Tirópita: Aranysajttal töltött phyllo háromszögek

A tirópita (tiropita) Görögország egyik legkedveltebb rágcsálnivalója, amely minden pékségben és otthoni konyhában megtalálható. A név szó szerint „sajtos pite”-t jelent, és a lényege egyszerűen görög sajtok tölteléke, ropogós, vajas leveles tészta rétegeibe csomagolva. A leggyakoribb töltelék a sós feta sajtot enyhébb ricottával vagy krémsajttal, felvert tojással és friss fűszernövényekkel, például kaporral vagy petrezselyemmel kombinálja. Sütéskor a tészta aranybarnára és levelesre puffad, míg a belseje puha és krémes lesz. Minden falat gazdag textúra-kontrasztot kínál: ropogós, aranyló leveles tészta, amely egy puha, savanykás sajtos közepet vesz körül.

A tiropita eredete évszázadokra nyúlik vissza az Oszmán és Bizánci Birodalmakig, ahol réteges tésztákat fejlesztettek ki. Görögül pita pitét jelent, a tirópita pedig kifejezetten sajtos pitékre utal. Hagyományosan a Kréta vagy Paxosz szigetén élő családoknak saját csavarjaik voltak – egyesek spirálba tekerték a sajtot, mások négyzetekké vagy borítékokká hajtogatták –, de a háromszög alakú kézzel készített pite ma már széles körben népszerű. Az utcai árusok tucatjával árulják melegen, és a legtöbb görög kávézó tirópitát szolgál fel reggeli kávé mellé vagy délutáni nassolnivalóként.

Íz tekintetében az íze félreérthetetlenül görög. A feta csípőssége összeolvad a tojásból és ricottából készült enyhe, levegős töltelékkel, krémes belsejét alkotva, amelyet a leveles kéreg éles ellentétben alkot. Vajat (vagy olívaolajat) dörzsölnek az egyes lapok közé, hogy több finom réteget hozzanak létre. A felső bevonatok változatosak: a szezámmag gyakori, különösen a szárazföldön, míg az oregánó vagy a fekete nigella mag egyes régiókban megjelenik. Más konyhák sós süteményeihez képest a tirópita egyedülálló a leveles „zseb” összeállításában – nincs szükség villára vagy késre.

Mivel a leveles tészta finnyás lehet, a tirópita elkészítése mesterségnek számít. Sok otthoni szakács egy egyszerű trükköt alkalmaz: a sajt tetejére kis mennyiségű leveles tésztát kennek vajazva és gyűrve, ahelyett, hogy tökéletesen összehajtanák. Ez a rusztikus megközelítés házi készítésű, texturált megjelenést kölcsönöz, és a kezdőknek is megbocsátó. A látszat ellenére ezek a tészták nem lehetnek zsírosak; a mértékletes mennyiségű tisztított vaj (vagy vaj és olívaolaj keveréke) segít abban, hogy könnyűek maradjanak. Ha jól készítik el, a tirópita luxusos, mégis kiadós ízű – a kifinomultság és az otthonos kényelem keveréke egy tányéron.

Röviden, minden görög konyhának megvan a saját tirópita változata, de mindegyikre jellemző a leveles tészta és a gazdag sajt egyszerűsége.