A kremšnita különleges helyet foglal el a horvát desszertkultúrában: ismerős, megnyugtató, mégis kellően ünnepi ahhoz, hogy egy napot emlékezetessé tegyen. A hófehér porcukorfátyol alatt a textúrák tiszta geometriája rejtőzik – pelyhes leveles tészta teteje és alja, egy magas középső krémréteg, amely megtartja formáját, mégis szeleteléskor enyhén remeg. Zágráb környéki városokban, és különösen Samoborban, ez a szelet egy kirándulást, egy sétát, egy családdal vagy barátokkal megosztott kávét jelez.
A desszert eredete az osztrák-magyar hagyományra, a cremeschnitte-re vezethető vissza, amely egy Bécstől Bledig különféle formákban megtalálható krémszelet. Horvátország változata, a kremšnita vagy krempita, a 20. században nyerte el saját identitását. Samoborban Đuro Lukačić cukrász az 1920-as években alkotta meg jellegzetes stílusát: egy magas, világos tölteléket, amelyet két leveles tésztalap közé helyeztek, és bőséges adagokban szolgáltak fel a város főterén. Ez a samobori kremšnita később Horvátország szellemi kulturális örökségének részeként vált ismertté, hivatalos utalásként valamire, amit a helyiek évtizedek óta éreztek.
A desszert lényegében megtévesztően egyszerű marad. A leveles tészta alkotja a vázat; a közepét tej, tojás, cukor, szerény mennyiségű liszt vagy keményítő és vanília alkotja. Egyes pékek felvert tojásfehérjével dúsított krémmel dolgoznak, így könnyű, habos szerkezetet kapnak, amely mégis szépen szeletelhető. Mások egy vékony réteg tejszínhabot adnak hozzá, vagy zselatinnal stabilizálják a tejszínt a tiszta péksori vonalak érdekében. Minden változat kissé eltérő prioritást tükröz: felhőszerű könnyedség, éles szélek a megjelenítés érdekében, vagy a tojásos mélység hangsúlyozása.
Ez a változat a szamobori ihletésű egyensúly felé hajlik. A leveles tésztát külön sütik a ropogósság érdekében. A töltelék klasszikus főtt krémként indul, majd felvert tojásfehérjével könnyű, mégis stabil krémet kap. Egy magas – körülbelül 23×33 cm-es (9×13 hüvelykes) – tepsi bőséges töltelékréteget tesz lehetővé, amely hűen tükrözi a horvát cukrászdákban látható stílust.
Az ízvilág a vanília jegyeit idézi, a tojássárgája melegségével és a tej enyhe édességével. A leveles tészta vajas jegyeket és kontrasztos ropogósságot kölcsönöz, különösen a felső rétegen, amely a hűtőszekrényben több óra alatt lassan puhul. Ez az időbeli változás a kremšnita egyik csendes élvezete: a frissen összeállított szeleteknél tisztább a kontraszt a ropogós tészta és a krém között; másnapra a rétegek leülepednek, a tészta kissé enged a krémnek, így egységesebb falatot kapunk.
A kávézókban a kremšnita gyakran egy kis eszpresszó vagy erős török kávé mellett jelenik meg, bár a tea vagy egy pohár hideg tej ugyanolyan jól illik hozzá. Egy szelet általában elég, de a desszert elég könnyű ahhoz, hogy egy teljes levesből, húsból és salátából álló ebédet kövessen – ami a családi étkezések gyakori struktúrája Horvátország kontinentális részén.
Az otthoni szakácsok néha ünnepi projektként kezelik, hétvégékre, ünnepekre vagy rokonlátogatásokra tartogatják, akik emlékeznek az adott cukrászda „eredeti” változatára. Az itt található recept tiszteletben tartja ezt a hagyományt, miközben világos időzítést, a tojáskezelés modern élelmiszer-biztonsági szabványait, valamint egy olyan struktúrát kínál, amely szükség esetén tejszínhabbal vagy zselatinnal stabilizált változatokkal is elkészíthető.
A gondosan elkészített kremšnita egy horvát cukrászdai klasszikust hoz az otthoni konyhába: egy szelet, amely lenyűgözően mutat a tányéron, mégis olyan hozzávalókból készül, amelyeket a legtöbb kamra már jól ismer.