Észak-Isztriában, Buzet és Motovun között, tölgyerdők rejtik Horvátország egyik legjobban őrzött kulináris kincsét: a vadszarvasgombát. Helyi vadászok generációi járják ezt a tájat speciálisan kiképzett kutyákkal, olyan gombákat keresve, amelyek soha nem látnak napvilágot, mégis a világ legmagasabb árai közé tartoznak. A fehér szarvasgomba szezonjában, általában szeptembertől decemberig, a régió megtelik látogatókkal, akik útjaikat a lehető legegyszerűbb ételek mellett frissen reszelt szarvasgomba kóstolása köré tervezik.
Ezen ételek közül egy tányér kézzel készített isztriai tészta szarvasgombával a félsziget gasztronómiájának jelképévé vált. A fuži, az Isztriára jellemző apró, csipkézett tészta, vagy pljukanci, amelyet egyszerű tésztából kézzel sodornak, ideális alapot biztosít a szarvasgombának. A forma vékony rétegben tartja a szószt, miközben bőséges felületet hagy a törékeny forgácsoknak. A regionális gasztronómiai írók és turisztikai irodák gyakran sorolják fel a szarvasgombás fužit az Isztria legfontosabb ízei közé, olyan ételek mellett, mint a szarvasgombás frittata vagy a fehér szarvasgombás boškarin.
Ez a recept egy éttermi stílusú változatra összpontosít, amely hű marad az egyszerűség szelleméhez. Néhány kamrai hozzávaló – jó vaj, egy kevés tejszín, mérsékelt mennyiségű érlelt kemény sajt és semleges alaplé vagy tésztafőző víz – egy szatén mártást eredményez, amely inkább alátámasztja a szarvasgombát, mintsem versengene vele. A friss fekete szarvasgomba főzés közben átitathatja a meleg zsírt, míg az értékes fehér szarvasgombát a legjobb az asztalnál reszelni a kész ételre, ahol aromája már azelőtt eléri a vendéget, hogy a villa a tányérhoz érne.
Azoknak a szakácsoknak, akik elég szerencsések ahhoz, hogy isztriai szarvasgombára bukkanjanak, ez a tésztafajta természetes látványosság. A horvátországi Motovun erdőből származó fehér szarvasgombák ugyanazt a fajnevet (Tuber magnatum) viselik, mint az észak-olaszországi Alba erdőből származók, és hasonlóan intenzív illattal rendelkeznek, fokhagymás, sajtos és mézes jegyekkel. A régió fekete téli szarvasgombái, mint például a Tuber melanosporum, melegebb, diós illatot és kissé feszesebb állagot kölcsönöznek. Mindkettő megtalálható a helyi ételekben, a fehér szarvasgombát gyakran a végső köretként tartják számon.
Isztrián kívül más régiókból származó friss szarvasgombák vagy tartósított termékek is kielégítő eredményeket hozhatnak. A kiváló minőségű, tartósított szarvasgombás carpaccio vagy az olajban csomagolt, finomra aprított szarvasgomba soha nem fogja olyan telt ízűvé tenni, mint az asztalnál reszelt friss fehér szarvasgombát, mégis tiszta karaktert kölcsönöznek a szósznak. A szarvasgombás vaj vagy az enyhe szarvasgombapaszta kerekítheti az ízt, ha csak kis mennyiségű friss szarvasgomba áll rendelkezésre. A kulcs a visszafogottságban rejlik: gazdag, de nem túlzó szósz; enyhe fűszerezés; alacsony hőfokon tartás, miután a szarvasgomba a serpenyőbe ér.
Ez a változat egy laza, mégis különleges főételhez készült, amely alkalmas hétvégi ebédre, családi ünnepi étkezésre vagy egy szarvasgomba-témájú estére. A friss fuži vagy más tojásos tészta puhaságot kölcsönöz az ételnek, amely illik a szarvasgomba finomságához. Ugyanakkor a módszer praktikus is marad. A boltban vásárolt friss tagliatelle vagy a kiváló minőségű száraztészta is jól működik, így a recept könnyen kezelhetővé válik, és klasszikus isztriai párosítást kínál, haladó tésztakészítési ismeretek nélkül is.
Az eredmény egy olyan tányér, amely egy adott régióhoz kötődik, mégis bármely konyhában megközelíthető: fényes, szarvasgomba illatú szósszal bevont tészta, tetején vékony, szabálytalan alakú vadszarvasgomba-pelyhekkel, amelyek a tészta hőjétől kissé megpuhulnak. Nincs szükség díszítőelemekre – csak egy meleg tányérra, egy utolsó csepp jó minőségű olívaolajra, és csendes figyelemre az illatra, ahogy az a tálból száll fel.