A Melitzanes Imam (görögül gyakran Imam Bayildi-nek is nevezik) egy klasszikus mediterrán étel, amely padlizsánból készül, paradicsomos-hagymás töltelékkel töltve, és olvadóan puha állagúra sütve. A neve, ami azt jelenti, hogy „az elájult imám”, a gazdag, felejthetetlen ízvilágra utal: a hosszan párolt hagyma karamellizálódik a fokhagymával és a paprikával, összeolvadva az érett paradicsommal, így ínycsiklandó tölteléket alkotva. Minden egyes padlizsánt felvágnak, hogy befogadják ezt az édes-savanyú keveréket. Sütés közben a padlizsán húsa magába szívja az illatos levet, ami olvadós állagot és összetett, mélyen édes-sós ízt eredményez. Néha egy csipetnyi morzsolt fetát és néhány olajbogyót is tesznek a tetejére, sós ellenpontot adva az édes zöldségeknek. A fokhagyma, a hagyma és a paradicsom ízeinek kombinációja egyszerre kiadós és aromás, így a Melitzanes Imam egy kényeztető, mégis egészséges vegetáriánus főétel.
A főzési folyamat a padlizsán előkészítésével kezdődik. A szeletelt padlizsánt gyakran sóval megszórják, és hagyják párolódni, majd enyhén kisütik vagy pirítják, amíg kissé hajlékony nem lesz. Eközben a tölteléket úgy készítik, hogy a hagymát (és a kaliforniai paprikát, ha használunk) puhára párolják, majd apróra vágott paradicsommal, fokhagymával és egy csipet cukorral vagy fűszerekkel, például fahéjjal párolják. Ezt a keveréket a padlizsán „hajókba” kanalazzák, és a maradék szószt meglocsolják a tetején. Az ételt ezután addig sütik, amíg a padlizsán nagyon puha nem lesz. Sütés közben egyes szakácsok alufóliával letakarják a rakott edényt, hogy megpárolják a zöldségeket, vagy letakarják, hogy a tetejük megpiruljon; akárhogy is, az eredmény selymes padlizsán és lekváros szósz. Egy utolsó szórás friss petrezselyemre vagy kaporra és egy rövid pihentetés gyönyörűen összeérnek az ízek.
A Melitzanes Imam gyakran szerepel a görög asztalokon nyáron és ősszel, amikor a padlizsán a legérettebb. Alapvető étel a családi étkezéseken és az ünnepi lakomákon, jellemzően egy... középen tálon, olyan ételek mellett, mint a dolmades vagy a tzatziki. Mindenki beleharap egy fél padlizsánba, és kikaparja a puha tölteléket a selymes héjjal együtt. A maradék is finom – az ízek elmélyülnek egy nap után a hűtőszekrényben. Akár melegen, akár szobahőmérsékleten tálaljuk, ez az étel minden falattal gyönyörködtet. Jól illik egy egyszerű zöldsalátához, egy pohár gyümölcsös vörösbor vagy egy jó savasságú hűtött fehérbor pedig kiemeli a zöldségek édességét.
Bár a Melitzanes Imam hagyományosan vegetáriánus, gazdag ízvilága miatt főételként is megállja a helyét. Ropogós kenyérrel vagy pitával gyakran szedik össze a tölteléket és a szószt. Egyes szakácsok egy csipetnyi meleg fűszert, például köményt vagy fahéjat adnak a töltelékhez, hogy oszmán hangulatot kölcsönözzenek neki, vagy akár darált húst is, hogy... papoutszakiát (padlizsános „cipő”) változat. A klasszikus vegán változat – tele olívaolajjal, paradicsommal és hagymával – azonban egyszerűsége miatt közkedvelt. Rávilágít arra, hogyan alakítja a görög konyha a szerény termékeket valami mélyen kielégítővé. A Melitzanes Imam a mediterrán kényeztető ételek példája, édesen aromás átalakítással adva a hétköznapi padlizsánnak, amely minden egyes villával együtt visszhangra talál.