Portokalopita — szirupos narancsos leveles sütemény

A portokalopita egy legendás görög desszert, amely két közkedvelt összetevő köré épül: narancs és leveles tészta. Ebben a süteményben a száraz, leveles leveles tésztamaradékok rétegei keverednek a tojás, a krémes joghurt és az élénk narancslé tésztájával. Miután aranybarnára sült, a süteményt édes narancssziruppal locsolják meg. Az eredmény egy pazarul sziruppal átitatott sütemény, amely képes levegős és puha maradni. Ez a szerény, mégis ünnepi csemege a takarékos görög otthoni konyhában gyökerezik. A legenda szerint Krétán vagy a Peloponnészosz-félszigeten született, amikor a házi szakácsok a felesleges szárított leveles tésztát bőséges citrusfélékkel kombinálták. A sütemény neve szó szerint „narancsos pite”-t jelent (a görög portokáli szóból narancsot, a pitából pedig süteményt).

Ízben a Portokalopita a napfényről énekel. Minden falat citrusos ízt és édességet áraszt, amit a fahéj vagy a szegfűszeg meleg fűszeressége ellensúlyoz, amelyet gyakran a szirupba csempésznek. Egy nehéz vaníliakrémmel vagy csokoládés süteménysel ellentétben ez a desszert könnyűnek és szinte éterinek érződik, mivel a sütemény lényegében egy szárított tésztából készült piskóta. A sok vékony leveles süteményréteg puhává és párnássá válik, miközben egy éjszaka alatt felszívja a szirupot. Ideális esetben a Portokalopitát egy nap megsütik, és egy napig pihentetik. Másnap délutánra a szirup teljesen felszívódik, és a sütemény ellenállhatatlanul lédús lesz. A narancshéj darabkái átszűrődnek, és minden villával töltött süteményt ragyogó, virágos aromával illatosítanak. Görögországban szokás, hogy a Portokalopitát enyhén melegen vagy szobahőmérsékleten tálalják, gyakran egy gombóc vaníliafagylalttal vagy egy adag natúr görög joghurttal. A hideg, krémes feltét és a meleg citrusos sütemény közötti kontraszt különösen ínycsiklandó.

Bár íze határozottan citrusos, a Portokalopita finom vanília és fűszeres jegyeket is hordoz. Egyes receptek egy csipet vanília kivonatot adnak a tésztához a mélység érdekében. Néha fahéjat vagy őrölt szegfűszeget szórnak a szirupba egy kis melegségért, az őszi desszerteket idézve. A szakácsok akár egy kanál narancsvirágvizet is keverhetnek a sziruphoz az extra virágos illatért. Az állag kulcsfontosságú: annak ellenére, hogy szirupban áztatják, a sütemény nem lehet pépes. Ehelyett könnyű és rugalmas marad, minden egyes leveles tésztapelyhet sziruppal átitatott zsebek választanak el egymástól. A sikeres Portokalopita „lédús” szájérzetet biztosít, amely nem ragacsos – a szirup fényt ad neki anélkül, hogy sűrűvé tenné.

A portokalopita ünnepségeken és ünnepi asztalokon tündököl. Mivel tárolt leveles tésztára és tartósított narancsra (vagy egyszerűen csak néhány narancsra) épül, egész évben elkészíthető, de különösen télen, amikor a citrusfélék szezonja van, szívesen látják. A modern Görögországban ünnepi terítékeken találkozhatunk vele a baklava és a galaktoboureko mellett. Ugyanakkor egy megnyugtató otthoni konyhai sütemény is, amelyet vasárnapi vacsora után vagy családi összejöveteleken szolgálnak fel. A recept megbocsátó: a leveles tésztalapok vagy narancsok pontos száma változhat, és a szakácsok gyakran ízlés szerint módosítják az édességet. Mivel újrahasznosított leveles tésztamaradékokat használ, a portokalopita egy tökéletes „használd el” projekt, amelyben bármely szakács találékonynak találhatja magát.

Az alapvető keverésen és sütésen túl nincs szükség különleges technikára. A tésztát egyszerűen össze kell keverni, majd a tépett, száraz leveles tésztával kell összekeverni. Sütés után a sütemény könnyű piskótaként sül meg. Miután a szirupot ráöntöttük, a süteményt legjobb pihentetni. Ez a szünet időt ad arra, hogy a leveles tészta és a sütemény minden egyes darabja ellazuljon és átitassa magát a sziruppal, így egyenletesen édes és aromás desszertet kapunk. Tálaláskor a süteményt gyakran rombuszokra vagy négyzetekre vágják. Mivel a sütemény gazdagon édes, az adagok általában kicsik, de az íze sokáig megmarad, miután a sütemény elfogyott.