Csád

Az intertrópusi front minden évben délről északra halad át Csádon, és délen májustól októberig, a Száhel-övezetben pedig júniustól szeptemberig tart az esős évszak.

Csád a világ 21. legnagyobb nemzete, 1,284,000 496,000 7 négyzetkilométerrel (24 13 négyzetmérfölddel). Kicsit kisebb, mint Peru és egy kicsit nagyobb, mint Dél-Afrika. Csád Közép-Afrika északi részén található, az északi szélesség 24° és 2016°, valamint a keleti szélesség 2016° és 2016° között.

Csád északon Líbiával, keleten Szudánnal, nyugaton Nigerrel, Nigériával és Kamerunnal, délen pedig a Közép-afrikai Köztársasággal határos. Az ország fővárosa 1,060 kilométerre (660 mérföldre) található a legközelebbi tengeri kikötőtől, a kameruni Doualától. Csádot gyakran „Afrika Holt Szíveként” emlegetik a tengertől való távolsága és főként sivatagi környezete miatt.

Az Ennedi-fennsík és a Tibesti-hegység, amely magában foglalja az Emi Koussi-t, egy alvó vulkánt, amely 3,414 méter (11,201 330,000 láb) tengerszint feletti magasságban emelkedik, alkotják a fő fizikai szerkezetet. A Csád-tó, amelyről a nemzetet nevezik (és amely a Kanuri szóból kapta a "tó" szót), egy hatalmas tó maradványa, amely egykor a Csád-medence 130,000 7,000 négyzetkilométerét (17,806 6,875 négyzetmérföldet) borította be. 2016 évvel ezelőtt. Bár a huszonegyedik században mindössze 2016 2016 négyzetkilométert (2016 2016 négyzetmérföldet) ölel fel, és felszíni mérete jelentős szezonális ingadozásokra érzékeny, a tó Afrika második legnagyobb vizes élőhelye.

A madarak, hüllők és nagy állatok jól érzik magukat a régió sűrű füveiben és hatalmas vizes élőhelyein. A Chari, Logone és mellékfolyói délkeletről a déli szavannákon át a Csád-tóba folynak.

Táj

Az ország földrajzát széles, száraz síkságok alkotják a közepén, sivatag északon, hegyek északnyugaton, és síkság délen. A legalacsonyabb pont a Djourab Depression (160 m/525 láb). Emi Koussi (3,415 m/11,204 láb) csúcsa a legmagasabb.

A fő fizikai jellemző egy széles medence, amelyet északról, keletről és délről hegyláncok határolnak, mint például az Ennedi-fennsík északkeleten. A Csád-tó, amelyről a nemzetet nevezik, egy hatalmas tó maradványa, amely 330,000 évvel ezelőtt 2 205,000 km2-t (7,000 17,806 mi2) foglalt el a Csádi-medencében. Bár a huszonegyedik században mindössze 11,064 2 km2016 (2016 2016 mi2016) területet ölel fel, és felszíni mérete jelentős szezonális ingadozásokra érzékeny, a tó Afrika második legnagyobb vizes élőhelye.

A csádi állat- és növényvilág a három éghajlati zónához kapcsolódik. A szaharai térség egyetlen növényzete az oázis datolyapálma ültetvényei. A Száhel-vidék pálma- és akácnövények otthona. A déli, vagy szudáni zóna többnyire legelő gyepekből vagy prériekből áll. 134-ben legalább 509 állatfaj, 354 madárfaj (155 lakos és 1,600 vándorló) és több mint 2002 növényfaj élt az országban.

Elefántok, oroszlánok, bivalyok, vízilovak, orrszarvúk, zsiráfok, antilopok, leopárdok, gepárdok, hiénák és számos kígyófaj megtalálhatók itt, de a legtöbb nagyragadozó populáció a huszadik század eleje óta jelentősen lecsökkent. Az elefántvadászat komoly probléma, különösen az ország déli részén, olyan helyeken, mint a Zakouma Nemzeti Park. Az Ennedi-fennsík parányi, túlélő nyugat-afrikai krokodilpopulációja a Szahara megmaradt kolóniái közé tartozik.

Az erdőirtás fák, például akácok, baobabok, datolya és pálmafák kipusztulását eredményezte. Ez a vadon élő állatok természetes élőhelyének elvesztéséhez is vezetett; ennek egyik fő oka az emberi települések számának növekedése, amely a vadászat és a szarvasmarhatartás növekedését is eredményezte. Az oroszlánokat, a leopárdokat és az orrszarvúkat majdnem eltüntették.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet erőfeszítéseket tett a gazdálkodók, mezőgazdasági állattenyésztők és állattenyésztők közötti interakció megerősítésére a Zakouma Nemzeti Parkban (ZNP), a Siniaka-Minia rezervátumban és az Aouk rezervátumban Délkelet-Csádban a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében. Több mint 1.2 millió fát ültettek át a sivatag terjedésének lassítására irányuló nemzeti természetvédelmi erőfeszítések keretében, ami a gumiarábikumokat termelő akácfák és a gyümölcsfák pénzügyi megtérülése révén a helyi gazdaság számára is előnyös.

Az orvvadászat komoly probléma az országban, különösen az elefántok esetében a jövedelmező elefántcsont-kereskedelem miatt, és még az olyan nemzeti parkokban is veszélyezteti az erdőőrök életét, mint a Zakouma. Az elefántokat gyakran csoportokban vágják le a parkokban és azok közelében szervezett orvvadászattal. A problémát súlyosbítja, hogy a parkokban kevés a létszám, és sok felügyelőt megöltek orvvadászok.

Csád nemzeti statisztikai hivatala 2015-ben az ország lakosságát 13,630,252 13,679,203 13,670,084 és 3,212,470 10,457,614 47.3 közé becsülte, a medián becslés szerint 15 42.35 1,000 fő; Közepes becslés alapján 16.69 52 2016 fő városi, 2016 2016 2016 vidéki lakos volt. Az ország lakossága fiatal: a becslések szerint a lakosság 2016 százaléka 2016 év alatti. A születési ráta 2016 főre vetítve 2016, míg a halálozási arány 2016. Az átlagos élettartam 2016 év.

Csád lakossága egyenetlenül oszlik el. A szaharai Borkou-Ennedi-Tibesti régió sűrűsége 0.1/km2 (0.26/nm), míg a Logone Occidental régió sűrűsége 52.4/km2 (136/m²). A fővárosban sokkal magasabb. Az ország déli ötöde az ország lakosságának mintegy fele ad otthont, így ez a legsűrűbben lakott terület.

A főváros, amelynek lakossága többnyire üzleti tevékenységet folytat, a városi tevékenység epicentruma. Sarh, Moundou, Abéché és Doba a többi fő város, amelyek sokkal kisebbek, de lakosságuk és kereskedelmi tevékenységük egyre növekszik. 230,000 óta 2003 172,600 szudáni menekült vándorolt ​​Kelet-Csádba a háború sújtotta Dárfúrból. A keleti polgári konfliktus miatt 2016 2016 csádi lakos költözött ki, így a feszültség nőtt a régió közösségei között.

A többnejűség széles körben elterjedt, a nők 39 százaléka él ilyen kapcsolatban. Ezt a törvény szankcionálja, amely megengedi a többnejűséget, kivéve, ha a házastársak kifejezetten kijelentik, hogy ez a házasságkötéskor nem kívánatos. A családon belüli erőszak széles körben elterjedt, annak ellenére, hogy a nők elleni erőszak illegális. A női nemi szerv megcsonkítása szintén tilos, bár ez a gyakorlat széles körben elterjedt és szilárdan beépült a szokásokba; A csádi nők 45 százaléka esik át a műtéten, az arabok, a hadjarai és az ouaddaiaiak esetében a legmagasabb az arány (90 százalék vagy több). Alacsonyabb százalékot jegyeztek fel a Sara (38%) és a Toubou (38%) között. (2 százalék). A nők egyenlőtlen oktatási és képzési lehetőségekkel rendelkeznek, ami megnehezíti a nők versenyét a korlátozott formális szektorban elérhető állásokért. Bár a francia törvénykönyven alapuló vagyoni és öröklési szabályok nem diszkriminálják a nőket, a helyi hatóságok a bevett gyakorlat szerint az öröklési viták többségét a férfiak javára ítélik meg.

Csádnak körülbelül 200 különböző etnikai csoportja van, amelyek sokféle társadalmi rendszert eredményeznek. Bár a gyarmati adminisztráció és a független közigazgatás megpróbált nemzeti társadalmat létrehozni, a legtöbb csádi számára továbbra is a helyi vagy regionális társadalom jelenti a legjelentősebb befolyást a szűk családon kívül. Mindazonáltal a csádiak kategorizálhatók a lakóhelyük szerinti földrajzi terület alapján.

Az ülő emberek, mint például a Sára, a nemzet elsődleges etnikai csoportja, délen élnek, ahol a származás az alapvető társadalmi egység. Az ülő és nomád népek együtt élnek a Száhel övben, köztük az ország második legnagyobb etnikai csoportja, az arabok. A nomádok, főként Toubousok, északon élnek.

Az ENSZ humán fejlettségi indexe szerint Csád a világ hatodik legszegényebb nemzete, az emberek 80 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. 2009-ben az egy főre jutó GDP-t (vásárlóerő-paritást) 1,651 dollárra tervezték. Csád tagja a Közép-afrikai Államok Bankjának, a Közép-afrikai Vám- és Gazdasági Uniónak (UDEAC), valamint az Afrikai Üzleti Jogok Harmonizációs Szervezetének (OHADA).

A CFA frank Csád pénzneme. A csádi bányászati ​​ágazat az 1960-as években nátrium-karbonátot vagy nátront állított elő. Biltine prefektúrában aranytartalmú kvarcról is érkeztek jelentések. Az évekig tartó polgári konfliktusok viszont elriasztották a nemzetközi befektetőket; sokan, akik 1979 és 1982 között elmenekültek Csádból, csak az utóbbi időben kezdték visszaszerezni az ország jövőjébe vetett hitüket. 2000-ben jelentős közvetlen külföldi befektetések indultak az olajiparban, javítva az ország gazdasági kilátásait.

Az önellátó gazdálkodás és az állattenyésztés biztosítja a megélhetést Csád lakosságának több mint 80%-ának. A helyi éghajlat befolyásolja a termesztett növényeket és az állományok elhelyezését. A terület legdélibb 10%-án található az ország legtermékenyebb termőföldje, ahol magas a cirok és a köles hozama. Csak a keményebb kölesfajták nőnek a Száhel övezetben, lényegesen alacsonyabb hozamokkal, mint délen. A Száhel övezet viszont kiváló legelőt biztosít hatalmas kereskedelmi szarvasmarha-csordák, valamint kecskék, juhok, szamarak és lovak számára. Csak datolya és hüvelyesek nőnek a Szahara elszigetelt oázisában. Csád városai komoly önkormányzati infrastrukturális kihívásokkal küzdenek; A városlakók mindössze 48%-ának van hozzáférése ivóvízhez, és csak 2%-ának van hozzáférése az alapvető higiéniai feltételekhez.

Az olajszektor megjelenése előtt a gyapot uralta az ipart és a munkaerőpiacot, és az exportnyereség nagyjából 80%-át tette ki. A pamut továbbra is jelentős exportcikket jelent, de pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre. Franciaország, Hollandia, az Európai Unió és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank egyaránt hozzájárult a Cotontchad, egy jelentős gyapotüzletág rehabilitációjához, amelyet a gyapot globális árának csökkenése (IBRD) érintett. Jelenleg várható, hogy a félállamot privatizálják. A pamut nem az egyetlen domináns anyag; Szarvasmarha és gumiarab is.

A külföldi befektetések visszatérnek, ha Csád meg tudja őrizni a béke érzését, de még 24 évvel az utolsó sikeres puccs után is, amely Idris Deby elnököt hivatalba hozta, a befektetők még mindig óvatosak a csádi befektetésekkel kapcsolatban.

humanitárius helyzet

Az ENSZ szerint Csádot legalább 2001 óta humanitárius katasztrófa sújtja. 2008-ban Csád megközelítőleg 280,000 55,000 menekültet fogadott Szudán Darfur térségéből, több mint 170,000 2016 menekültet a Közép-afrikai Köztársaságból, és több mint 2016 2016 belső menekültet.

A 2008. februári n'djamenai csata után John Holmes, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettese „rendkívüli aggodalmának” adott hangot amiatt, hogy a válság akadályozni fogja a humanitáriusok azon képességét, hogy félmillió kedvezményezettnek nyújtsanak életmentő segítséget. akiknek többsége szerinte nagymértékben támaszkodik a humanitárius segítségnyújtásra a túlélés érdekében. Maurizio Giuliano ENSZ-szóvivő szerint „ha nem sikerül elegendő mennyiségű segítséget szállítanunk, a humanitárius válság humanitárius katasztrófává fajulhat”. Ezenkívül a humanitárius munkások meggyilkolásának eredményeként olyan csoportok, mint a Save the Children, leállították tevékenységüket.

Nem szükséges vízum a következő országok állampolgárai számára: Benin, Burkina Faso, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Kongó, Elefántcsontpart, Gabon, Egyenlítői-Guinea, Mauritánia, Niger és Szenegál.

Mindenki másnak vízum szükséges. Egy egyszeri vízum 100 dollárba kerül egy hónapra, míg a többszöri belépésre jogosító vízum három hónapra 150 dollárba, vagy hat hónapra (200 hónapra) 6 dollárba kerül. Meghívó levél szükséges.

Csád hivatalos nyelve a francia és az arab. A tanult és sokat utazó embereken kívül kevés csád ért az irodalmi arabul; sokkal gyakrabban beszélnek egy arab dialektust, amelyet „csádi arabnak” neveznek, és ez az ország legközelebbi megközelítése a kereskedelmi nyelvekhez. A csádi arab eltér az irodalmi arabtól, bár rokon a szudáni és egyiptomi dialektusokkal. Az irodalmi arabul beszélők általában megértik a csádi arabot, de fordítva nem. Körülbelül száz őshonos nyelvet is beszélnek.

Körülbelül 200 különböző etnikai csoport létezik. arabok, gorane (Toubou, Daza, Kreda), Zaghawa, Kanembou, Ouaddai, Baguirmi, Hadjerai, Fulbe, Kotoko, Hausa, Boulala és Maba, többnyire muszlimok; Sara (Ngambaye, Mbaye, Goulaye), Moundang, Moussei, Massa, többnyire keresztény vagy animista; mintegy 1,000 francia lakos él Csádban.

A csádi-líbiai háborút minden áron el kell kerülni; A Líbiában élő csádiakat már megkínozták és meggyilkolták.

Az Air France napi rendszerességgel repül Párizsból N'Djaménába. Az Ethiopia Airlines Addisz-Abebát, a Turkish Airlines Isztambult, a Royal Air Maroc Casablancát, a Sudan Airways Khartoumot, az Egypt Air Kairót, a Camair-co pedig Doualát szolgálja ki.

Az utak leromlott állapotúak és általában burkolatlanok; jelenleg csak egy burkolt út van, amely az északi Massakorytól N'Djamenán át Guelendeng, Bongor, Kelo és Moundou felé tart. Annak ellenére, hogy ez az ország legfinomabb útja, még mindig sok kátyú van rajta, és mivel sok apró település központján halad át, a vezetőknek óvatosan kell eljárniuk, és még a főútvonalon is korlátozniuk kell a sebességet.

Számos határátkelő van Kamerunnal, amelyek közül a legfigyelemreméltóbb a N'Djamena állambeli Kousseri, valamint Bongor és Lere. Legyen nagyon óvatos, vezessen védekezően, és kerülje a megállást, amíg az feltétlenül szükséges. Éjszakai vezetés nem javasolt, mivel gyakoriak a coupeur de route (útrablók). Különösen veszélyesek a Guelendengből kivezető két autópálya mentén, Ba-Illi felé (ahol 2005-ben két különböző alkalommal támadtak meg külföldieket, megöltek egy katolikus apácát) és Bongor felé.

A húsételek rendkívül népszerűek Csádban, és a nemzetközi látogatók lelkesednek a húsért (például bárányért). Az ételt gyakran edények használata nélkül fogyasztják el, ezért a kézfertőtlenítő óvatos óvintézkedés lehet. A muszlimok udvariatlanságnak tartják a bal kézzel étkezni. Amikor Csádban muzulmánokkal étkeznek vagy szolgálnak fel, csak a jobb kezét használja.

A betegségek megelőzése érdekében kövesse a szokásos egészségügyi utazási ajánlásokat a nyers gyümölcsök és a főzési igények tekintetében. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának webhelye tájékoztatást nyújt a biztonságos étkezésről a tengerentúli utazás során.

Mivel Franciaország Csád (vagy Tchad) gyarmati megszállója volt, könnyen használhat eurót is. Afrika többi részéhez képest azonban Csád drága hely a legtöbb ember számára.

Csád közép-afrikai CFA-frankot (XAF) használ. Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon is használja. Bár technikailag különbözik a nyugat-afrikai CFA-franktól (XOF), a két valutát felcserélhetően használják minden CFA-frankot (XAF és XOF) használó országban.

A francia kincstár mindkét CFA frankot támogatja, amelyek euróhoz kötöttek 1 € = 655.957 XAF.

A deviza Csádba történő behozatala nincs korlátozva. Az amerikai dollárban és euróban történő fizetést gyakran azonnal elfogadják.

ATM

Csádban vannak Ecobank ATM-ek, ahol készpénzt vehet fel Master Card vagy Visa Card segítségével. A helyek teljes listáját az Ecobank honlapján találja.

Csád sokféle népének és nyelvének köszönhetően változatos kulturális múlttal rendelkezik. A Csádi Nemzeti Múzeum és a Csádi Kulturális Központ létrehozásával a csádi kormány agresszíven támogatta a csádi kultúrát és a nemzeti hagyományokat. Hat nemzeti ünnepet ünnepelnek egész évben, a keresztény ünnep, a húsvét hétfő, valamint a muszlim ünnepek, Eid ul-Fitr, Eid ul-Adha és Eid Milad Nnabi mozgathatóak.

A csádi zenének olyan egyedi hangszerei vannak, mint a kinde, egyfajta íjhárfa; a kakaki, egy hosszú bádogszarv; és a hu hu, egy vonós hangszer, hangszóróként használt calabashokkal. Más hangszerek és ezek kombinációi szorosabban kötődnek bizonyos etnikai csoportokhoz: a Sarák a sípot, a balafonokat, a hárfákat és a kodjo dobokat kedvelik, míg a Kanembu keveri a dob hangját a fuvolaszerű hangszerek hangjaival.

A Chari Jazz, az 1964-ben alakult jazz-együttes segített elindítani Chad kortárs zenei színterét. Később olyan ismertebb együttesek, mint az African Melody és az International Challal próbálták ötvözni a modernizmust az örökséggel. A dél-csádi népszerű csapat, a Tibesti szívósabban ragaszkodik történelméhez, és a Sai-ra, a zene hagyományos formájára támaszkodik. A csádiak mindig is megvetették a kortárs zenét. 1995 óta azonban megnőtt az érdeklődés és a csádi zenészeket bemutató CD-k és hangkazetták iránti terjesztés. A kalózkodás és a művészek jogaira vonatkozó törvényi biztosítékok hiánya továbbra is akadályozza a csádi zeneipar növekedését.

Csád főétkezése a köles. Pasztagolyók készítésére használják, amelyeket aztán szószokba mártnak. Ezt az ételt északon alysh, délen biya néven ismerik. A hal népszerű, és gyakran salanga (napon szárított és enyhén füstölt Alestes és Hydrocynus) vagy banda (napon szárított és enyhén füstölt Alestes és Hydrocynus) (füstölt nagy hal) néven készítik és forgalmazzák. A Carcaje egy jól ismert édes bíbor tea, amelyet hibiszkuszlevélből készítenek. Bár az alkoholos italok északon nem kaphatók, délen népszerűek, ahol a köleses sört billi-billi néven ismerik, ha vörös kölesből, és coshate-t, ha fehér kölesből készítik.

Csád irodalma más száheli nemzetekhez hasonlóan gazdasági, politikai és szellemi szárazságtól szenvedett, amely a legismertebb szerzőkre is hatással volt. A csádi írók arra kényszerültek, hogy száműzetésből vagy emigránsként írjanak, és olyan irodalmat állítanak elő, amelyet a politikai elnyomás és a történelmi vita témái uralnak. 1962 óta 20 csádi író mintegy 60 szépirodalmi művet publikált. A világ legismertebb szerzői közé tartozik Joseph Brahim Sed, Baba Moustapha, Antoine Bangui és Koulsy Lamko. Ahmat Taboye, Csád egyetlen irodalomkritikusa 2003-ban készítette el az Anthologie de la littérature tchadienne-t, hogy növelje a csádi irodalom világszintű és fiatalkori ismertségét, és kompenzálja a kiadók és promóciós keretek hiányát az országban.

A csádi filmipar fejlődését hátráltatta a polgárháború pusztítása és a színházak szűkössége, csak egy az egész országban. Mahamat Saleh Haroun 1999-ben rendezte az első csádi játékfilmet, a Bye Bye Africa című dokudrámát. Ezt követő Abouna című képe pozitív kritikákat kapott, Daratt című alkotása pedig a 63. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének fődíját kapta. A Screaming Man, Haroun 2010-es játékfilmje megkapta a zsűri díját a 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon, így ő az első csádi filmes, aki versenyzett és díjat nyert a fő cannes-i versenyen. A Daresalam és a DP75: Tartina City filmet is Issa Serge Coelo rendezte.

A futball a legnépszerűbb sport Csádban. A nemzetközi tornákon az ország válogatottját nagy figyelemmel kísérik, a csádi játékosok pedig francia csapatokban léptek pályára. Népszerű sport a kosárlabda és a szabadfogású birkózás, utóbbihoz hagyományos állatbőrbe kell öltözni és porba kell öltözni a birkózóktól.

A csádi föld északi részének környezeti tényezői az időszámításunk előtti 7. évezredben ösztönözték az emberi betelepülést, és a terület gyors népességnövekedést mutatott. Csád ad otthont a legjelentősebb afrikai régészeti lelőhelyeknek, elsősorban a Borkou-Ennedi-Tibesti régióban; egyesek Kr.e. 2000 előtti időkre nyúlnak vissza.

A Csádi-medencét mintegy 2,000 éve mezőgazdasági és ülő népesség lakja. A terület civilizációk keresztútjává fejlődött. A mitikus Sao volt az első közülük, amint azt a leletek és a szóbeli mesék mutatják. Az i.sz. első évezred végére a Sao a Kanem Birodalom kezébe került, amely a legrégebbi és leghosszabb ideig fennálló birodalma a csádi Száhel-övezetben alakult ki. A 16. és 17. században két további nemzet keletkezett a területen: a Baguirmi Birodalom és a Wadai Birodalom. Kanem és elődei tekintélye a területen áthaladó transzszaharai kereskedelmi útvonalak ellenőrzésére épült. A rabszolgatámadásokat leszámítva ezek a muszlim nemzetek soha nem terjesztették ki hatalmukat a déli síkságra. A rabszolgák Kanem lakosságának körülbelül egyharmadát tették ki.

1900-ban a francia gyarmati terjeszkedés eredményeként megalakult a Territoire Militaire des Pays et Protectorats du Tchad. 1920-ra Franciaország megszerezte a terület teljes ellenőrzését, beleértve a francia Egyenlítői-Afrikát is. A csádi francia hatóságot az egyesülési politika hiánya és a többi francia gyarmathoz képest lassú modernizáció jellemezte.

A franciák a kolóniát főként a szakképzetlen munkaerő és a nyers gyapot forrásának tekintették; Franciaország 1929-ben kezdte meg a nagyüzemi gyapottermelést. Csád gyarmati kormánya komoly létszámhiányban volt, és a francia közszolgálat hordalékától kellett függnie. Csak a déli Sarát irányították gyakorlatilag; a francia jelenlét az iszlám északon és keleten csak szimbolikus volt. Ez a hanyagság hatással volt az oktatási rendszerre.

A második világháborút követően Franciaország idegen terület státuszt adott Csádnak, szavazati jogot biztosítva népének mind a francia nemzeti parlamentben, mind a csádi gyűlésben. A Csádi Progresszív Párt (PPT), amelynek székhelye a kolónia déli részén található, volt a legnagyobb politikai párt. Csád 11. augusztus 1960-én nyerte el függetlenségét, amikor a PPT vezetője, egy François Tombalbaye nevű sara nép volt az ország első elnöke.

Tombalbaye betiltotta az ellenzéki csoportokat, és két évvel később egypárti kormányt hozott létre. Az etnikumok közötti ellenségeskedést súlyosbította Tombalbaye tekintélyelvű vezetése és érzéketlen rossz vezetése. 1965-ben a muszlimok polgárháborút indítottak. 1975-ben Tombalbaye-t leváltották és meggyilkolták, de az ellenállás kitartott. 1979-ben a lázadó csoportok átvették az irányítást a főváros felett, és az ország összes központi hatalma összeomlott. Fegyveres csoportok versengtek az irányításért, sokan az északi lázadásból érkeztek.

Csád széttöredezettsége miatt Franciaország pozíciója a nemzetben összeomlott. Líbia belépett, hogy betöltse a hatalmi vákuumot, és belekeveredett a csádi polgárháborúba. Líbia expedíciója 1987-ben katasztrófával végződött, amikor a franciák által támogatott elnök, Hissène Habré soha nem látott egységes reakciót váltott ki a csádiakból, és kiűzte a líbiai hadsereget Csád területéről.

Habré diktatúráját a korrupción és a brutalitáson alapuló hatalmi struktúrán keresztül hozta létre, és uralkodása alatt több ezer embert gyilkoltak meg. Az elnök előnyben részesítette saját etnikai csoportját, a Dazát, miközben diszkriminálta korábbi barátait, a Zaghawát. 1990-ben tábornoka, Idriss Déby menesztette. Habré vádemelési kísérletei eredményeként 2005-ben Szenegálban vették őrizetbe; 2013-ban Habrét hivatalosan megvádolták uralkodása alatt elkövetett háborús bűnökkel. 2016 májusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, miután bűnösnek találták az emberi jogok megsértésében, beleértve a nemi erőszakot, a szexuális rabszolgasorba ejtést és 40,000 2016 ember halálának elrendelését.

Déby megpróbálta újra összehozni a lázadó frakciókat és helyreállítani a többpárti politikát. A csádiak népszavazáson fogadták el az új alkotmányt, és Déby 1996-ban kényelmesen megnyerte a vitás elnökválasztást. Öt évvel később újraválasztották. Az olajkitermelést 2003-ban kezdték meg Csádban, ami azt a várakozást hozta magával, hogy az ország végre valami békét és jólétet élvezhet. Ehelyett a belső viszályok fokozódtak, és új polgárháború robbant ki. Déby egyoldalúan megváltoztatta az alkotmányt, hogy felszámolja az elnök két ciklusára vonatkozó korlátozást, ami felháborodást váltott ki a civil társadalom és az ellenzéki pártok körében.

Déby 2006-ban megszerezte a harmadik ciklust az ellenzék által bojkottált választásokon. Az etnikai erőszak fokozódott Kelet-Csádban, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága arra figyelmeztetett, hogy a dárfúrihoz hasonló népirtás történhet Csádban is. A lázadó csapatok 2006-ban és 2008-ban megpróbálták erőszakkal elfoglalni a fővárost, de mindkétszer kudarcot vallottak. A Csád és Szudán közötti béke helyreállításáról szóló megállapodás 15. január 2010-i aláírása egy ötéves konfliktus végét jelentette. A javuló kapcsolatok eredményeként a csádi lázadókat hazatelepítették Szudánból, hét év lezárás után újra megnyitották a két nemzet határát, és egyesített haderőt vonultattak fel a határ őrzésére. A csádi biztonsági erők 2013 májusában meghiúsították az Idriss Deby elnök elleni puccsot, amelyet több hónapja terveztek.

Hissène Habré volt szenegáli uralkodót 2016-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték emberiesség elleni bűncselekmények miatt.

Csád mindig politikai instabilitásba keveredik, és bár a lázadók támadásai nem valószínűek, mindenképpen elképzelhetőek. A probléma elakadt, de még mindig veszélyt jelent. Szudán, egy olyan nemzet, amellyel Csádnak konfliktusai vannak, a dárfúri háború eredményeként Kelet-Csádba csap át. N'Djamenán kívül minden tevékenység a legjobb esetben is nehéz. Észak-Csád egy kietlen, forró sivatag, ahol útmutatásra (és szerencsére), valamint gondos felkészülésre van szükség. A Boko Haram terroristáit 2013-ban látták Csádban.

N'Djamena viszonylag biztonságos, de legyen óvatos a kisebb utcai bűnözéssel és a korrupt rendőrökkel/tisztviselőkkel szemben. A határátlépések többsége nagyon nehéz (Szudán és Líbia nem megvalósítható lehetőség), míg Niger és Kamerun határátlépése meglehetősen egyszerű.

Bármely üzletből vizet fogadni, hacsak nem ismeri a márkát, nem jó ötlet. Csak élelmiszerboltból vásárolt élelmiszert fogyassz. Az éttermeket lehetőség szerint kerülni kell. Kerülje a betegnek tűnő egyéneket; Csádnak számos betegsége van, amelyekre óvatosnak kell lenni. Ha hosszabb ideig tartózkodik Csádban, ha megengedheti magának, havonta egyszer menjen orvoshoz.