Kălimănești

Călimănești-Căciulata egy 7348 lakosú (2021-es népszámlálás) kis fürdőváros Románia déli részén, Vâlcea megyében. A megye északi részét az Olt folyó mindkét partja mentén, a Déli-Kárpátok alsó lejtőin öleli fel. Az Olt folyó völgyének déli végén fekvő település egy történelmi tranzitfolyosót foglal el Olténia síksága és Erdély magaslatai között, városi lábnyoma Căciulata gyógyforrásaitól Cozia ősi területéig terjed.

Călimănești eredete mélyen az ókorban nyúlik vissza, ahol a dák pásztorok először ismerték fel termálvizének gyógyító erejét. A helység legkorábbi dokumentált fejezete a késő római korból származik, amikor Kr. u. 138-ban a császári légiók megalapították az Arutela erődöt Bivolariban – Arutela az Olt római elnevezése. Ez az erődítmény egy virágzó vidéki települést alapított, amely tükrözte a folyó vonalait és a bennszülött hagyomány szerint a szent dák Kogaionon-hegy (a mai Cozia-hegy) meredek oldalát. Ahogy a birodalmi határ felbomlott, ez a település fennmaradt, amelyet a népvándorlási hullámok, a fejedelemségek felemelkedése és bukása, valamint forrásainak tartós vonzereje formált.

1388-ban idősebb Mircea vajda felszentelte a Călimănești szívében fekvő Cozia kolostort, május 20-át jelölve meg a közösség alapításának dátumaként. Mircea adománya, amelyet bojárja, Nan Udobă egykori birtokán emeltek, többet jelzett, mint pusztán a vallásosságot: a helyet az oláh államiság kialakulóban lévő szövetébe szőtte. Az egymást követő uralkodók – köztük Matei Basarab – alatt a kolostor dinasztikus mauzóleummá és a hívők találkozóhelyévé is vált. A legendák szerint maga Mircea is az alapítványa melletti kénsavas vízben keresett enyhülést; évszázadokkal később utódjának kísérete is követte a példáját.

A Cozia köré épült középkori falu csupán egyike volt annak az öt vidéki településnek, amelyeket ma a város igazgat: Căciulata mellett ott áll Jiblea Nouă, Jiblea Veche, Seaca és Păușa. Ezek közül Căciulata a üdülőhely magjává nőtte ki magát, amelyet a termálforrások bősége és Cozia szent helyeihez való közelség vonzott. A 19. század közepére Călimănești megkerülte a szokásos településből várossá válási folyamatot, és közvetlenül üdülőhelyi rangot kapott – ami a vizek hírnevének bizonyítéka. Amikor Dr. Carol Davila Párizsban magasztalta az 1. számú forrást III. Napóleon császárnak, a császári futár palackozott ásványvizet vitt a Tuileriákba. Ferenc József viszont igénybe vette a forrás gyógyfürdői kezeléseit.

A 20. század folyamán a Căciulata lábánál szállodák, szanatóriumok és egy pavilon stílusú Központi Hotel sorakozott fel, amelyek mindegyike külső és belső gyógyfürdőkre egyaránt alkalmas volt. Svájci stílusú villák és kaszinók díszítették egykor az Olt egyetlen szárazföldi szigetét, Ostrovot, ahol a folyóparti popicărie (tekepálya) és a folyóparti színpad adta a helyi ünnepségek keretét. Még a sziget Neagoe Basarab által alapított remetelakja is ősi fenyők között fogadta a látogatókat. Az 1970-es években végzett hidrotechnikai munkálatok emelték a sziget arculatát, de kivágták tiszteletreméltó erdőjét; a kaszinó romossá vált, és a helyükre telepített növények a mai napig nem nyerték vissza az eredeti liget pompáját.

Călimănești népességének alakulása szélesebb társadalmi áramlatokat tükröz. Az 1930-as népszámlálás 2876 lakost regisztrált; 1956-ra ez a szám megduplázódott 6651-re, a háború utáni fejlődésnek köszönhetően. A század közepén bekövetkezett ugrásszerű növekedés 1977-re 8095-re, a posztkommunista csúcsra pedig 1992-re 9131 főre növelte a népességet. Azóta a város lakossága zsugorodott: 2002-ben 8923, 2011-ben 7622, ​​2021-ben pedig 7348 fővel. Etnikailag a lakosság 82,5 százalékát a románok, mintegy 5,4 százalékát a romák, 12,0 százalékuk pedig be nem jelentett vallású; vallásilag 86,3 százalékuk ortodox, 12,9 százalékuk pedig meghatározatlan vallású.

A hit és a birodalom réteges nyomai áthatják Călimănești környékét. Az Arutela római erőd töredékes kőmaradványokban maradt fenn Bivolariban, amelynek táborhelye a modern Cozia vízerőmű mellett található. Előtte dák és római hívők kapaszkodtak fel Cozia magaslatai felé; az erdős hegységben fekszik a Stănișoara kolostor, mintegy hat kilométerre a várostól, és a Turnu kolostor, amely drámai magaslatokon rejtőzik. Szent János remetesége – „A szikla alatti templom” – egy párkány peremén áll, míg az Osztrov remetesége Havasalföld legrégebbi apácakolostora. Cozia oldalán egy sziklás hegyfok, amelyet Traianus asztalának neveznek, a császár dák hadjárata idején töltött bivakjának történetét őrzi – és ez ihlette Dimitrie Bolintineanu verseit.

Természetes élőlények bőven akadnak. A Lotrișor-vízesés alig hat kilométerre keletre egy keskeny szakadékba zuhan. Az Urzicii vagy Gardului-vízesés tizenhét métert zuhan a Păușa-patak egyik mellékfolyója mentén. Ezeken túl a Cozia Nemzeti Park mintegy 17 000 hektárnyi déli-kárpáti erdőt foglal magában – bükk, jegenyefenyő, lucfenyő és tölgyfa erdeje szinteken ereszkedik le az Oltig, ahol tulipánok, az endemikus Cozia rózsa (Centaurea stoebe coziensis) és más alpesi-balkáni fajok virágoznak. Magaslatán kárpáti barna medvék, farkasok, hiúzok, vadmacskák, szarvasok és kőszáli kecskék barangolnak; a napsütötte sziklákon közönséges és szarvas viperák sütkéreznek.

A kulturális nagyságok Călimănești árnyékában pihentek meg. 1882 szeptemberében Mihai Eminescu siránkozott Cozia bazilikájának és kolostorának – „egy majdnem az országgal egyidős történelmi emlékműnek” – a pusztulásán, a Timpulban pedig arról számolt be, hogy Havasalföld legnagyobb vajdájának nyughelyét „börtönné” alakították át. 1909 telén Octavian Goga Căciulatában telelt, és a „Pământul ne cheamă” című kötetét készítette, miközben a fagyos Oltot bámulta.

A üdülőhely társadalmi szövete egykor Căciulata diáktáboraiban pezsgett, ahol iskolás gyerekek generációi gyűltek össze, mielőtt túrázni indultak volna Turnuba, Stănișoarába, a Szent János-remetébe vagy a Cozia-hegyre. Táncoló teraszok élénk estéket teremtettek a hegyi csillagok alatt – az emlékek mára halványulnak, ahogy sok villa elcsendesedik.

Călimănești fő iparága ma is a gyógyfürdői turizmus, amelynek létesítményei felújításra várnak az új beruházások keretében. A város 1899-ben épült vasútállomása még akkor is megőrzi történelmi homlokzatát, amikor modern vasúti kocsik állnak meg a peronján. Az AE Baconschi Városi Könyvtár, amely egykor kaszinó volt az Ostrov-szigeten, Románia történelmi emlékművei között szerepel, emlékeztetve arra, hogy a kikapcsolódás és a pihenés itt régóta összefonódik.

Egy utazó számára, aki a DN7-es úton érkezik – Románia második legforgalmasabb útján, amely az oláh síkságot köti Erdéllyel, majd onnan Közép-Európával –, a város a geológia, a történelem és az áhítat gyönyörködtető látványa. Termálforrásai, melyeket évezredek alatt vájt ki a földalatti hő; kolostori alapjai, melyeket középkori vajdák szenteltek fel; római falai, melyeket az idők kíméletlenül megviseltek; erdős parkjai, melyekben őshonos növény- és állatvilág él: mind az Olt csendes sodrása mentén futnak össze. Itt, a hegyvidéki sziklák és a folyók kanyarulatai között, a látogató megérezheti a hely rétegzett folytonosságát: egy olyan folytonosságot, amely még a lakosság és a rendeltetés változásai ellenére is azokhoz a forrásokhoz kötődik, amelyek először vonzották a pásztorokat és a szenteket egyaránt.

A 21. században Călimănești-Căciulata a megőrzés és a megújulás kereszteződésében áll. Romos szanatóriumai és csendes kaszinói felújításra várnak; ligetei és remetelakai védett gondozást érdemelnek; vizei ugyanazt a tudományos alaposságot igénylik, amely először felkeltette a dák kíváncsiságot. Miközben a város új mecénásokat keres gyógyfürdői örökségének, a kihívás az, hogy egyensúlyt teremtsen a kereskedelem és a gondosság között, tiszteletben tartsa a gyógyító hagyományokat anélkül, hogy látványossággá redukálná azokat, és megőrizze a hely csendes mélységét, amely Cozia minden kövében, minden patakjában és minden lélegzetvételben visszhangzik a Kárpátok lábánál. Ezáltal Călimănești fenntarthatja évszázados szövetségét a kultúra és a gyógyítás között, biztosítva, hogy története élő emlékműként és élő gyógyfürdőként is fennmaradjon.