Vals

Vals, egy magashegyi település Svájcban, Graubünden tartomány Surselva régiójában, mintegy 175,56 négyzetkilométeren terül el, a falu magjában található 1252 métertől a Rheinwaldhorn tetején található 3402 méterig terjedő tengerszint feletti magasságban; 2020. december 31-én a lakossága 946 fő volt, akiknek több mint 94 százaléka németül beszél, a rétoromán és az olasz nyelv jelentős kisebbség.

Vals legkorábbi településétől fogva tanúja volt az emberi jelenlétnek: a termálforrások és a Tomül-hágó körül feltárt bronzkori leletek évezredes ismeretségről tanúskodnak a vizekkel, míg a Valserberg lejtőin található vaskori maradványok jóval azelőtt pásztori vagy stratégiai használatra utalnak, hogy bármilyen krónikában feljegyezték volna a nevét. A 11. és 12. században a helyi román lakosok nagymértékben művelték a Valser-völgyet, amelyről először a 12. század közepén Valle néven említenek írásos emlékeket. 1290 körül a település alig több mint négy-hét parasztházból állt, amelyek juhnyájakat legeltettek az alpesi hegygerinceken, mégis még ez a születőben lévő közösség is magán viselte a kultúrák közötti áramlatok lenyomatát, amelyek évszázadokon át formálták szövetét.

A 13. században érkeztek a walserek – a Wallis kantonból kiűzött német ajkú migránsok –, akiknek a felső völgyön keresztüli terjeszkedését 1457-ben akadályozta meg a hatóságok, amikor megtiltották a vegyes házasságokat és a földszerzést a román lakosságtól. Ennek következtében a walserek a völgy végén gyűltek össze, ahol a földterületek továbbra is gazdátlanok maradtak, bevezetve a jellegzetes valliseri építészeti stílust: fából készült, gazdag lakóházakat, amelyeket éles tetők koronáztak, ellentétben szomszédaik kőből épült építményeivel. Ez a stílus ma is fennmaradt a régió tipikus mezőgazdasági településein, amelyek közül sok, bár már nem lakott egész évben, továbbra is szezonális alpesi legelőként szolgál.

A fő falutól délre található St. Martin falucska eredetét a walteriánus vendégekre vezeti vissza, akik a 14. század körül alapították. Kezdetben nemesi családok hűbéri birtokként igazgatták a churi püspökség égisze alatt, de St. Martin egyházi hűsége az idők során változott: temploma, amelyet 1345-ben szenteltek fel Szent Vince pártfogása alatt, 1528 után Tersnaus alá került, 1776-ban rövid időre visszanyerte a németül beszélő kanonokságot, majd 1868-ban ismét Tersnaus lelki hatalma alá került. Politikailag St. Martin 1878-ban önálló településként egyesült, miután korábban legalább 1671 óta Tersnaus városrészeként létezett. Közigazgatási függetlensége ellenére rendíthetetlenül vidéki maradt, ellenállva a szomszédos településeket elérő villamosításnak, amíg 1972–73-ban utolsó svájci településként csatlakozott az országos hálózathoz.

A mai Vals község, a 2015-ös St. Martinnal való egyesülést követően, közel 176 négyzetkilométeren terül el. Ennek a területnek a mezőgazdasági területei – nevezetesen az alpesi rétek és legelők – körülbelül egyharmadát teszik ki, míg a sűrű erdők mintegy 12 százalékát borítják. A települések a terület kevesebb mint egy százalékát foglalják el, a vízfolyások, beleértve a gleccserfolyásokat és a Zervreilasee-víztározót, pedig alig több mint két százalékot tesznek ki. A terület több mint felét terméketlen terep – sziklás lejtők, gleccserek és terméketlen növényzet – uralja, így Vals Svájc egyik legnagyobb közigazgatási területével rendelkezik, nagyjából a Liechtensteini Hercegség méretével vetekszik.

A keleten fekvő németül beszélő Safiental, az északon fekvő rétorománul beszélő Lumnezia és az Adula-Alpokon túl fekvő olaszul beszélő Blenio között megbúvó Vals, délen pedig Hinterrhein és Nufenen található, stratégiai alpesi útkereszteződésben. A falu központja, Vals Platz mégis két szurdok – egy északon, egy délen – mögött fekszik, amelyeken keresztül a Vals-Rajna folyik. A település megközelítése főként egyetlen völgyfolyosón keresztül lehetséges, amelyet sziklás falak szegélyeznek, amelyek egyszerre védték és korlátozták a település növekedését. Ezen a zárt magon belül a lakhatás a földhasználat mindössze 0,2 százalékát teszi ki, míg az utak és a kiegészítő infrastruktúra 0,3 százalékot.

Demográfiailag Vals szerény növekedést mutatott – az elmúlt évtizedben körülbelül 1,4 százalékot –, a külföldi állampolgárok a lakosok mintegy 10,8 százalékát teszik ki. A nemek közötti egyensúly közel kiegyenlített, és a korstruktúra egy olyan közösséget mutat, ahol nagyjából egynegyedük húsz év alatti, egyharmaduk húsz és ötvenkilenc év közötti, a többiek pedig idősek. Figyelemre méltó az iskolai végzettség: a huszonöt és hatvannégy év közötti lakosok több mint 70 százaléka végzett középfokú vagy felsőfokú tanulmányokat, ami tükrözi Svájc szélesebb körű elkötelezettségét a felsőfokú szakmai és tudományos utak iránt. Politikailag a Kereszténydemokrata Néppárt (CVP) élvezi a legnagyobb támogatottságot, a szavazók kétharmada támogatta a 2007-es szövetségi választásokon, míg a Svájci Néppárt (SVP), a Szociáldemokrata Párt (SP) és a Szabad Demokrata Párt (FDP) rendre elmarad a többiektől.

Gazdasági szempontból a település diverzifikált bázissal rendelkezik. Az elsődleges szektor tevékenységei – főként a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás – a munkaerő körülbelül 23 százalékát foglalkoztatják mintegy harminc vállalkozásban, míg a másodlagos szektor, amely magában foglalja a könnyűipart és a kézműves kereskedelmet, a munkavállalók mintegy 29 százalékát foglalkoztatja. A tercier szektor dominál, a vendéglátás, a kiskereskedelem, a közigazgatás és a szakmai szolgáltatások teszik ki az összes foglalkoztatás közel felét, ami mind a stabilitást, mind az alkalmazkodóképességet elősegíti. A munkanélküliség továbbra is alacsony, alig több mint egy százalék, ami részben a termálturizmus és az ásványvíztermelés által biztosított ellenálló képességnek bizonyul.

Vals leghíresebb vonzereje a termálfürdő, a Therme Vals, melynek kristálytiszta medencéi és szögletes kőpavilonjai a helyben kitermelt ásványokban gazdag kvarcitról tanúskodnak. A termálforrások a 19. század vége óta vonzzák a látogatókat, amikor először épültek szállodák a 30 °C-os víz körül; a korai vállalkozások azonban csak időszakos sikert arattak Peter Zumthor 1996-os drámai rekonstrukciójáig. Mintegy 60 000 valsi kvarcitlapot felhasználva, a szigorú terv földalatti kamrákat és szabadtéri teraszokat integrál, lehetővé téve a látogatók számára, hogy közösséget teremtsenek a kővel és az éggel. A fürdő és a szomszédos szálloda tulajdonjoga – amelynek célja az 1983-as csőd megelőzése volt – 2012 decemberében magánbefektetők kezébe került, a közösségi csoportok és az építészeti szószólók közötti hosszas tanácskozásokat követően.

A gyógyvízforrás Valser ásványvizet is termel, amelyet a Valser Mineralquellen AG palackoz, és a beáramló víz felét nyeri ki, míg a fennmaradó rész a termállétesítményeket látja el. Másutt a Valserstein – egy csillámmal és földpáttal átitatott helyi gránit – szikrázik a napfényben, csillogó felszíne a völgy geológiai gazdagságára emlékeztet. Hidrológiailag Vals évente körülbelül 121 napon esik csapadék, átlagosan 1185 milliméter nedvességet eredményezve: augusztus a legcsapadékosabb hónap, míg január a legszárazabb, bár még akkor is tizenkét-tizenhárom napon esik csapadék.

A szezonális kikapcsolódás túlmutat a termálmedencéken. A Vals3000 síterület a völgy aljáról a Dachberg közelében található alpesi magaslatokig emelkedik, nyolcüléses felvonója és négy felvonója – köztük egy gyermek kötélpálya – hozzáférést biztosít Graubünden legmagasabb pályái közé tartozó lejtőkhöz. Ezzel szemben a Zervreilasee, a Vals-Rajna gátjánál elhelyezkedő víztározó nyáron túrázókat és piknikezőket vonz, míg a bekötőút télen nyolc kilométeres szánkópályaként, olvadáskor pedig rollerútként szolgál.

A lehetőségek peremén áll a meg nem valósult Tower Hotel projekt, amelyet 2015 márciusában mutatott be Pius Truffer kőbánya-vállalkozó és Remo Stoffel befektető. A 381 méteres, 82 emeletes aknaként elképzelt terv, amely 107 szobát foglal magában, alig nagyobb alapterületen, mint egy teniszpálya, élénk vitát váltott ki a lakosok körében – amelyet a több millió frankos adósságok nyilvánosságra hozatala is fokozott –, és végül elbukott, amikor Stoffel 2019 júliusában külföldre költözött. Bár építészeti fórumokon is megvitatták, és az Arte Vom Bauen in den Bergen című dokumentumfilm-sorozatában is szerepelt, a kezdeményezés most függőben van.

Évszázados pásztori munka, kulturális konvergencia és geológiai adottságok révén Vals egyedülálló identitást kovácsolt: az alpesi kitartás mikrokozmoszát, ahol a román és a német örökség találkozik, ahol a kő – kitermelt, faragott és összeszerelt – keretezi az emberi törekvéseket, és ahol a termálvizek folyamatosan megújulást kínálnak. Rétjei és falvai a mezőgazdasági hagyományokról szólnak; gyógyfürdői építészete az avantgárd visszafogottságról; sífelvonói és szánkópályái a magasság egész évben ölelő ölelését jelentik. Kőfalaival, folyó vizével és az eget átszelő csúcsaival Vals az emberi erőfeszítések archívumát és nyílt meghívást kínál azoknak, akik vigaszt keresnek a sziklák és az éter között.