A dalmát tengerparton egy egész fiatal bárány, amely lassan forog a fatüzen, már jóval azelőtt különleges alkalmat jelez, hogy az asztalra kerülne. A forró parázsra csöpögő zsír illata, a hólyagosodni kezdő bőr ropogása és az udvaron hallatszó családi hangok ritmusa mind arra utal, hogy ez az étel inkább összejövetelekre, mint magányos étkezésekre való. Sült dalmát bárány, vagy Dalmát bárány, a vasárnapi ebédek, az ünnepek és a tavaszi ünnepek középpontjában áll, olyan burgonyával tálalva, amely csendben magába szívta az íz minden cseppjét.
A hagyományos változatok nyárson és fűszerezett tűzifán alapulnak, amit gyakran a család legtapasztaltabb szakácsa, vagy a tengerparti és szigeteki útszéli kocsmák specialistái készítenek. Maga a bárány általában fiatal és viszonylag kicsi, finom ízű, finom szemcséjű és egy vékony zsírréteggel borított, amely sütés közben keni a húst. A fűszerezés szerény: só, fekete bors, fokhagyma, egy-két ág rozmaring, esetleg egy babérlevél vagy egy szelet citrom. A lényeg nem az, hogy elfedjük a bárányt, hanem hogy keretet adjunk neki.
Az otthoni konyhákban ritkán van hely egy teljes nyársra, mégis meglepően közel állhat az ízhez és az állaghoz egy gondosan megtervezett sütőben sült hús. Ez a verzió combbal vagy comb és lapocka keverékével működik, mindkettőt csonttal együtt. Az előzetes bő fűszerezés lehetővé teszi, hogy a só a húsba kerüljön, ahelyett, hogy a felszínén ülne. A sütőben a forró kezdeti löket megszínezi a bőrt és a külső zsírt, míg az állandóbb, alacsonyabb hőfok időt ad a belsejének, hogy megpuhuljon anélkül, hogy kiszáradna. Egy azonnal leolvasható hőmérő segít a szakácsnak a megfelelő pillanatban kihúzni a bárányt, amelynek belseje még rózsaszín vagy teljesen átsült, az ízléstől függően.
A burgonya itt többet játszik, mint csupán kisegítő szerepet. Vastag cikkekre vágva és a tepsiben elosztva a bárány alatt marad, felfogja a lecsepegő zsírt, a fehérbort, az alaplevet és a sütés közben keletkező szaftot. A hagymaszeletek megpuhulnak és megolvadnak a serpenyőben, édes ízt kölcsönözve a burgonyának és a pecsenyelének. Mire a bárány eléri a szeletelési hőmérsékletet, a burgonya belül krémes, a szélei aranybarnák, a tepsiben lévő szafttól pedig fényes felületet kap.
Ez nem egy kapkodós étel. Azokra a napokra illik, amikor a konyha a saját tempójában dolgozhat, és az étel megvárhatja a sültet, ahelyett, hogy fordítva történne. Ugyanakkor a recept egyszerű: egy fő tepsi, egy fő húsdarab, és egy maréknyi olyan hozzávaló, amelyek gyakran szerepelnek a dalmát konyhában – olívaolaj, fokhagyma, citrom és rozmaring. A recept könnyen adaptálható különböző alkalmakhoz. Egy teljes csirkemell elfér egy nagyobb családi ebédben. Egy kisebb lapocka egy csendesebb hétvégi étkezéshez illik, a maradék pedig szendvicsekbe, salátákba vagy egyszerű tésztaételekbe kerülhet.
Ami ezt a verziót megkülönbözteti, az az autentikusság és a praktikum közötti egyensúly. Az ízprofil nagy figyelmet fordít a tengerparti szokásokra: visszafogott aromák, jó minőségű olívaolaj, valamint a bárány és a burgonya természetes édessége. A módszer illik a modern sütőkhöz, miközben megőrzi a lassú, társasági sütés szellemét. Zöldsalátával tálalva, mángold (Mángold burgonyával), vagy csak friss újhagymával és kenyérrel, ez a bárány-burgonya tepsiben egy szelet dalmát ízt hoz az asztalra anélkül, hogy nyársat kellene főznünk az udvaron.