A rićet a sűrű, gabona- és babpörköltek családjába tartozik, amelyek egykor Közép-Európa mezőgazdasági munkáiban, hegyi túráin és hosszú téli estéken segítették a fejlődést. Horvátországban leggyakrabban a kontinentális régiókban, különösen északon jelenik meg, ahol az árpa és a bab lassan párolódik füstölt sertéshússal, amíg a fazékban valami inkább falusi ételhez hasonlító ételt nem kapunk, mint egy egyszerű levest. A horvát szakácsok néha grah i kaša vagy grah i ričet néven emlegetik a hasonló edényeket, hangsúlyozva, hogy az árpa hogyan változtatja a babpörköltet tartalmasabbá, jellegzetes rágós puhasággal rendelkező étellé.
Az étel gyökerei a ričet vagy ritschert néven ismert, tágabb értelemben vett közép-európai pörkölttel mutatnak kapcsolatot, amely Szlovéniában, Ausztriában, Bajorországban és Horvátország egyes részein található. Általában fazékban főtt árpát, babot, burgonyát, sárgarépát, zellert, póréhagymát, hagymát, fokhagymát, paradicsomot és bőséges mennyiségű érlelt sertéshúst tartalmaz. Attól függően, hogy mennyi folyadék kerül a fazékba, az eredmény a merőkanál levestől a kanállal is megállható zabkásáig terjedhet. A horvát konyhákban az állag általában valahol a kettő között helyezkedik el: sűrű és krémes a szemek körül, mégis elég laza ahhoz, hogy kényelmesen elférjen egy mély tálban.
A rićet hagyományosan szorosan összefüggött a takarékossággal. Egy szerény darab füstölt sertésnyak, -borda vagy -szalonna, rengeteg árpával, babbal és zöldséggel megszórva, napokig eltarthatott egy családot. A hegyi kunyhók és vidéki kocsmák ma is hasonló babfőzeléket szolgálnak fel a Medvednicán és más hegységekben túrázóknak, ahol egy forró, füstös tál kenyérrel egyetlen merőkanállal enyhíti az éhséget és a hideget. Az étel őrzi ezt az örökséget, még akkor is, ha a modern konyhákban digitális időzítőkkel és zománcozott öntöttvas edényekkel jelenik meg.
Az ízvilág három fő pilléren nyugszik. Először is jön a füstölt sertéshúsból készült leves: oldalas, csülök, szalonna vagy kolbász. Ez az alap sót, zsírt és füstöt ad, így a pörkölt gazdag ízű, még akkor is, ha rengeteg zöldséggel és gabonafélével nyújtjuk. Ezután jön az árpa, amely megpuhul, de enyhén rágós marad. Főzés közben az árpa keményítőt bocsát ki, ami besűríti az edényt, és krémes állagot ad a levesnek anélkül, hogy rántásra lenne szükség. Végül a bab struktúrát és másfajta krémességet ad, éppen annyira bomlik le, hogy a leves zavarossá váljon, miközben megtartja alakját.
Az egész pörköltet aromák teszik teljessé. A hagyma, a sárgarépa, a zellergyökér és a petrezselyemgyökér alkotja az alapot, amely a francia mirepoix-ra emlékeztet, de tükrözi a közép-európai szokásokat. A fokhagyma és a babérlevél elmélyíti az ízt, míg az édes paprika és egy csipetnyi paradicsomsűrítmény meleg, téglavörös árnyalatúvá varázsolja a folyadékot. Az eredmény füstös, de nem fanyar, a zöldségeknek köszönhetően enyhén édes, az árpa és a bab pedig minden kanálnyi adagnak bőséges tartalmat ad. Egy marék apróra vágott petrezselyem is hozzáadódik a gazdag ízvilághoz.
A rićetnek ez a változata közel áll ehhez a vidéki sablonhoz, miközben néhány olyan választási lehetőséget kínál, amelyek megfelelnek a modern otthoni szakácsoknak. Szárított babot használ, amelyet közvetlenül a pörköltben áztatnak és főznek, ami olyan ízt ad a levesnek, amelyet a konzervbab nem tud felülmúlni. Ugyanakkor a recept pontos méréseket és reális időzítéseket tart fenn egy hétvégi vagy nyugodt estére a konyhában. A füstölt hús mennyisége mérsékelt marad, így az étel kiadós, de nem nehéz, és a recept az árpa természetes keményítőjére támaszkodik liszt helyett, ami azoknak felel meg, akik inkább kerülik a rántottával sűrített pörkölteket.
A rićet remekül illik egytálételhez. Egy egyszerű zöldsaláta vagy savanyúság köretként élénkséget és ropogósságot kölcsönöz, míg a jó minőségű kenyér eltünteti az utolsó csíkokat a tálban. A pörkölt jól melegszik újra, és a második napon gyakran kerekebb ízű, ami azt jelenti, hogy egyetlen főzési menettel több étkezés is eltarthat. Azoknak a háztartásoknak, amelyek szeretnek nagy tételben főzni, ez a rićetet a hideg időben is praktikus részévé teszi, anélkül, hogy elveszítené a horvát falusi életben régóta gyökerező étel jellegét.