Angolai Empanadas

Az Empadas Angolanas miniatűr, kézzel készített piték, melyeket az angolai hagyományok ihlettek. Ezek az arany zsebek a portugál sütemények és a helyi afrikai ízek ötvözését ünneplik. Az angolai konyhákban az empada sokoldalú – töltve van fokhagymával, paprikával és egy csipetnyi lime-mal ízesített, puha csirkével, vagy leveles hallal vagy vadhússal, például vadgalambbal. Minden falat ropogós, vajas kérget kínál, amely ízletes, aromás töltelékké alakul. Hagyományosan ünnepségeken és családi összejöveteleken szolgálják fel ezeket az apró pitéket, amelyek hívogató előételként vagy nassolnivalóként szolgálnak. A tűz melege felett a falusi szakácsok moamba csirkével vagy kiadós pörköltekkel osztják meg őket, az utcai árusok pedig forrón árulják a járókelőknek. Egy jó empada egyszerre megnyugtató és ünnepi: a tészta aranybarna és leveles, a töltelék pedig hagymás és fűszeres illatú.

Az angolai empadák Angola gazdag kulináris örökségét mutatják be. Angola moqueca halpörköltjeihez és pálmaolajban gazdag ételeihez hasonlóan ezek a piték is a merész fűszerekre és az egyszerű alapanyagokra helyezik a hangsúlyt. Luanda napsütötte síkságain vagy Uíge esőerdőiben a szakácsok a tölteléket is átalakítják: a part menti régiókban a hallal, például corvinával vagy garnélával teli empadákat élvezhetik, míg a szárazföldi területeken az okrával vagy akár szarvashússal párolt csirkét részesítik előnyben. Magát a tésztát gyakran tojással és vajjal dúsítják, hogy puha, a szájban elolvadó tésztát kapjanak. A gondos kezek minden egyes pitét peremezéssel vagy préseléssel zárnak le, néha díszes szaggatókkal bélyegzik a tetejüket. Az eredmény egy meleg és laktató, mégis elég könnyű falat ahhoz, hogy egy vagy két falat alatt elfogyasszuk.

Ezek a mini piték kielégítő egyensúlyt teremtenek az állag és az íz között. Kívül kemény, de finom – aranyló héj, egy csipetnyi sóval és vajjal. Belül a töltelék gazdagon fűszerezett: a hagymát, a fokhagymát, a babérlevelet és a chilipaprikát puhára párolják, majd összekeverik a tésztacsíkokkal vagy darált hússal. Ha egy kanálnyi keveréket a tésztakarikákba tesznek, ízletes fűszernövények és élénk citrusfélék (a lime klasszikus angolai akcentus) ízét kapjuk. Sütés közben a töltelék kiengedi a levet, így a töltelék nedves marad. Az empada minden egyes falatja egy kaland a szájpadlásnak – egy kis citromos csípősség, a paprika vagy a piri-piri melegsége, mindezt egy megnyugtató szénhidrátburokba csomagolva.

Kulturális szempontból az angolai empadák összekötik a családot és a közösséget. Az idősebbek felidézik, ahogy anyukáik kézzel formázták ezeket a pitéket fadarabokon, a gyerekek pedig arra, ahogy délutáni uzsonnára kivettek egy forró empadát a sütőből. Az élmény otthonos: a konyhában pirított tészta és fűszeres hús illata terjeng. Összejöveteleken az empadákat kaliforniai paprikamártással (gindungo) vagy zöldsalátával tálalhatják. Utazáshoz is kiválóak – kendőbe csomagolva vagy piknikkosárban hordozható ebéddé válnak a gazdák vagy az úti célok számára. Ez a recept a történelmet és a praktikumot egyaránt megragadja. Világos, lépésről lépésre szóló útmutatót ad a modern szakácsoknak, akár konyhai robotgépet használnak a tésztához, akár egy nappal korábban készítik el a tölteléket. A sütőben töltött rövid idő alatt olyan ropogós és aromás piték készülnek, hogy bármelyik vacsoraasztal azonnal angolai lakomává változik.