiedelem szerint az almákat gondosan reszelik, hogy egyenletes állagot érjenek el, és a tölteléket művészien helyezik a tésztára, mielőtt gondos nyújtással létrehozzák a desszert jellegzetes örvényét. A kapott tészta általában melegen tálalva, aranybarna állapotban jön ki a sütőből, és rengeteg porcukorral van szépen megszórva.
Az ausztriai almás rétes (appelstrudel) túlmutat az egyszerű desszerten; gazdag kulturális élményt nyújt. Gyakran vaníliafagylalttal, tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel kísérve, ragyogóan harmonizál a kávéval, teával vagy akár a pezsgővel is. A bécsi kávézók klasszikus jellegzetessége, ahol az emberek élvezik a megnyugtató ízeket, és elvesznek a város folyamatos vonzerejében.
Az almás rétes Ausztrián kívül is nagy tiszteletnek örvend. Az askenázi zsidó főzési szokásokban ez az étel igen népszerűvé vált, mivel gyakran mazsolát használnak az édes íz fokozására. Világszerte terjedő útja során Európa-szerte és Amerikában is pékségek nyíltak, amelyek mindegyike megőrizte sajátos jellegét, miközben a helyi ízlésnek is megfelel.
6
adagok30
perc40
perc290
kcal1
óraVan egyfajta tisztelet abban, ahogyan az osztrákok az almás rétesről beszélnek – nem szertartásosan, hanem valami jól begyakorolt és mélyen személyes dolog csendes büszkeségével. Ez nem csak desszert. Ez egy rituálé, emlékekkel és idővel rétegezve. A tészta alázatosan kezdődik – liszt, só, langyos víz, egy kevés olaj és egy csipetnyi ecet. Nem kötelességből gyúrjuk, hanem ugyanolyan türelemmel, mint egy fazekas az agyagot. Tíz percig nyomkodjuk és hajtogatjuk, amíg valami hajlékonysá, valami engedékenysé nem válik. Aztán, mint mindennek, aminek időre van szüksége ahhoz, hogy önmagává váljon, olajfátyol alatt pihen egy órán át, talán tovább is. Közben a savanykás almákat – keményeket, kicsit makacsokat – meghámozzuk és elég vékonyra szeleteljük ahhoz, hogy egymásba hajthassuk őket. Ezután mazsola kerül bele, és őrölt fahéj és szerecsendió illata száll fel, ahogy összekeverednek. A zsemlemorzsát aranybarnára pirítjuk, gazdagon a vaj diós illatával. Nem arra van szánva, hogy szépen legyen. Arra van szánva, hogy élőnek érezzük. Az igazi munka a tészta nyújtásával jön. Törékeny és szeszélyes, de ha gyengéden bánsz vele, szinte átlátszóvá vékonyodik. A kezed fejére teríted, szélesebbre húzva, mintha egy emléket húznál végig az asztalon. Az almás keverék egy vonalban folyik végig az egyik szélén, majd egy lisztezett konyharuha segítségével kinyújtod – kuszán, tökéletlenül, szépen. A sütőlapon, a varrással lefelé, vajjal megkenve, 190 °C-on aranybarnára sütöd. Körülbelül 35-40 percig sütöd. Nem az időzítőről, hanem a konyhád illatáról fogod tudni, hogy kész – meleg, fűszeres, enyhén édes. Melegen tálalva egy kanál tejszínhabbal vagy olvadó vaníliafagylalttal, az almás rétes kevésbé egy étel, mint inkább egy emlék. Hideg délutánokról. Lisztről a pulton. Valaki idősebbről, aki megmutatja, milyen vékonynak kell lennie a tésztának – „elég vékonynak ahhoz, hogy szerelmes leveleket olvashass rajta”. Ez nem túlzás. Mindig is így csinálták.
2 csésze (250 g) univerzális liszt
1/4 teáskanál só
1/2 csésze (120 ml) langyos víz
3 evőkanál növényi olaj (plusz egy kevés a kenéshez)
1 teáskanál fehér ecet
4-5 közepes méretű savanykás alma (pl. Granny Smith), meghámozva, kimagozva és vékonyra szeletelve
1/3 csésze (50 g) mazsola
1/4 csésze (50 g) kristálycukor
1 teáskanál őrölt fahéj
1/4 teáskanál őrölt szerecsendió (opcionális)
1/4 csésze (60 g) sózatlan vaj
1/2 csésze (50 g) zsemlemorzsa
1 evőkanál citromlé
Porcukor a szóráshoz
Fedezze fel Ausztria gazdag kulináris örökségét olyan ikonikus ételekkel, mint a bécsi rántott hús, az almás rétes és a sachertorta. Merüljön el az osztrák konyhát és időtlen hagyományait meghatározó ízekben.
Ausztria egyik legkedveltebb kulináris csemegéje a Sachertorta, egy gazdag, történelemmel átitatott csokoládétorta. Kifinomult tálalásáról és összetett ízéről híres ez a torta…
Az osztrákok, különösen a bécsiek és alsó-ausztriaiak, imádják a powidltascherlt, ami egy édes tésztagombóc, gazdag, gyümölcsös szilvalekvárral töltve. Tökéletes a sós ételekhez…
Az osztrák gasztronómia középpontjában a puha, élesztőgombóc áll, amely az alpesi konyha kényelmes otthonosságát testesíti meg. A Germknödel egyre népszerűbb…
Az almás rétes, eredeti német nevén Apfelstrudel, túlmutat az egyszerű tésztán, és tükrözi Ausztria gazdag gasztronómiai örökségét, amelyet nemcsak Bécsben, hanem…
Egy klasszikus osztrák desszert, a Marillenknödel, vagyis a sárgabarackgombóc, a környék ízvilágát tükrözi. Ez a közép-európai étel, amely általában burgonyából vagy túróból készül, a következőket tartalmazza…