Kursumlijska Banja

A 2011-es népszámlálás szerint 106 lakosú fürdőváros, Kuršumlija Banja, a dél-szerbiai Banjska-völgy 7,77 négyzetkilométeres szakaszán fekszik, 440 és 500 méteres tengerszint feletti magasságban, Kopaonik délkeleti lejtőin, a Niš-Priština autópálya mindkét oldalát szegélyezve, mindössze 11 kilométerre délnyugatra Kuršumljától és kevesebb mint tíz kilométerre a koszovói közigazgatási határtól.

A Kuršumlijska Banja gyógyforrások eredete a római ókorig nyúlik vissza, amikor nátriumban, szénhidrogénben, fluoridban és szulfidban gazdag ásványvizei a papokat és a polgárokat egyaránt gyógyító ölelésükhöz vonzották. Régészeti leletek tanúskodnak késő antik kőből és téglából falazott épületekről, freskókkal díszített kamrákról és üvegablakos ablakokról, amelyek a negyedik-hatodik századból származnak, míg egy harmadik századi kőemlék az Aquarum Bassinae római névről tanúskodik. Arab Fülöp császár ezüstpénzei, a tufaoltárok griffjei és a sírok töredékei mind a későbbi települések rétegei alatt rejtőznek, tanúskodva arról az útvonalról, amelyen egy maradandó örökségű gyógyüdülőhely először megjelent.

Évszázados szakaszos használat után a fürdő modern újjáéledése 1883-ban kezdődött, és az interbellum alatt vált jelentőssé. I. Sándor Karađorđević király 1922-ben királyi fürdővé nyilvánította – akinek saját látogatásai inspirálták a Hotel Jugoslavija felépítését a város bejáratánál –, a létesítmények olyan átalakításon estek át, amely Kuršumlijska Banját, Prolommal és Lukovskával együtt, ugyanazon községben Szerbia egyik legfontosabb gyógyulási célpontjává tette. 1930-ra elektromos áram folyt az utcákon, a legtöbb háztartást közvíz látta el, a gőzfürdők pedig 14 és 64 Celsius-fok közötti hőmérsékletű forrásokat használtak. Egy négyosztályos általános iskola, amelyet később kulturális emlékhellyé nyilvánítottak, azoknak a családoknak a gyermekeit látta el, akik főként a 19. század végén vándoroltak be Koszovóból, Kopaonikból és Šumadijából, magukkal hozva Đurđevdan, Szent Illés és Szent Tamás apostol szláv ünnepeit.

A fürdő csúcspontja 1941-ben, a globális konfliktus küszöbén jött el. A második világháború előtt a város rehabilitációs központja – később Žubor névre keresztelve – 1982-ben nyílt meg tizenhétmillió német márka beruházással, mintegy 95 902 négyzetméternyi épülettel, amelyek között volt a Milica villa, a Prepolac vendéglátóhely és a geotermikus források melletti mellékpavilonok. Az olimpiai méretű medencék, fürdőkádak, szaunák és az évi ötvenezer látogató befogadására alkalmas szálláshelyek a Kuršumlijska Banját egyaránt gyógyulási és rekreációs céllal ruházták fel. A termálvíz csőhálózaton keresztül fűtötte a lakóépületeket, a várost az egészség önellátó menedékévé téve.

A háború vége jugoszláv irányítást és átmeneti terjeszkedést hozott; a Žubor 130 munkást foglalkoztatott és 250 férőhelyet kínált, mégis a 2000-es évek elején tulajdonjogi vita bontakozott ki. A Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap (PIO Alap) részleges állami tulajdona ütközött a „Žubor” magánköveteléseivel, miközben a rendőrség által megszállt évekért be nem fizetett adók további perekhez vezettek. Egy 2012-es, az állam javára hozott bírósági ítélet nem sokat tett a működés újraindításáért; 2018-ra a fürdőkomplexum romos állapotban állt, infrastruktúrája leromlott a környékén tapasztalható lakótelepek közepette. A központ 2018-as, majd 2019-es árverezésére tett kísérletek csökkentett áron nem találtak ajánlattevőkre, annak ellenére, hogy egy csúszó árverésen az eszköz ára kétmillió euró alá esett.

2020 februárjában megújult ajánlat érkezett, amikor a Planinka – amely már korábban is felügyelte a Prolomot és a Lukovska Banját, valamint egy palackozóüzemet és a Đavolja Varoš parkot – 1 415 836 euróért megvásárolta a fürdőt. A kormányrendelettel jóváhagyott tranzakció 10–12 millió eurós beruházást ígért a működőképesség 2020 végére vagy 2021 elejére történő helyreállítására. A nyomozati jelentések azonban később a politikai leereszkedés tünetévé tették az eladást: a 2014-es törvényhozási változtatások átalakították a PIO Alap igazgatótanácsát, utat nyitva az állammal szomszédos üzletemberek számára, hogy a piaci ár alatt juthassanak eszközökhöz, míg a későbbi 2,5 millió eurós támogatások – amelyek 80 százalékkal meghaladták a fürdő vételárát – hónapokkal a komplexum gazdát cserélése előtt érkeztek. A Korrupcióellenes Tanács 2021 januárjában elítélte az egész folyamatot, mint a szervezett korrupcióba bonyolódott folyamatot, és a szerződés érvénytelenítését sürgette.

A viták ellenére a rekonstrukció 2020-ban megkezdődött. A Hotel Jugoslavija-t egy modern, 300 ágyas wellness-szállodává alakították át, amelynek csontvázát megőrizték, de új alapokra építették, két úszómedencével, wellnessközponttal, Royal Fürdőszobával és a felújított Prepolovac étteremmel. A Villa Milica visszanyerte tizenkilencedik századi báját, és azon a fennsíkon, ahol a források egykor iszapfürdővé csaptak össze, Hügieia, az egészség görög istennőjének szobra emelkedett. 2022 áprilisában Ana Brnabić miniszterelnök felmérte a területet, és bejelentette a szeptemberi megnyitót; a későbbi módosítások szerint a megnyitóra először az év végére, majd 2023 februárjára került sor, amikor a komplexum felvette a Planinka nevet.

Miközben Kuršumlijska Banja visszanyeri terápiás identitását, a város közigazgatási határai megmaradnak. Városi településként és egy helyi közösség székhelyeként is számon tartották, kilenc szomszédos falut foglal magában – Vrelo, Vukojevac, Dabinovac, Krtok, Ljuša, Tačevac, Tijovac, Trmka és Šatra –, amelyek együttes lakossága 1953-ban 3836-ról 2011-re 440-re csökkent. Vukojevac és Tačevac 1991-re és 2002-re teljesen kiürült, míg Šatra és Ljuša, amelyek egykor népesebbek voltak, mint maga a fürdő, ma kevesebb lakost számlál, mint a város nyolc kisebb faluja: Centar, Crkvište, Vrelo, Zdravkovići, Ivanovići, Arsići, Vukadinovići és Markovići.

A demográfiai csökkenés a huszadik század közepe óta folyamatos jelenség. A Kuršumlijska Banja lakossága 1953-ban csúcsot jelentett 485 fővel, ez 2011-re 106 főre csökkent. Az általános iskola, amely 1961-ben 700 tanulót látott el lakóegységekkel és konyhával, 2022-re bezárt; az utolsó tanulók most Kuršumlijába járnak oktatásra. A gyéren működő közösségi egészségügyi központ és a posta továbbra is fennáll, a háztartások száma mégis mindössze 55, átlagosan 2,75 taggal és 125 felnőtt lakossal, akiknek átlagos életkora 43,9 év (férfiaknál 40,2, nőknél 47,3). Etnikailag homogén település, túlnyomórészt szerb, és a megmaradt lakosok szorosan ragaszkodnak az agrárhagyományokhoz, amelyek 1991-ben a lakosságnak mindössze 16,8 százalékát tették ki.

Az épített és társadalmi környezeten túl a Kuršumlijska Banja geológiai alapjai továbbra is kiemelkedő értéket képviselnek. A 14-64 °C-os források a vázizom- és sterilitási kezelésekre, valamint sterilitási terápiákra szolgáló fürdőkbe vezetnek, amelyeket ősi iszapkutakból kinyert peloid egészít ki. A víz és az iszap szinergiája, amelyet évezredek termikus nyomása egyesít, megalapozza a fürdő helyreállító ígéretét. A Radan-hegyen épülő új út célja, hogy összekötse Kuršumlijska Banját Justiniana Primával, Sijarinska Banjával, Prolom Banjával, Đavolja Varošával, Lukovska Banjával és a Pločnik régészeti lelőhellyel, ezáltal a fürdőt ismét a regionális örökség és wellness körforgásának középpontjába helyezve.

Kuršumlijska Banja története így a geológia és a geopolitika, a császári maradványok és a királyi pártfogás, a háború utáni társadalmi befektetések és a posztszocialista viták keveréke. Máig fennmaradt megőrzőként és menedékként is, egy kompakt település, amelynek terepe és forrásai egyaránt vonzották a császárokat és a közembereket. Miközben az újjáépítés átalakítja a megrongált pavilonokat és újraéleszti az iszapfürdőket, a város készen áll arra, hogy összeegyeztesse elnéptelenedett jelenét a megújulás ígéretével, amely minden csepp ásványvízben és minden restaurált freskócsempében benne van. A múlt és a jövő találkozásában Kuršumlijska Banja mindenekelőtt a hely megmaradásának bizonyítéka marad.