Kelet-Horvátországban, Szlavónia és Baranya alföldjei és folyóparti síkságai között a Čobanac számos összejövetel középpontjában áll. Ez a paprikás, vegyes húsból készült pörkölt eredetileg egy praktikus, egyetlen edényben elkészített ételként szolgált, amelyet egy nagy rézüstben, nyílt tűzön főztek pásztorok és mezei munkások számára, akiknek valami kiadósra, melegítőre és fehérjében gazdagra volt szükségük a nap folyamán. Ma már éttermi étlapokon, fesztiválokon és családi ünnepségeken is megjelenik, mégis magán viseli pásztori gyökereinek jellegét.
A čobanacot gyakran pásztorpörköltként írják le, amelyet többféle húsból – általában marha- és sertéshúsból, bárány- vagy vadhúsból – készítenek, bőséges mennyiségű hagymával és bőséges mennyiségű édes és csípős paprikával. A hagyományos környezetben az edényt egy háromlábú állványon lógatják fatüzelésű tűz felett, és a pörkölt órákon át csendben fortyog, amíg a folyadék mély téglavörös és fényes nem lesz, a hús meg nem engedi magát a kanálnak, és a felszíne a sült paprika és a füst hívogató illatát árasztja.
Maga a név a szóból származik pásztor (pásztor), egy török eredetű szó, ami az étel vidéki történelmére utal. A korai változatok közös étkezésként szolgáltak: a munkások a kéznél lévő húst – vad-, sertés-, marhahúst – felhasználták, és egyetlen fazékban ették el. A modern receptek még mindig ezt a megközelítést visszhangozzák. Sok szakács ragaszkodik legalább háromféle húshoz, és fokozatosan alakítja ki az ízt, először a keményebb húsokat adja hozzá, majd a puhábbakat, és több ponton rétegezi a paprikát, hogy az a zsírban virágozzon, ahelyett, hogy nyersen állna a húslevesben.
Két elem jellemzi a jó szlavóniai čobanacot. Az első a paprika. A régió szakácsai nagyra értékelik a közeli Baranyából származó, kiváló minőségű édes és csípős paprikát, amely a pörkölt élénk színét és jellegzetes enyhe csípősségét adja. A második az idő. A čobanac nem egy gyors hétköznapi pörkölt; lassú főzéssel javul az állapota, ahol a húsból származó kollagén és a hozzáadott csülök vagy farok természetes módon sűríti be a levest. Az eredmény nem egy híg leves, és nem is egy kemény gulyás, hanem valami a kettő között: egy kanalazható pörkölt selymes, testes mártással.
Szlavóniában a házigazdák gyakran szolgálnak fel Čobanacot szabadtéri összejövetelek vagy késő délutáni étkezések során, amikor nagyobb csoportok gyűlhetnek össze a bogrács körül, és széles tálakból esznek ropogós kenyérszeletekkel. A gombóc néha keményítőtartalmú kísérőként jelenik meg, egy pohár helyi vörösbor vagy száraz fehérbor pedig a közelben található. Az étel ünnepi, mégis földhözragadt hatású – elég laktató a hideg időjáráshoz, de mégis kiegyensúlyozza a hosszan főtt hagyma és paprika édessége.
Ez az otthoni konyhai változat a bográcsos hagyományt tűzhelyen készíti el anélkül, hogy elveszítené az eredeti szellemét. Lassan puhított hagymából, fokhagymából és sárgarépából készítjük az alapot, a marha- és sertéshús pirításával megőrizzük az ízeket, majd mindent paprikával, borral és alaplével párolunk, amíg a hús megpuhul. A burgonya és a paprika enyhe édességet és testességet kölcsönöz, így a ragu mindössze kenyérrel is teljesnek érződik.
A következő recept tiszteletben tartja a szlavón čobanac lényegét – vegyes húsok, paprika, idő –, miközben otthoni tűzhelyen és közepes méretű edényben is elkészíthető. Alkalmas hétvégi főzőcskézésekre, téli összejövetelekre vagy bármilyen olyan alkalomra, ahol egyetlen fazék étellel egyszerre kell egy csoportot ellátni élelemmel és egy történetet elmesélni.