A Meso 'z tiblice Muraközből származik, egy kis észak-horvátországi régióból, amelyet folyók, szőlőültetvények és hosszú telek határolnak. Generációk óta a családok gondos húskonzerválásra támaszkodtak, hogy átvészeljék a hidegebb hónapokat, és ez az étel közvetlenül ebből az igényből nőtte ki magát. A sertéshúst és a szalonnát egy tömör tápláló és ízletes készletté alakítja, amelyet egy fadobozba, úgynevezett ...-ba csomagolnak. tiblica és hetekig, vagy akár hónapokig is hideg pincében tárolták.
A meso 'z tiblice lényegében a konfitált sertéshús helyi változata. A sertéslapocka és -has darabokat sóban, paprikában, fokhagymában és borsban pihentetik, majd illatos disznózsírban nagyon lassan párolják, amíg teljesen megpuhulnak. Miután megsültek, a darabokat egy lábasba vagy kádba teszik, és teljesen elmerítik a kiolvasztott zsírban. Ahogy a disznózsír lehűl, szilárd tömítést képez, amely távol tartja a levegőt a hústól, és lassítja a romlást. A halvány zsírréteg alatt a sertéshús puha, gazdagon fűszerezett és egy pillanat alatt szeletelhető marad.
Az íze erőteljes, mégis kiegyensúlyozott. A paprika, a fokhagyma és a fekete bors mély, szinte füstös melegséget kölcsönöz a húsnak, míg a disznózsír minden rostjába beviszi ezeket az aromákat. Az állaga a lassan sült sertéshús és a konfitált kacsa között helyezkedik el: puha, lédús és szeletelhető, a kezdeti barnulástól halvány külső kéreggel. Hűtve a hús tisztán vágható, szép darabokra vágható a tálaláshoz. Gyengéden melegítve tovább puhul, szinte pelyhesedik, beburkolva az olvadt zsír fényes csillogásába.
Muraközön ez a tartósított sertéshús gyakran kerül az asztalra téli ünnepekkor, családi összejövetelekkor és a hagyományos disznóvágások napján (levágás). A házigazdák egy deszkát helyeznek el, tele meso 'z tiblice-vel, friss kenyérrel, szeletelt vöröshagymával, ecetes paprikával és savanyú káposztával. A vendégek vékony szeletekre vágják a húst, egy kevés fűszeres szalonnát kennek a kenyérre, és elkészítik saját kis falatkáikat. Sok háztartás számára a pincében lévő zsírban lévő kád sertéshús a kényelmet és a biztonságot jelzi: valami kiadós étel kéznél, amikor vendégek érkeznek, vagy beáll a hó.
Ez a változat megőrzi az étel lelkét, miközben modern konyhába illeszti. Egy nagy fakád és fűtetlen pince helyett vastag falú edényt használ a lassú főzéshez, és kerámia fazekat vagy széles szájú üvegedényt a hűtőszekrényben való tároláshoz. A só mennyiségét az élelmiszerbiztonság érdekében mérik, a sütő hőmérséklete pedig alacsony és állandó marad az egyenletes, kíméletes főzés érdekében. A módszer azoknak a házi szakácsoknak felel meg, akik hagyományos jelleget szeretnének elérni anélkül, hogy egy egész disznót vagy egy kőpincét kellene kezelniük.
Tervezési szempontból a meso 'z tiblice különösen jól illik a forgalmas hetekbe és a társasági időszakokba. A sertéshús egy éjszakán át érlelődik, egyszer megsül, majd zsír alatt pihen, így minden nap ízesebb lesz. A szakács szükség szerint felszeletelhet adagokat, hidegen tálalhatja kenyérrel és salátákkal, vagy gyorsan ropogósra piríthatja egy serpenyőben meleg vacsorához. Az étel természetesen gluténmentes; a glutén csak köreteken, például kenyéren vagy gombócokon keresztül jut be az ételbe. Azok, akik a kisebb adagokat kedvelik, felezhetik a receptet, és a húst több kisebb üvegben tárolhatják a rugalmas felhasználás érdekében.
A horvát konyha iránt érdeklődők számára ez a tartósított sertéshús közvetlen betekintést nyújt a múlt és a jelen mindennapi vidéki életébe. Bemutatja, hogyan válhat néhány alapvető hozzávalóból – sertéshúsból, disznózsírból, sóból, paprikából és fokhagymából – valami praktikus és mélyen kielégítő étel, egyfajta csendes luxussal, amely időből, türelemből és jó zsírból fakad.