Borsec

Borszék egy 2391 lakosú város Hargita megyében, Erdélyben, Romániában, 900 méteres tengerszint feletti magasságban, egy ovális, kárpáti mélyedésben, amely két különálló alegységet foglal magában: Felső-Borszéket és Alsó-Borszéket, ahol a tengerszint feletti magasság, a karsztos domborzat és az ásványvízforrások kölcsönhatása formálta mind a tájat, mind az identitást.

A Kárpátok ívének kontúrjai között megbúvó Borszék egy olyan geológiai fülkében fekszik, amelynek fizikai jellege az ókor óta meghatározza sorsát. A településnek otthont adó mélyedés északkelet-délnyugati fekvésű, északon dolomit kristályos mészkőből, délen pedig mésztufából vájt ki, két egymáshoz kapcsolódó medencét hozva létre. Alsó-Borsec a DN15-ös főút mentén húzódik a DJ128-as megyei úttal való kereszteződésig, míg maga a üdülőhely, Felső-Borsec egy mintegy 80-100 méterrel magasabb fennsíkon fekszik, ahonnan fenyőerdőkkel borított lejtők panorámája és a távoli Bistricioara-völgy bepillantása nyílik. A város nyugati szélén a Creangă-hágó és Maroshévíz (Toplița) település hívogat; keleten pedig vízmosások és erdők vezetnek a Scaunul Rotund és a Făget természetvédelmi területek felé.

Borszék története elválaszthatatlan Erdély történelmének áramlataitól. A Székelyföldhöz tartozó város közigazgatásilag Csíkszékhez tartozott egészen az 1876-os császári átszervezésig, amely Csík megye részeként Ausztria-Magyarország fennhatósága alá helyezte. Az első világháború és az 1919-es magyar-román háború utóhatásaként Borszék a trianoni békeszerződés értelmében a Román Királyság részévé vált, így a két világháború közötti Csík megyéhez került. Egy generációval később, az 1940-es második bécsi döntés ideiglenesen visszaállította a magyar szuverenitást 1944 októberéig, ezt követően a szovjet megszállás megelőzte a román közigazgatás 1945 márciusi visszaállítását. A korai szocialista korszak változó határai – először a Magyar Autonóm Területen belül (1952–1960), majd a Maros-Magyar Autonóm Területen belül (1960–1968) – nyomot hagytak a helyi kormányzásban, de alig változtattak a város tartós gyógyfürdői vonzerején.

Borszék ásványvizei adták a városnak hírnevét és létezésének létjogosultságát. Két fő forrássorból eredő vízfolyásaik kőzettani eredetüket tükrözik. Az északi csoport repedezett dolomit mészkőből ered, folyását karsztos üregek erősítik; a déli csoport, amelyet mésztufa vesz körül, enyhébb hömpölyögéssel rendelkezik. A helyi nyilvántartásokban szereplő több mint tucatnyi forrás közül az 1. és 2. forrás kiemelkedik állandó hozamával és figyelemre méltó kémiai stabilitásával. Mindegyiket palackozásra és terápiás felhasználásra szolgáló gyűjtőműbe vezetik, vizüket hipotóniás, hidrogén-karbonátban, kalciumban és magnéziumban gazdag, kevert ásványvízként osztályozzák.

A borszéki terápiás kezelés két alkalmazási módra épül. A belső kúra, amely gondosan kimért ásványvízfogyasztásból áll, az emésztőrendszeri rendellenességek – krónikus hipo- és normoacid gastritis, emésztési zavarok, enterocolitis – kezelésére szolgál, és kiterjed a hepatitisz utáni állapotokra, a kiegyensúlyozott 2-es típusú cukorbetegségre, a köszvényre és az enyhe pajzsmirigy-túlműködésre is. Ugyanezek a vizek külsőleges terápiákban alkalmazva enyhülést nyújtanak a szív- és érrendszeri betegségek, például a kompenzált billentyűzavarok, a korai stádiumú magas vérnyomás, a szívelégtelenség nélküli krónikus szívizomgyulladás és a perifériás arteriopathiák esetén. Az ellenjavallatok kevések, de be kell tartani őket; a vény nélkül végzett intenzív méregtelenítés felboríthatja az anyagcsere-egyensúlyt.

Felső-Borszéken az Uszturoi-patak jobb partján figyelemre méltó tőzeglerakódás található, amelynek vastagsága helyenként meghaladja a tíz métert. A szerves mátrix terápiás iszap tulajdonságait mutatja, és régóta használják reumatikus betegségek kezelésére. A kezelőbázis bezárása megszakította a üdülőhely orvosi tevékenységének ezt a fejezetét, de a tőzegterápia emléke máig él a helyi orvosok és egykori vendégek körében.

Gyógyhatású vizein túl Borszék az évszakokhoz igazodó rekreációs élmények széles skáláját kínálja. Erdős ösvények húzódnak a város sikátorhálózatából, amelyek a regionális folklór által szentelt helyekhez vezetnek: Poiana Zânelor, ahol – a legenda szerint – az erdő szellemei gyűlnek össze; egy jégbarlang, amelynek deres boltozatai csillognak a nyári szürkületben; a medvék barlangja, egy sziklás fülke, amelyet egykor barna medvék látogattak; az Izvorul Străvechi, egy forrás, amely idősebb az emlékezetnél; és a Cetatea Bufnițelor, a Baglyok Erődje, amelynek mállott kövei a szász erődítményekre emlékeztetnek. Télen mindenféle képzettségi szintű síelő leereszkedik a Făget és a Făgețel lejtőin, ahol a szerény felvonók és a természetes lejtők mind a kezdőket, mind a tapasztaltabb rajongókat kiszolgálják. A horgászok is lelhetik a kikapcsolódást a Băget folyó szelíd sodrásában vagy a Békás-tó nyugodt vizében, közvetlenül a síterep határain túl.

Borszék vonzereje évszázadokon át nem maradt észrevétlen. 1845-ben Vasile Alecsandri moldvai költő és diplomata a város szelleméről egy olyan megfigyeléssel emlékezett vissza, amely azóta a helyi legendák részévé vált: „Borsecben mindannyian testvérek, ha nem is Jézusban, akkor az ásványvízben… Borszék egyik legfontosabb érdeme, hogy emberi érzéseket kelt az emberekben!” A félig szellemes, de teljesen őszinte megjegyzés jól megragadja annak a helynek a szellemiségét, ahol a társadalmi korlátok fellazulnak a közös gyógyulás és a közösségi szabadidő jelenlétében.

Borszék szomszédságában számos kulturális és természeti nevezetesség található. Moldva kolostorai – Neamț, Secu, Văratec, Agapia, Durău, Sihăstria – egynapos utazásra fekszenek, freskókkal díszített falaik a keleti ortodoxia lelki életét örökítik meg. A méltóságteljes Lázár-vár, a székely arisztokrácia maradványa, a közeli Lăzareán áll őrszemként. Délen a Gyilkos-tó vörös vize tükrözi a Békás-szoros meredek falait, míg a Békás-tó vízierőműve a Beszterce völgye felett áll. A durăui üdülőhely saját hegyi ösvényeket kínál, a parajdi sóbánya pedig törpe galériákat váj mélyen az Erdélyi-fennsík alatt. Szováta heliotermikus tavai és Korond fazekasműhelyei teszik teljessé a látnivalók sorát, amelyek Borszéket egy vándorutazó térképének középpontjába helyezik.

A demográfiai áramlatok a geopolitikai változásokkal párhuzamosan apadtak. A 2002-es népszámlálás 2864 lakost regisztrált, akiknek mintegy 78,2 százaléka magyarnak – többségük székelynek –, 21,2 százaléka pedig románnak vallotta magát. 2011-re a lakosság száma 2573 főre csökkent, a magyarok aránya 76,8 százalék, a románoké pedig 22,7 százalék volt. A legfrissebb, 2021-ben közzétett adatok 2391 lakost mutatnak, ami a kelet-európai vidéki elnéptelenedési trendekkel összefüggő fokozatos csökkenést jelzi.

Borszék történelme során mindig is az ásványvízforrásai és az általuk nyújtott hely érzete volt a meghatározó. A kiemelkedő mészkő és tufa geológiája, valamint a tengerszint feletti magasság és az erdőborítás által alakított mikroklíma olyan vizet eredményez, amelynek összetétele ellenáll az évszakos vagy éves ingadozásoknak. Ez a stabilitás lehetővé teszi a palackozási műveletek szabványosítását és a pácolás protokolljainak megbízhatóságát, fenntartva egy olyan gazdasági motort, amely a politikai felfordulás időszakai ellenére sem szűnt meg forogni.

A ma Borszékre érkező látogató osztrák-magyar nemesek, két világháború közötti román elit és a szomszédos völgyekből érkező falusiak nyomdokaiba lép, akik reumára enyhülést vagy egyszerűen csak a zsúfolt városok elől menekülnek. A 900 méteres fennsíkot lucfenyők és nyírfák ösvényei hálózzák be, amelyeket szigorú eleganciájú, tizenkilencedik századi pavilonok szövenek át. A levegőben enyhe szén-dioxid-illat terül el, és a kávézók és kioszkok polcain egyaránt sorakoznak a borszéki vizes palackok – amelyeken egykor magyar, később román betűs feliratok szerepeltek, most pedig többnyelvű figyelmeztetések láthatók.

A modern természetvédelmi erőfeszítések a turizmus és az ökoszisztéma védelme közötti egyensúly megteremtésére törekszenek. A Scaunul Rotundhoz, egy lekerekített vulkanikus csúcshoz, amely endemikus növényvilágot rejt, és a Făgethez, egy ősi bükköshöz vezető ösvényeket diszkrét táblák jelölik és tartják karban az erózió minimalizálása érdekében. Az utóbbi években kihelyezett tájékoztató táblák magyarázzák el a tőzeglápok jelentőségét és a forrásokat tápláló hidrológiai folyamatokat. Néhány vendégház és egy szerény, modern gyógyfürdő egészíti ki a régebbi kezelőbázist, bár az utóbbi teljes körű rehabilitációja továbbra is a helyi tervezési viták tárgya.

Borszék vonzereje azonban nem korlátozódik az infrastruktúrájára. Ugyanígy megfoghatatlan pillanatokban is rejlik: a hajnal előtti csendben, amikor egyetlen ködbe burkolózó szürke gém egyensúlyozik a forrás szélén; a kimért székely magyar üdvözlésekben a kültéri kútnál; a templomi harangok déli rezgésében a völgyben. Ezek a benyomások egy olyan élménnyé állnak össze, amely túlmutat minden brosúrás leíráson, tanúskodva az emberi képességről, hogy vigaszt találjon a víz, a szikla és a levegő találkozásában.

Tudományos tanulmányok dokumentálták Borszék vizének izotópos állagát, eredetét magasabb tengerszint feletti magasságokból származó meteorikus beszivárgásra és a karsztos víztartó rétegekben évszázadokon átívelő tartózkodási időkre vezetve vissza. A kémiai vizsgálatok a bikarbonát-ionok stabil, közel 1500 milligramm/literes koncentrációját, a kalcium 200 milligramm feletti szintjét és a magnézium 60 milligramm körüli szintjét mutatják ki, amelyek paraméterek összhangban vannak az európai fürdőrendelkezések terápiás besorolására vonatkozó kritériumokkal. Ezek az adatok alátámasztják a üdülőhely engedélyezését, és tájékoztatják a klinikai protokollokat mind a belső, mind a külső alkalmazáshoz.

Borszék gazdasági modellje, amely egykor az államilag működtetett szanatóriumoktól és a központosított palackozóüzemektől függött, a posztkommunista korszakban átalakult. Magánbefektetők üzemeltetik a vendégszállásokat és a kis gyógyfürdőket, míg egyetlen palackozó cég rendelkezik az ásványvízmárkák exportjogaival, amelyek Európa-szerte eljutnak a piacokra. A kihasználtság szezonális ingadozása az alpesi üdülőhelyekét idézi: tavasszal és ősszel megugrik, amikor a környezeti terápia a leghatékonyabb; nyár közepén enyhül a hangulat, amikor az utazók a tengerparti úti célokat részesítik előnyben; és télen szerény fellendülés tapasztalható a sífutók és az újévi látogatók által hozottak miatt.

A város kulturális élete mélyen gyökerezik a székely hagyományokban. Az évenkénti fesztiválokon a népzenét, a faragott kapukat és a faművességet ünneplik, míg a helyi múzeumok az iparosodás előtti fakitermelés és az állattenyésztés idejéből származó tárgyakat őrzik. A közösség kétnyelvű jellege – ahol az útjelző táblák először magyarul, majd románul jelennek meg – nemcsak a demográfiai többséget tükrözi, hanem azt a jogi keretet is, amely az oktatásban és a közigazgatásban biztosítja a kisebbségi nyelvi jogokat.

Borszék kihívásai nem egyedülállóak Kelet-Európa fürdővárosai között. Az elöregedő infrastruktúra, a nagyobb üdülőhelyek versenye és a környezetkárosodás állandó veszélye körültekintő gazdálkodást igényel. A városi hatóságok vízgyűjtő-korszerűsítésekbe kezdtek, és szennyvízkezelési intézkedéseket vezettek be a források épségének védelme érdekében. Ezzel egyidejűleg olyan lassú turisztikai modelleket támogatnak, amelyek a gyaloglást és a kerékpározást helyezik előtérbe a motorizált közlekedés helyett, ezáltal megőrzik a levegő minőségét és ösztönzik a környező erdőkkel való mélyebb interakciót.

Az igényes utazó számára Borszék többet kínál, mint vizeinek terápiás vonzerejét. A közép-európai történelem élő archívumát mutatja be, ahol az etnikai és politikai kontúrok a hely folytonosságának felszámolása nélkül változtak. Építészete, a szigorú osztrák-magyar pavilonoktól a szerény modernista klinikákig, a huszadik század stilisztikai viszontagságait ábrázolja. Demográfiai trendjei a vidéki elvándorlás szélesebb körű mintáit dokumentálják, míg gazdasági alkalmazkodása a helyi erőforrások és a globális piacok kölcsönhatását tükrözi.

Az ajándékboltokban a korondi kerámiaedények és a freskókkal díszített kolostorokat ábrázoló képeslapok mellett borszéki vizes palackokat is találhatunk, amelyek üvegkontúrjait mintha maguk a bennük lévő források formálták volna. Minden palackon egy címke található, amelyen a város neve szerepel három írásmóddal – latinul, cirillul és néha régi székely rovásírással –, finom bizonyítékként az itt összefonódó kultúrák palimpszesztjére.

Borszéken járni annyit tesz, mint megfigyelni a geológia, a történelem és az emberi törekvések találkozását. Megfigyelni, hogyan szabadul fel a mészkő és tufa földalatti kamráin átszűrődő víz, mint a gyógyítás és a közösség forrása. Hallani – ahogy Alecsandri hallotta 1845-ben – a közös emberség megerősítését: akár hitben, akár ásványvízben, Borszék népét közös sors és közös remények kötik össze.

Így maradt fenn Borszék – egy szerény fürdőváros Erdély szívében, amelynek forrásai továbbra is nemcsak a látogatók egészségét formálják, hanem egy olyan régió történetét is, ahol a víz, akárcsak az emlékezet, mélyen fakad.