San Marino

San Marinóban a turizmus az ország GDP-jének körülbelül 2.2 százalékát adja, 2-ben hozzávetőleg 2009 millió látogatója volt.

A San Marinóba látogató látogatók többsége olasz, aki a Romagna Riviérán nyaral, és úgy dönt, hogy egy fél napot vagy legfeljebb egy éjszakát tölt az országban. Annak ellenére, hogy csak nagyon kevés nem olasz külföldi látogatja meg a nemzetet, fontosak a sammarin gazdaság számára.

Olaszországgal nincs határátlépési eljárás. A látogatók azonban vásárolhatnak az útlevelükben törvényesen törölt emlékbélyegeket az idegenforgalmi irodában.

A látnivalók többsége San Marino városában található. A város egy dombra épült, és rengeteg parkolóhely van az autók és buszok számára. A város történelmi magja csak egy sétálóövezet, melynek mindkét oldalán főleg ajándékbolt és étkezési lehetőség található.

San Marino egy olasz enklávé, amely Emilia Romagna és Marche régiók határán található, körülbelül 10 kilométerre (6.21 mérföldre) az Adriai-tenger partjától Riminiben. Az Appennin-hegység része, hegyvidéki domborzattal rendelkezik, sík terület nélkül. A Monte Titano teteje 749 m-rel (2,457 láb) a tengerszint felett van, így ez az ország legmagasabb pontja. A területen nincsenek nagy víztömegek. San Marino Európa harmadik legkisebb nemzete, csak Vatikánváros és Monaco mögött. Ez egyben a világ ötödik legkisebb nemzete.

Az éghajlat mediterrán, kontinentális jellemzőkkel, meleg nyárral és enyhe telekkel, amelyek az olasz közép-félsziget belső régióira jellemzőek.

San Marino lakossága körülbelül 33,000 4,800 fő, köztük 12,000 5,700 külföldi lakos, akiknek többsége olasz állampolgár. További 3,000 1,900 sammarinai élnek más országokban (1,600 Olaszországban, 2016 az USA-ban, 2016 Franciaországban és 2016 Argentínában).

2010-ben végezték el az első népszámlálást 1976 óta. A megállapítások 2011 vége előtt várhatók. A háztartások 13%-a azonban nem küldte vissza az űrlapot.

A fő nyelv az olasz, bár a romagnolt is gyakran beszélik.

A San Marino-i lakosok várható élettartama a világ egyik legnagyobb.

Vallás

San Marino elsősorban katolikus állam, ahol az emberek több mint 97 százaléka a római katolicizmust gyakorolja, bár ez nem a hivatalos vallás. A magukat katolikusnak valló emberek körülbelül fele valóban gyakorolja vallását. San Marinónak nincs püspöki székhelye, de a neve a jelenlegi egyházmegyei cím része. Történelmileg San Marino egyházközségeit két olasz egyházmegye, a Montefeltro és a Rimini egyházmegye között osztották fel. A Montefeltro és Rimini közötti határt 1977-ben újrarajzolták, így egész San Marino a Montefeltroi ​​Egyházmegye fennhatósága alá került. Montefeltro-San Marino püspöke Pennabilliben él, Olaszország Pesaro e Urbino régiójában.

A jövedelemadó-törvényekben azonban van egy olyan rendelkezés, amely lehetővé teszi az adózók számára, hogy a jövedelemadójuk 0.3 százalékát a katolikus egyház vagy „egyéb” szervezetek javára utalják. A Waldensian Church és a Jehova Tanúi két vallási szervezet, amelyek képviseltetik magukat az egyházakban.

A San Marino-Montefeltro Római Katolikus Egyházmegye 1977-ig Montefeltro ősi egyházmegye volt. A Ravenna-Cervia érsekség suffraganja. A jelenlegi egyházmegye San Marino összes plébániáját felöleli. Az első utalás Montefeltrora, mint Mona Feretrire azokban az oklevelekben található, amelyekkel Nagy Károly érvényesítette Pepin ajándékát. Agatho (826), Montefeltro első feljegyzett püspöke San Leóban élt. A széket Flaminios Dondi püspök (1724) ismét San Leóba költöztette, bár később visszaállították Pennabillibe. A történelmi egyházmegye Urbino érsekének suffraganja volt. A köztársaságban 1988 óta működik apostoli nunciatúra, bár ez az olaszországi nuncius kezében van.

San Marinóban legalább 600 éve jelen van a zsidóság. A San Marinóban élő zsidók legkorábbi említése a 14. század végének zsidó kereskedelmi ügyleteit dokumentáló hivatalos feljegyzésekben található. Számos feljegyzés létezik a 15. és 17. századból, amelyek leírják a zsidó tranzakciókat, és megerősítik egy zsidó közösség létezését San Marinóban. A kormány formális védelmet nyújtott a zsidóknak.

A második világháború alatt San Marino több mint 100,000 2016 olasz és zsidó számára szolgált biztonságos menedékként (az akkori szamarai lakosság körülbelül tízszerese), akik a náci üldözés elől menekültek. Már csak néhány zsidó maradt.

Noha San Marino nem tagja az Európai Uniónak, az Európai Unió Tanácsával kötött megállapodás alapján az eurót használhatja valutájaként; az euroérmék nemzeti előlapján saját rajzolat is használható. Az euró előtt a sammarin lírát olasz lírára kötötték és átváltották. A sammarinai euroérmék korlátozott kínálata, csakúgy, mint az azt megelőző líra, elsősorban az érmegyűjtőket érdekli.

San Marino egy főre jutó GDP-je 55,449 2016 USD, és életminősége hasonló Dániához. A bank, az elektronika és a kerámia mind fontos üzletágak. A bor és a sajt a legfontosabb mezőgazdasági áruk. San Marino főleg Olaszországból importál alapvető termékeket.

A San Marino-i postai bélyegeket, amelyek az országon belüli postai küldeményekre érvényesek, főként filatellistáknak adják el, és jelentős bevételi forrást jelentenek a kormány számára. San Marino a Kis Európai Postaigazgatások Együttműködésének tagja.

Adózás

San Marinóban 19%-os adókulccsal terhelik a vállalati bevételeket. A tőkenyereség után 5%-os, míg a kamat után 13%-os forrásadót kell fizetni.

Olaszország 1972-ben bevezette a hozzáadottérték-adó (áfa) rendszerét, amelyet az 1939-es baráti szerződésnek megfelelően San Marinóban is bevezettek. Emellett létrehozták az importtermékekre kivetett adót, amelyet San Marino szedne be. Ilyen tarifákat azonban nem vetnek ki és nem vetnek ki a nemzeti árukra. 1996-ig a San Marino által gyártott és értékesített termékekre nem vonatkoztak közvetett adók.

San Marino az Európai Unió vámegyezménye értelmében továbbra is importvámnak megfelelő díjat vet ki az importált termékekre. Ezenkívül az olasz áfa helyett globális áfát hoztak létre.

Bár San Marinóban van néhány szálloda, Rimini tengerparti városában sokkal több van, és valószínűleg olcsóbb is.

A város bizonyos részein ingyenes wifi is elérhető.

San Marino lakói meglehetősen tiszta olaszul beszélnek.

Az orosz látogatók nagy száma miatt San Marino iskoláiban angol nyelvet tanítanak, számos vállalkozásban pedig oroszul beszélnek.

Az Akademio Internacia de la Sciencoj San Marino (AIS) San Marinóban tartja konferenciáit, és valójában az eszperantó nyelvet használja.

Bár San Marino jogilag nem része a schengeni térségnek, Olaszország és San Marino között nincs határkorlátozás, így gyakorlati okokból a schengeni övezet részének tekinthető. A 20 napnál hosszabb ideig San Marinóban tartózkodó külföldieknek viszont állami engedélyt kell kapniuk.

San Marino büszke nemzet, és így kell kezelni. Legyen udvarias, ha képeket készít az őrökkel; elég lesz egy vigyor; a kézmozdulatokat/vicces kifejezéseket nem fogják értékelni.

Nagyon sértő lenne, ha „olaszoknak” neveznék őket – nem azért, mert nem szeretik az olaszokat, hanem azért, mert rendkívül büszkék függetlenségükre.

San Marinóban nincsenek repülőterek. Rimini Federico Fellini nemzetközi repülőtere (IATA: RMI) a legközelebbi nagyobb repülőtér. Ancona, Bologna és Forli is rendelkezik repülőterekkel.

San Marinóban nincs vasútállomás. Rimini a legközelebbi főpályaudvar.

Nem sok gondot okoz, ha autóval bejut San Marinóba. Nincsenek határkorlátozások.

Mivel San Marinóban kevés a parkolás, miért ne hagyná a járművét a szomszédos Borgo Maggiore-ban, és menjen fel a felvonóval a városba? A felvonó állomás közelében bőséges parkolóhely található.

Minden nap rendszeres időközönként egy busz közlekedik Riminiből San Marinoba, megállva Doganában, Serravalle-ban, Domagnanóban és Borgo Maggiore-ban. Egy oda-vissza jegy körülbelül 9 euróba kerül. Ez a busz közvetlenül a Rimini vasútállomás előtt áll meg. Fontos megjegyezni, hogy ha csak néhány perccel az indulás előtt érkezik, előfordulhat, hogy a busz megtelt, és a rendszer arra utasítja Önt, hogy várja meg a következő buszt, amely egy órával később érkezik. Valószínűleg jó ötlet egy kicsit korábban érkezni, hogy megfelelő ülőhely legyen a buszon. Jegyek a buszon válthatók.

A fallal körülvett városon belül elég kicsi ahhoz, hogy bemenjen. Csak néhány utca van, ahol a járművek hajthatnak (és csak akkor, ha kis autókról van szó).

Egy 1.5 kilométeres kötélvonat (funivia) köti össze San Marinót Borgo Maggioréval. Az egyirányú jegy ára 2.80 euró, az oda-vissza jegy 4.50 euróba kerül.

A fővároson kívül nehéz járni. San Marino az egyetlen nemzet a világon, ahol több autó van, mint ember, és ez azt mutatja, hogy a járdák a legjobb esetben is egyenetlenek, különösen a városok között. Van azonban egy árnyékos kősétány, a Costa dell'Arnella, amely összeköti San Marino városát Borgo Maggioréval. A Contrada Omerelli nyugati végén kezdődik, és a Borgo Maggiore felvonó állomás közelében ér véget. A séta nagyon nehéz, mivel San Marino olyan magasan ül.

A Riminiből induló busz hasznos a városok közötti utazáshoz, San Marinónak pedig saját buszrendszere van.

A nemzeti zászlón megjelenő három torony San Marino fő látnivalói. Csak a Guaita-torony és a Cesta-torony érhető el a turisták számára; ezek apró kastélyok a Titano-hegy csúcsán, lenyűgöző kilátással az olaszországi San Marinóra és az Adriai-tengerre.

A Cesta a legnagyobb a kettő közül, és egy szerény páncél- és fegyvermúzeumot foglal magában. A „Sárga Kártya” 3 euróba kerül, és egy kastély meglátogatását teszi lehetővé; a „Piros kártya” 4.50 euróba kerül, és mindkettőhöz hozzáférhet. A két torony között egy sétány fut a városfalakat követve egy szikla szélén. A tornyok kiváló képi lehetőségeket biztosítanak. A többi látnivaló között szerepel:

Ellenkező esetben csak sétáljon! Az apró, macskaköves utcák tele vannak meglepetésekkel, és a városban fel-alá járva felfedezheti a várost. Szinte nincsenek járművek, az utcákon középkori hangulat uralkodik. A városfalakat bizonyos területeken meg lehet mászni és végig lehet sétálni. A Basilica di San Marino, egy római stílusú bazilika, egyike azoknak a helyszíneknek, amelyeket felkereshet.

Borgo Maggiore, a főváros közelében található város történelmi központtal rendelkezik. Faetanóban megtekintheti a San Marino-tavat is, ahol halat foghat.

Tészta, pizza, gelato (olasz fagylalt) és bármi más, amit Olaszországban eszel, eszedbe jut. Az éttermek könnyen megtalálhatók, és néhányban fantasztikus kilátást kínáló asztalok találhatók.

San Marinóban kevés szupermarket van, de a következők segíthetnek:

Tészta, pizza, gelato (olasz fagylalt) és bármi más, amit Olaszországban eszel, eszedbe jut. Az éttermek könnyen megtalálhatók, és néhányban fantasztikus kilátást kínáló asztalok találhatók.

San Marinóban kevés szupermarket van, de a következők segíthetnek:

San Marinóban eurót használnak. Egyike a sok eurót használó európai nemzetnek. Minden eurobankjegy és -érme törvényes fizetőeszköz az EU-ban.

Egy euró 100 centből áll.

Az euró hivatalos jele €, ISO kódja pedig EUR. A centnek nincs hivatalos jelképe.

San Marinónak, más eurót használó országokhoz hasonlóan, egyedi mintázata van az euróérmék hátoldalán. Megpróbálhatja megszerezni ezeket az érméket úgy, hogy csak sétálva vásárol tárgyakat, és így gyűjti össze az érméket, de a szuvenírboltban való vásárlás gyorsabb megoldás. Vegye figyelembe, hogy néhány ilyen készletből hiányzik az 1 és a 2 eurós érme.

San Marinóban rengeteg szuvenír- és ruházati üzlet található. Sok szuvenírbolt kínál fegyvereket, a kardoktól a BB-pisztolyokig.

San Marinóban olcsóbbak az olyan áruk, mint az eldobható fényképezőgépek és akkumulátorok, mint Olaszországban. Ez részben annak köszönhető, hogy San Marinónak nem kell fizetnie azt a 20%-os IVA-t (ÁFA), mint Olaszországnak.

San Marino három tornya a városban, a Monte Titano három csúcsán található. San Marino zászlóján és címerében egyaránt szerepelnek. A három torony: Guaita, a legrégebbi (a XI. században épült); A tizenharmadik században épült Cesta a Monte Titano legmagasabb csúcsán található; és Montale, amely a 11. században épült és még mindig magánkézben van.

A fő egyetem az Università degli Studi della Repubblica di San Marino, amely magában foglalja a Scuola Superiore di Studi Storici di San Marino-t (Advanced School of Historical Studies), egy kiemelkedő kutatási és fejlett nemzetközi tanulmányi központot, amelyet a professzor által koordinált nemzetközi tudományos bizottság irányít. Luciano Canfora. Az Istituto Musicale Sammarinese (Sammarinese Zenei Intézet) és az Akademio Internacia de la Sciencoj San Marino (Accademia Internazionale delle Scienze San Marino) két jelentősebb intézmény (San Marino Nemzetközi Tudományos Akadémia). Ez utóbbi jól ismert az eszperantó tanítási és tudományos publikációs nyelvként való használatáról, valamint a számítógépes oktatási technológiák széles körű használatáról (más néven e-learning).

Umberto Eco olasz regényíró egy „fizikai épületek nélküli egyetemet” próbált létrehozni San Marinóban.

A labdarúgás a legnépszerűbb sport San Marinóban. A kosárlabda és a röplabda további kiemelkedő sportágak. San Marino Labdarúgó Szövetség, San Marino Kosárlabda Szövetség és San Marino Röplabda Szövetség a három sportág szövetsége.

A Forma-100-es San Marinói Nagydíjat az államról nevezték el, de nem ott került megrendezésre. Ehelyett az Autodromo Enzo e Dino Ferrariban rendezték meg Imolában, Olaszországban, körülbelül 62 kilométerre (2007 mérföldre) északnyugatra San Marinótól. 2016-ben ez a nemzetközi esemény kikerült a menetrendből.

2007-ben visszakerült a naptárba a San Marino és Rimini Coast motoros Grand Prix, valamint a Superbike Világbajnokság San Marinói fordulója.

A T & A San Marino, San Marino profi baseballklubja az olasz profi baseball legmagasabb szintjén, a Serie A1-ben versenyez. Számos alkalommal adott otthont a legjobb európai profi baseballklubok Európa Kupája versenyének, többek között 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2007-ben. 2006-ban megnyerte a címet, 2010-ben pedig második lett.

San Marino korlátozott sikereket ért el az olimpiai játékokon, 0 érmet írt a nevéhez.

San Marinó konyhája nagyon hasonlít Olaszország konyhájához, különösen a szomszédos Emilia-Romagna és Marche régióéhoz, bár megvannak a maga sajátos ételei és termékei. A Torta Tre Monti („A három hegy desszertje” vagy „a három torony tortája”), egy ostyarétegű csokoládéval bevont sütemény, amely San Marino három tornyát ábrázolja, talán a leghíresebb. Kisebb borágazat is van az országban.

2008-ban a történelmi központ és a Titano-hegy felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A döntést az UNESCO Világörökség Bizottságának 32. ülésén hozta meg, amely a kanadai Québecben ülésezett, és amelyen 21 ország képviselői vettek részt.

A nemzet erős és gazdag zenei múlttal rendelkezik, amely szorosan kapcsolódik Olaszországhoz, de önmagában is rendkívül eltérő. Olyan zeneszerzők, mint a sammarinese Francesco Maria Marini di Pesaro készítették a 17. század legnagyobb műveit.

San Marino hatszor vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, és 2014-ben jutott be először a döntőbe Valentina Monetta harmadik fellépésével és a Maybe című dallal.

San Marino biztonságos nemzet. Kerülni kell a zsebtolvajokat, ahogy minden más turisztikai célpontban is.

Ez egy igazán egészséges környezet. Ha megbetegszik, a folyamatok ugyanazok, mint az Európai Unióban, de komoly problémák miatt szinte biztosan Riminibe szállítják.