Örményország

Örményország egy szerény hegyvidéki területet foglal el kontinensek kereszteződésében, ahol az ősi birodalmak körvonalai ma is formálják a mindennapi életet. Nyugat-Ázsia örmény-felföldjén fekszik, és gyakran a Dél-Kaukázus nemzetei közé sorolják. Nyugaton Törökországgal, északon Grúziával, keleten Azerbajdzsánnal, délen pedig Iránnal és Nahcseván azerbajdzsáni exklávéjával határos. Jereván, fővárosa és fő pénzügyi központja a Hrazdan folyó partján fekszik, és egyszerre modern metropolisz és évezredes hagyományok őrzője.

Az örmény identitás eredete az Örmény-felföld terjedelmes krónikáiban rejlik, azon a területen, amelyet egykor a Hayasa-Azzi, a Shupria és a Nairi konföderációk laktak. Az i. e. 6. századra az indoeurópai családból származó, régebbi protoörmény nyelv beépült a helyi nyelvekbe. Kr. e. 860-ban Urartu jelent meg az első megszilárdult örmény politikai egységként. Ambíciói alábbhagytak, és az i. e. 6. századra átadták helyüket az Akhaimenida szatrapális uralomnak. Mégis az i. e. első században, II. Tigranész uralkodása alatt érte el tetőpontját egy örmény királyság, amely a Fekete-tengertől Mezopotámiáig húzódott. Egy rövid évszázaddal később, Kr. u. 301-ben Örményország történelmet írt, mint első állam, amely hivatalos hitvallásként fogadta el a kereszténységet – ez a cselekedet az örmény apostoli egyháznak a világ legkorábbi nemzeti egyházaként való megkülönböztetést kölcsönözte.

A következő évszázadokban Örményország Bizánc és Szászánida Perzsia között oszlott meg, mindkét hatalom a saját közigazgatási formáit vezette be. A kilencedik században a Bagratuni-ház alatt pillanatnyi újjáéledés következett, amely 1045-ig újjáépítette az örmény birodalmat. Ezt hanyatlás követte, de a tizenegyedik századra az örmény nemesek tengeri fejedelemséget hoztak létre Kilikiában, a Földközi-tenger keleti részén. Ez a politikai berendezkedés a tizennegyedik századig fennmaradt, megőrizve az örmény jogi és egyházi intézményeket, még akkor is, amikor Anatólia oszmán uralom alá került.

A tizenhatodik században az oszmán és perzsa hegemónia térnyerésével az örmény anyaország keleti és nyugati félre szakadt, amelyeket az egymást követő háborúkban zsetonként cseréltek egymással. A tizenkilencedik századra Oroszország beolvasztotta Kelet-Örményországot, míg Nyugat-Örményország továbbra is oszmán uralom alatt maradt. Az első világháború pusztítást végzett, amikor az oszmán erők akár 1,5 millió örményt is szisztematikusan kiirtottak. Az orosz forradalom által kiváltott zűrzavarban Örményország 1918-ban rövid időre köztársaságként alakult ki, hogy aztán 1920-ban a Szovjetunió beolvaszthassa. Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság maradt a szovjet rendszer 1991-es felbomlásáig, amikor a jelenlegi Örmény Köztársaság visszanyerte szuverenitását.

A földrajz az ország minden szegletében megmutatkozik. Örményország mintegy 29 743 négyzetkilométeren terül el, és túlnyomórészt hegyvidéki – felszínének több mint nyolcvanöt százaléka 1000 méter felett fekszik. A gyorsfolyású folyók mély szurdokokat hasítanak, a föld ritkán süllyed 390 méter alá. Az Aragats-hegy 4090 méterrel magasodik a tengerszint fölé, míg a ma Törökország határain belül fekvő, legendás Ararát-hegy 5137 méter magasra magasodik, és az örmény címer erőteljes jelképeként máig fennmaradt. Két fő ökorégió – a kaukázusi vegyes erdők és a keleti-anatóliai hegyi sztyeppék – gazdag biológiai sokféleségnek ad otthont.

Az éghajlat tükrözi a tengerszint feletti magasságot. A nyár forró, száraz és napsütötte, alacsony páratartalom és esti hegyi szellő fúj a völgyekbe. A rövid tavaszokat elnyújtott ősz váltja fel, amikor a lombozat tüzes árnyalatokban érik. A telek bőséges havat és -10 °C-ra süllyedő hőmérsékletet hoznak, ami a Jerevántól mindössze fél órányira fekvő Cahkadzor lejtőire csábítja a rajongókat. A Szeván-tó, 1900 méteres tengerszint feletti magasságával a világ második legmagasabban fekvő nagy tava, télen befagy, de a melegebb hónapokban a kikapcsolódás és a horgászat kedvelt helyszíneként szolgál.

Közigazgatásilag Örményország tíz tartományra oszlik, amelyek mindegyikét a nemzeti kormány által kinevezett kormányzó felügyeli. Jereván kiemelkedik közvetlenül megválasztott polgármesterével és tizenkét félautonóm kerületével. A tartományok kilencszáztizenöt önkormányzattal rendelkező közösségre oszlanak, amelyek közül negyvenkilenc városi és nyolcszázhatvanhat vidéki. Ezek az önkormányzati egységek városokat és falvakat egyaránt magukban foglalnak, tükrözve azt a terepet, amely felváltva a sűrűn beépített és az elszigetelt tanyák kialakulásának kedvez.

A modern gazdaság az ipar és az ásványkincsek kitermelésének keverékén nyugszik, amelyet egy kiterjedt diaszpóra hazautalásai egészítenek ki. 1991 előtt Örményország szovjetkori gazdasága iparorientált volt, gépeket, elektronikát, feldolgozott élelmiszereket és textileket gyártott. A függetlenség után a mezőgazdaság foglalkoztatási részesedése negyven százalékra duzzadt, az élelmezésbiztonsági okok miatt, mielőtt a 2000-es évek közepén a GDP húsz százaléka körül stabilizálódott volna. Napjainkban a külföldi befektetések – amelyeket gyakran külföldön élő örményeken keresztül közvetítenek – kritikus szerepet játszanak az infrastruktúra, a technológia és a turizmus fejlesztésében.

Demográfiailag Örményország lakossága 2025-ben körülbelül 3 081 100 fő volt, így az egyik legsűrűbben lakott ország a volt szovjet köztársaságok között. A kivándorlás az 1990-es években megugrott, de azóta csökkent, 2012-től kezdődően szerény népességnövekedés figyelhető meg. Határain túl egy hatalmas – becslések szerint nyolcmillió fős – diaszpóra él Oroszországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Iránban, Libanonban és másutt. Történelmi közösségek maradtak fenn Törökországban, nevezetesen Isztambul környékén, és kis örmény enklávék maradtak fenn Jeruzsálem óvárosában és a Velence közelében található San Lazzaro szigetén, ahol a mechitarista kolostor évszázados tudományos anyagokat őrz.

Az örmények a lakosság 98,1 százalékát teszik ki. A legnagyobb kisebbséget a jazidik alkotják, körülbelül 1,1 százalékkal, míg az oroszok nagyjából 0,5 százalékot. Más csoportok – asszírok, görögök, grúzok, kurdok, zsidók és mások – is hozzájárulnak a képhez. A hegyi-karabahi konfliktusig az azerbajdzsánok egykor jelentős kisebbséget alkottak, de 1990-re gyakorlatilag mindannyian elhagyták az országot. Ezzel szemben az Azerbajdzsánból érkező örmény menekülthullámok hozzájárultak az ország relatív homogenitásához.

Az örmény nyelv, amelyet Mesrop‌ Mashtots által Kr. u. 405 körül megalkotott ábécében írnak, továbbra is az egyetlen hivatalos nyelv. Harminckilenc betűje – eredetileg harminchat, később hármat adtak hozzá – egy tizenhat évszázados irodalmi hagyományt erősít. Az orosz nyelv továbbra is széles körben beszélt második nyelvként él, tükrözve a szovjet uralom alatt eltöltött évtizedeket, míg az angol teret hódított az iskolákban és a városi központokban.

A vallás minden faluban és városban nyomot hagyott. Az örmények több mint kilencvenhárom százaléka az Örmény Apostoli Egyházhoz tartozik. Taddeus és Bertalan apostolok Kr. u. első századi misszióiban gyökerezik, és a keleti ortodox közösséghez tartozik. Az etcsmiadzini katolikus székhely, ötödik századi hajójával, a világ egyik legrégebbi székesegyháza. A katolikus gyülekezetek – mind örmény, mind latin – továbbra is jelen vannak, akárcsak a protestáns közösségek, az orosz eredetű molokán csoportok és egy kis zsidó közösség, amely Jerevánban és Szevánban koncentrálódik.

A jazidizmus továbbra is fennmaradt a nyugati felföldi falvakban, ahol 2019-ben megnyílt a Quba Mêrê Dîwanê templom, amely újjáélesztette az ősi rítusokat. Ezek a vallási irányzatok egy olyan alkotmány keretében léteznek egymás mellett, amely elismeri az örmény apostoli egyházat, miközben fenntartja a vallásgyakorlás szabadságát mindenki számára.

Az örmény építészet a földrengésállóság jegyeit viseli magán. Vastag kőfalak és alacsony profilok védenek a földrengések ellen, míg a bőséges helyi tufa és bazalt tartósan különleges épületeket eredményez. Bár kevés ókori faépítmény maradt fenn, Ani és más középkori fővárosai az eltűnt települések körvonalait idézik. Minden völgyben templomok és kolostorok – Geghard sziklákba vájt temploma, Garni szimmetrikus oszlopai, Noravank díszesen faragott portáljai – a haszonelvű mesterség és a szakrális törekvések fúziójáról árulkodnak.

A konyhaművészet a kelet és a nyugat találkozását tükrözi. A receptek az alapanyagok minőségét helyezik előtérbe a fűszerezéssel szemben. A friss fűszernövények, hüvelyesek, diófélék és gyümölcsök, például a sárgabarack – Örményország nemzeti gyümölcse – ízesítik az ételeket, míg a szőlő vagy a káposzta levelei edényként szolgálnak a fűszeres töltelékekhez. A gránátalma, a termékenység jelképe, mind a receptekben, mind az ikonográfiában jelen van. A hacskar alakú kenyér, a savanyú szilvával dúsított pörköltek és a tandoor kemencében sült könnyű lepénykenyér határozza meg a napi menüt, hegyi patakokból fogott pisztránggal vagy a Szeván-tóból származó rákhalakkal kísérve.

Örményországban a turisták gazdag regionális sokszínűséggel találkoznak. Közép-Örményország, melynek központja Jereván és Ecsmiadzin vallási központja, a Geghard kolostornak és a Khor Virap régészeti rezervátumnak ad otthont, melyek mély élményt nyújtanak a történelmi örökséggel. A magaslati tó körül elterülő Szeván-tó régióban ősi keresztköves temetőket és nyári strandokat találunk, ahol a helyi éttermek édesvízi halakra specializálódtak. Grúzia által szegélyezett északi tartományokban félreeső kolostorok találhatók, amelyek csak keskeny ösvényeken közelíthetők meg, és Dilijan, egy erdős üdülőhely, amelynek fejlődő kulináris színtere az alpesi bájt idézi. Délen a Vorotan és Amaghu szurdokaiban találhatók a Tatev és a Noravank kolostorok, míg a Selimben található romos karavánszeráj és Hin Khndzoresk sziklafalvai az egykor nyüzsgő Selyemút hátországára utalnak.

A városi központok közül Jereván széles sugárútjaival és a néha előforduló apró lopások ellenére is szürkület utáni kényelmes biztonságával tűnik ki. Gyumri, amely az 1988-as földrengésben szenvedett, kulturális újjászületésén megy keresztül; Vanadzor, a harmadik legnagyobb város, megőrizte a nyugodt szovjet korabeli alaprajzot; Jermuk fürdővárosa pedig meleg ásványvízforrásaival vonzza a látogatókat. Cahkadzor, sífelvonóival és jól karbantartott pályáival továbbra is az ország fő téli sportcélpontja.

Az utazók a dramot (AMD) használják a mindennapi tranzakciókhoz. Az érmék 10 és 500 dram közötti értékben kaphatók; a bankjegyek 100 000 dramig terjednek. A dollárra, euróra vagy rubelre való pénzváltás egyszerű, általában jutalék nélkül; a nagyobb hálózatok ATM-jei elszórva találhatók a városi területeken, de Jerevánon kívül a készpénz gyakran nélkülözhetetlen.

Örményországban figyelemre méltó a biztonság. A helyiek nagyra értékelik a vendégszeretetet, és Jerevánban és környékén sötétedés után is biztonságosnak érződnek a sétányok. Óvatosság ajánlott az engedély nélküli taxisofőrökkel – a viteldíj előzetes egyeztetése vagy hivatalos alkalmazások használata elkerülheti a vitákat. A 2018-as bársonyos forradalom óta a turistákat érintő apró korrupció csökkent. A járókelők bámulása általában inkább kíváncsiságot, mint ellenségességet tükröz, és a nyílt rasszizmus ritka. Az LMBT látogatóknak azonban diszkrétnek kell lenniük, mivel a társadalmi elfogadottság továbbra is korlátozott, és az azonos neműek házasságát belföldön nem ismerik el.

A helyi erkölcsök tisztelete gazdagítja a tartózkodást. A nők szerény öltözetben és fejfedőben járnak templomlátogatáskor; a férfiak zárt térben leveszik a kalapjukat. Egy gyertyagyújtás a kolostor kápolnájában a tiszteletadás opcionális gesztusa. Az örményekkel a történelemről vagy a kultúráról folytatott beszélgetések valódi érdeklődést váltanak ki, de a szokásos csevegés nélküli hirtelen üzleti ügyekbe való belépés váratlannak tűnhet. Az idősebbek iránti tisztelet elvárt a tömegközlekedési eszközökön, és a vendégszeretet elve arra ösztönzi a házigazdákat, hogy gondoskodjanak a vendégek kényelméről – a további étel vagy ital visszautasítása próbára teheti az örmény udvariasságot.

A kettős állampolgárok számára a többes állampolgársághoz való jog kötelezettségekkel jár: a tizennyolc és huszonhét év közötti örmény férfiaknak katonai szolgálatot kell teljesíteniük, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e más útlevéllel. E kötelezettség elkerülése jogi következményekkel jár. Az Azerbajdzsánnal régóta fennálló konfliktus óvatosságra int a határövezetek közelében, ahol alkalmanként összecsapások zajlanak, és orosz békefenntartók figyelik a Lacsin-folyosót.

Örményország egyszerre a civilizációk élő krónikája és egy nemzet, amely a huszonegyedik században töri útját. Dombjai és fennsíkjai nomádok, keresztesek és kereskedők nyomdokait követik. Kőfalainak textúrájában, kápolnáiban elmondott imákban és az áhítattal elkészített ételek ízében az ország nem nagyszabású kijelentésekben, hanem egy olyan nép csendes kitartásában nyilvánul meg, amely egyaránt ismert veszteséget és megújulást. Azok számára, akik befogadják ritmusait, Örményország a történelem jelenbe való kiterjedésének kendőzetlen, ékesszóló beszámolóját kínálja.